Érsemjén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érsemjén (Șimian)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
KözségÉrsemjén
Rangközségközpont
Irányítószám417545
SIRUTA-kód31342
Népesség
Népesség2156 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2061 [1]
Népsűrűség44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület91,74 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 29′ 15″, k. h. 22° 05′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 15″, k. h. 22° 05′ 21″
Érsemjén weboldala
SablonWikidataSegítség

Érsemjén (románul: Șimian): falu Romániában, Bihar megyében. Községközpont, Érkenéz és Érselénd tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Az Érmelléken, Érmihályfalvától 5 km-re, délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a magyar Semjén személynévből származik. Előfordul Érsemlyén írásmóddal is.[2]

Története[szerkesztés]

1321-ben Wysimean néven említik először.

Érsemjén a 14. század elején Simián és Újsimián néven, mint a Balogsemjén nemzetség birtoka volt megnevezve. Nevét ugyanígy írták az akkori pápai tizedlajstromban is. 1445-ben a falu a Zólyomi család birtoka volt. 1520-ban Érsemjént a fennmaradt oklevelek mint vámszedőhelyet írják le. 1560-ban a Makófalvi család tagjainak voltak itt birtokai. A család kihaltával Varkocs Tamás váradi főkapitány, majd 1600 körül a Fráter és a Péchy család lett a birtokosa. I. Lipót császár idejében a Bossányiak, ezek révén pedig később a Krajnik, Kazinczy, Szúnyogh, és Dobsa család, míg a Fráter és Péchy családokkal való összeházasodás révén a Kölcsey, Dobozy és a Pogány családok voltak itt birtokosok. A 20. század elején a Fráter család, Szunyogh Zsigmond, Krajnik Ödön és Nagy György is birtokosa volt.

Itt született Kazinczy Ferenc 1759. október 27-én. Az 1900-as évek elején a szülőháza előtti kis parkban állt a Magyar Tudományos Akadémia közvetítésével születése 100 éves évfordulója alkalmából felállított gránit-emlékkő a következő felirattal: Kazinczy Ferencz születése helyén, százados emlékül a hazafiui kegyelet. MDCCCLIX. A szobor felállításának költségét Krajnik Alajos viselte nagybátyja iránti kegyeletből.

A település közelében, attól keletre feküdt egykor Kincse, mára elpusztult település is.

Kincse[szerkesztés]

Kincse (Küncsej) nevét 12911294 között említette először oklevél Kunchey néven, mikor Kunchey falu első fizetéskor 24 kepe tizedet adott a püspöknek. 1338-ban Kynche, 1489-ben Kencse, 1342-ben Kenche néven írták. 1318-ban egy oklevél szerint a kincsei nemesek Lecsméren vettek földet, majd 5 évvel később, 1323-ban ugyanők eskütársként szerepeltek. 1323-ban említette oklevél Johanes fia Mauritii de Kenche, valamint Thomas' dictus Nakas nob. de Kenche nevét, majd 1338-ban Pauli dicti Nakas Kynche volt említve. A későbbiekben neve többet nem szerepelt, valószínűleg elpusztult. Kincse nevét 1864-ben Pesty Frigyes is említette, mint Érsemjén határában levő helynevet.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 2655 lakosából 2649 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Érmihályfalvi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 4202 lakosából 2894 magyar, 899 román, 390 cigány és 15 német volt. 2007-es adatok szerint összesen 3924 lakosa van.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
  2. Pásztor Emil: Érsemlyén vagy Érsemjén? In: Magyartanítás, 2001 (42. évf.), 2. sz., 25. o.:„[…] Maga Kazinczy, aki csak kisgyermekkorát és a fogságából való szabadulását követő néhány évet töltötte ebben az érmelléki (az Ér folyócska melletti), ma Romániához tartozó faluban, ennek a nevét – valamilyen hagyomány alapján – ly betűvel és persze kötőjeles formában szerette írni: Ér-Semlyén. […]
    Talán épp Kazinczy íráshagyománya alapján terjedt el az utókor Kazinczy-életrajzaiban az ly betűs Érsemlyén írásforma, holott nyelvtörténetileg nézve csak a ma használatosabb (j betűs) Érsemjén alakot fogadhatjuk el a jelenkori megemlékezésekben és tankönyvekben. […]
    Mi szól a szülőfalu nevének j betűs, tehát Érsemjén írásformája mellett? Az, hogy ennek Semjén néveleme a Simon személynévnek régi magyar Semján vagy Semjén változatából ered, amelyben a j hangot sohasem jelölte ly vagy l betű. A Földrajzi nevek etimológiai szótára (szerk. Kiss Lajos, Bp., 1988.) ilyen okleveles adatokat közöl a falu nevének írásmódjáról: 1604-ből Eersemien (kiejtve: Érsemjén), 1708-ból Ér-Semjén. Hasonló magyarázó adatokat találunk ebben a szótárban a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kállósemjén és Kérsemjén, valamint a bodrogközi Semjén község nevének eredetéről is. Az utóbbinak a szócikkében megjegyzi a szótár, hogy a régi, Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat Zemplén vármegyei kötetének 107. oldalán téves – »modernizált« – az 1280-ból ly betűvel közölt Semlyén adat.
    A Zala vármegyei Semjénháza falunév is jól érzékelteti, hogy benne a Semjén eredetileg személynév volt: nyilván az egykor ottani birtokos család neve. (Vö. Orosháza). Semjén nevű birtokos család többfelé élhetett az országban.
    Megjegyzem még, hogy az 1860 táján megjelent hatkötetes Czuczor–Fogarasi-szótár a Semlyén szócikk helyneveit a helyesebben j betűs Semjén szócikkbe utalta át, köztük a bihari Érsemjén nevét is.
    Ha ma élne Kazinczy Ferenc, és rendelkezésére állanának a régi oklevelek nyelvtörténeti adatai, bizonyára azt javasolná a mi korunknak, hogy ne ly, hanem j betűvel írjuk az ő szülőfalujának nevét: Érsemjén. A Trianon előtti Magyarország térképein s a mai történelmi atlaszokban többnyire ezt a helyesebb írásformát találjuk.”

Források[szerkesztés]

  • Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
  • Benedek Zoltán: Érmellék, Helios Kiadó, Orosháza, 1996
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.