Kántorjánosi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kántorjánosi
Emlékmű
Emlékmű
Kántorjánosi címere
Kántorjánosi címere		 Kántorjánosi zászlaja
Kántorjánosi zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásMátészalkai
Jogállásközség
PolgármesterDr. Péter Zoltán (független)[1]
Irányítószám4335
Körzethívószám44
Népesség
Teljes népesség1913 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség50,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,62 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 56′, k. h. 22° 09′Koordináták: é. sz. 47° 56′, k. h. 22° 09′
Kántorjánosi (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Kántorjánosi
Kántorjánosi
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Kántorjánosi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kántorjánosi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kántorjánosi község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Mátészalkai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A vármegye és a Nyírség keleti részén fekszik. A környező települések közül Mátészalka 15,5, Hodász és Őr 5-5, Vaja 9, Rohod 12, Vásárosnamény 29, Nyírbátor 17, Papos 12,5, Jármi pedig 10,5 kilométer távolságra található.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Vaja, északkelet felől Őr, délkelet felől Hodász, dél felől Nyírderzs, délnyugat felől Nyírgyulaj, nyugat felől Ófehértó, északnyugat felől pedig Baktalórántháza.

Megközelítése[szerkesztés]

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az Őr-Terem közt húzódó 4917-es út, mely végighalad a központján, így ezen érhető el Őr vagy Hodász érintésével. Északi külterületei közt elhalad az M3-as autópálya is, de annak se le- vagy felhajtója, se pihenőhelye nincs a területén (a legközelebbi sztrádacsomópont Őr délkeleti szélén található, Kántorjánositól mintegy 7 kilométerre északkeletre). Vajával és Ófehértóval alsóbbrendű, bár többé-kevésbé kiépített önkormányzati utak kötik össze.

Vasútvonal nem érinti; a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-vasútvonal és a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal közös szakaszának Hodász vasútállomása kínálja Hodász déli szélén, mintegy 7 kilométerre, de nem sokkal esik messzebbre a Nyíregyháza–Vásárosnamény-vasútvonal Vaja-Rohod vasútállomása sem, mely nagyjából 9 kilométerre északra fekszik, Vaja központjának északi részén.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Jánosi helynév a latinból átvett János keresztnevünk -i birtokképzős származéka.

A Kántor előtag is igen régi: A Jánosi család egyik, kántornak is nevezett és a 14. században élő tagjára utal. A név a kántor köznévvel azonos (Szab.Szatm.59, FNESz.)

A községbe olvadt Iklód (Nyíriklód) falu neve bizonytalan eredetű. Az Iklód nevet többféleképpen próbálták magyarázni. A FNESz. szerint a név a magyar Icol személynév -d képzős származéka. E személynév a jelenleg csupán egy adatból ismert régi ikol, iklik, "hőköl" igénk családjába tartozhat. A Nyír- előtag a tájegységre utalt.

Története[szerkesztés]

A település neve az oklevelekben 1272-ben Hodász (akkori nevén Hetény) határjárása során tűnik fel először, két azonos nevű birtokot jelölve: v.Janus,…ad v-m mg-i Stephani similiter Janus vocatam. Az egyiknek korán megjelenik plébániája is, az első falu keletkezését tehát legalább a 12. századra kell tennünk, de nem valószínű, hogy a 13. század végén élő János, a birtokos család tagja, lenne a névadó.

Az egyik falu birtokosa István mester, akinek fiai 1298-ban, majd 1315 körül osztoztak meg javaikon. A középkor-i tulajdonosoknak, a Jánosiról és később Derzsről is nevezett Kántor család ősei jóval a 14. század előtt kapták, a rokonság ugyanis az okleveles adatok korában már több ágra oszlott. A szétágazó kisnemesi családok tagjai tevékenyen részt vettek a vármegyei közéletben (1320), egyikük 1329-ben Veresmart (Szabolcs vármegye) ügyében tanúskodott. (Szab.Szatm.59). A települést birtokló családok itt a királyi földeknek és határvédő falvaknak ezen a vidékén várjobbágyok leszármazottai lehettek.

A másik település ugyancsak állt már a 13. század közepén (Maksai 152), a Szab.Szatm. szerint azonban csak 1326-ból, Fehértó határjárásától ismert az első említése, Kisjánosi (Kusyvamosy) formában.

1329-ben egy idevaló nemes ecsedi birtokrészét zálogosította el a Gutkeled nemzetség-beli Báthori Bereck fiainak.

Péter nevű papja 1333-ban három, Benedek 1334-ben kilenc garas pápai tizedet fizetett (Szab.Szatm.59)

A falut Kisjánosinak, Balognak, Balogjánosinak és Iklódnak egyaránt nevezték.

Gazdái már nincsenek közeli rokonságban a testvérfalu gazdáival. Birtokuk egy része 1394-ben a Kántor család tagjainak kezére került, és mint Balogjánosi puszta szerepelt (Maksai 152).

Későbbi története elválaszthatatlan Kántorjánosi történetétől, de viszonylagos önállóságát sokáig megtartotta, mert csak századunk elején, 1917-ben olvadt be hivatalosan a testvérközségbe (Hnt.1926; 1967, 723.)

Borovszky szerint Jánosi 1323-ban a tulajdonos Balog család egyik János nevű tagjáé volt, őróla nevezték el. János fia Jakab a váradi egyház kántorkanonokja volt, valószínűleg róla kapta újabb nevét, Kántorjánosit, amely ettől kezdve a családnak is neve maradt.

1408-ban Zsigmond király a Jánosi Kántor családtól elvette, és a Báthoriaknak meg a Császáriaknak adta. 1417-ben azonban már ismét a korábbi birtokosok kezén volt, és az övék is maradt a 15. században, de mellettük sokan szereztek itt kisebb-nagyobb részbirtokot.

1539-ben Jánosi Ádám és Kántor János és Mihály új királyi adományt kapnak birtokukra.

A későbbiekben a huszita származású Komarowsky család, amely Mátyástól magyar nemességet és "donációt" (adományt) kapott szintén itt telepedett meg; utódaik a mai Komoróczyak.

A falut a későbbi időkben is több család birtokolta, a 20. század elején a gróf Károlyi, báró Uray, Mándy családok voltak az utolsó birtokosai (Borovszky 89).

A település 1945 után sokat fejlődött, több középülettel gyarapodott, sok új lakóház épült.

A lakosság főleg mezőgazdasággal, gyümölcstermeléssel foglalkozik. Híres az innen elnevezett Kántorjánosi fürtös meggy fajtája, amiből a környéken nagyobb ültetvények is vannak. Az 1980-as évek végéig sok almát is telepítettek.

A lakosság egy része a közeli Mátészalkára, és a távolabbi városokba jár dolgozni.

A falunak vasútja nincs, a környező falvakkal és Mátészalkával autóbuszjárat köti össze.

Kántorjánosi határába keresendő eltűnt középkori falvak: Gothard, Rét, Vasvári, Ricse, és Luskod

Gothard[szerkesztés]

Gothard neve mint telekhely 1411-ben tűnik fel: sessio Gothard néven. A település névadójának fiát 1320-ban említették. Egykori birtokosáról kapta a nevét. A személynév a németből való Gotharddal azonos. A forrásokban a -telke utótaggal megtoldott alakban is előfordul: Gothardtelke (Maksai 142). A névváltoztatás minden bizonnyal a település pusztulásának is jele (Szab.Szatm.60). A hajdani falunak az élő névalakban nincs nyoma.

Rét[szerkesztés]

Rét neve 1411-ben mint telekhely tűnik fel: (sessio Reth) formában, amikor Zsigmond király többek között Vasvári, Gothárd és Rét birtokot új adomány címén Jánosi Mihály fiainak: Péternek, Bálintnak és Lászlónak, valamint Lóránt fia Barlának és Miklós fia Istvánnak adta.

Egy 1445. évi oklevél szerint (pr.h) Hodász és (Kántor-) Jánosi határain belül feküdt. – Nevét természeti viszonyairól kapta, és eredetileg bizonyára nem települést, hanem mezőrészt jelölt (Maksay 142, Szab.Szatm.60.) A falu határában ma is van egy Nagy-rét (Rét) nevű dűlő. Ezen a tájon lehetett Rét falu is.

Vasvári[szerkesztés]

Vasvári neve 1411-ben tűnik fel: sessio Vaswary alakban, mint Gotharddal és Réttel szomszédos puszta (Maksai i.h.) – A Vasvár névre több magyarázat is van: 1. Megerősített, a vas erejével vetekedő hely. 2. A gyepűre utaló földrajzi nevekhez tartozik. 3. Újabb vélemény szerint a középkori vasfeldolgozás emlékét őrzi (Szab.Szatm. i.h.)

Az egykori falu a kántorjánosi határ szélén, az Ófehértóra vezető út mellett fekhetett.

Ricse[szerkesztés]

Ricse nevét a történelmi munkák közül csak Borovszky Samu műve említi.(89.) Neve szláv eredetű, a szláv "árok" szó származéka. Olyan helyre, vízmederre utal, amely mintegy fel van tépve, szaggatva (Kniezsa:MNépny. 4:213, FNESz.).

A hajdani település emlékét ma a hasonló nevű dűlő őrzi. Errefelé lehetett Ricse falu is.

Luskod[szerkesztés]

Luskod (eredetileg Laskod) az Anjou-korban még önálló falu volt, a 17. század közepén már Jánosihoz tartozó pusztaként említették. Nevét Pesty Frigyes és Borovszky Samu (89) is megemlíti. Az 1965. évi gyűjtés még élő névként adatolta a Luskod–tagot, de ugyanez a gyűjtés külön helynévnek tekinti a szintén élő Laskodot. (Mindkét változat ugyanazt a középkori településnevet őrzi.)

Laskod puszta neve személynévből keletkezett magyar névadással(Szab.Szatm.67, FNESz.).

Galéria[szerkesztés]

  • Katolikus imaház
    Katolikus imaház
  • Temető
    Temető
  • A református templom
    A református templom

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Váradi Lajos (független)[3]
  • 1994–1998: Váradi Lajos (független)[4]
  • 1998–1999: Váradi Lajos (Fidesz)[5][6]
  • 1999–2002: Pavelcsák István (Fidesz)[7][8]
  • 2002–2006: Pavelcsák István (független)[9]
  • 2006–2010: Pavelcsák István (független)[10]
  • 2010–2014: Pavelcsák István (Fidesz–KDNP)[11]
  • 2014–2019: Dr. Péter Zoltán (független)[12]
  • 2019-től: Dr. Péter Zoltán (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2150
2152
2173
2004
1937
1913
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 89%-a magyar, 11%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[13]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94%-a magyarnak, 36,3% cigánynak, 0,2% görögnek, 0,3% románnak mondta magát (6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 6,5%, református 35,2%, görögkatolikus 27,4%, egyéb egyház (főleg pünkösdi) 16,3%, felekezeten kívüli 5,4% (9,2% nem válaszolt).[14]

2022-ben a lakosság 90,4%-a vallotta magát magyarnak, 28,6% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak, örménynek, bolgárnak és szerbnek, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 4,3% volt római katolikus, 29,8% református, 23,4% görög katolikus, 15,7% egyéb keresztény, 0,1% ortodox, 4,7% felekezeten kívüli (31,9% nem válaszolt).[15]

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1860. október 28-án kántorjánosi Mándy Sámuel, Baranya vármegye felsőházi képviselője, a felsőbaranyai református egyházmegye gondnoka.[16] A család 1896. október 10-én megkapta Ferenc József magyar királytól a "kántorjánosi" előnevet.[17]
  • Itt született 1869. január 1-jén Komoróczy Iván földbirtokos, jogász és festő
  • Itt született 1890 október 1-jén Nagy Zoltán református egyházi író, ifjúsági író.
  • Itt élt és szolgált 1864 és 1912 között Segesváry József református lelkész, aki 1885-1907 között a Nagykárolyi Egyházmegye esperese, és elismert egyházi író volt. 1912. február 18-án hunyt el Baktalórántházán. Temetése Kántorjánosiban volt.[18]
  • Itt nőtt fel Bakos Miklós, a debreceni HUNÉP Zrt. vezérigazgatója.[19]

Érdekességek[szerkesztés]

  • A településről kapta a nevét a Kántorjánosi 3 elnevezésű, évtizedekkel ezelőtt ezen a tájon szelektált, termesztési és értékesítési szempontból egyaránt igen kedvező adottságokkal bíró meggyfajta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 27.)
  5. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  6. ↑ Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  7. ↑ Kántorjánosi települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1999. április 25. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  8. ↑ Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  9. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  10. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
  11. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  12. ↑ Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
  13. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  14. ↑ Kántorjánosi Helységnévtár
  15. ↑ Kántorjánosi Helységnévtár
  16. ↑ 1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  17. ↑ Királyi Könyvek - 69.697 | Királyi Könyvek | Hungaricana. archives.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  18. ↑ Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” 1943.
  19. ↑ Nyírségi fiú irányítja már a térség legjelentősebb építőipari cégét. szabolcsihir.hu. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye
  • Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
  • Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kántorjánosi&oldid=26589198”