Nagy Zoltán (lelkész)

Nagy Zoltán
Fájl:Nagy Zoltán lelkész.jpg
Született	1890. október 1. Kántorjánosi
Elhunyt	1978. május 26. (87 évesen) Kisjenő
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	lelkész, esperes, egyházi író, ifjúsági író
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagy Zoltán (Kántorjánosi, 1890. október 1. – Kisjenő, 1978. május 26.) magyar református lelkész, egyházi író, ifjúsági író.

Élete és tevékenysége

Szentiványi Elek 1933-ban a Haladás időszaki kiadványban így ír Nagy Zoltánról: „Ősrégi nemes kálvinista családból származik, és amellett izig-végig demokrata. A tradíciók és az emberi haladás tökéletes kiegyensúlyozódását képviseli.”

Nyírségben nevelkedett, de felmenőiket számontartva smerkányi és porubai Nagy Zoltánnak nevezi magát. 1890. október 1-én született az északkelet-magyarországi Szatmár megyében, Kántorjánosiban. Édesanyja Csuja Berta (Kántorjánosi, 1864. január 26. – Kántorjánosi, 1949. január 28.), édesapja Nagy József (Kántorjánosi, 1856. március. 18. – Dercen, 1912. szeptember 6.) gazdatiszt volt a nagy református egyháztámogató Dercsényieknél akinek a hivatala miatt a nyolcgyermekes család, a Bereg megyei Dercenbe költözött. A település ma is a munkácsi járás legnagyobb magyar faluja. Felekezetileg is egységes: 96%-ban reformátusok lakják.

Az elemit Kállósemjénben járta, ahol kisebb testvérei is születtek, majd a Munkácsi Királyi Főgimnázium tandíjmentes diákja lett. 1910-ben érettségizett. Már itt komolyzenei neveltetésben részesült. Ritka bariton hangjával kórusban énekelt, és hegedülni is megtanult. Gimnazista korában a latin és görög nyelv mellett, gyorsírást tanult, aminek később nagy hasznát vette. Egyházi és egyesületek jegyzőjeként gyorsírását mindig átírta kalligrafikusan, lila tintával. Munkács után, 1910-ben, valószínű a derceni Dercsényiek hatására a debreceni református teológiára ment tanulni, lelkészi pályára készülni.

Környezete és neveltetése folytán a közösségi élet forgataga természetes volt számára. Teológiai évei alatt a Beregi Kör elnöke volt. A Kör tagja volt Zámbory Sándor, Sass Mihály, Szombathy Imre, Vajas Sándor, Nagy Jenő, Délczegh Imre, Szarka G. László, Lőrincz András, Kósa Béla, Kulcsár Dezső, Nemes István, Szabó Miklós, Sándor László, Sándor Pál, Farkas Sándor, Ary Antal, Toi (?) József, Kacsó János, Nagy János, Csányi László. 1913-ban főiskolai énekkart szervezett. Mácsai Sándor elnök vezetésével 31 kántor vett részt az alakuló ülésen, amikor Csiky Lajos Kántus-vezető tanár helyét Kiss Ferenc internátusfelelős tanár foglalta el. Kántusjegyző Nagy Zoltán lett.

1912-ben alapvizsgadolgozatát A keresztyén vallás abszolútlényegének bizonyságai címen írta. Teológiai tanulmányait 1914-ben végezte el. 1914-ben az első lelkészképesítő vizsgának tett eleget Debrecenben, majd 1916-ban a másodikat is teljesítette.

1914-ben a debreceni teológia neveltjeként Aradra került segédlelkésznek Csécsi Imre lelkipásztor mellé, ahol közvetlen, megnyerő modorával, imponáló szellemi fölényével az egyháznak és magának, beleértve családját is, rengeteg tisztelőt és életre szóló barátot szerzett. Aradi segédlelkészként a helybeli iskolákban is oktatott.

Odaadó egyházi szolga volt, „prédikáció szónoki és egyházi dalmi remek-művek” – írták kortársai. Sokoldalúságával és szociális érzékével a társadalom javát szolgálta. Jó tollú írónak és kiváló szervezőnek tartották.

Nagy Zoltán tevékenysége minden társadalmi rétegre kiterjedt. Titkára volt a Kölcsey Egyesületnek Bérczy Lajos után, 1919 október 6.-tól, majd az aradi Parázs Egyesületben, a Fehér Kereszt egyletben és az Anyavédő egyletben tevékenykedett. Aradon élte meg szülőföldjétől való elszakadását is 1918-ban. Megélhetési keresetért az Aradi Hírlap politikai napilap riportereként a színházi rovatot is vezette, és itt is kamatoztatta gyorsírói ismereteit. 1918-ban már az Aradi Hírlap rendes belső munkatársa. A közösségben nem csak munkatársi együttműködés állt fenn, hanem személyes kapcsolat is. Mellékállását a helybeli egyházi vezetés nem nézte jó szemmel, és 1919 februárjában tartott gyűlésen elhatározták, hogy júliustól felmondják segédlelkészi állását. 1919. áprilisában Joo Béla presbiter vadházasság, törvénytelen gyermekek vádjával is meggyanúsítja Nagy Zoltánt. Miután Joo Béla önként lemondott presbiteri tisztségéről, a gyülekezet visszavonta a segédlelkészi állás felmondását és elhatározta, hogy javadalmazását megnöveli, ha Nagy Zoltán lemond az Aradi Hírlapnál vállalt másodállásáról. Végül 1919. július 1-én Nagy Zoltán felmondja aradi segédlelkészi állását a béke kedvéért.

1919. június 21-én elemi népiskolai tanítói oklevelet nyert.

1919. november 11-én Baltazár Dezső, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a nagyszalontai egyházmegye árpádkori településébe, Gyantára, Vajda Mihály mellé helyezi. Lelkipásztori teendői mellett az aradi kulturális tevékenységekből ennek ellenére sem marad ki. 1920. március 1-től titkára volt az aradi Haladás (Patronázs) Egyesületnek, a Vörös Keresztnek és az Anyavédő Egyesületnek. 1921-ben a Munkás Otthon Műkedvelő Csoportjának tagja lett. 1921. május 31.-én az aradi polgármester hivatalos engedélyt adott a városi szegényházban zajló szolgálatára.

Az ő nevéhez fűződik az aradi Haladás intézménye és jótékony munkája, amelyre Arad magyar közössége ma is bámulattal emlékezik. 1921 június elején az úton talált 100 lejes bankjegyét jótékonysági célra fordította egy kulturális műsor keretében szervezett vacsorán begyűlt adományokkal együtt. Ezt az összeget a szegényháziak anyagi, kulturális és lelki ápolására szánta. A Haladás társasága a társadalom szélére sodródottakkal foglalkozott. a Nagy Zoltán köré tömörült értelmiségiek több irányú tevékenységet fejtettek ki. Az iparos és kereskedő családok fiataljainak nevelésén ügyködtek, a szegényháziakat hetente ápolták. A szegényház lakói hálából kis, Lelkünk ápolójának a szegényházi ápoltak feliratú plakettet ajándékoztak Nagy Zoltánnak, amelyet óraláncán viselt. Egy háborúban megvakult iparos ifjú lakásán gyűjtötték össze a fiatalokat heti rendszerességgel, keddenként. Énekeltek, verseket mondtak és Nagy Zoltán társadalomtudományi előadásait hallgatták. Az Erdélyi Élet nevű aradi folyóirat közli, hogy az egyik ifjú könyvet vezetett a tanfolyam összes eseményéről, amit a meg nem nevezett cikkíró kiadásra javasol. A frissen épült, szecessziós Kultúrpalotában (1911–1913) pezsgő kulturális élet indult a Haladás-társaság tevékenysége nyomán, amelynek egyik vezetője és gyorsíró jegyzője Nagy Zoltán volt amellett, hogy annak kórusában és egyéb tevékenységeiben aktívan részt vett. A kultúrpalotában szombat délutánonként előadásokat tartottak itt, néha ezernél több embert is megmozgatva.

A Trianoni békeszerződés után, 1921. augusztus 16-án létrejött Királyhágómelléki Református Egyházkerület bekebelezi a Romániához került egyházközségeket és lelkészeiket.

1922-től Szentleányfalván segédlelkészként tevékenykedett Nagy Dániel, illetve Nánássy Dániel mellett. 1922 decemberében Böszörményi Géza nagyszalontai esperes-lelkipásztor közölte vele, hogy a gyoroki megüresedett állást karácsonytól töltse be. Az Aradtól 20 km-re fekvő Gyorokon Hunyadi László lelkész halála után tárt karokkal fogadták. Egy szétbomló gyülekezetet kellett újraépítenie. A Haladás közössége a lelkészbeiktatón szép művészi kivitelezésű kehellyel ajándékozta meg.

1924-ben feleségül vette a lengyel őrgrófi felmenőkkel is rendelkező, Felvidékről Bánságba került és evangélikusnak keresztelt Moldoványi Margitot, aki az aradi Első Magyar Biztosítóintézet tisztviselője volt.

Gyorokon született az öt gyermekük közül a legnagyobb, Aranka (1926), aki a Finta Gerő igazgatósága idején a Nagyváradi Szilágyi Erzsébet Református Leánygimnázium neveltetésben részesülve, színházi pályáról álmodozva szintén lelkipásztor lett, édesapja költői vénáját örökölve és Vályi Armand hatására verseket írt, amelyek a Váradi Diák című iskolai diáklapban jelentek meg.

1926-ban Sulyok István püspök szentelte fel Nagyváradon.

Nagy Zoltán 1927 októberében Gyorok után a Fekete-Körös völgyében fekvő, kendertermesztéséről és libatenyészetéről híres Belényesújlakra került. A belényesújlaki ötéves lelkészi szolgálatot a második világháború előtti békés időben nagyrészt magyar református lakosságú, kb. 400 lelkes gyülekezetben élték meg.

Itt született meg a Zoltán (Belényesújlak, 1928 – Sarkad, 2014), Irén (Belényesújlak, 1931), majd Margit (Erdőhegy, 1933 – Arad, 2017), Géza (Erdőhegy, 1938 – Kisjenő, 1992) született.  Az öt gyermeke közül három teológiát tanult és kettő lelkészi pályát választott. Unokái közül kettő szintén lelkész lett, déd- és ükunokái is mind művészet-, irodalom-, zenekedvelők és -művelők.

Nagy Zoltán 1932 áprilisában kezdte a Fehér-Körös bal partján fekvő erdőhegyi gyülekezeti munkáját 35 jelölt ellenében. A Körös jobb partján fekvő Kisjenő egy egyházközséget képezett Erdőheggyel. A kisjenői és erdőhegyi hívek Nagy Zoltán tevékenységét ismerve úgy örvendtek érkezésének, hogy a beiktató ünnepélyes megülése után májusban 120 személyes bankettet szerveztek neki Olosz Lajos főgondnok vezetésével, ahol a katolikus és zsidó közösség képviselői is hivatalosak voltak. A Fehér-Körös partjára nyíló parókiakert negyven fenyője, rengeteg virága, száz rózsatöve és sokféle gyümölcsfája, különeges növényei meleg, természetes otthont biztosítottak a nagycsaládnak. Nagy Zoltán a növények szenvedélyes gondozója volt, mindamellett, hogy a kertészkedés felüdülést is jelentett a családi és egyházi teendők között.

A vasárnapdélelőtti istentiszteletek után, pontos szolgálati munkaterv szerint a leányegyházakat gondozta, ahova gyakran gyerekeit is elvitte lovas szekéren, szénával bélelt szekérderékban, kövezett országúton. A filiái között volt Simánd, a magyar határmenti Gyulavarsánd és szintén a Fehér-Körös melletti Szapáryliget.

A bűnbánati hetek istentiszteletein az aléthinos Theos módszer alapján A Hozsanna énekeskönyv énekeit is megtanította a gyülekezeteknek. Hatására titokban keresztelkedtek meg sokan és tértek be a gyülekezetbe. A vallásórákat módszeresen tartotta captatio benevolentia-ként elmondott felvezetővel és sok énektanulással.

Parókiája kulturális központja volt a Fehér-Körös menti magyarságnak. Napi szinten művelték a zenét. A hedegülés, zongorázás, éneklés, versmondás és az írás természetes volt. A családi otthonnak rendszeres vendége volt Szomory Oszkár, Stauber József és az aradi származású Duffner Mária, aki az erdőhegyi iskola tanítója volt. Mindennapos kapcsolat volt a kisjenői Mann családdal, és az Aradon és kisjenőben is lakó építőanyag-kereskedő Braun családdal.

Mint a többi településen, itt is lendületes egyházépítő tevékenysége nyomán pezsgő gyülekezeti életet alakult ki. Férfi- és nőszövetségeket szervezett, ifjúsági munkát végzett, kulturális, iskolai és gazdasági szakoktatást folytatott. Vetett és aratott haláláig. Szociális munkából itt is kivette részét. Erdőhegy-Kisjenőbe magukkal vitték a Belényesújlakon magukhoz fogadott, nagyothalló, rosszul látó lánygyermeket, Balogh Margitot, aki beépült a lelkészcsaládba, és sérültsége ellenére „falta” a családi könyvtár klasszikusait.

Nagy Zoltánnak már 1933-ban, 43 évesen 1400 gépelt prédikációja volt és a teljes Bibliát felölelő magyarázata. A 30 éves szolgálata alatt alaposan kidolgozott bibliamagyarázatokat összegyűjtötte, és a Heidelbergi Káté modern magyarázatát 52 tételben megírta vasárnapi prédikációnak. A lelkipásztori munkák elméletével, a liturgiával is foglalkozott. Az 1966-ban kiadott új énekesköny minősége és mennyisége érdekében lelkészértekezleteken és cikkekben is igyekezett hatni az emberekre. Szépirodalmi műveket jelentetett meg. Belmissziói munkáját és közéleti tevékenységét az egyház elismeréssel tartotta számon. Nagyszalontai Református Egyházmegye főjegyzője, tanügyi, missziói előadója volt és tanácsbírói tisztséget is viselt.

Erdőhegy-Kisjenői lelkipásztorkodása elején 5 év alatt összeállította a Bibliai találós kérdéseket, két kötetben, az Ó- és Újszövetséghez, bibliai lókusok sorrendjében. Az 1957-ben gyorsírással rögzített anyagát, 7–8000 kérdést legépelte, majd nyugdíjas koráig pótolgatta, ellenőrizte és 1976-ban véglegesítette 12.000 kérdés formájában, reménykedve, hogy valaki tökéletesíti és a református társadalom javára kiadja. A gépelt anyag sokszorosított és bekötött példányai a család lelkésztagjai által váltak eddig gyülekezetek hasznára.

1934-ben meghirdették az aradi lelkészi állást Csécsi Imre nyugdíjbavonulásakor. A 8000 lelkes gyülekezetben a Nagy Zoltán után odakerült segédlelkészt, Kovács Zoltán vallástanárt és Patay Lajost is próbálták a Csécsi helyére bevonni. A terv meghiúsult. Majd Balajthy Jenő, a Sulyok István veje jelentkezett Nagy Zoltán mellett. A választást heves propaganda előzte meg. Balajthy Jenő ellen feljelentés érkezett irredenta vádakkal pályázási esélyét csökkentve. 1933–1934 között egy teljes évig cikkek jelentek meg a helybeli újságokban, röpiratokat terjesztettek, és felbolydult a gyülekezet. Arad teljes magyarsága megmozdult. Nagy Zoltán tömeges hívei semmiképp se szerették volna Aradra kerülésének a lehetőségét elveszíteni, de a Kovács-Balajthy-párt is mindent megtett, hogy megakadályozzák Nagy Zoltán visszajövetelét. Az 1934. szeptember 9.-i választás eredményét Forgó Lajos mérnök 23 társával együtt megfellebezte. Ennek nyomán 1934. szeptember 30-án, vasárnap Veres Zoltán, aradi bankfőtisztviselő 50 személy küldöttségében az aradi hívek memorandumával kereste fel Sulyok István püspököt, hogy a hiábavaló viszálynak véget vessen és a törvényesen megválasztott lelkésznek, Nagy Zoltánnak az Aradra való beköltözését engedélyezze. Az egyházmegyei bíróság azonban Nagy Zoltánt okolta az egyházi közösségben kialakult hangulat miatt és erkölcsrombolás vádjával illettve meghiúsították a választás eredményét.

A pályázat megsemmisítése után Nagy Zoltán mindent beleadva folytatta gyülekezeti munkáját Erdőhegy-Kisjenőben. Az egyházközség 17. századi barokk templomának használhatatlanná válása miatt egy ideig a kultúrotthonban kényszerültek istentiszteletet tartani. 1938-ban egy szalontai építészmérnök segítségével Nagy Zoltán odaadó, szellemi és anyagi támogatásával – ő maga 10.000 lejes magánadományával járult hozzá – fogott neki új templom építésének. Az Isten-házát 1939. november. 12.-én szenteltek fel, amelyre nagyszabású vallásos ünnepséget szerveztek.

1944 tavaszán három tizenéves, váradi iskolás gyermekét a politikai helyzet elszakította a családtól. Magyarország német megszállása miatt a gimnazista gyermekek diákútlevelükkel sem tudtak a váradi bentlakásból hazamenni Arad megyébe. A Szabolcs-Szatmár megyei rokonokhoz kerültek. Nagy Kálmán és Nagy Imre, a jogi végzettségű apai nagybácsik, Szatmár megyei körjegyzők gondoskodtak róluk, miközben megszakadt minden összeköttetésük a szülőkkel. Egy teljes év háborús veszélye, bizonytalansága és szekeres menekülése után áprilisban kerülhettek csak haza épp akkor, amikor édesapjukat is hazaengedték a Brád-Nagyhalmágyon létrehozott, a magyar vezető emberek gyűjtőtáborából, ahol 1945 áprilisáig tartották fogva. A erdőhegy-kisjenői gyülekezeti tagok és családi barátok többször próbálkoztak a kiszabadításával.

1948 júliusában Arday Aladár nagyszalontai esperes püspökké választása után a Nagyszalontai Református Egyházmegye vezetőjévé választották. Szeptember 30-án iktatták be esperesi hivatalába. A székfogalaló beszéde bizonyságtétele volt keresztyénségének, Krisztussal való kapcsolatának és alkotó, demokratikus irányultságának. Ennek jegyében kezdeményezésére ekkor létre is hozták a Szociális Bizottságot, amelynek előadója Szablyár Kornél köröstárkányi lelkész lett.

1949. december 14-én tartott közgyűlésen a Vásárhelyi János-emlegette “lelki egyházzá” való alakulás érdekében Nagy Zoltán ismertette felmérését 27 pontos kérdőíve alapján, amelyet az egyházkerülethez tartozó gyülekezetek 80%-a töltötte ki nagyon rövid idő alatt, és felhívta a figyelmet a vallásórák rendszeres és tanterv szerinti tartására.  A közgyűlés eredménye 10 000 kis énekeskönyv, és ugyanannyi Heidelbergi Káté kinyomtatásának megszervezése volt.

1945-től, az oroszok bejövetelétől az erdőhegyi parókia hat szobájából kettőt „hivatalosan” az orosz katonai parancsnokság, később a "jogot" megtartva a néptanács használt. 1970-ben gyülekezet kérésére és az egyházmegye hosszas közbenjárására szabadult csak fel. A kommunista évek megszorításait családjával Istenbe vetett hittel, reménykedve, megrendülés nélkül, a gyülekezet szolgálatát tartva szem előtt, élte túl. Hűséges egyházszolgaként akkor is eleget tett lelkészi feladatainak, amikor csak a harangozó merészkedett el a templomba. Hitte, hogy az Ige elhangzásának mindenképp célja és értelme van.

Négy év híján egy fél évszázadig, haláláig volt ott a református egyházközség lelkipásztora. A gyülekezetben keveredtek az erdőhegyi, mezőgazdasággal foglalkozó, büszke nagygazdák és a kisjenői iparosok, hivatalnokok, akikre hatással volt a Kisjenő nagyszámú zsidó kereskedő lakossága és értelmiségi rétege.

A lelki és szellemi fejlődést elengedhetetlennek tartva, felnőttkorában sem hagyta abba a tanulást. 1919-ben elemi népiskolai tanítói oklevelet nyert. 1945–48 között a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán képezte magát. Tavaszy Sándor, Gaál Gábor, Harkai Schiller Pál, Benedek István, Imre Lajos, Benedek Marcell, Gunda Béla, Jancsó Elemér előadásait hallgatta. 1947-ben filozófiai, lélektani és neveléstudományi szakvizsgaoklevelet nyert, és a doktori első évét is lezárta. Doktori dolgozatát lélektan témájában, Az egyéni lélek a közösségben címmel írta volna meg. Lelkipásztori munkája alatt a filozófiát Francis Bacon nyomán a Szentírás magyarázatának szolgálatába állította. A lélektani ismereteit pedig a gyülekezeti tevékenységeiben is kamatoztatta.

1946-ban a Vallástanárképesítő Bizottságot kérte, hogy lelkészi képesítése és pedagógusi diplomája ellenére a vallástanári vizsgát is letehesse, hogy családjának megélhetését vallásoktatóként is biztosíthassa.

1947-ben magántanári vizsgára is jelentkezett volna, de Imre Lajos elutasította magasabb szintű tanulmányok hiánya miatt.

Munkái

Megjelent munkái

• Krisztusért és Egyházért. [Konferencia Kolozsváron 1927. nov. 9-én]. In: Református Szemle. 1927. 737–739. p.
• Mese a törpék kincséről. Allegorikus tündérjáték. Nagyvárad, 1935.
• A hegyi beszéd. Elmélkedések és vallomások. Arad, 1936.
• Napsugárka. Énekes tündérjáték három felvonásban. Arad, 1936.
• A lelkipásztor mai feladatai. In: Református Szemle. 1951. 50–54. p.
• Justinian pátriárka. In: Református Szemle. 1953. 230–234. p.
• A Jákob kútjánál (igetanulmány Jn 4,6–42 alapján). In: Református Szemle. 1962, 316–322. p.
• Lelkipásztorok testvéri közössége. In: Református Szemle. 1952. 4–6. p.

Kéziratban maradt munkái

• Nincs erő anyag nélkül. Szemináriumi dolgozat (gépirat)
• Békeellenes a Vatikán világuralmi politikája (gépirat)
• Sugárzó arcok. 4 p. (gépirat)
• JHVH pere. 1–8 p., JHVH szeretete 9–19 p. Tanulmány (gépirat)
• Gondolatközösség. Egyházmegyei előadás (gépirat)
• A pszichotechnika jelentősége (cikk, gyorsírás)
• A bűvös lángok (pünkösti legenda). Gyorok, 1925. jún. 1. (gépirat)
• Reformálódásunk útja (gépirat)
• Őrizd meg szívedet. Erdőhegy-Kisjenő, 5 p.(gépirat)
• Beteg szivek – gyógyuló szivek. Reuma-veszély. Javul a helyzet. Szívszabályozó a zsebünkbe. (gépirat)
• A világ megváltásáról szóló evangélium és az anyaszentegyház szolgálata. Lelkészértekezleti előadás. Arad, 1965. június 22. (gépirat)
• A református istentisztelet formáinak szabadsága és összetartó ereje. Lelkészértekezleti előadás. Arad, 1965. szeptember 14. (gépirat)
• Románia Szocialista Köztársaság tevékenysége a világbéke megerősödése érdekében s az egyházak békeszolgálata. Lelkészértekezleti előadás. Arad, 1965. szeptember 14. (gépirat)
• A lelkipásztor szolgálatának jelentősége a hívek közösségi életre nevelésében. Lelkészértekezleti előadás. Arad, 1965. november 23. (gépirat)
• Hozzászólás az Új énekeskönyv kiadásához. [1966?] 4 p. (gépirat)
• Egységes új énekesköyvünk. [1966?] 9 p. (gépirat)
• Hol kell javítani statutumunkon az Ige és az élet követelményei szerint. Lelkészértekezleti előadás előadás. Arad, 1966. június 23. (gépirat)
• A lelkipásztor és a hívők viszonya a Statutum tükrében. Lelkészértekezleti előadás előadás (gépirat)
• A gyülekezet a II. helvét hitvallásban. Lelkészértekezleti előadás előadás. 1966. március 30. (gépirat)
• Románia Szocialista Köztársaság orthodox és református egyházainak együttműködése a béke érdekében és annak eredményei. Lelkészértekezleti előadás előadás. 1966. november 15. (gépirat)
• A Szentírás felelete a családi élet mai kérdéseire. Lelkészértekezleti előadás előadás. 1966. november 16. (gépirat)
• A reformáció lénege és a „semper reformari debet” elvének következménye egyházi életünkben. Lelkészértekezleti előadás előadás. Arad, 1967. december 12. (gépirat)
• Az imádság és a másokért való imádkozás a lelkigondozói szolgálatban. Lelkészértekezleti előadás. Arad, 1967. december 12. (gépirat)
• Az egyházi világszervezetek a jelenkori problémák megoldásának szolgálatában. Hazánk egyházainak hozájárulása. Lelkészértekezleti előadás. Temesvár, 1968. június 12. (gépirat)
• A textus bibliai történeti megértésének jelentősége az Írásmagyarázatban. Lelkészértekezleti előadás. Temesvár, 1968. június 12. (gépirat)
• Az istentsztelet megújulása. Lelkészértekezleti előadás. Temesvár, 1968. június 13. (gépirat)
• Református istentisztelet forrásai. Értekezlet reflexiói lelkészértekezleten. Temesvár, 1969. húsvét után. (gépirat)
• A református istentisztelet tartalma. Lelkészértekezleti előadás. Temesvár, 1969. június 5. (gépirat)
• Lelkipásztor és munkatársai. Értekezlet reflexiói. 1969. szeptember 25.-i (gépirat)
• Javaslat az új liturgia […] (gépirat)
• Románia időszerű probkólémái. Erdőhegy-Kisjenő, 1969. szeptember 25. 2 p. (gépirat)
• Egyházi énekek és gyülekezeti éneklésünk. Lelkészértekezlet reflexiói. 1969. szeptember 25. (gépirat)
• A lelkipásztor és felettes hatóságai. Értekezlet reflexiói. Temesvár, 1969. (gépirat)
• A lelkipásztor és a gyülekezet tagjai. IV. lelkészértekezleti előadás előadás (gépirat)
• A református lithurgia. Lelkészértekezleti előadás. 1970. március 18. (gépirat)
• Az utolsó három hónap fontosabb eseményei és azok jelentősége országunk életében. Reflexió az 1970. március 18.-i értekezleten. (gépirat) 2. p.
• Bibliai találós kérdések, I-II. Erdőhegy-Kisjenői, 1976. 237., 237. p. (gépirat)
• A Heidelbergi Káté magyarázata 52 prédikációban (gépirat)
• Második Helvét Hitvallás magyarázatát (gépirat)
• Az Ószövetség magyarázata (gépirat)
• Zsoltárok könyve magyarázata és mellékleteként ezek zenei feldolgozása lányával, Nagy Irénnel. (gépirat, kéziratos kották)
• Az Apostolok Cselekedetei (magyarázat) (gépirat)
• Prédikáció (kb. 1000) (gépirat)
• Mesélő vasárnapi iskola. 100 db. (átdolgozatlan) (gépirat)
• Vasárnapi iskolai tanítások (gépirat)
• Gyorsírásban maradt társadalomtudományi előadások. 1920–24. (gyorsírás)
• Versek egyházi alkalmakra, ünnepekre (gépirat, kézirat)
• Anyamadár. 8 p. (gépirat)

Források

• Nagy Zoltán leszármazottainak tulajdonában levő hagyaték hivatalos iratai, kéziratok.
• Az aradi sajtóélet a XIX. században és a XX. század elején
• Bankett Nagy Zoltán erdőhegyi református lelkész tiszteletére. In: Aradi Közlöny, 1932. május 4/101., 7. p.
• Boros Zoltán: Fekete vasárnap (dokumentumfilm). 1993.
• A chisineu-cris-i ref. egyház dalárda- és műkedvelő-estje. In: Aradi Közlöny, 1940. február 27., 7. p.
• Csécsy Imre utódjául Nagy Zoltánt óhajtja nyolcezer refomátus hívő. In Erdélyi Élet. 1934. január 21., 10–11. p.
• Adatok az arad-belvárosi református gyülekezet történetéhez.
• Czakó Lajos, az aradi szegényház gondnokának köszönetnyilvánítása. In: Aradi Közlöny, 1924. január 11/ 7., 6. p.
• Érdekes ghioroci esküvő. In: Aradi Közlöny, 1927. november 3., 6. p.
• Érdekes ghioroci esküvő. In: Aradi Közlöny, 1927. november 11., 6. p.
• Az erdőhegy-kisjenői új ref. templom felszentelése. In: Aradi Közlöny, 1939. november 5., 6. p.
• Forgó Lajos és társai fellebbezése Nagy Zoltán aradi lelkésszé történet választása ellen. In: Nagyszalontai Református Egyházmegye Esperesi Hivatala. 1934/858.
• Harangfelavató ünnepség Erdőhegy-Kisjenőn. In: Aradi Közlöny, 1939. augusztus 9/178., 4. p.
• Kisjenő-Erdőhegy nagy ünnepségei. In: Aradi Közlöny, 1939. augusztus 24., 9. p.
• A kisjenői-erdőhegyi református templom nagy ünnepnapja. In: Aradi Közlöny, 1939. augusztus 29., 7. p.
• Köteles Pál: Hotel Kárpátia, regény. Budapest,1989.
• Lelkésziktatás Gyorokon. In: Aradi Közlöny, 1923. január 16/10., 2. p.
• Lelkésziktatás Ghiorocon. Vizaknak Vesmás Károly foglalta el Nagy Zoltán szószékét. In: Aradi Közlöny, 1927. október 18/231. 2. p.
• Molnár János: A Nagyváradi (Királyhágómelléki) Református Egyházkerület története 1944–1989. Nagyvárad, 2001.
• Mezitlábos tudós Aradon. Dr. György János előadása a Kulturpalotában. In: Aradi Közlöny, 1923. augusztus 19/180., 4. p.
• A Nagyszalontai Egyházmegyében beiktatták Nagy Zoltán kisjenői esperest, 1848. szeptember 30-án. In: Református Szemle, 1948. 602. p.
• A Nagyváradi Egyházkerület esperesei egyházi és társadalmi programjukról nyilatkoznak. […] Nagy Zoltán esperes. In: Református Szemle.  1951. 56–63. p.
• A Nagyszalontai Egyházmegye választó közgyűlése. Esperesnek választották Nagy Zoltán kisjenői lelkészt. In: Református Szemle, 1948. 507. p.
• Pentrucă-i însurat cu româncă. Epilog ciudat al alegerii de preot calvin din Arad. In Gazeta Antirevizionistă. 1934. 5. p.
• Protestáns műkedvelő estély Gyorokon. In: Aradi Közlöny, 1926. február 9/30., 6. p.
• Romániai magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár, 1968–2010.
• Sulyok István felköszöntője Őfelsége II. Carol királyra. In: Aradi Közlöny, 1939. november 14., 4. p.
• Sulyok István "anarchistáknak" nevezte Nagy Zoltán híveit. In: [újság] 1934. október 3. 3. p.
• Szentiványi Elek: Nagy Zoltán az aradiaké. In: Haladás, Arad. 1934. szept. 15.
• Tájékoztató az aradi ref. lelkészválasztás állásáról. Arad, 1934. november hó. (folyóiratnyomtatvány aláírója: Arad református nagytöbbsége). In: családi hagyaték.
• Az új gyoroki lelkész beiktatása. In: Aradi Közlöny, 1923. január 14/9., 7. p.
• Ünnepélyes keretek között iktatták be Nagy Zoltán kisjenői református lelkészt. In: Aradi Közlöny, 1932. április 26/95., 6. p.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  
• Szentiványi Elek: Nagy Zoltán az aradiaké. In: Haladás, Arad. 1934. szept. 15.