Diósszentpál

Diósszentpál (Dioš)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Končanica
Jogállás	falu
Alapítás éve	1904
Irányítószám	43505
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	121 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	180 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 38′ 44″, k. h. 17° 12′ 17″45.645555555556, 17.204722222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Diósszentpál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Diósszentpál (horvátul: Dioš) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Končanicához tartozik.

Fekvése

Belovártól légvonalban 40, közúton 49 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 6, közúton 8 km-re északra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, az Ilova bal partja közelében fekszik.

Története

A település azután jött létre, hogy 1904-ben Tüköry Alajos szlavón parlamenti képviselő özvegye Falkenberg Paula Mária nevű lánya számára kastélyt építtetett ide. Róla nevezték el az épületet németül Marienhofnak, illetve horvátul Marijin dvornak. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint a településnek 35 lakosa, lakosságának 97%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A Tüköry család még az I. világháború előtt eladta itteni birtokát a Kulmer családnak, majd tőlük a szalézi rend vásárolta meg. A rend 1941 és 1945 között iskolát működtetett a kastélyban.

A település 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A kastélyt államosították és elemi iskola működött benne. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 74%-a horvát, 22%-a cseh nemzetiségű volt. 1995-ben a kastélyba visszatérhettek a szaléziak. 2011-ben a településnek 144 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
0	0	0	0	0	35	25	29	66	72	66	53	57	120	140	144

Nevezetességei

Kastélyát 1904-ben Foerk Ernő és Sándy Gyula budapesti építészek tervei szerint építették historizáló-szecessziós stílusban. Az épületet elsősorban a vadászati évszakban történő használatra illetve nyaralónak szánták, de alkalmas volt az egész évbeni itt tartózkodásra is. A kastély főtömbje négyzetes alaprajzú, északkeleti sarkán neoromán stílusú hengeres toronnyal, melynek délnyugati oldalához egy kisebb, de magasabb a saroktorony tetőteraszára vezető lépcsőtorony csatlakozik. A kastély főtömbjének északnyugati részén alacsonyabb, kúp alakú toronysisakkal fedett saroktorony található. A főtömb nyugati oldalához egy, a kiszolgáló helyiségeket tartalmazó, földszintes épületszárnyat építettek. Belsejének központi része a két emelet magasságú, dongaboltozatos csarnok, melynek pompáját díszes falfestés, tölgyfakorlátos lépcső, a fába illesztett domborművek, vízmedence és egy nagyméretű márványkandalló emeli. Ehhez csatlakoznak a földszinten az ebédlő és a vendégszobák. A család lakószobái az emeleten találhatók. A kastélyból pompás kilátás nyílik az épület alatti völgyre. Az épület ma eléggé leromlott állapotban áll. Mögötte park terült el. A kastélyhoz egyéb kiszolgáló épületek istállók, kocsiszínek, növényház és személyzeti lakások tartoztak, melyek kissé távolabb helyezkedtek el.

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Muemlekem.hu – Tüköry-kastély
• A kastély leírása és tervrajza
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)