Kishódos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Czovekz (vitalap | szerkesztései) 2020. december 27., 18:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Külső hivatkozások)
Kishódos
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásFehérgyarmati
Jogállásközség
PolgármesterKrakkó Zsigmond (Fidesz–KDNP)[1]
Irányítószám4977
Körzethívószám44
Népesség
Teljes népesség60 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség8,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 58′, k. h. 22° 50′Koordináták: é. sz. 47° 58′, k. h. 22° 50′
Kishódos (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Kishódos
Kishódos
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kishódos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kishódos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A megye és az Észak-Alföld legkisebb népességű települése.

Fekvése

A megye keleti részén, az ukrán határ mentén fekszik, a Túr mellett, annak bal partján.

Szomszédai a határ magyar oldalán: észak felől Kispalád, délkelet felől Nagyhódos, délnyugat felől Rozsály, nyugat felől Tisztaberek, északnyugat felől pedig Botpalád. Északkelet felől a legközelebbi település az ukrajnai Nagypalád (Велика Паладь).

Legközelebbi szomszédja a kevesebb, mint 2 kilométerre lévő Nagyhódos; a környék más települései közül Garbolc 4, Kispalád 7, Botpalád 9, Magosliget 12, Uszka 15, Tiszabecs 19, Sonkád 8, Kölcse pedig 12 kilométer távolságra található.

Megközelítése

Az 1980-as évekig zsákfalu volt Nagyhódos irányából. Aztán 1989-ben egy minisztériumok által kiírt pályázat segítségével[3] a Közúti Építő Vállalat Kispaládig megépíthette a községbe vezető út meghosszabbítását, ami 1993-re készült el.

A ma érvényes útszámozás szerint a 4143-as út halad végig a településen, nagyjából dél-északi irányban, közúton csak ezen érhető el az ország belsőbb részei felől, de immár mindkét végponti település, Gacsály vagy Tiszabecs irányából.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási pontok Zajta vasútállomás vagy Rozsály megállóhely a MÁV Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonalán.

Története

Kishodos neve először a Váradi Regestrumban – egy tüzesvaspróba kapcsán – tűnt fel; nevét már a 15. században is mai alakjában írták.

Az egykori Túr menti összefüggő erdőterületen Hodos valószínűleg a 13. század folyamán keletkezett. A 14. század első felében a Gutkeled nemzetség Tiba-ága észak-szatmári uradalmának a része. A 15. században Kis- és Nagyhódos már két önálló település: míg az utóbbi a Gutkeled-nembeli Gacsályi-rokonság birtoka, Kishódos a Drágffyaké.[4] Valószínűleg ők végezték a falu benépesítését is.[5]

1486-ban Bélteki Drágffy Bertalan a falut a tisztabereki pálos remetéknek ajándékozta.

1592-ben az egész birtokot Károlyi Mihály kapta meg. Az 1600-as években a királyi kamaráé volt, s a szatmári várhoz tartozott.

A 18. században és a 19. század elején kamarai birtok, s a tiszaújlaki provizorátushoz tartozott. Ekkor a Berenczei Kováts család szerezte meg, és még a 20. század elején is az övék volt.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Czövek Zoltán (független)[6][7]
  • 1994–1998: Czövek Zoltán (független)[8][9]
  • 1998–2002: Czövek Zoltán (független)[10][11]
  • 2002–2006: Czövek Zoltán (független)[12][13]
  • 2006–2010: Krakkó Zsigmond (független)[14]
  • 2010–2014: Krakkó Zsigmond (Fidesz–KDNP)[15]
  • 2014–2019: Krakkó Zsigmond (Fidesz–KDNP)[16]
  • 2019-től: Krakkó Zsigmond (Fidesz–KDNP)[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
79
70
68
69
73
60
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 88%-a magyar, 12%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,7%-a magyarnak, 25,6% cigánynak mondta magát (1,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 3,8%, református 91%, görögkatolikus 1,3% (3,8% nem válaszolt).[18]

Nevezetességei

  • Református templom – épült 1815-1823 között. 1841-ben építették a tornyot, 1847-ben fejeződött be az építkezés. 1859-ben készült el a belső berendezés. A templom belsejében a torony felőli oldalon egy fakarzat, kazettajellegű egyszínű deszkamennyezet és fűrészelt-faragott szószékkorona található. A négyszögletes úrasztalába beillesztették valamelyik korábbi templom 1643-ból származó, napjainkra lekopott festésű, köriratos kerek asztallapját.[19]

Források

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek

  1. ↑ a b Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Új utak a megyében (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1989. június 20. (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) == Kelet-Magyarország, 1989. június 20. 1. p.
  4. ↑ A két falu - Kis- és Nagyhódos - történetének korábbi összefoglalásaiban gyakran nehezen elkülöníthetők az egyes falvakra, illetve a régi Hodos egyes részeire vonatkozó információk. Így a szócikk korábbi változatában is 'keverednek' az adatok: "A 15. század elején a Gachály család és az Atyai család volt a birtokosa. 1462-ben Atyai András magvaszakadtával, annak birtokrészeit a Rosályi Kúnok kapták meg. 1476-ban a Rosályi Kún család tagjai megszerzik a Gacsályiak birtokrészeit is a településen, de ugyanekkor a község másik fele a Drágfiaké volt. 1424-ben a Drágfi család tagjai megosztoztak kishódosi birtokaikon, melyet ekkor a Bélteki ág szerzett meg. 1470-ben azonban a Drágfiak ismét visszakapták, s az övék maradt egészen 1486-ig."
  5. ↑ Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. (Budapest, 1940.) p. 76. és 148.
  6. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ A megválasztott polgármesterek megyénkben (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1990. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 30.) == Kelet-Magyarország, 1990. okt. 3. 4. p.
  8. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  9. ↑ A helyi választások végeredménye : A polgármester-jelöltek sorrendje (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1994. december 13. (Hozzáférés: 2020. január 30.) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 11. p.
  10. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  11. ↑ Megyénk új polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1998. október 21. (Hozzáférés: 2020. január 30.) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p.
  12. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  13. ↑ Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2002. október 21. (Hozzáférés: 2020. január 30.) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p.
  14. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  15. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  16. ↑ Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  17. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  18. ↑ Kishódos Helységnévtár
  19. ↑ Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. Szerk. Entz Géza (Budapest : Akad. K., 1987.) p. 291. ISBN 963-05-3683-8; Várady József: Tiszántúl református templomai. 2. (Debrecen, 1991.) p. 683. ISBN 963-00-1460-2.

Külső hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kishódos&oldid=23388911”