Istenítélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tűzpróba (Idősebb Dierick Bouts).

Az istenítélet (latinul: ordalium) ellentétes érdekű felek vitájában a bizonyítás egyik formája volt,[1] Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására.

Tűzpróba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tüzes vas próba esetén, amennyiben a tűzes vas által okozott sérülés meghatározott idő alatt begyógyult, úgy a próbára bocsátottat ártatlannak minősítették.

Vízpróba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízpróba esetén a próbára bocsátott személyt - kezeit-lábait összekötözve - folyóba vagy tóba mártották, és amennyiben ott elmerült, akkor ártatlannak találták, ha pedig vissza feljött a víz felszínére, akkor bűnösnek találták.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]