Mecsek

Mecsek
A Keleti-Mecsek délről
Magasság	682 m
Hely	Magyarország Baranya megye, Tolna megye
Legmagasabb pont	Zengő (682 m)
Típus	középhegység
Terület	500 km2
Elhelyezkedése
Mecsek Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 10′, k. h. 18° 19′46.166666666667, 18.316666666667
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Mecsek témájú médiaállományokat.

A Mecsek (horvátul: Meček, németül: Metscheck) középhegység a Dél-Dunántúlon, Pécstől északra. Legmagasabb csúcsa a 682 m-es Zengő.

Elnevezése

A Mecsek elnevezés alapjául szolgáló személynév valószínűleg a Miklós rövidüléséből alakult ki, és eredetileg nem az egész hegységet, csak a Pécs fölötti Misina-tetőt jelölte. Első írásos említése 1536-ból, Habsburg Mária magántitkárától, Oláh Miklóstól származik.

Földrajz

A hegység látképe a Márévárból

Hármashegy

A Mecsek 545 négyzetkilométernyi területéből a voltaképpeni hegyvidék 335 km². Ásványkincsekben hazai viszonylatban gazdagnak mondható – főleg a mészkő, szén és uránérc készletei jelentősek. Délen a Pécsi-síkság, északkeleten a Völgység, nyugaton a Zselic határolja.

Felosztás

A hegység morfológiailag három részre, a Keleti-Mecsekre, a Középső-Mecsekre és a Nyugati-Mecsekre, geológiailag két félre, a Nyugati-Mecsekre és a Keleti-Mecsekre tagolható.

Magasabb hegycsúcsok

A Mecsek 500 métert meghaladó jelentősebb csúcsai:

Hegycsúcs	Magasság (m)	Elhelyezkedése
Zengő	682	Keleti-Mecsek
Tubes	612	Nyugati-Mecsek
Hármashegy	604	Keleti-Mecsek
Jakab-hegy	602	Nyugati-Mecsek
Dobogó	594	Keleti-Mecsek
Borzas-tető	591	Keleti-Mecsek
Szószék	586	Keleti-Mecsek
Kis-Tubes	577	Nyugati-Mecsek
Somlyó	572	Keleti-Mecsek
Szamár-hegy	564	Keleti-Mecsek
Dögkút-tető	556	Keleti-Mecsek
Hárs-tető	545	Keleti-Mecsek
Csalán-hegy	536	Keleti-Mecsek
Misina	535	Nyugati-Mecsek
Rózsa-hegy	528	Nyugati-Mecsek
Cigány-hegy	524	Keleti-Mecsek
Somos-hegy	520	Keleti-Mecsek
Somos	510	Keleti-Mecsek

Geológia

Általában

A Mecsek Tisia részeként fejlődött. A Kárpát-medence öves szerkezeti felépítésében a dél-magyarországi egységhez, abban pedig a kaposfő–kecskeméti kristályos pala, a mecsek–észak-alföldi perm-mezozoós, és a görcsöny–kelet-alföldi kristályos pászták övezeteibe tartozik, délről a mecsekalji diszlokációs öv (vagy Mecsekalja–Szolnok vonal) egyértelműen határolja el a Görcsönyi-hegységtől, keleten a villány-szalatnaki mélytörés választja el a Duna–Tisza köze gránitos aljzatától. A Mecsek keleti előterében a legidősebb ismert fekűkőzetek paleozoós kristályos képződmények, metamorfitok és granitoidok alkotják. A szigetvári töréstől délnyugatra eső területen a metamorf összlet északnyugat-délkeleti csapású rögvonulatokban lelhető fel. A Mecsek geológiai értelemben szorosan összefügg a dél-baranyai szigetrögök néven ismert nagytektonikai egység többi tagjával. Ezek ősi hegységmaradványok, amelyek a Mecseken kívül a Villányi-hegység és a Geresdi- (vagy Mórágyi-) dombság.

Az alaphegység proterozoós vagy ópaleozoós üledékes eredetű metamorfitokból (kristályos palák, migmatitos gránit), intrúziós magmatestekből (gránit), felső karbon és perm kontinentális üledékekből, geoszinklinális (vegyesen tengeri és kontinentális kifejlődésű) eredetű mezozoós kőzetekből áll. Fedőhegységi sorozata hiányos, a paleogén csak nyomokban van, a neogén azonban teljes molassz rétegsorú.

Proterozoikum

A Mecsek térsége a proterozoikumban üledékgyűjtő medence (geoszinklinális) volt, amelyben magmás tevékenység is folyt. Az üledékes és magmás összletek első fázisban kata-metamorfitokká váltak még az asszinti ciklus előtt. A metamorfitok hőtengely menti migmatitosodás során gránittá alakultak (mórágyi-erdősmecskei gránit). A hőtengelyhez közeledve a migmatitosodás folyamatának különböző szakaszaiban képződött kőzetek találhatók. Emellett intruzív eredetű szienites gránittestek is vannak, például a szalatnaki gránit. Az intrúziók közelében epizónás és kontakt metamorfitok alakultak ki.

A mecseki fekű korának és genetikájának kérdése még nem teljesen tisztázott. A lehetséges verziók szerint a katametamorfitok és a gránit prekambriumi, és ezeket követik, de még mindig prekambriumiak az epizónás kőzetek. Más vélemény szerint az ófalui gránit és az ófalui fillites formációcsoport ópaleozoikumi, és az utóbbi fiatalabb, mint az előbbi. A radiometrikus datálások a herciniai (devon-karbon-perm) gránitosodást támasztják alá. Az egész övezetet a variszkuszi és az alpi mozgások során retrográd metamorf hatások is érték.

Paleozoikum

A Keleti-Mecsekben és a Mórágyi-rögben a kambriumtól a devonig változatlanul az ófalui fillitoid formáció képződése folyt, amelybe a szilurban a szalatnaki kovapala formáció nyomul be. A nyugati Mecsekben és a Villányi-hegységben az ópaleozoikum ismeretlen, a legrégebbi ismert sorozat a felső szilur–alsó devon korú mecseki ultrabázit-szerpentinit formáció. A devon–alsó karbon korú óherciniai orogén fázist a Mecsek környékén a mórágyi gránit formáció képviseli. A mórágyi gránit alapkőzetének migmatitosodása lehetett a proterozoikum során is, de legkésőbb az alsó karbonban kellett történnie, mivel a másodlagos, káliszomatózissal kísért gránitosodás az alsó karbon második felében volt.

A Mecsekben és környékén az újherciniai szakasz hegységképződési fázisaiban a lemezmozgás az első szakaszban – a permben – megint vulkanizmussal kísért üledékképződéssel jártak, a mecseki gránit és a korpádi homokkő határa élesen jelöli ki a perm kezdetét. Az ekkori üledékek nem, vagy csak gyengén metamorfizálódtak a későbbiek során. Jellemző kőzete a homokkő, később kavicsos homokkő, kavicskő, iszapkő, argillit, dolomárga, még később újra homokkő. Ezek többnyire állóvízi eredetűek, a szemcseméret váltakozása és az osztályozottság mértéke a tavat tápláló folyóvizek hordalékszállító potenciáljától függött. A perm közepén kvarcporfiros és kvarcporfirtufás kiömlési vulkanizmus tapasztalható.

A középső permben képződött a kővágószőlősi homokkő formáció kavicsköves, homokköves, iszapköves és argillites váltakozó rétegződésű összlete, amely a bányászható koncentrációjú uránércet tartalmazza.

Mezozoikum

Szénbánya külszíni fejtése Pécs mellett

A mezozoikum során az egész terület gyorsan süllyedt, körülbelül 8000 méter vastagságú üledékes és vulkanitos összlet képződött.

Triász

A mezozoikum a Mecsekben kőzettanilag a felső permben kezdődik a jakabhegyi homokkő formációval, amely a Villányi-hegységben és az Alföld nagy részén is megtalálható, mindig diszkordanciával települ a korábbi permi képződményekre. Ez már önmagában jelzi a geoszinklinális területének növekedését, illetve annak egységesedését. Ez a folyamat a Tethys permi kinyílását mutatja. A mozgások során először térszínemelkedésre került sor, ennek folytán a perm közepének kőzetei részben lekoptak, hamarosan azonban tengerelöntés következett, ekkor homokkő képződött, majd a homokos törmelék az alsó triászban fokozatosan karbonátos kőzeteknek (főleg dolomit) adta át a helyét. A sekélytengeri környezetet a sókőzetes (evaporitos) előfordulások mutatják.

Jura

Az alpi orogén idején (középső és felső triász) a dolomittal kezdődő, majd mészkőbe átmenő üledéksorozat a mélyülő tengermedencét mutatja. Az anisusi és ladini emeletek üledéke gazdag az ősmaradványokban, ezért a közel 600 méter vastagságú összlet biosztratigráfiailag jól datálható. Legfontosabb korjelzői az Entolium discites, Myophoria elegans, Coenothyris vulgaris, Paraceratites binodusos fajok, valamint a Pachycardia és Trigonodus nemek. A karni, nóri és raeti emeletek eltérnek a tipikus kárpát-medencei tengeri kifejlődésektől, újabb 5-600 méter vastagságú összletei mészkővel kezdődnek, majd átmennek kontinentális képződésű homokkőbe. A Villányi-hegység a ladini végén szintén kiemelkedett, üledékképződés nem folyt.

A raeti homokkő alkotja az alsó liász kőszenes összlet feküjét, és a sorozat konkordánsan települt. A homokkő képződése egy transzgresszió során átment tengeri homokkő és márga képződésébe, a kettő közti átmenetben jött létre a fekete kőszenes összlet. A foltos márga utáni képződmények már hasonlóak a középhegységi területekre, a bath emeletben vörös, gumós, ammoniteszes márga, majd mélytengeri tűzköves, kovás sorozatok képződtek.

A Villányi-hegységben a jura időszak nagyobb részén nincs üledék, a szársomlyói mészkő képződésével az időszak végén csatlakozott a mecseki kifejlődéshez.

Kréta

A kréta elején lezajló tenger alatti vulkanizmus a mecseki térséget a közép-alföldi ofiolit övezethez kapcsolja. Alkáli bazalt és fonolit vulkanitok ismertek a mecsekjánosi diabáz formációból. A Mecsektől kissé északra 1000 méteres vastagságot is eléri a bazalt, diabáz és gabbró kiömlési és a tufitos, tufás üledékes márga rétegződés. E vulkanizmus hozta létre a zengővárkonyi barnavasérc-telepet. A hauterévi és barrémi emeletekben szublitorális fáciesű konglomerátumok ülepedtek le gazdag faunával, köztük a Pecten atavus, Alectryonia macroptera, Toucasia carinata, brachipodák a terebratulidák és rhynchonellák közül. Részben heterópikus, részben izópikus kifejlődésű a magyaregregyi márga formáció agyagmárgája és márgás homokköve. Az ausztriai fázisban újabb vulkanizmus következett, apti és albai képződmények nem ismertek, mivel a szubherciniai fázis erősen kiemelte a területet.

Kainozoikum

A Mecsekből paleocén és eocén képződmények nem ismertek. A miocénben és pliocénben sziget volt, szórványos szárazföldi üledékekkel. A slír, agyag, agyagmárga sorozatokat az ottnangi emelet elején a gyulakeszi riolittufa, a végén a mecseki andezit töri meg.

Az alsó pannon emeletben csökkentsósvízi agyagmárga képződött, amibe időnként durva szemű abbráziós kavicskő és törmelékkő települ. A felső pannonban édesvízi hordalékok, majd a pleisztocénben lösz képződött.

Vízrajz

Patak a Hidasi-völgyben

A Mecsek fő vízgyűjtője északon a Völgységi-patak, északnyugaton a Baranya-csatorna, délnyugaton a Pécsi-víz, délen a Vasas-Belvárdi-vízfolyás. Ezeket a Mecsek mintegy ezer forrása táplálja.

Éghajlat

A hegység klímájában mediterrán és kontinentális hatások egyaránt érvényesülnek. Az északi és déli lejtők között jelentős éghajlati különbség alakult ki. Az északi ill. magasabb területeken az éves csapadék mennyisége 800, a többi részen 700 mm. A népfényes órák száma évente 2000–2100, az évi középhőmérséklet 9–12.

Élővilág

Flóra

Bükkerdő Óbánya közelében

A Mecsek növényvilágát jellegzetessé teszi az a 20–30 olyan növényfaj, amely a Kárpát-medencében máshol nem él, valamint az a 13 különleges növénytársulás, amely csak itt fordul elő. A hegységben száznál több védett és fokozottan védett növényfaj él. Számos faj Európában itt éri el földrajzi elterjedésének északi határát, tehát a hegységtől északra nem (vagy csak nagyon szórványosan) fordul elő. Ilyen például az aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera) és a majomkosbor (Orchis simia). A nevezetes bennszülött (endemikus) növények közül fokozottan védett, kiemelt természeti érték a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica). Ezek a fajok erőteljes balkáni színezetet adnak a Mecsek vegetációjának.

A Mecsek erdőségeit nagyrészt tölgyesek alkotják, amelyekbe az északi lejtőkön gyertyán keveredik. A déli lejtőkön jellemzőek a nagy kiterjedésű karsztbokorerdők és sziklagyepek. A magasabb tetőkön és az északi oldalakon szép bükkösök is vannak. A tölgyesekben gyakori a szelídgesztenye.

A Mecsekben mintegy 2000 töbör, vagy más néven dolina alakult ki. A hegység dolináiban, illetve egyéb élőhelyein a következő növények alkotnak növénytársulást: montán elterjedésű fajok: mezei juhar (Acher campestre), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum subsp. gracile), farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), fekete békabogyó (Actaea spicata), podagrafű (Aegopodium podagraria), indás ínfű (Ajuga reptans), kányazsombor (Alliaria petiolata), medvehagyma (Allium ursinum), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), kis bojtorján (Arctium minus), párlópimpó (Aremonia agrimonoides), foltos kontyvirág (Arum maculatum), erdei tündérfürt (Aruncus dioicus), olasz müge (Asperula taurina), gímpáfrány (Asplenium scolopendrium), aranyos fodorka (Asplenium trichomanes), zöld fodorka (Asplenium viride), nagy völgycsillag (Astrantia major), erdei hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), nadragulya (Atropa belladonna), erdei gyöngyköles (Buglossoides purpurocaerulea), kányaharangvirág (Campanula rapunculoides), keserű kakukktorma (Cardamine amara), hagymás fogasír (Cardamine bulbifera), bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos), Haller kövifoszlár (Cardaminopsis halleri), (Carex divulsa), lecsüngő sás (Carex pendula), bükksás (Carex pilosa), ritkás sás (Carex remota), erdei sás (Carex sylvatica), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), erdei madárhúr (Cerastium sylvaticum), vadcseresznye (Cerasus avium), aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), erdei varázslófű (Circaea lutetiana), erdei iszalag (Clematis vitalba), borsfű (Clinopodium vulgare), húsos som (Cornus mas), odvas keltike (Corydalis cava), európai mogyoró (Corylus avellana), cseregalagonya (Crataegus laevigata), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), csomós ebír (Dactylis polygama), farkasboroszlán (Daphne mezereum), keleti zergevirág (Doronicum orientale), északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana), pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), széles pajzsika (Dryopteris dilatata), hegyi pajzsika (Dryopteris expansa), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), bíboribolya nőszőfű (Epipactis purpurata), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), sédkender (Eupatorium cannabinum), erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) európai bükk (Fagus sylvatica), (Festuca drymeia), óriás csenkesz (Festuca gigantea), salátaboglárka (Ficaria verna), erdei szamóca (Fragaria vesca), magas kőris (Fraxinus excelsior), sárga tyúktaréj (Gagea lutea), kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), erdei sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), nagyvirágú kenderkefű (Galeopsis speciosa), ragadós galaj (Galium aparine), szagos müge (Galium odoratum), fodros gólyaorr (Geranium phaeum), nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), közönséges borostyán (Hedera helix), illatos hunyor (Helleborus odorus), nemes májvirág (Anemone hepatica), korábban (Hepatica nobilis), pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum), pázsitos nőszirom (Iris graminea), szibériai nőszirom (Iris sibirica), erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), magyar varfű (Knautia drymeia), kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), tarka lednek (Lathyrus venetus), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), turbánliliom (Lilium martagon), erdei holdviola (Lunaria rediviva), (Luzula pilosa), vízi peszréce (Lycopus europaeus), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), erdei szélfű (Mercurialis perennis), erdei csitri (Moehringia trinervia), egyvirágú kiskörtike (Moneses uniflora), madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), erdei madársóska (Oxalis acetosella), farkasszőlő (Paris quadrifolia), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), rezgő nyár (Populus tremula), szártalan kankalin (Primula vulgaris), vadcseresznye (Prunus avium), orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), csertölgy (Quercus cerris), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus), kúszó boglárka (Ranunculus repens), havasi ribiszke (Ribes alpinum), fehér akác (Robinia pseudoacacia), erdei rózsa (Rosa arvensis), havasalji rózsa (Rosa pendulina), borzas szeder (Rubus hirtus agg.), kövi szeder (Rubus saxatilis), erdei lórom (Rumex sanguineus), szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), enyves zsálya (Salvia glutinosa), fekete bodza (Sambucus nigra ), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), piros mécsvirág (Silene dioica), zöldvirágú habszegfű (Silene viridiflora), keserű csucsor (Solanum dulcamara), rojtos tőzegmoha (Sphagnum fimbriatum), havasi tisztesfű (Stachys alpina), erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata), olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea), tyúkhúr (Stellaria media), gumós nadálytő (Symphytum tuberosum subsp. nodosum), pirítógyökér (Tamus communis), kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), ezüst hárs (Tilia tomentosa), hegyi szil (Ulmus glabra), nagy csalán (Urtica dioica), ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), (Veronica montana), erdei ibolya (Viola reichenbachiana).

Fauna

Az itt élő kétéltűek és hüllők minden faja védett. A hegységen átvezető autóutak mentén néhol terelőhálókkal védik őket az elgázolástól. Az Orfűi-tavaknál és az Egregyi-víztározónál tavaszonta rendezett békamentő táborok önkéntesei ezrével mentik meg ezeket az állatokat.

Zöldgyík Orfűn

A hegység néhány jellemző állata, rendszertani csoportok szerint:

• Puhatestűek: magyar vakcsiga, keleti ajtóscsiga (mindkettő védett)
• Rákok: folyami rák (pl. a Réka-völgyi Halász-patakban)
• Rovarok: sárgasávos hegyi szitakötő (Magyarországon csak a Melegmányi-völgyben és Zobákpuszta mellett fordul elő); imádkozó sáska, fűrészlábú szöcske, áttelelő sáska; tarszák (magyar, kárpáti, szerény); óriás énekeskabóca, mannakabóca; szarvasbogár, orrszarvúbogár, havasi cincér, atracélcincér (ez utóbbi csak Pécsvárad mellett él); farkasalmalepke, fecskefarkú lepke, kardoslepke, kis apollólepke, magyar boglárka, nagy tűzlepke, kék lonclepke, díszes tarkalepke, nagy pávaszem, továbbá ritka bagolylepkék (pl. díszes csuklyásbagoly), araszolók és szövőlepkék (köztük a tenyérnyi méretű szőrös tölgy-selyemszövő)
• Halak: fürge cselle, kövi csík (a Völgységi-patakban)
• Kétéltűek: barna varangy, sárgahasú unka, erdei béka; pettyes és tarajos gőte
• Hüllők: zöld, fürge, fali és lábatlan gyík (kuszma); erdei és kockás sikló, vízi- és rézsikló; mocsári teknős
• Emlősök: vaddisznó, aranysakál, muflon, európai dámvad, gímszarvas, borz

Barlangok

A hegységben mintegy száz barlang található. A változatos alapkőzeten kialakult mészkőfelszíneket nagyrészt nemkarsztos kőzet borítja; a felszíni mészkő-kibukkanások összterülete csekély. Vannak a Mecsekben szurdokvölgyek, sorba rendeződött, tölcsér alakú, mély víznyelők és – kis számban – igazi karsztforrások.

A mecseki barlangok többségének járatai szűkek, aknáik kacskaringósak. Általában víznyelőként indulnak, és 20–30 méter után eltömődnek. Ilyen jellegű víznyelők táplálják az Abaligeti-barlangot csakúgy, mint a vízellátásba befogott Orfűi Vízfő-barlangot, a Mánfai-kőlyukat és a Tettye-forrást is.

Különlegesek a Babás-szerköveknél a permi, vörös homokkőben mállással kialakult üregek. Keletkezése miatt ugyancsak sajátos a miocén mészkőben, szivárgó vizek hatására létrejött Füstös-lik.

Az Abaligeti-barlang, a Mánfai-kőlyuk, a Mészégető-források barlangja, az Orfűi Vízfő-barlang és a Spirál-víznyelő fokozottan védett barlang. A Mecsek tíz leghosszabb barlangja az Abaligeti-barlang, a Spirál-víznyelő, az Orfűi Vízfő-barlang, a Mánfai-kőlyuk, a Szuadó-völgyi-víznyelőbarlang, a Trió-barlang, a Mészégető-források barlangja, a Tettyei-mésztufabarlang, a Vadetetős-víznyelőbarlang és a Szajha-felső-víznyelőbarlang, a legmélyebb a Spirál-víznyelő.

Települések

Abaliget	Apátvarasd	Bakonya	Berkesd	Bodolyabér	Bogád
Cikó	Császta	Cserkút	Ellend	Erdősmecske	Erzsébet
Fazekasboda	Feked	Hidas	Hird	Hosszúhetény	Husztót
Kárász	Kátoly	Kékesd	Kishajmás	Kismányok	Kisújbánya
Kisvaszar	Komló	Kovácsszénája	Kozármisleny	Kővágószőlős	Kővágótöttös
Lovászhetény	Magyaregregy	Magyarhertelend	Magyarszék	Mánfa	Martonfa
Máza	Mecsekjánosi	Mecseknádasd	Mecsekpölöske	Nagykozár	Nagymányok
Nagypall	Óbánya	Ófalu	Orfű	Oroszló	Pécs
Pécsvárad	Pereked	Püspökszentlászló	Romonya	Szalatnak	Szászvár
Szellő	Szilágy	Váralja	Vékény	Zengővárkony	Zobákpuszta

Védett területek

• Nagymező–Aranyhegy Természetvédelmi Terület
• Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet
• Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet

Források

• A Mecsek állatvilága

További információk

• Mecsek.lap.hu – Linkgyűjtemény
• www.mecsekerdo.hu
• Kisújbánya és a régió földrajza
• Négy évszak a Mecsekben (album) – Duna–Dráva Nemzeti Park (magyar)
• Kordos L. – Jakucs L., Gádoros M., Tardy J.: Magyarország barlangjai (Gondolat, 1984)
• Antal Sándor: Földtan IV: Magyarország szerkezeti és regionális földtana. Budapest: Műszaki Kiadó. 1985.  (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-10-6607-X
• Hunyadi László. Földtan III – Általános földtörténeti ismeretek. Műszaki Kiadó (1979). ISBN 963-10-2959-x 
• Mesébe illő falucskák a Mecsekben