Felsőpusztaegres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Egreshely szócikkből átirányítva)
Felsőpusztaegres (Agrieș)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségFelsőilosva
Rangfalu
KözségközpontFelsőilosva
Irányítószám427331
SIRUTA-kód35170
Népesség
Népesség643 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság500 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 01″, k. h. 24° 07′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 01″, k. h. 24° 07′ 60″
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpusztaegres témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőpusztaegres, 1910–18-ban és 1940–44-ben Egreshely (románul: Agrieș) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének alaptagját patakjáról kaphatta, amely a magyar éger szó képzős változatából való. Mivel már 1562-ben, első említésekor román lakosságú volt, az akkori Egreshely írott névalak a román Agrieș beleértéses magyarítása lehet. A román név szabályosan fejlődött a magyar víznévből, valószínűleg a rom. agriș ('egresbokor') hatására, vö. Agriș (Felsőegregy és Egri), Agrișteu (Egrestő) stb. Későbbi említései: Egres (1576), Felső-Egres (1577), Egrespataka (1676). Az Alsóegres név a magyarban a falu alsó részére (a mai Joseni) vonatkozott, később ráértéssel a falu egészére a Felsőegres nevet használták. A puszta névelem az ugyancsak Belső-Szolnok vármegyében fekvő Felsőegrestől való megkülönböztetésére került hozzá a vármegyei közigazgatás névhasználatában. 1910-ben az 1562-es első írott névalak felújításával alkottak számára új hivatalos nevet. (Korábban néha Agrieșelt hívták magyarul Egreshely-nek.)

Fekvése[szerkesztés]

Bethlentől 38 km-re északra, a Cibles hegységben, az Ilosvai-patak mentén fekszik.

Népessége[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

1560 és 62 között települt román lakossággal Szészárma határára. 1658-ban elpusztult. Birtokosai között a 18. század nagy részében a Torma családot említik. 1750-ben egy telkes nemes, 29 jobbágy, két telkes és hat telketlen zsellér, kilenc kóborló családfő és két özvegy lakta. 1786-ban a Torma családon kívül Bethlen Pál és Teleki Ádám is birtokoltak benne. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. Erdei többségét az 1890-es évek és az 1920-as évek eleje között kivágták.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • El[iseu] Sighiarteu: Monografia comunei Agrieș. Dej, 1926
  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 169. o.