Batthyány Lajos (miniszterelnök)

Batthyány Lajos
Barabás Miklós festményén
A Magyar Királyság 1. miniszterelnöke
Hivatali idő 1848. március 17. – október 2.
Uralkodó	V. Ferdinánd
Előd	új tisztség
Utód	Szemere Bertalan
Született	1807. február 10. Pozsony, Magyar Királyság
Elhunyt	1849. október 6. (42 évesen) Pest, Magyar Királyság
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Ellenzéki Párt
Házastársa	Zichy Antónia grófnő
Gyermekei	Batthyány Emanuela Batthyány Ilona Batthyány Elemér
Foglalkozás	közgazdász politikus
Iskolái	Zágrábi Egyetem Jogtudományi Kar
Halál oka	kivégzés lőtt seb
Batthyány Lajos aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Lajos témájú médiaállományokat.

Batthyány Lajos kiejtése

Gróf németújvári Batthyány Lajos Ferenc József (Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.) államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Vértanú.

„	Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléke örökké élni fog sziveinkben, emléke élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig. – Teleki László	”

Életpályája

Az ősrégi főnemesi származású gróf németújvári Batthyány család sarja. Gróf Batthyány József Sándor (1777–1812) és a lomnicai Skerlecz család sarja, lomnicai Skerlecz Borbála (1779–1834) második gyermekeként látta meg a napvilágot, akik 1801. szeptember 7-én kötöttek házasságot, Szombathelyen. Batthyany Lajos gróf anyai nagyszülei, lomnicai Skerlecz Ferenc (1731–1802) helytartó tanácsos, békési főispán, udvari tanácsos, a Szent István-rend lovagja, és a nemeskéri Kiss család sarja, nemeskéri Kiss Rozália (1739–1842) voltak. Anyai dédanyja pedig a barkóci Rosty család sarja, lomnicai Skerlecz Sándorné barkóci Rosty Anna Mária (1710–1763) volt, akinek a szülei barkóci Rosty István (†1744), Vas vármegye első alispánja, országgyűlési követe, huszárkapitány, és szarvaskendi és óvári Sibrik Terézia (1692–1755) voltak. Batthyány Lajos gróf keresztszülei nemes Pesty Pál és Klicsky Teréz, a lovaskapitány özvegye. Egyetlen testvére, gróf Batthyány Amália (1805–1866), aki először gróf Karl Theodor von Westerholt (†1863), majd gróf Franz Jenison von Walworth (1787–1869) felesége lett.

A szülők házassága az apa igen szenvedélyes természete és az anya pazarló hajlama miatt nem volt harmonikus, ezért közös megegyezéssel 1807-ben elváltak. Amikor Skerlecz Borbála, különvált Lajos apjától, Bécsbe költözött a két fiával. A már évek óta betegeskedő gróf Batthyány József 1811. április 7-én a Vas vármegyei Ikerváron kelt végrendeletében minden ősi és szerzett javait egyetlen fiára, Lajosra hagyta olyan formán, hogy a vagyont nagykorúságáig a vármegye első alispánja vagy árvaválasztmánya felügyelete alatt kezeljék. Rendelkezett, hogy fia és lánya szintén kapjanak évente igen jelentős pénzösszeget, amíg nem jutnak a nagykorúságig. A végrendelet végrehajtójának Vas vármegye első alispánját, kisgeszényi Szabó Ignácot (1770–1828) jelölte ki, aki azonban nem szerzett érvényt jogainak, hanem megelégedett az özvegynek azzal a kijelentésével, hogy egyetért a végrendelettel, és végrehajtásáról ő gondoskodik. Ilyen módon, Skerlecz Borbála a javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, miután az apa meghalt, 1812-ben, s megkaparintotta az akkor ötéves Lajos hatalmas örökségét, és fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, így sokáig szinte árvaként nőtt fel, dacos, nehezen kezelhető gyerekként.

Fiatalsága

16 évesen fejezte be intézeti tanulmányait. Ezután a zágrábi jogi akadémián tanult. 1826-ban katonatisztnek állt, és kadétként négy évre Itáliába ment, ahol a Miklós-huszároknál hamarosan hadnagyi rangot ért el. Eközben (itt a források ellentmondóak) valószínűleg 1827-ben diplomázott. Katonaként meglehetősen könnyelmű életet élt, és örökségére várva, nagy adósságot halmozott fel. Anyjával hosszas perbe bonyolódott a jussáért, amit végül 24 évesen, nagykorúvá válva sikerült megszereznie. Ekkor elhagyta a katonaságot, és hazaköltözött Vas megyébe. Birtokait korszerűsítette, elkezdett ismerkedni Magyarországgal és a magyar nyelvvel.

1830-ban a főrendi ház tagja lett, és e minőségében jelen volt a koronázó országgyűlésen, de eleinte semmilyen politikai szerepet nem játszott.

Házassága és leszármazottjai

1834. december 4-én, Pozsonyban a Szent Márton-dómban feleségül vette gróf zicsi és vázsonykői Zichy Antónia Erzsébet Valburga (Cífer, 1816. július 14. – Dáka, 1888. szeptember 28.) kisasszonyt, Zichy Károly gróf és Batthyány Antónia grófnő leányát. A házasságkötéskor a tanúk gróf Batthyány Imre szabolcsi főispán, valamint a menyasszony nagybátyja, gróf Zichy Ferenc főispán, valóságos belső titkos tanácsos voltak. A kortársak szerint felesége ösztönözte az aktívabb, reformpárti szerepvállalásra. Hasonló nézeteket vallott sógornője, Zichy Karolina grófnő, gróf Károlyi György felesége is; e két család szalonjai Pesten, Pozsonyban és Ikervárott a társasági és közélet valóságos központjaivá váltak. Batthyány 1839-ben birtokán cukorgyárat alapított. Öt gyermekük született:

• gróf Batthány Antónia Mária Ludovika Karolina (Ikervár, 1835. augusztus 25. – Bergamo, Lombard–Velencei Királyság, 1837. augusztus 28.)
• gróf Batthyány Emmanuela Anna Karolina (Pozsony, 1837. december 24. – Budapest, 1922. március 3.). Férje, gróf németújvári Batthyány Viktor (1838–1900).
• gróf Batthyány Ilona Karolina Amália Mária Antónia (Ikervár, 1842. július 1. – Cinkota, 1929. március 21.), akinek első férje gróf buzini Keglevich Béla (1833–1896), második férje benicei és micsinyei Beniczky Gábor (?–1891) volt.
• gróf Batthyány Ákos Boldizsár Károly Örs (Pest, 1845. október 20. – Pest, 1845. december 28.)
• gróf Batthyány Elemér Boldizsár Kázmér (Pest, 1847. április 8. – Budapest, 1932. január 9.), a magyar lovaregylet elnöke, híres lótenyésztő és versenyző. Nőtlen volt és gyermekek nélkül hunyt el.

Batthyány, a reformpolitikus

Barabás Miklós: Batthyány Lajos, 1848

Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. Eleinte maradéktalanul osztotta Széchenyi István gróf gazdasági és politikai nézeteit. Már az ezernyolcszázharmincas évek elején azok közt volt, akik kezdeményezték a lónemesítést, majd lóversenyek rendezésével serkentették az állattenyésztést, lerakva ezzel a magyar gazdasági egyesület alapjait. Ugyancsak Széchenyi példájára felkarolta a selyemhernyó-tenyésztést is, és ehhez több mint 50 000 eperfát ültettetett birtokán. Ez idő tájt alakult meg az ő közreműködésével a Vas vármegyei szombathelyi gazdasági egyesület, 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt a cukorgyáregylet.

Eleinte abban is egyetértett Széchenyivel, hogy a reformmozgalmat a főnemeseknek, az arisztokratáknak kell vezetniük, ám programja a köznemesség határozottabb reformelképzeléseihez állt közelebb, ezért Széchenyi és Kossuth 1841-től éleződő vitájában kerülte a határozott állásfoglalást. Kossuthtal az Iparegyesület elnökeként és más gazdasági egyesületek vezetőjeként 1843-ban került kapcsolatba, és együttműködésük mind szorosabbá vált. Az 1843–44-es országgyűlésen már nemcsak a főrendi, hanem az egész országgyűlési szabadelvű ellenzék vezéralakja is volt; a főrendi naplókban mintegy 200 felszólalását rögzítették. Abszolutista bel- és külpolitikájáért élesen bírálta a bécsi kormányzatot.

Az országgyűlés berekesztése után Pestre költözött, és 1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. Aktív szerepet vállalt újabb gazdasági egyesületekben (Magyar Kereskedelmi Társaság, Magyar Cukorgyár Egyesület), majd a Védegylet szervezésében (ennek elnöke távoli rokona, Batthyány Kázmér gróf lett). 1846-tól legfőbb törekvése az ellenzék egységesítése, egy párt szervezése, programjának kidolgozása lett. Az Ellenzéki Párt 1847. március 15-én alakult meg, és első elnökévé Batthyány Lajost választották.

Kossuth döntően neki (erkölcsi és anyagi támogatásának) köszönhette, hogy az 1847-es országgyűlésre Pest megyei követté választották; ezután a főrendi házban Batthyány és az alsóházban Kossuth Lajos lett az ellenzék vezére. A reformokból született első, modern értelemben vett országgyűlési, vagyis az 1848-as választásokon, a sárvári kerületben indult, amit megnyerve, parlamenti mandátumhoz jutott.

A Batthyány-kormány

Az első magyar felelős minisztérium kinevezése

Batthyány Lajos kormánya

Emléktáblája:
I. kerület Batthyány utca 2.

A gödi emlékpad

Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán

A Batthyány-örökmécses az egykori Újépület udvarának helyén emelt emlékmű, nemzeti kegyhely

Batthyány Lajos szobra Budán, a róla elnevezett téren (Stremeny Géza, 2008)

A Schickedanz Albert tervezte Batthyány Lajos gróf mauzóleuma a budapesti Kerepesi temetőben felújítás után

Tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával. Az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét (Batthyány-kormány). Első feladataként kidolgozta, illetve kidolgoztatta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. A rendkívül nehéz kül- és belpolitikai helyzetben Batthyány kiváló teljesítményt nyújtva, kortársai fölé magasodott: az 1848 márciusában hatalomra került kormányzatok közül az övé maradt a legtovább (több mint fél évig) hivatalában.

Legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Elérte, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék (május 7-én). Megpróbálta hazavezényeltetni a korábban Magyarországon besorozott katonákat. Létrehozta az új törvények által előírt nemzetőrséget, amelynek feladata hivatalosan a belbiztonság felügyelete volt. Májusban elkezdte szervezni az önálló magyar honvédséget, és ehhez honvédeket toboroztatott. A nemzetőrség ügyeit az e célra létrehozott Országos Nemzetőrségi Haditanács élén maga intézte, és Mészáros Lázár hazatértéig (április 7. – május 23. között) ő vezette a hadügyminisztériumot is. Sikerült felállítania az első tíz honvédzászlóaljat; később ezek váltak a nemzeti haderő magjává. Az örökváltság és a közteherviselés ügyében Kossuth álláspontját fogadta el; a parasztságot az úrbér eltörlésével szerette volna a liberális nemesek oldalára állítani.

Bár az alkotmányos monarchia híve volt, és annak fenntartására törekedett, a bécsi udvarban egyre elégedetlenebbek voltak politikájával. Az Országgyűlés megbízásából augusztus 29-én Deák Ferenccel a királyhoz járult, hogy utasítsák fegyverletételre a szerb felkelőket és állítsák le Josip Jelačić készülő támadását. Egyúttal felajánlotta Jelačićnak, hogy hozzájárul Horvátország békés különválásához. Fáradozásai eredménytelennek bizonyultak: a király leiratában formálisan ugyan visszahívta tisztségéből a horvát bánt, a rendelkezést azonban nem hajtották végre, és a horvát csapatok szeptember 11-én betörtek Magyarországra. Ekkor Batthyány és kormánya (Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és Mészáros Lázár kivételével) lemondott, de többek közt a nádor felkérésére ismét elvállalta a tisztséget. Szeptember 13-án népfelkelést hirdetett, és a sereg vezérének István nádort kérte fel, ő azonban a király parancsára lemondott erről a tisztségről, és elhagyta az országot.

Az új kormányt az uralkodó (szeptember 25-én) nem fogadta el; Batthyány megbízatását érvénytelenítette, és a magyarországi haderők élére királyi főbiztosként Lamberg Ferenc Fülöp tábornokot nevezte ki – őt azonban 1848. szeptember 28-án Pesten a tömeg felkoncolta. Eközben (ugyancsak szeptember 28-án) Batthyány még egyszer Bécsbe utazott átalakítani kívánt kormányának névsorával, hogy megpróbáljon kompromisszumot kidolgozni az udvarral.

Jelentős mértékben az ő szervezőmunkájának köszönhető, hogy a sebtében régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből egybegyűjtött magyar haderő szeptember 29-én Pákozdnál megállította az országba betört horvát csapatokat. Belátva, hogy nem tud egyezségre jutni a királlyal, Batthyány október 2-án lemondott megbízatásáról, és hozzájárult utódja, a buzgón királyhű Vay Miklós kinevezéséhez. Egyszersmind lemondott országgyűlési mandátumáról is.

Lemondása után

Közkatonaként belépett Vidos József Vas vármegyében Kuzman Todorović tábornok csapatai ellen induló seregébe, de az október 11-i csatában leesett lováról, és karját törte.

Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották. Ellenezte a parlament Debrecenbe költöztetését. Indítványára 1849 januárjának elején az országgyűlés az ő vezetésével küldöttséget menesztett az újabb támadó sereget vezető Windisch-Grätz tábornokhoz, hogy szándékait kipuhatolja – Windisch-Grätz azonban még csak fogadni sem volt hajlandó őt (a küldöttség többi tagját igen). Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 8-án a Károlyi-palotában elfogták, és a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével átszállították Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe. A magyarok és a stájerek többször (Buda, Sárvár, Cilli) megpróbálták kiszabadítani, ezeket a kísérleteket azonban ő maga utasította vissza. Batthyány ekkor és később is mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi cselekedete törvényes volt, és nem ismerte el a bíróság illetékességét, a bécsi kamarilla azonban őt tekintette a forradalmi mozgalom egyik elindítójának, és elhatározta, hogy kivégzésével példát statuál. Pere kimondott koncepciós per volt: Magyarország csak a Ferdinánd császár 1848. október 3-án kiadott manifesztumai után számított „lázadó országnak”, Batthyányt azonban (és senki mást) az ez előtti, 1848-as nyári–tavaszi tetteiért „vonták felelősségre”.

Kivégzése

A koholt vádakat Hegyesy Péter királyi ügyész állította össze. Batthyányt a vádpontok igazolására tíz alkalommal hallgatták ki február 12. és március 26. között. Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt Schwarzenberg és a bécsi udvar nyomására kötél általi halálos ítéletre változtatta, de úgy, hogy az elítéltet az uralkodó kegyelmébe ajánlotta.

Ekkor Batthyányt Pestre szállították, hogy a kegyelmezés joga a császártól Haynauhoz kerüljön, és ő október 3-án jóváhagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy parányi tőrt csempészett be neki. Ezzel súlyos sérüléseket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. Ennek megfelelően október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték.

Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, aki később 1863-ban Pest város díszpolgára lett, tudta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen, de az ítélet végrehajtását sem akarta elhalasztani. Ezért úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt. A magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteségtől támolygott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. „Éljen a haza! Rajta, vadászok” – kiáltotta.

„	Miután színleg plébániám temetőjében sírt ásattam volna, Hausmann orvostudor és Bártfayné kíséretében esti 10 óra felé bérkocsiban megjelentem a rókusi kóroda kapuja előtt, mely egynehány perc múlva kinyilván, a boldogult miniszterelnök tetemeit egy egészen közönséges, mint nevezni szokták, létrásszekér vitte kifelé, mint rendelve volt, a józsefvárosi temetőbe. Hárman a fiakerben nyomban követtük minden akadály nélkül, csak a vámháznál a katonai őrség vizsgáltatta a halottas kocsi tartalmát, míg végre a temetőbe érve, leszálltam a kocsiról, és mint a hely ura, színlelten kissé szigorúbb szavakban kifejezést adva tettetett elégedetlenségemnek az ásott sír nem elegendő mélysége s egyéb célszerűsége felett, ez ürügy alatt a halottas kocsisnak megparancsoltam, hogy miután éjjel új ásás által a dolgon segíteni nem lehet, forduljon vissza, s hajtson, amerre parancsolni fogom. S így történt, hogy ismét a vámház mellett el – hol többé kérdőre sem vontak – egyenesen a szent ferenciek zárdája felé hajtattam, hol mintegy éjjel 11 óra felé érkeztünk meg, s hol már vártak bennünket. Boldogult Dank Agáp néhány csak öregebb páter kíséretében, kik a titokba be voltak avatva, égő fáklyákkal fogadott bennünket. A halottaskocsi hazarobogott, a holttetemek pedig a sírboltba vitettek, és egyházi szertartás mellett néhány atya és segédkező jelenlétében ünnepélyesen beszenteltettek.	”
– Szántóffy Antal, az akkori pest-józsefvárosi római katolikus plébános és helyettes alesperes

A tetem befalazása után elhelyezett vörös márványlapnak a belső felén volt a felirat: „1849^dik évi October hó 6^kán az Urban elhunyt G _· B _· L _· áldás és béke hamvaira.”

Írásai

Országgyűlési beszédei és írásai a korabeli naplókban és politikai lapokban találhatóak. A cukorrépa termesztésről szóló szakszerű írása a Magyar Gazda című folyóirat 1842. évfolyamának második számában jelent meg.

Emlékezete

• Holttestét családja a pesti ferences templom kriptájában rejtette el, majd 1870. június 9-én a nemzet gyásza mellett átvitték a Kerepesi temetőbe. Sírja fölé 1874-ben a székesfőváros díszes mauzóleumot emelt (Schickedanz Albert műve).
• Arcképét Barabás Miklós festette meg.
• Batthyány-örökmécses Budapest V. kerületében.
• A Batthyány tér és a Batthyány utca Budapest I. kerületében (a Vízivárosban). A Batthyány utca elején (a 2. sz. házon) emléktábla, a Batthyány téren 2008-tól köztéri szobor őrzi emlékét.
• A Professzorok Batthyány Köre (2002-ben alakult civil szervezet).
• A Batthyány Lajos Alapítvány (1991-ben létrehozott magánalapítvány).
• Batthyány Társaság emlékérme 1994 Tervező: ifj. Szlávics László
• Születése 200. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank ezüst emlékpénzt adott ki. Tervező: Csikai Márta
• Gödön emlékpad örökíti meg a kivégzőosztag előtt mondott utolsó mondatát.
• Budapesten, az I. kerületben általános iskola őrzi a nevét (Batthyány utca 8.).

Származása

Batthyány Lajos családfája

gr. németújvári Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10.– Pest, 1849. október 6) államférfi, miniszterelnök, vértanú	Apja: gr. németújvári Batthyány József (Szalonak, 1777. április 10 – Ikervár, 1812. július 13), földbirtokos,	Apai nagyapja: gr. németújvári Batthyány Miksa (1739. október 24.– 1805. március 30)	Apai nagyapai dédapja: gr. németújvári Batthyány Zsigmond (1712. február 20– 1777. október 8) cs. k. tanácsos, földbirtokos (Szülei: gróf Batthyány Zsigmond, földbirtokos és gróf Elisabeth Rosina von Gallenberg)
			Apai nagyapai dédanyja: gr. Lengheimb Róza (Graz, 1707. szeptember 13.– Graz, 1788. december 30) (Szülei: gróf Max Adam von Lengheimb és gróf Ernestina Schlick von Passaun)
		Apai nagyanyja: Flaesser Magda	Apai nagyanyai dédapja: n.a.
			Apai nagyanyai dédanyja: n.a.
	Anyja: lomnicai Skerlecz Borbála Julianna Antónia (Pozsony, 1779. augusztus 10 – Bécs, 1834. október 24)	Anyai nagyapja: lomnicai Skerlecz Ferenc (Rohonc, 1731.– Olad, 1802. október 10) helytartó tanácsos, békési főispán	Anyai nagyapai dédapja: lomnicai Skerlecz Sándor (Nagyselmec, 1700. április 4–†?) (Szülei: Skerlecz Miklós, földbirtokos, és nemes Korchmáros Anna)
			Anyai nagyapai dédanyja: barkóci Rosty Anna Mária (1710. –Csempesz, 1763. szeptember 25) (Szülei: Rosty István, vasi alispán, földbirtokos, és szarvaskendi és óvári Sibrik Teréz)
		Anyai nagyanyja: nemeskéri Kiss Rozália (Veszprém, 1739. szeptember 29– Bécs, 1822. február 4)	Anyai nagyanyai dédapja: nemeskéri Kiss Sándor (1695.– Veszprém, 1777. augusztus 5) veszprémi alispán, királyi tanácsos, földbirtokos, (Szülei: nemeskéri Kiss Dániel, földbirtokos, és Purganics Erzsébet)
			Anyai nagyanyai dédanyja: királydaróci Daróczy Zsófia (1716.– Veszprém, 1782. augusztus 22) (Szülei: Daróczy Ferenc, udvari tanácsos, Tolna, Baranya, Bács vármegye alispánja, és eörményesi Fiath Zsófia)

Források

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Batthyány Lajos (miniszterelnök) témában.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Gergely András: Batthyány Lajos gróf. In: Estók J. et al. (szerk.) 2006: Nemzeti évfordulóink 2007. Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet Nemzeti Évfordulók Titkársága, Budapest, 5–9. ISSN 1785-6167 ISBN 963-87210-5-7
• Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 376–377. o. ISBN 963-05-6821-7  
• I. Fazekas, S. Malfèr, P. Tusor (szerk.): Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák. Studien zu den ungarischen Reformpolitikern des 19. Jahrhunderts und ihren Beziehungen zu Österreich/Tanulmányok reformkori magyar politikusokról és kapcsolatukról Ausztriához, Publikationen der ungarischen Geschichtsforschung in Wien 3, Collegium Hungaricum, Bécs, 2011 ISBN 9789638873965.
• Nagy Csaba 1981: Batthyány Lajos utolsó napjai. Magyar Nemzet 37/252, 8. (október 27.)
• Takács Tibor: Nem félek a haláltól. Budapest: Zrínyi. 2008.

Elődje: Kossuth Lajos

Magyarország pénzügyminisztere 1848

Utódja: Duschek Ferenc

Elődje: -

Magyarország miniszterelnöke 1848

Utódja: Szemere Bertalan

Elődje: -

Honvédelmi miniszter 1848 ideiglenes tárcavezetés

Utódja: Deák Ferenc

További információk

• Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és halála (MEK)
• Vahot Imre: Gróf Batthyány Lajos, ez első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza. Bp, 1873. Online
• Farkas Emőd: Gróf Batthyány Lajos élete. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) R.T., Budapest. 1908
• Batthyány két asszonya, Index, 2015. október 6.
• Szerencsés Károly: "Az ítélet: halál". Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt: Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme, Nagy Imre; Kairosz, Bp., 2002