Ellenzéki Párt
| Ellenzéki Párt | |
| Adatok | |
| Utolsó vezető | Kossuth Lajos |
|
|
|
| Alapítva | 1847. március 15. |
| Feloszlatva | 1849. |
| Utódpárt | Felirati Párt és Határozati Párt |
| Pártújság | Pesti Hírlap |
|
|
|
| Ideológia | Klasszikus liberalizmus, Liberális nacionalizmus |
| Politikai elhelyezkedés | baloldal (korabeli értelemben) |
| Parlamenti jelenlét | 1847 – 1849 |
Az Ellenzéki Párt a magyarországi reformellenzék különböző irányzatait egyesítő politikai csoportosulás volt 1847-48-ban.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A reformkor folyamán kialakuló ellenzéki irányzatok a Nemzeti, majd az ebből kiváló Pesti Kör keretei között szervezték munkájukat. A két szervezet egyesítéséből létrehozott Ellenzéki Kör már a párttá alakulás közvetlen előzményének tekinthető.
Az egységes Ellenzéki Párt létrehozására elsősorban az 1847-ben esedékes országgyűlési követválasztások miatt volt szükség. 1846 novemberében megalakult az udvarhű és reformokra csak korlátozottan nyitott Konzervatív Párt. Ez adta a végső lökést, hogy a korábban Eötvös József vezette centralisták és az ún. municipialisták közötti ellentéteket félre téve, – az 1846. november 15-i[1] előzetes pártalapító gyűlés után hivatalosan – 1847. március 15-én[2] Pesten, az országos ellenzéki konferencia keretében kimondják az Ellenzéki Párt létrejöttét. A párt elnökévé – a létrehozásán sokat fáradozó – Batthyány Lajost választották meg. Az alakuló ülésen Kossuth Lajos vázolta a párt számára a jórészt általa kidolgozott hivatalos programot, s az ülés végén Petőfi Sándor elszavalta A nép nevében című versét. A program Deák Ferenc által végső formába öntött változatát, a párt júniusi konferenciáján fogadták el, Ellenzéki Nyilatkozat néven.
Az Ellenzéki Párt az 1848. márciusi forradalom győzelmével a hatalom birtokosává vált: a Batthyány-kormány elnöke és öt minisztere tartozott a párt tagjai közé.[3] A nyár végéig tartó időszak belpolitikai főszereplői döntően az Ellenzéki Párt soraiból kerültek ki: ők alkották az új kormánypártot és annak ellenzékét is. A törésvonal az országgyűlésen többséget szerző mérsékeltek, és az új minisztériumot hevesen támadó radikálisok között húzódott. Utóbbiak közé tartozott: Teleki László, Nyáry Pál és Madarász László is. 1849-ben a Konzervatív Párt is beolvadt az Ellenzéki Pártba.
A szabadságharc leverése, majd az 1850-es évek passzív ellenállása után, az újjáéledő politikai közéletben a korábbi Ellenzéki Párt több irányzatra szakadt. Míg Deák és Eötvös elfogadta a kiegyezést, sőt, annak legfőbb kivitelezői és magyar részről vezetői voltak, az emigráns Kossuth és hazai hívei ezzel szembehelyezkedtek, és az 1849-ben kihirdetett teljes függetlenség, illetve egyéb követelések maradéktalan teljesítése mellett tettek hitet, a dualizmust pedig elvetették.
Lásd még [szerkesztés]
Szakirodalom [szerkesztés]
- Dezsényi Béla: A Nemzeti Kör a negyvenes évek irodalmi és hírlapi mozgalmaiban. In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1953. 163-204.
