Habsburg József magyar kormányzó
Vitéz Habsburg–Lotaringiai József Ágost (ismert még mint Ausztriai József Ágost főherceg, teljes nevén József Ágost Viktor Kelemen Mária, németül: Erzherzog Joseph August von Österreich) (Alcsút, Ausztria–Magyarország, 1872. augusztus 9. – Rain, Nyugat-Németország, 1962. július 6.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, magyar királyi herceg, honvéd tábornagy, a Felsőház tagja, aki 1918 novemberében a Magyar Királyság királyi helytartója, majd a Magyar Népköztársaság kormányzója 1919 augusztusában. A Horthy-korszak aktív szereplője, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Élete
Származása, testvérei
József Ágost főherceg, magyar királyi herceg (akit a magyar sajtóban és köznyelvben legtöbbször csak József főhercegnek neveztek), a Habsburg–Lotaringiai-ház nádori (magyar) ágából származott. Édesapja József Károly Lajos főherceg, lovassági tábornok (1833–1905) volt, a magyar honvédség főparancsnoka, József nádor (1776–1847) fia, István nádor (István Ferenc Viktor főherceg, 1817–1867) testvéröccse. József Ágost főherceg nagyapja és nagybátyja is a Magyar Királyság utolsó nádorai voltak. Dédapja II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király volt.
József Ágost főherceg édesanyja Szász–Coburg–Koháry Klotild Mária Adél Amália hercegnő (1846–1927) volt, I. Lajos Fülöp francia király unokája, aki a Szász–Coburg–Gothai hercegi dinasztia magyar ágából származott.
A szülők házasságából hét gyermek született, a negyedik, József Ágost főherceg volt a legidősebb fiú:
- Erzsébet (Linz, 1865. március 18. – 1866. január 7.), meghalt kisgyermekként.
- Mária Dorottya Amália főhercegnő (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932), aki 1896. november 5-én férjhez ment Fülöp orléansi herceghez.
- Margit Klementina Mária (Alcsút, 1870. július 6. – Regensburg, 1955), aki 1890. július 15-én férjhez ment Thurn und Taxis Albert herceghez, Erzsébet királyné nővérének fiához.
- József Ágost főherceg, tábornagy (1872–1962).
- László Fülöp Mária Vince főherceg (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.) a honvédség 1. gyalogezredének hadnagya, vadászbalesetben halt meg.
- Erzsébet Henrietta Klotild Mária Viktória főhercegnő (Alcsút, 1883. március 9. – Regensburg, 1958).
- Klotild Mária Rainera Amália Filoména főhercegnő (Fiume, 1884. május 9. – Alcsút, 1903. december 14.), fiatalon meghalt.
Házassága, gyermekei
-
József főherceg, mint ifjú tiszt
-
József Ágost főherceg a nővére esküvőjén (1890).
-
József Ágost és neje, Auguszta hercegnő.
-
A főhercegi család
-
József Ágost kisfiával, József Ferenc főherceggel
József főherceg 1893. november 15-én Münchenben feleségül vette Auguszta Mária Lujza bajor hercegnőt (1875–1964), Lipót Miksa József bajor herceg (Leopold Maximilian Joseph Maria Arnulf Prinz von Bayern, 1846–1930) és Gizella osztrák főhercegnő (1856-1932) leányát, I. Ferenc József császár és király unokáját. A házasságból hat gyermek született, négyen érték meg a felnőttkort:
- József Ferenc főherceg (1895–1957), aki százados (Rittmeister) lett a 7. huszárezredben. Az első világháborúban elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet. A Monarchia széthullása után belépett a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe.
- Gizella Auguszta Anna Mária főhercegnő (1897–1901), kisgyermekként meghalt,
- Zsófia Klementina Erzsébet főhercegnő (1899–1978),
- László Luitpold főherceg (1901–1946),
- Mátyás József Albert főherceg (1904–1905), kisgyermekként meghalt,
- Magdolna Mária Rainéria főhercegnő (1909–2000) festőművész, szobrász.
József Ágost főherceg anyósa, Gizella főhercegnő Ferenc József és az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királyné és császárné legidősebb élő leánya volt. A fiatal pár gyermekei még Ferenc József életében megszülettek, az idős császári dédapa nagy örömére. Auguszta hercegnő vőlegényeként József főherceg 1893. szeptember 4-én megkapta a bajor Szent Hubert érdemrendet (a rossz nyelvek szerint annak jutalmaként, hogy elvette a csúnya és hízásra hajlamos Auguszta hercegnőt.)
Ifjúsága, a világháborúig
József Ágost főherceg katonai pályafutása 1890. április 26-án kezdődött, amikor hadnagyként szolgálatba lépett az 1. gyalogezredben. 1891. március 24-én megkapta az Aranygyapjas rendet. 1893. október 27-én főhadnaggyá léptették elő, és 72. gyalogezredhez került. Innen 1894-ben áthelyezték a 6. dragonyos ezredhez. 1898. november 1-jén lovassági századossá (Rittmeister), majd 1902. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. Édesapjához hasonlóan József Ágost is elsősorban magyar arisztokrataként határozta meg magát, és maga kérte a császártól, helyezze őt a magyar honvédség kötelékébe. Még 1902-ben az 1. magyar huszárezredhez helyezték (HonvHR 1). 1903. november 1-jén alezredessé léptették elő és 1904-ben kinevezték az 1. huszárezred parancsnokává. 1905. április 28-án a 15. dragonyos ezred (DR15) tulajdonosa (tiszteletbeli parancsnoka) lett, röviddel ezután május 1-jén ezredessé léptették elő, május 29-én megkapta a Katonai Érdemkeresztet. Ezzel egyidőben jogi tanulmányokat kezdett a budapesti Tudományegyetemen.
1907-ben kinevezték a 79. honvéd gyalogdandár (HonvIBrig) parancsnokává, és 1908. november 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1911. április elején kinevezték a budapesti 31. gyaloghadosztály parancsnokává. Eredményes dandárparancsnoki működéséért 1911. szeptember 20-án megkapta a bronz Katonai Érdemérmet (Signum Laudist), majd november 1-jén altábornaggyá (Feldmarschallleutnant) léptették elő. Ebben a beosztásban érte az első világháború kitörése.
Mint magas katonai rangot viselő Habsburg főherceg, József Ágost már a világháború előtt számos kitüntetést kapott külföldi uralkodóktól, így a Toszkánai Nagyhercegség Szent József-rendjének nagykeresztjét (1897), a Német Lovagrend Mária-keresztjét (Marianerkreuz, 1895), a perzsa sah gyémántokkal ékesített képmás-kitüntetését (1900) és a bolgár Alekszander rend nagykeresztjét (1905). Budapesti honvédségi szolgálati ideje alatt újabb külföldi kitüntetéseket kapott: a porosz Fekete Sas-rend és elsőosztályú Vörös Sas-rendet (1906), a brit Viktória-rend nagykeresztjét (1908), a spanyol III. Károly-rend nagykeresztjét (1909) és bolgár Kirill és Metód-rendet (1912).
A főherceg és felesége a magyarországi közéletben és művészeti életben is részt vállalt. Védnöke volt a Magyar Képzőművészeti Társulatnak, amely fennállásának 50. évfordulójára a városligeti Műcsarnokban magyar művészek alkotásaiból nagy jubileumi kiállítást rendezett. A kiállítást 1912. december 16-án ifj. Andrássy Gyulának (1860-1929), az Osztrák–Magyar Monarchia jövendő külügyminiszterének, a Társulat elnökének felkérésére, a király nevében József főherceg nyitotta meg [1].
Az első világháborúban
Harcban Szerbia és Oroszország ellen
Az első világháború kitörésekor 1914 júliusában a József főherceg parancsnoksága alatt álló 31. közös gyaloghadosztályt előbb a szerbiai harctérre küldték, majd augusztusban a galíciai hadszíntérre vitték át. Győzelmesen harcolt a lembergi csatában, az orosz túlerő miatt elrendelt általános visszavonulásban utóvédként fedezte a hadsereg visszavonulását. 1914. október 25-én kinevezték a temesvári VII. hadtest parancsnokává, amely a Kárpátokban kemény honvédő harcokat vívott a Magyarországra benyomuló oroszokkal. 1914. november 1-jén lovassági tábornokká léptették elő, és kitüntették az első osztályú Vaskereszttel.
Helytállás az olasz frontokon
Májusban, amikor Olaszország belépett a háborúba a központi hatalmak ellen, VII. hadtestével a karintiai határvidékre küldték, majd az Isonzó-hadsereg déli szárnyára, a Doberdó-fennsíkra helyezték át. A legsúlyosabb harcokat a 17. gyaloghadosztály és a 20. honvéd gyaloghadosztály katonái vívták. A második isonzói csatában (1915. július 18. – augusztus 3.) József főherceg hadteste a kopár doberdói karsztvidéken (Carso) ásta be magát, és kemény harcban tartotta meg a fontos Monte San Michele és Monte Sei Busi magaslatokat. Az olasz támadás első 48 órájában a temesvári hadtest 5500 katonája esett el. A sziklás San Michele hegy többször is gazdát cserélt. Július 24-ére a hadtest 25 000 embert veszített a doberdói fennsík védelmében.
A harmadik isonzói csatában (1915. október 15. – november 3. között) és a negyedik isonzói csatában (1915. november 10. – december 2. között) hasonlóan véres mészárlásokra került sor. Október 15. és november 15. között egyedül a 17. hadosztály 11 700 embert (főleg magyar katonákat) veszített el a Monte San Michele körüli elkeseredett védelmi harcokban. József főherceg a kilencedik isonzói csata (1916. október 31. – november 4.) lezárásáig az olasz fronton maradt, mint a VII. hadtest parancsnoka. Inspiratív parancsnoksága alatt a legnagyobbrészt magyar nemzetiségű katonákból álló csapatok – súlyos veszteségeik ellenére – hősies és sikeres harcokat vívtak. Maga József főherceg is kétszer könnyebben megsebesült. A fiatal parancsnokot kedvelték magyar nemzetiségű katonái, magyar nyelvismerete, embereivel szembeni felelős gondolkodása, közvetlen stílusa és személyes bátorsága miatt. 1916. november 1-jén vezérezredessé léptették elő.
Eredményeiért számos dicséretet és kitüntetést kapott: 1915-ben megkapta a Vörös Kereszt I. osztályú hadiékítményes Díszjelvényét, a Lipót-rend hadiékítményes nagykeresztjét, a bronz és ezüst Katonai Érdemérmet (Signum Laudis) hadiszalagon, és a porosz másodosztályú Vaskeresztjét. Parancsnoki döntései előtt szerette személyesen megismerni a valós hadműveleti helyzetet, ezért rendszeres látogatója volt a lövészárkoknak, megfigyelőállásoknak és előretolt őrhelyeknek, ezzel elnyerte katonái megbecsülését. Azon kevés tábornok egyike volt, aki megkapta a 12 heti folyamatos frontszolgálatért adományozott Károly-csapatkeresztet. Gyakran tartózkodott katonái körében, ismerte megismerte gondolkozásukat, és igyekezett javítani felszerelési, ellátási és higiénés gondjaikat Magyar nemzetiségű egységeit hihetetlen katonai teljesítményekre sarkallta, ha a főherceg az ő körzetükben tartózkodott. 1916-ban megkapta az első osztályú Katonai Érdemkeresztet, az Oszmán Birodalom Imtiaz Érdemérmének ezüst és arany fokozatát, a bajor Katonai Érdemrend nagykeresztjét a kardokkal és az első osztályú Vaskeresztet.
Uralkodóváltás
November végén, I. Ferenc József halála után Károly császár József főherceg vezérezredest nevezte ki a keleti front (Heeresfront Ost) parancsnokává. Az orosz és román hadsereggel kerültek szembe. 1916 végére visszahódították a románok által megszállt Erdély keleti részeit is, és megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat.
Az új király, IV. Károly koronázása előtt éles politikai vita bontakozott ki Tisza István miniszterelnök és az ellenzék között. A Magyar Királyság törvényei szerint az uralkodó koronázásakor a nádor vagy annak helyettese segédkezik. A nádori tisztség 1867 óta betöltetlen volt. Tisza, akire a király bizalmatlanul tekintett, személyes presztizs-okokból ragaszkodott ahhoz, hogy a képviselőház őt válassza meg nádorhelyettesnek. Az ellenzék József főherceget jelölte nádorhelyettesnek, akit a király is szívesebben látott volna a koronázáson, vallási és politikai okokból is. József főherceg személyesen tárgyalt Tiszával, aki hajthatatlan maradt, lemondását is kilátásba helyezve. Ennek hatására József főherceg lemondott a jelölésről. 1916. november 27-én a képviselőházban Tisza Munkapártja egységesen a miniszterelnököt választotta nádorhelyettesnek. A sértett főherceg távol maradt a december 30-ai koronázásról, viszonya Tiszával véglegesen megromlott.
1917 márciusában József főherceg megkapta a Károly-csapatkeresztet, és a Vörös Kereszt háborús érdemcsillagát (Ehrenkreuz), május 30-án a porosz Pour le Mérite érdemrendet, augusztus 5-én az arany Katonai Érdemrendet a kardokkal. Augusztus 17-én a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) bizottságától megkapta e kitüntetés középkeresztjét, az Isonzói csatákban szerzett érdemei elismeréséül.
Az utolsó csaták
1918 januárjában József főherceget kinevezték a Piave partján az olaszok ellen harcoló 6. hadsereg parancsnokává. 1918. március 18-án megkapta a magyar Szent István-rend nagykeresztjét, március 26-án megkapta a tölgyfaleveleket a porosz „Pour le Mérite” kitüntetéséhez. A június 15. – június 22. között zajló, katasztrofális eredménnyel járó második piavei csatában József főherceg 6. hadseregének egyik hadteste érte el a hadművelet legjelentősebb eredményét, a Montello hegy elfoglalását. A piavei hadművelet kudarca után József főherceg meg tudta akadályozni messze előrenyomult csapatai körülzárását, megfékezte a menekülést, újjászervezett csapataival heves ellenséges tűzben rendezetten vonult vissza a Piave keleti partjára. Ezért a teljesítményéért később, 1927-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend Bizottságától a Tiszti Arany Vitézségi Érmet is.
1918 júliusában, a piavei kudarc miatt menesztett Conrad távozása után József főherceg vette át az egész Tirol hadseregcsoport (Armeegruppe Tirol) parancsnokságát, amely magában foglalta a 10. és 11. hadseregeket is (a korábbi Conrad seregcsoportot). Ekkor már a pacifisták és a liberálisok a háború bármilyen áron való befejezésére törekedtek, és minden eszközzel bomlasztották a küzdő csapatok fegyelmét. József főherceg magyar csapatai még engedelmességet fogadtak parancsnokuknak. 1918. október 24-én bekövetkezett az antant végső támadása, a harmadik piavei csata, amely a Monarchia déli haderejének összeomlásához vezetett.
1918 októberében Károly császár és király József főherceget kinevezte a balkáni hadseregcsoport (a korábbi Kövess seregcsoport) parancsnokává. Október 24-én a király tábornaggyá (Feldmarschall) léptette elő. Ez volt a Monarchia utolsó tábornagyi kinevezése, a teljes bomlás küszöbén, amikor a megalakuló Nemzeti Tanácsok biztatására a katonák már tömegesen tagadták meg az engedelmességet parancsnokaiknak.
„Homo Regius” a magyar forradalmakban
1918. október 26-án IV. Károly király – a magyar nacionalisták megnyugtatásának szándékával – József főherceg tábornagyot nevezte ki az összes magyar csapatok főparancsnokává, és saját teljhatalmú magyarországi helytartójává („homo regius”-szá, szó szerint „királyi emberré”). József főherceg kérte az uralkodót, mentse őt fel a császárnak tett hűségesküje alól. Az általános összeomlásban az új királyi főparancsnok már csak Magyarország határainak megvédésével próbálkozhatott. Ő készült is a déli vonal biztosítására, közben a király nevében tárgyalásokat kezdett a magyar politikai vezetőkkel.
A főváros lakossága azt várta, hogy az uralkodó a lemondott Wekerle helyett gróf Károlyi Mihályt fogja felkérni kormányalakításra. IV. Károly azonban visszarettent ettől a számára forradalmi lépéstől. Október 28-án ezért hatalmas tömeg indult Pestről a Várba, hogy a királyt képviselő Habsburg József főhercegtől Károlyi kinevezését követelje. Ennek ellenére a főherceg gróf Hadik Jánost, az Országos Közélelmezési Hivatal volt vezetőjét kérte fel kabinetalakításra.
Október 31-én kitört a magyar polgári demokratikus forradalom és a köztársaság kikiáltása meghiúsította a kormányalakítást. Hadik október 31-én lemondott. József főherceg, mint homo regius, IV. Károly király jóváhagyásával a radikális ellenzék vezérét, Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek, majd fiával, József Ferenc főherceggel együtt hűségnyilatkozatot tett a Magyar Nemzeti Tanácsnak. A frontról hazatérő magyar katonai egységek egy része József főherceg és más főtisztek parancsnoksága alatt készen álltak volna a haza védelmére, de az antant jóindulatát elnyerni igyekvő Károlyi és a vezetésével felálló kormány a hosszú háborúskodás után hazaérkező meggyötört katonák békevágyát megértve hagyta őket leszerelni.[1][2]
József főherceg családjával a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után is Magyarországon maradt, családtagjaival együtt. A kommunista belügyi népbiztosság megbízottai megfigyelés alatt tartották az alcsúti kastélyt, de a főherceg olyan népszerű személyiség volt, hogy nem zaklatták. A proletárdiktatúra bukása után ismét vállalt politikai szerepet: 1919. augusztus 7-én Magyarország kormányzójává (Reichsverweser) nyilvánította magát. Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok, a budapesti antant-bizottság vezetője szemtanúként leírja, hogy a románok cinkos tétlensége mellett egy kb. 50 fős csendőri csoport hajtotta végre az államcsínyt. A Peidl Gyula szakszervezeti kormányát megbuktató Friedrich Istvánt nevezte ki miniszterelnökké. Nem csinált titkot abból, hogy rokonát, IV. Károlyt, a korábbi uralkodót szeretné visszasegíteni a Magyar Királyság trónjára.
1919. augusztus 11-én ultimátumot kapott a román megszálló hatóság részéről. Augusztus 20-án statáriumot vezetett be Magyarország egyes részein, ami ellen 21-én a románok a Szövetséges Katonai Missziónál tiltakoztak. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa is augusztus 21-én értesítette a Misszió vezetőit arról, hogy egy Habsburgot nem látnak szívesen Magyarország élén. A Misszió vezető tábornokai még aznap tájékoztatták József főherceget arról, hogy a statáriumot azonnal meg kell szüntetnie. A találkozón a tábornokok a személyével szembeni fenntartásaikat is közölték.
József főherceg 1919. augusztus 23-án kénytelen volt lemondani, és megerősíteni a Szegeden tartózkodó Horthy Miklós altengernagyot a magyar Nemzeti Hadsereg főparancsnoki tisztségében. Amikor Horthy, az antant engedélye alapján bevonult a románok által kifosztott fővárosba, József főherceg az új „erős ember” mellé állt, és támogatta kormányzóvá választását (1920. március 1-jén).
A Horthy-korszakban
József főherceg és Auguszta főhercegasszony (immár mint királyi herceg és hercegné) a budapesti „jobb társaság” középpontjába kerültek. Rendszeresen megjelentek a jelentős vagy különleges kulturális eseményeken, így például Fejős Pál avantgardista rendező „Pán” és „Lidércnyomás” c. filmjeinek szakmai bemutatóján, 1920. augusztus 1-jén. A Horthy Miklós által alapított Vitézi Rend elsőként József királyi herceget avatta vitézzé, 1921. augusztus 21-én.
A „király nélküli királyság” idején József főherceg nem vonult ki egészen a politikából. 1927-ben királyi hercegként a parlament újonnan alakult felsőházának tagja lett. Főleg azonban a társadalomtudományok terén tevékenykedett. Megírta és hét kötetben kiadta háborús visszaemlékezését, A világháború, amilyennek én láttam címmel. 1927. május 31-én a Katonai Mária Terézia Érdemrend Bizottsága, a II. piavei csatában tanúsított személyes bátorságáért Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozott neki. Élénken érdeklődött a kultúra iránt, művelt és széleskörűen tájékozott személyiség volt. 1929-től a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. A budapesti és a kolozsvári egyetemek díszdoktorrá avatták. Ezekre alapozva a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, majd 1936-tól annak elnöke lett. Mindkét tisztségében 1944-es emigrációjáig megmaradt. Vadásztörténetek és színes útirajzok írójaként is ismertségre tett szert. Felesége, Auguszta hercegné, a világháború alatt és utána is sok jótékonysági akciót vezetett.
Amikor IV. Károly király 1922-ben madeirai száműzetésében elhunyt, pletykák keltek szárnyra, hogy József királyi herceg érdeklődik a magyar trón iránt, saját maga és fia, József Ferenc királyi herceg számára. Törekvése megtört Horthy ellenállásán, aki saját fia és unokája számára építette a kormányzói utódlást.[3][4] Ugyanebből az okból József súlyos összeütközésbe került az özvegy Zita királynéval és a Habsburg-család többi tagjával, akik Ottó főherceget ismerték el trónörökösnek. A családi ellentét csak az 1950-es években oldódott fel. A vita azonban tulajdonképpen érdek nélkülinek tekinthető, hiszen a második királypuccs után az antanthatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) nyomására a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, amely után a Habsburg-ház restaurációjára nem mutatkozott reális esély.
A főherceg és a nyilasok
József Ágost főherceg az 1944. október 15-ei nyilas puccs során, szélsőjobboldali magyar törzstisztek ösztökélésére a miniszterelnöktől, Lakatos Géza tábornoktól azt követelte, hogy őt nevezze ki a honvédség főparancsnokává. Lakatos ezt megtagadta azzal, hogy ez a Legfelsőbb Hadúr (azaz Horthy kormányzó) kizárólagos hatásköre. A nyilas hatalomátvétel után a főherceg hűséget esküdött Szálasinak. A budavári főhercegi palota erkélyéről üdvözölte a Szent György téren ünneplő nyilasokat. Feleségével, Auguszta főhercegnével együtt személyesen is részt vett ünnepi gyűlésükön.[5] Egy született arisztokrata, Habsburg főherceg, magyar királyi herceg, császári és királyi tábornagy, a legitim monarchia híve részéről ez a szimpátia nehezen érthető.[6] Életének ezen eseményeiről saját későbbi visszaemlékezéseiben, emlékirataiban semmilyen említést nem tett.
Utolsó évei emigrációban
1944 végén a házaspár Magyarországról az Egyesült Államokba menekült. Később visszatértek az NSZK-ba (Bajorországba), József nővéréhez, Margit Klementina Mária főhercegnőhöz, Thurn und Taxis hercegnéhez.
Horthy Miklós 1957 februárjában bekövetkezett halála után a Vitézi rend Nyugaton élő tagjainak felkérésére József Ágost királyi herceg összehívta a Rend elérhető tagjait. Az emigrációban élő tagok újraválasztották a Vitézi Széket, József Ágost főherceget választották meg a Rend második főkapitányának. A főherceg szervező munkájának gyümölcseként a Vitézi Rendet 1962-ben felvették a nemzetközi lovagrendek sorába.
Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó tábornagya 89 éves korában hunyt el 1962. július 6-án, a Straubing melletti Rain helységben. A feldafingi temetőben temették el. 1964-ben elhunyt feleségét, Auguszta főhercegnőt is ide temették. Földi maradványaikat 1992-ben hazahozták és a Budai Várpalota alatt lévő nádori kriptában újratemették.
Kastélyainak, leszármazottainak későbbi sorsa
Az Alcsúti kastély (Alcsútdoboz) lakói a második világháború végén Nyugatra menekültek. 1944. december 23-án a községet és a kastélyt elfoglalták a szovjet csapatok, 1945 áprilisáig a községen át húzódott a frontvonal. Ebben az időszakban a kastélyban tűz ütött ki, az épület a könyvtárral, levéltárral és a kápolnával együtt elpusztult. A gazdátlanul maradt romok maradékát a helyi lakosok fosztották ki.[7] A romokat és törmeléket 1950–51-ben buldózerrel összetolták, így látható ma is, csak egy falmaradvány (porticus) áll.
A budavári főhercegi palota a Sándor-palotával szemben, a Szent György téren állt. Helyén korábban a XVIII. századi, copf stílusú Teleki-palota állt. A Teleki család palotáját az 1890-es években Giergl és Korb osztrák építészek alakították át József főherceg számára. Budapest 1944–45-ös ostroma során a palota berendezését széthordták, az épület is megsérült a harcokban. Az 1960-as évek végéig romos állapotban nézett le a Krisztinavárosra. A Királyi Palota helyreállítási munkáinak megkezdésekor, 1969-ben (a királyi istállókkal és a lovas testőrség palotájával együtt) felrobbantották.[8] Helyén középkori rommezőt tártak fel, és szabadtéri múzeum formájában látogathatóvá tették. A főhercegi palota, illetve a Teleki palota helyreállítása 2010-ben még nem szerepelt a Várgondnokság Kht. tervei között.[9] A helyreállítás terve később bekerült a Hauszmann-programba, amelynek keretében várhatóan 2021-ben fognak megindulni az újjápítési munkálatok.[10]
József Ferenc főherceg, József Ágost legidősebb fia, apja előtt halt meg 1957-ben. József Ágost örököse így legidősebb unokája, József Árpád királyi herceg (1933–2017) lett, József Ferenc főherceg és Anna szász hercegnő fia. József Árpád feleségül vette Mária von Löwenstein-Wertheim-Rosenberg német hercegnőt. József főherceg megérte dédunokáinak, elsőként a legifjabb József főhercegnek (1960–) születését is. A magyar Vitézi Szék 1977. december 3-án József főherceg tábornagy unokáját, vitéz József Árpád királyi herceget, az addigi főkapitány-helyettest választotta meg a vitézi rend negyedik főkapitányává.
József Ágost leány-dédunokája, Ilona osztrák főhercegnő egy Carlow herceghez, György Sándor mecklenburgi herceghez (Georg Alexander Herzog zu Mecklenburg, 1921–1996) ment feleségül. Fia, George Borwin (1956–) jelenleg (2017), Mecklenburg-Strelitz címzetes hercege.
Jegyzetek
- ↑ Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Bp, 2001.
- ↑ Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Bp, 2002.
- ↑ Lásd: Nemeskürty István: Búcsúpillantás, Budapest, 1995.
- ↑ Lásd: Gosztonyi Péter: Miklós von Horthy (Admiral und Reichsverweser), Göttingen, 1973.
- ↑ Lásd: Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München, 1981.
- ↑ Lásd: Horthy Miklós: Emlékirataim, szerk. Antal László, Budapest, Európa, 1993.
- ↑ Papp Seremetyeff János: Az alcsúti kastély tündöklése és pusztulása. In: Az alcsúti Habsburg-kastély tündöklése és pusztulása. A Szent István Király Múzeum Közleményei. D. sorozat 285. Székesfehérvár, 2002.
- ↑ Katona Tamás történész előadása. „Történet, hangszerelve” c. műsor, MR1-Kossuth Rádió, 2011. március 12. (ism. 2011. március 18.)
- ↑ Budapesti Városvédő – A Budai Várért. [2006. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 13.)
- ↑ A megújúló budavári főhercegi palota látványtervei
Művei
- A magyar vitézség nagy napjai : akadémiai székfoglaló. Lampel, Budapest, 1922.
- A világháború, amilyennek én láttam (háborús emlékiratok), Budapest, 1927.
Kapcsolódó irodalom
- Brigitte Hamann (kiadó): Die Habsburger, Bécs, 1993.
- Oskar von Hofmann – Gustav von Hubka.szerk.: Dr. Carl Freiherr von Bardolff: Der Militär-Maria Theresien-Orden. Die Auszeichnungen im Weltkrieg 1914-1918. (A Katonai Mária Terézia-rend. Kitüntetések a világháború alatt) (német nyelven). Wien: Verlag Militärwissenschaftliche Mitteilungen (1943/1944)
- Jörg C. Steiner. Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és ezredeseinek névjegyzéke, 1918. dec. 12-ei állapot (német nyelven). Wien: Edition S & M (1992). ISBN 3-901215-01-8
- Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933. [2]
- Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München, 1981, Aurora Könyvek. (József főherceg 1944.októberi ténykedéséről).
- Horthy Miklós: Emlékirataim, szerk. Antal László, Budapest, Európa, 1993 (Extra Hungariam), ISBN 963075570X – 3., mód. kiadás.
- Horthy Miklós titkos iratai, szerk. Szűcs László, Budapest, Magyar Országos Levéltár, Kossuth Kiadó, 1972.
- Nemeskürty István: Búcsúpillantás. A magyar királyság és kormányzója 1920-1944, Szabad Tér, Budapest, 1995.
- Gosztonyi Péter: Miklós von Horthy (Admiral und Reichsverweser), Göttingen, 1973.
- Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.
- Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003.
- Bandholtz, Harry Hill. Napló nem diplomata módra - román megszállás Magyarországon. Magyar Világ K (1993). ISBN 963-7815-50-3
További információk
- http://aeiou.iicm.tugraz.at/aeiou.encyclop.j/j644230.htm AEIOU adatbázis. (németül)
- http://www.austro-hungarian-army.co.uk/biog/Erzjosef.htm Életrajza. (angolul)
- Henri van Oene: Henri van Oene’s Royal Genealogies Page (magyar nyelven). [2006. június 14-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
- Archduke JosefAugust von Alcsút (magyar nyelven). [2004. június 26-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
- http://www.weltkriege.at/Generalitaet/01%20Feldmarschall/Josef/josef.htm Katonai szolgálata. (németül)
- https://web.archive.org/web/20070930160534/http://www.kereso.hu/yrk/Erinv/160823 A Szász-Coburg-Koháry hercegi család (a Révay-Lexikonból).
- http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=708&ID=892 Magyar múzeumok honlapja: Az alcsúti kastély sorsa.
- https://web.archive.org/web/20070708200628/http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Alcsutdoboz/pages/019_osszefoglalo.htm Az alcsúti kastély.
- https://web.archive.org/web/20140826120113/http://www.panoramio.com/photo/97332401 Panoramio képe az alcsúti kastély maradványáról.
- http://www.regnumportal.hu/regnum2/taxonomy/term/110 Életrajza (I, II). (Regnumportál.hu)
- 1872-ben született személyek
- 1962-ben elhunyt személyek
- Habsburg–Lotaringiai-ház
- Magyar katonák
- Az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténete
- Magyarországi politikusok
- Magyar királyi hercegek
- MTA-tagok
- Az MTA elnökei
- Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban
- Magyarország kormányzói
- A Vitézi Rend tagjai
- Az Aranygyapjas rend lovagjai
- Alcsútdoboziak
- A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei