Kilencedik isonzói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A IX. Isonzói-csata
Italian Front 1915-1917.jpg

Konfliktus Olasz front
(Első világháború)
Időpont 1916. október 31.november 4.
Helyszín Isonzó folyó
Eredmény Visszavert olasz támadás
Szemben álló felek
Flag of Italy (1861-1946).svgOlaszország Flag of the Habsburg Monarchy.svgOsztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi Cadorna Conrad von Hötzendorf
Svetozar Borojević
Szemben álló erők
225 zászlóalj, 1400 löveg 150 zászlóalj, 800 löveg
Veszteségek
37,000 halott 31,000 halott
é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 13° 38′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 13° 38′ 17″

A IX. isonzói csatára 1916. október 31. és november 4. között került sor Olaszország és a Monarchia csapatai között. A IX. isonzói csata, hasonlóan a VII. és a VIII. isonzói csatához egy olyan felörlő és győzelmet kierőszakoló támadás-sorozat része volt, melyeknek olasz célja a háború eldöntése a tél beállta előtt. Az olasz hadvezetés tudta, hogy a Monarchia nem képes támadni létszámhiánya miatt és igyekszik egy hosszú állóháborúra berendezkedni, így elnyújtva a háborút 1917-re. Az olaszoknak tehát gyorsan kellett cselekedniük, és e gyors cselekvésekben a veszteségek óriásiak voltak.

A Monarchia védekezési stratégiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatodik isonzói csata után a Monarchia frontvonala keletebbre húzódott, mint annak előtte, a magas hegyláncok eleve természetes védelmi vonalat képeztek, melyet az olaszok hiába próbáltak elfoglalni. A Monarchia erős védelmi vonalat épített ki, melynek megvalósításán a nyugati frontról érkezett német hadmérnökök is segédkeztek. A védelem igyekezett rugalmas lenni: a magas hegycsúcsokon figyelőállásokat építettek ki, így az olaszok hadmozdulatait végig szemmel tudták tartani, és az erősítés megszervezése is könnyebben működött.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maga a támadás Görz térségéből indult meg, az olasz támadás csakúgy mint a VII. és a VIII. isonzói csata során megint kifulladt, a Monarchia csapatainak állásait még megközelíteni sem sikerült. Az olaszok 4 napos csata után visszavonultak és berendezkedtek a frontvonalukban az 1916-os télre.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csakúgy mint a hetedik isonzói csata és a nyolcadik isonzói csata, ez a támadás sem járt eredménnyel, területet nem sikerült elfoglalni, a frontok ugyanazok maradtak, melyek a hatodik isonzói csata után kialakultak. Az olaszoknak nem sikerült az 1916-os tél beállta előtt döntő győzelmet aratniuk a térségben, így kénytelenek voltak a télre berendezkedni. A Monarciának – védelmi rendszerének köszönhetően – nem kellett tartania olasz áttöréstől, a tél folyamán pedig még több utánpótlás és német hadmérnök érkezett a frontra, megalapozva egy későbbi offenzívát is.

Forrás és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Galántai József: Az első világháború (p. 268) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz front: http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]