Gorizia
| Gorizia (Gorica) | |||
 |
|||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország |
||
| Régió | Friuli–Venezia Giulia | ||
| Megye | Gorizia (GO) | ||
| Irányítószám | 34170 | ||
| Körzethívószám | 0481 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 35 946 fő (2009. jún 30.) +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 84 m | ||
| Terület | 41,11 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Gorizia
Pozíció Olaszország térképén
|
|||
| é. sz. 45° 56′, k. h. 13° 37′ | |||
| Gorizia weboldala | |||
Gorizia (szlovénül Gorica, németül Görz, friuliul Gurize) egy kisváros az Alpok lábánál, Északkelet-Olaszországban, közvetlenül a szlovén-olasz határnál. Gorizia provincia székhelye, helyi jelentőségű ipari, kereskedelmi és turista központ. A város elnevezése a szlovén gorica („kis hegy”) szóból ered. A város az Isonzó és a Vipava folyó völgyének találkozásánál fekszik. A közelben találhatók a Collio-dombok, melyeken már régóta folyik a bor- és szőlőtermesztés. A város éghajlatát a bóra befolyásolja, melynek köszönhetően bár gyakori a hideg, hegyekről leáramló levegő, az év nagy részében mégis a mediterrán, enyhe éghajlat a jellemző.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
Története a Habsburg uralomig [szerkesztés]
A település a prehisztorikus időkben már létezett, a kis falu az Isonzó egyik gázlójára épült. A településtől nem messze feküdt az Aquileia és Emona (Ljubljana) közti kereskedelmi út, melyet a Római birodalom fénykorában építettek meg. A település nevének első említése egy 1001. április 28-án lejegyzett oklevélen szerepel: „quae sclavonica lingua vocatur Goritia”. Az oklevél egy birtokadományozást tartalmaz, mely szerint III. Ottó II. Giovanninak és a veriheni grófnak, Friuli Eppsteinnek adja át a földterületet. A 11. században a város két részből állt: kiépült egy kormányzói várnegyed, felsőváros, mely az adminisztratív teendőket végezte és a felsőváros körül kialakult az alsóváros mely magából a faluból, lakónegyedből állt, így szerepe nagyrészt kereskedelmi jellegű volt.
A Habsburg Birodalom alatt [szerkesztés]
A 16. században Gorizia megye a Habsburg Birodalom tartományává vált, a Belső-Ausztriához sorolt Görz és Gradisca grófság részeként, a mai Szlovénia nagy részével együtt. A 18. század közepére a városban már törvénykezési székhely működött, ekkortól indult el a város modernizálása, barokk épületek építése. A városban katedrálist építettek, zsinagóga épült, a 18. század végére a település kulturálisan és etnikailag sokszínűvé vált. Bonaparte Napoléon hódításai következtében egy rövid időre francia fennhatóság alá került a város, mint az Illíriai tartomány része. Miután a terület visszatért a Habsburg Birodalomhoz, a város az Illíriai Királyság része lett, egészen 1849-ig, mikor létrehozták az Osztrák Tengermellék (Küstenland) tartományt, amely a Habsburg Birodalom délnyugati részén húzódott az Isonzó völgytől az Isztriai-félszigetig. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Görz városát az „ausztriai Nizza” néven emlegették, köszönhetően annak, hogy a 19. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelyévé vált.
Az I. világháború alatt [szerkesztés]
Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat a Monarchiának, néhány nappal később máris megjelentek az olasz csapatok a város térségében. Gorizia súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt a település, a frontvonal közel két évig a város közvetlen közelében húzodott. 1918-ban az olasz csapatok bevonultak a városba, majd a békeszerződés alapján is Olaszország kapta meg Gorizia városát. A város Veneto tartomány része lett. 1927-ben Venezia-Giulia tartományhoz került, melynek székhelye lett.
A város története 1945-től [szerkesztés]
A második világháború alatt Gorizia a Német Birodalom része lett, 1945-ig, amikor a szövetségesek szállták meg a területet, akik 1947-ig katonai kormányzást vezettek be. A város 1947-ben tért vissza Olaszországhoz, leszámítva néhány külső kerületet (Salcano, San Pietro), melyeket Jugoszláviához csatoltak, így kialakult egy városon belüli nemzetközi határ. A régi vasútállomás egyik része Olaszországhoz, míg a másik része Jugoszláviához tartozott. 1948-ban a város elcsatolt keleti területein Josip Broz Tito építkezéseket kezdett, így kialakult egy önálló kisváros: Nova Gorica. Annak ellenére, hogy a határ Gorizia városban húzódott, nem beszélhettünk olyan helyzetről mint az egykor szintén megosztott Berlin esetében, Jugoszlávia és Olaszország kapcsolata barátságos volt a második világháború utáni években. Jugoszlávia szétesése idején a tagköztársaságból elsőként kivált Szlovénia lett a továbbiakban határos a várossal.
2007. december 21-étől – Szlovéniának a schengeni egyezményhez történő csatlakozásával – a városon áthaladó határ elvesztette országokat elválasztó szerepét.
Látnivalói [szerkesztés]
- A goriziai vár, melynek falait a középkorban építették, egykor adminisztratív és törvénykezési feladatokat látott el. A várban kápolna is található, melyet Szent Bertalan tiszteletére építettek, és számos reneszánsz freskóval díszítettek.
- A katedrális, melyet a 14. században kezdtek el építeni az első világháború idején csaknem teljesen megsemmisült. A katedrális barokk stílusú, számos stukkóval díszítve.
- A legfontosabb templom Gorizia városában a Szent Ignác templom, melyet a jezsuiták építettek 1680-1725-ig. Az egyhajós templomot számos szobor díszíti, itt festette meg Szent Ignác dicsősége című freskóját Cristoph Tausch festő is.
- A Lantiari grófok házában egykor császárok és pápák is megszálltak.
- A vasútállomás és az előtte fekvő, a szlovén-olasz határ által középen kettészelt Európa tér.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született Környey István (1901–1988) orvos, ideggyógyász, az MTA tagja, a magyarországi idegsebészet úttörő alakja.
- Itt született Carlo Rubbia (1934) Nobel-díjas fizikus.
Források [szerkesztés]
- Forrás: Az angol Wikipédia azonos szócikke
