„Siófok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
plusz információ közlése
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.156.44.122 (vita) szerkesztéséről Balint36 szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
346. sor: 346. sor:
*[[Holl Ferenc]] Történelmi Nemzetőrség altábornagya
*[[Holl Ferenc]] Történelmi Nemzetőrség altábornagya
*[[Kálmán Imre]] zeneszerző, karmester
*[[Kálmán Imre]] zeneszerző, karmester
*Vőneky Laura professzionális daddy catcher, sugar baby, tominizmus alapítótag
*[[Kenedy Ferenc]] tanár, helytörténész
*[[Kenedy Ferenc]] tanár, helytörténész
*[[Kopár István|Dr. Kopár István]] hajózási igazgató
*[[Kopár István|Dr. Kopár István]] hajózási igazgató

A lap 2021. április 20., 12:34-kori változata

Siófok
A víztorony a Kele utca felől
A víztorony a Kele utca felől
Siófok címere
Siófok címere		 Siófok zászlaja
Siófok zászlaja
Becenév: a Balaton fővárosa
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállásváros
PolgármesterDr. Lengyel Róbert (Becsülettel Siófokért Egyesület)[1]
Irányítószám8600
Körzethívószám84
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség24 390 fő (2023. jan. 1.)[3]
Népsűrűség203,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság124 m
Terület124,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 54′, k. h. 18° 03′Koordináták: é. sz. 46° 54′, k. h. 18° 03′
Siófok (Somogy vármegye)
Siófok
Siófok
Pozíció Somogy vármegye térképén
Siófok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Siófok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Siófok (középkorban: Fuk, régebben: Fok, régies németül: Fock) kikötő- és üdülőváros Somogy megye északkeleti részén. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-part legnépesebb és legnagyobb területű, Somogy megye második legnépesebb települése. Az 1950-es megyerendezésig, a város a Sió-tól nyugatra elterülő része Somogy vármegyéhez, a keletre fekvő terület pedig Veszprém vármegyéhez tartozott. Magyarországon, a kereskedelmi szálláshelyek 2019-es összesített vendégéjszakaszáma alapján a 6. legnépszerűbb üdülőtelepülés. A település nevezetes, az emblematikus épületeiről, remek strandjairól és az éjszakai életéről. A közeli Ságvár település miatt, a Balaton környékének egyik legrégebben lakott területén fekszik.

A 20. század során a városhoz csatolták Balatonkiliti és Balatonújhely településeket. A város a "Sió" előnevet a rajta átfolyó Sió folyóról kapta.

Földrajz

Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.

Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 kilométeres szakaszából 17 kilométer tartozik hozzá.

A vízpart környéke

A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2016. óta) a Plázs Siófok[4] nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.

Története

Az ókortól a török megszállásig

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae Fok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, és 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

18–19. század

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt. A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.

A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak, a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

Siófokon, vagy ahogy akkoriban többen nevezték: Zsidófokon (a források alapján ez inkább leíró jellegű, mint pejoratív kifejezés volt[5]) egykoron nagyszámú zsidó vallású lakos élt. Az 1860-as évek elején a létszámuk 347-re tehető, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.[6]

1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.

1891 áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

20. század

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).

1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.

1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)

1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.[7]

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.[8]

A Sió-zsilip

1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár.[9] 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

Siófok főtere a víztoronyból

A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18, 2010 óta 11 tagú képviselő-testület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.

21. század

A 2006-os nyári szezonra egyszerre több nagy jelentőségű területrendezési-fejlesztési program is befejeződött. A Petőfi sétány fejlesztése során az addig a hetvenes évek színvonalát idéző sétálóutca képe jelentősen megváltozott: elegáns térburkolatot, árnyékolástechnikai elemeket, utcabútorokat, hangulatos teraszokat, szökőkutakat, állandó térfigyelő rendszert kapott. A megújult sétálóutcát a nyári szezonban megnövelt rendőri jelenlét és külső biztonsági cégek is felügyelik, melynek jótékony hatása azóta is érezhető. A fejlesztések a helyi vállalkozók kezdeményezésére és részvételével zajlottak. A Jókai park elhelyezkedése és mérete miatt mindig is kiemelt turisztikai helyszín volt Siófokon. A 2006-os átépítését követően azonban a város ékszerévé lépett elő. Modern játszóterével, tetszetős tavával, az öreg fák között kanyargó sétálóútjaival a családi kikapcsolódás egyik legjobb helyszínévé lépett elő. A Szent Miklós park szintén új külsőt kapott.

Ez a dinamikusan fejlődő, vonzó, innovatív város 2011-ben a parttól a belvárosig megújult. A városközpontban több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. A belváros revitalizációja során megtörtént a víztorony felújítása, a tér burkolatának és növényzetének teljes cseréje, felépült az Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár épülete valamint a Sió Pláza bevásárlóközpont. Az eredmény egy új belváros képe, amely mediterrán hangulatával illeszkedik az üdülővárosi hangulathoz.[10]

Napjainkra a minőségi beruházásoknak köszönhetően Siófok a Dél-Dunántúl első számú wellness- és konferenciaközpontjává lépett elő, hogy a nyári szezont követő hónapokban is érdemes legyen a városba látogatni akár csak egy hosszú hétvégére is. Fejlett idegenforgalmi infrastruktúra, évről évre bővülő programkínálat vonzza Siófokra a hazai és külföldi vendégeket.

Közigazgatás és politika

Siófok önkormányzatát a (2010-es önkormányzati választás óta 11 tagú) városi képviselő-testület vezeti, élén a polgármesterrel. Ez utóbbi posztot hosszú időn át dr. Balázs Árpád töltötte be, aki többnyire a Fidesz–KDNP jelöltjeként indult a választásokon, és alkalmanként más pártok is támogatták. A 2014-es magyarországi önkormányzati választást követően a független jelöltként induló dr. Lengyel Róbert legyőzte Balázs Árpádot és ő maradt a polgármester a 2019-es választást követően is, ezúttal már egy helyi civil szervezet jelöltjeként.

A 11 tagú képviselő-testület tagjai közül nyolcat egyéni választókerületekben, közvetlenül választ meg a lakosság, hárman pedig kompenzációs listáról juthatnak mandátumhoz. A 2014-2019-es ciklusban a képviselők közül 7 volt Fidesz-KDNP-s, 1 független, 1 jobbikos, 1 MSZP-DK-s, 1 pedig az Együtt Siófokért Egyesület jelöltje volt a választásokon.[11] (Az előző ciklusban, 2010-2014 között majdnem ugyanezek voltak az erőviszonyok a testületben, de az egyetlen baloldali ellenzéki képviselő tisztán MSZP-s színekben szerzett mandátumot.)

Siófok városrészei: 1. Belváros; 2. Ipartelep; 3. Balatonkiliti; 4. Szabadifürdő; 5. Sóstó; 6. Balatonszéplak; 7. Balatonújhely; 8. Fokihegy; 9. Töreki

Polgármesterei

  • 1990–1994: Molnár Árpád (független)[12]
  • 1994–1998: Dr. Balázs Árpád (Fidesz-KDNP-SZDSZ-MDF)[13]
  • 1998–2002: Dr. Balázs Árpád (Fidesz)[14]
  • 2002–2006: Dr. Balázs Árpád (Fidesz-MDF-MKDSZ-1215-SPKE-KPE)[15]
  • 2006–2010: Dr. Balázs Árpád (Fidesz)[16]
  • 2010–2014: Dr. Balázs Árpád (Fidesz-KDNP)[17]
  • 2014–2019: Dr. Lengyel Róbert (független)[18]
  • 2019-: Dr. Lengyel Róbert (Becsülettel Siófokért Egyesület)[1]

Népesség

Lakosságszám[19]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 3 897 —    
1880 4 367 1,14%
1890 4 533 0,37%
1900 4 643 0,24%
1910 5 216 1,16%
1920 5 671 0,84%
1930 7 158 2,33%
1941 8 556 1,62%
1949 10 009 1,96%
1960 13 189 2,51%
1970 16 974 2,52%
1980 20 125 1,70%
1990 22 627 1,17%
2001 22 684 0,02%
2011 25 045 0,99%
2020 25 822 0,34%

Siófok lakónépessége 2011. január 1-jén 25 045 fő volt, ami Somogy megye össznépességének 14,9%-át tette ki. A város Somogy megye második legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy négyzetkilométeren lakók száma, átlagosan 200,9 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 26% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1160 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 71,7, a nőknél 78,7 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.[20] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 5%-a, mintegy 1264 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük német, cigány és román nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

A 20. század második felétől Siófok lakossága fokozatosan növekszik. Népességnövekedése az 1950-es években felgyorsult a szocializmus évei alatt. Az urbanizáció a második világháború után felgyorsuló hatású volt, többek közt ennek eredményeképpen a város lakossága megkétszereződött. A legtöbben 2011-ben éltek a városban, 25 045-en. Az utolsó 2011-es népszámlálás alapján, soha nem éltek még ennyien Siófokon, mint 2011-ben.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló siófokiak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

Etnikai összetétel

A 2011. évi népszámlálás adatai alapján[21]
Etnikai hovatartozás %
magyar 77,6
német 1,9
cigány 1,7
nem nyilatkozott 22,2

A kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál.

Sarlós Boldogasszony-templom belseje

Vallási összetétel

A 2011. évi népszámlálás adatai alapján[21]
Felekezet %
római katolikus 39,9
református 7,7
evangelikus 1,9
görögkatolikus 0,4
felekezet nélküli 13.3
nem nyilatkozott 35,8

Közlekedés

Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a 7-es számú főútvonalon, Tamási és Szekszárd felől pedig a 65-ös számú főútvonalon. Balatonszabadival és Enyinggel a 6401-es út köti össze, ez utóbbi részben burkolatlan földút. A megyeszékhely Kaposvárral nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése.

Vasúti csomópontként három irányból (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- és teherforgalmat.

Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése.

A város Balatonkiliti városrészének közelében található a Siófok-Kiliti repülőtér. Ennek területe átnyúlik Ságvár településre is.

Turizmus

Kereskedelmi szálláshelyek tekintetében belföldi 440 ezer és a külföldi vendégek 221 ezer a városban eltöltött vendégéjszakával 2018-ban Magyarország hatodik / nyolcadik legnépszerűbb települése lett.[22] Legnagyobb küldőpiacai Németország, Ausztria és Csehország.

A Thanhoffer-villa
A Jókai-villa
Kálmán Imre Múzeum

Látnivalók

Múzeumok, kiállítások

Éjszakai élet

Az Isztria sétány

A város híres éjszakai életéről, amelynek a központja a kikötő közelében található Petőfi Sétány.

Orion-bár

Siófok egyik legnagyobb nevezetessége az Orion-bár volt. 1971-ben épült Márton István tervei alapján, az egykori Press Club részeként a Magyar Újságírók Országos Szövetségének területén. Nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A 90-es évektől diszkóként üzemelt, majd a világviszonylatban is különleges épület sokáig elhagyatottan állt. Tervek készültek az épület megmentésére és a bár újraindítására, de az épület szerkezete elhanyagoltsága miatt megmenthetetlenné vált.[23] 2014 augusztusában elbontották.[24]

Az Orion bár fénykorában 1973 körül és elhagyottan 2009-ben.

Oktatás

A Perczel Mór Gimnázium

Általános iskolák

Középiskolák

Felsőoktatás

Híres siófokiak

A Siófokon született Kálmán Imre
Karinthy Friegyes szobra az Isztria sétányon
Szekrényessy Kálmán szobra a Rózsaligeten

Díszpolgárok[25]

Más hírességek

Siófok az irodalomban

  • Siófok az egyik helyszíne Gárdonyi Géza Hosszúhajú veszedelem című regényének.
  • Siófok az egyik (érintőlegesen említett) helyszíne Lipták Gábor Sajkások serege című, s a balatonfüredi író Amiről a kövek beszélnek című novelláskötetében szereplő történelmi novellájának.

Testvérvárosok

Képek

  • A siófoki víztorony
    A siófoki víztorony
  • Az Aranypart
    Az Aranypart
  • A siófoki látkép
    A siófoki látkép
  • Hajóállomás
    Hajóállomás
  • A siófoki járásbíróság
    A siófoki járásbíróság
  • A Sarlós Boldogasszony-templom
    A Sarlós Boldogasszony-templom
  • Sarlós Boldogasszony-templom oldala, és templomkertje
    Sarlós Boldogasszony-templom oldala, és templomkertje
  • A Millenium park, és a vasútállomás
    A Millenium park, és a vasútállomás
  • A vasút
    A vasút
  • A rózsaliget
    A rózsaliget
  • Az evangélikus templom
    Az evangélikus templom
  • A Krúdy sétány
    A Krúdy sétány
  • A siófoki-öböl kedves lakói
    A siófoki-öböl kedves lakói

Jegyzetek

  1. ↑ a b Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  2. ↑ https://v2.netanya.muni.il/Eng/?CategoryID=1779&ArticleID=1500
  3. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  4. ↑ Plázs Siófok Official (magyar nyelven). www.facebook.com. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  5. ↑ Schleicher Veronika: Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1822−1960 között (pdf). ELTE -Történelemtudományok Doktori Iskola, 2014. december 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  6. ↑ http://www.hetek.hu/szabadido/201011/markusz_pisti_balladaja
  7. ↑ [L. Nagy Zsuzsa, A fővezér = Rubicon, 2001, 1–2, 19–22.]
  8. ↑ http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/kulgazdasagi-es-kulugyi-allamtitkarsag/hirek/holokauszt-emlekmuvet-avattak-fel-siofokon
  9. ↑ A könyvtár honlapja
  10. ↑ Kft., Mimézis: Siófok város megújult főtere - rendezvény tér - (hu-HU nyelven). www.siofokportal.com. (Hozzáférés: 2016. február 4.)
  11. ↑ http://valasztas.hu/dyn/onk14/szavossz/hu/M15/T175/tjk.html
  12. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  13. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  14. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  15. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  16. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  17. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  18. ↑ Siófok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  19. ↑ Magyar települések lakosságszámának alakulása. Magyarország. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
  20. ↑ http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html
  21. ↑ a b Magyarország helységnévtára. www.ksh.hu. (Hozzáférés: 2020. június 9.)
  22. ↑ https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jeltur/jeltur18.pdf
  23. ↑ A BALATONSZÉPLAKI ORION BÁR PUSZTULÁSA. (Hozzáférés: 2014. november 20.)
  24. ↑ Megosztom, 2014 12 09 09:09: Így pusztult el a balatonszéplaki Orion bár - fotók, videó (magyar nyelven). DÉLMAGYAR. (Hozzáférés: 2020. június 9.)
  25. ↑ Díszpolgárok - Siófok Város Hivatalos Weboldala (magyar nyelven). Siófok Város Önkormányzata. (Hozzáférés: 2020. június 9.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Siófok&oldid=23796553”