Áporka
| Áporka | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Vármegye | Pest | ||
| Járás | Ráckevei | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Mészáros Károly[1] | ||
| Irányítószám | 2338 | ||
| Körzethívószám | 24 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1253 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 63,08 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,47 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 13′ 60″, k. h. 19° 00′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 60″, k. h. 19° 00′ 43″ | |||
 Áporka
Pozíció Pest vármegye térképén
| |||
| Áporka weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Áporka témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Áporka község Pest megyében, a Ráckevei járásban.
Fekvése
A Csepeli-síkon fekszik. A Csepeli-síkság a Kiskunság északi részén, Budapesttől délre van. A legközelebbi nagyobb település Kiskunlacháza (5 km). A település szélén húzódik az 51-es főút. A Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalon volt egykori Áporka megállóhely viszont kilométerekre volt tőle.
Története
Áporka és környéke ősidők óta lakott helynek számít, területén bronzkori leletek kerültek napvilágra.
A falu egykor királyi birtok volt, erre utal a közeli Szentkirály-- elnevezés is.
A 17. században a falu elnéptelenedett.
1694-ben Forster Kristóf népesítette újra szlovák telepesekkel, azonban az ide érkezett telepesek a kapott kedvezmények lejárta után elköltöztek a faluból.
A 18. században a település legtekintélyesebb földbirtokos a felsővattai Wathay család lett. Később, dr. csalai Kégl Sándornak, Kégl Jánosnak és Teréznek volt a nagyobb birtoka; mellette a persai Persay családbeli persai Persay János (1813-1870), majd halála után fia, ifjabb Persay János (1837–1899) a legjelentősebb közbirtokos a településen.
1775-ben az egykor a Duna közelében fekvő település a gyakori árvizek miatt - földesuruk engedélyével - a folyótól távolabb eső helyre költözött.
A 19. század elején a falu főbb birtokosa még mindig a Wattai család volt.
1910-ben 975 magyar lakosából 191 római katolikus, 752 református, 13 izraelita volt. Ebből következik, hogy akkor főként magyarok és németek lakhatták.
A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1121 | 1079 | 1179 | 1276 | 1253 |
| 2013 | 2014 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,4%-a magyarnak, 1,3% cigánynak, 0,9% németnek, 1,4% románnak mondta magát (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 20,6%, református 38,2%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,8%, felekezeten kívüli 12,3% (25,7% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei
- Református templom: késő barokk stílusú, 1786-ból
- Duna-parti üdülőtelep
- Áporka régi temetőjében faragott kopjafákat láthatunk, melyek többségét a falu neves fafaragó családja, a Márton dinasztia készítette. Ez a régi kézműves mesterség még ma is él a faluban.[forrás?]
Jegyzetek
- ↑ Áporka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. március 15.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Áporka Helységnévtár
További információk
Könyvek
(Földünk térképeken) Felelős kiadó: Vajda Béla: Világatlasz országlexikonnal. TOPOGRÁF Térképészeti Kft. 3.javított kiadás. Nyíregyháza: NYÍR-KARTA Bt. 2005. ISBN 978-963-9618-01-5
