Kisvicsáp
| Kisvicsáp | |
| Közigazgatás | |
| Település | Szulányvicsáp |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Kisvicsáp
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 48° 27′ 07″, k. h. 18° 00′ 51″48.451834°N 18.014076°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 07″, k. h. 18° 00′ 51″48.451834°N 18.014076°E | |
Kisvicsáp (szlovákul Vyčapky) Szulányvicsáp településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nyitrától 16 km-re északra fekszik, Szulányvicsáp északi részét képezi.
Története
[szerkesztés]1247-ben "Wichap" alakban említik először. Részben Nyitra várának uradalmához tartozott, részben több nemesi család birtoka volt. 1815-ben szőlőskertje és tíz háza volt. 1787-ben 27 házában 183 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "Kis Vicsap, és Nagy Vicsap. 2. Tót faluk Nyitra Várm. földes Uraik több Urak, fekszenek Csermendhez nem meszsze; határjaik jók, réttyeik meglehetősek, fájok van, szőlejik jól termők, legelőjök elég, piatzok sem meszsze."[1]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Kis-Vicsap, Nyitra vm. tót f. Csermend filial., 204 kath., 2 evang., 15 zsidó lak. Ut. p. Nyitra." [1]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. 1960-ban egyesítették Szulánnyal, Szulányvicsáp néven.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 321, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben Szulányvicsáp 476 lakosából 475 szlovák volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Barokk-klasszicista kastélya a 18. század második felében épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
Források
[szerkesztés]- Vojtech Ondrouch 1964: Nálezy keltských, antických a byzantských mincí na Slovensku
