Nagyecsed
Nagyecsed | |||
![]() | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Mátészalkai | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Kovács Lajos[1] | ||
Irányítószám | 4355 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 5969 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 144,06 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 43,85 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Nagyecsed weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyecsed témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagyecsed város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban.
Fekvése
Nagyecsed a Nyírség és szatmári tájegység határán fekvő kisváros. Mátészalkától 14, Győrtelektől 10, Porcsalmától 16, Vállajtól 14 km-re található. A várost kettészeli a Kraszna.
Vonattal elérhető a Mátészalka–Tiborszállás-vasútvonalon.
Története
A középkori falu
A település neve 1220-ban egy idevaló poroszló nevében fordul elő először (prist. Zomoy de villa Euchetii alakban)[3], azonban már Anonymus is megemlékezett a település határában, az Ecsedi-láp szigetein felépült úgynevezett Sárvárról Gesta Hungarorumában: a honfoglalás idején Tas vezér „vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak…erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most meg Sárvárnak hívnak”.
Ecsed a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1291-ben a Gutkeled nembeli Dorog fiaié. 1317-ben a hűtlenné vált Dorog fiak részét a rokon Báthori Bereck fiai szerezték meg, majd Dorog lányunokáitól Ecsed felét is megvették. 1329-ben pedig Kántorjánosi Jánostól vették zálogba itteni birtokrészét.
Ecsed kőfallal megerősített település volt, és az egészet víz vette körül. A láp szélén lévő falu hányt és hordott földre épült. Ez az ingoványos környék fokozta a falu biztonságát, hiszen szinte lehetetlen volt megközelíteni, de a többirányú közlekedést – mely például a kereskedelmet elősegíthette volna – gátolta, így a település nem fejlődhetett várossá.
Az ecsedi vár
Bátori Bereck fiai Károly Róbert király oldalán harcoltak az oligarchák ellen, ezért a király megengedte nekik, hogy az ecsedi mocsarakban kő- vagy favárat építhessenek, és a felépülő várat a király személyéhez való ragaszkodásuk jeléül „Hűség (Hywseg) várának” nevezhessék. A vár az ecsedi láp egyik szigetén mint vizivár fel is épült. Urai később is a Báthoriak voltak, 1492-ben Báthori András erősíttette meg.
1530-ban a vár Szapolyai János kezén volt, amíg Báthori Miklóst sógora, Bonaventura át nem térítette I. Ferdinánd pártjára. A várat ekkor János Zsigmond megostromolta, de bevenni nem tudta. Az 1566. évi békekötés alkalmával Ferdinánd mindent átengedett János Zsigmond-nak, kivéve Ecsedet.
Az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok között folyó harcokban nagy szerepe volt az ecsedi várnak. A 16. század végére a Magyar Királyság és Erdély között létrejött a török elleni végvárrendszer. A Báthoriak ecsedi ága utolsó sarjának számító ecsedi Báthori István országbíró ekkor újból megerősítette Ecsedet. Halála (1605) után fogadott fia somlyói Báthory Gábor a későbbi erdélyi fejedelem örökölte az uradalmat, melyhez ekkorra a megerősített központi váron kívül 3 város és 46 falu is tartozott. Báthory meggyilkolása után a vár egy ideig a császáriak kezén volt, majd 1624-ben a bécsi béke értelmében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került. Ő, 1621-ben a magyar koronát is Ecsed várába vitte és itt is őrizte egy ideig.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c9/Ecsed_v%C3%A1ra_Das_ehmals_gedr%C3%BCckte%2C_vom_T%C3%BCrken_ber%C3%BCckte%2C_nun_trefflich_erquickte_K%C3%B6nigreich_Hungarn._Frankfurt_u._Leipzig_1688.jpg/350px-Ecsed_v%C3%A1ra_Das_ehmals_gedr%C3%BCckte%2C_vom_T%C3%BCrken_ber%C3%BCckte%2C_nun_trefflich_erquickte_K%C3%B6nigreich_Hungarn._Frankfurt_u._Leipzig_1688.jpg)
1648-ban I. Rákóczi György fejedelem tulajdonába került. 1688-ban a vár és uradalma Rákóczi Julianna és Ferenc öröklött birtoka volt. 1698-ban Rákóczi Julianna és férje, gróf Aspremont Ferdinánd, 1700-ban pedig II. Rákóczi Ferenc is zálogba adta ecsedi gazdaságát Bánffy György erdélyi kormányzónak. A vár őrsége 1703. júliusában, a tiszántúli hadjárat idején Melith Pál rábeszélésére az elsők között csatlakozott Rákóczi-szabadságharchoz. 1711-ben a szabadságharc bukása után a zálogba adott birtokot a kincstár lefoglalta.
A szatmári béke (1711) után Ecsed várát átadták a császáriaknak, akik elrendelték annak lerombolását. A szatmári jobbágyok és a környező városok, falvak népe a várat gyorsan széthordta. A vármaradványok anyaga a szomszédos falvak épületeibe, utakba került. Sok anyagot elvittek építőanyagnak a környék mezővárosai is, például az innen származó anyagból építették fel a nyírbátori minorita templomot is. A vár lebontása után az ott volt Rákóczi-harang és a toronyóra Hódmezővásárhelyre került, ma az Ótemplom tornyában található (ipari műemlék, gyönyörű hangja van). A toronyórát a Károlyi család 200 körmöci aranyért adta el Hódmezővásárhelynek, az erről szóló oklevél szintén a vevő református egyháza irattárában található. Az eredeti óra mutatói a plébánián vannak. A számlapot Hódmezővásárhely visszaadta az ecsedieknek, ma az ecsedi református templomban található.
A várnak mára már se híre, se hamva, a területén feltárt tárgyakat (ágyúgolyók, ezüstpénzek, cserép- és épülettöredékek) a nagyecsedi Berey József Helytörténeti Gyűjteményben láthatják az érdeklődők.[6]
A falu a korai újkorban
A 16. században az ide költöző jobbágyoknak a Báthoriak nagy kedvezményeket adtak. Ecsed mezőváros lett.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e3/SIGILLUM_CIVITATIS_ECHEIED_AD_1608.jpg/260px-SIGILLUM_CIVITATIS_ECHEIED_AD_1608.jpg)
A 18. század elejétől, a vár lerombolása utáni időktől a település helyzete mind nehezebbé vált, korábbi mezővárosi kiváltságait elvesztette. Különösen új földesurával, a gróf Károlyiakkal volt állandó viszályban, 1746-ban ugyanis az ecsedi uradalmat ők szerezték meg. Gróf Károlyi Antal 1776-ban Mária Teréziától is megerősítést nyert rá. Az 1776. augusztus 12-én kelt rendelkezés alapján a II. Rákóczi Ferenctől kapott minden korábbi kiváltságolás visszavonásra került.
"hogy mivel Ecsed vára elpusztult és a várszolgálatok megszűntek, tehát kötelességet nem teljesítenek: az addigi jogaik is elenyésztek, és mivel saját vallomásuk szerint Ecsed határában némi csekély rétecskén kívül semmi földjük nincsen, házas zselléreknek nyilváníttatnak és úrbéres zsellér szolgálatot teljesíteni köteleztetnek, vagyis házhelyenként 1 forint füstpénzt fizetni és 18 gyalognapot földesuruknak, gróf Károlyi Antalnak szolgálni tartoznak, annyival inkább, mert a földesurassággal szerződni nem akartak.. "
Az ecsediek nem fogadhatták el ezt az ítéletet, s fellebbeztek. Ezzel a fellebbezéssel indult el Ecsed életében az a híressé, sőt inkább hírhedtté vált úrbéri per, mely száz éven át tartott. Ecsed zsellérsorba süllyesztett lakosai régi kiváltságaik visszaszerzéséért indítottak pert, 1744-től. (Éble Gábor: Az ecsedi 100 éves úrbéri per. Bp. 1912) A hosszú pereskedést 1876. május 21-én egyezség zárta gróf Károlyi György és Nagyecsed között. A cigányok Ecseden a 18. század végén jelentek meg a láp szélén. Valószínűleg vályogvetők voltak, de voltak zenészek is köztük. Mindkét foglalkozásra szükség volt a környéken. Rákóczi táborában főleg a zenészek játszottak fontos szerepet.[1]
19. század
Ecsed fejlődésének megindulását az Ecsedi-láp 1898-ban való lecsapolása segítette elő. Az ecsedi vár lerombolásával, az ellenséges támadások megszűntével a láp elvesztette addigi védelmi, életfenntartási jelentőségét. A régi lápi foglalkozásokat űzők (pákászok, csikászok, halászok, nádvágók) megélhetését még csak-csak biztosította, de a környék lápos területen fekvő nagy uradalmai sok hasznát nem látták a lápvilágnak, ezért a birtokosok tervbe vették lecsapolását.
Az Ecsedi-láp lecsapolása
A láp lecsapolása céljából 1894-ben Társulatot hoztak létre gróf Károlyi Tibor vezetésével. Az elkészült tervek három fő irányelvet követtek:
- A lápot tápláló vizek levezetése a szabályozott Krasznával a Tiszába.
- A belvizek megfelelő csatornahálózattal való elvezetése a Szamosba, illetve a Krasznába
- A Kraszna jobb- és a Szamos balpartján árvízvédelmi töltések építése.
A nagyszabású munkálatokhoz a Krasznának Nagymajténytól Vásárosnaményig 66,45 km hosszúságú új medret ástak.
Nagyecsed a 20. században
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a4/Nagyecsed_1907.jpg/260px-Nagyecsed_1907.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/35/Nagyecsed%2C_Dancs_Lajos_%C3%81ltal%C3%A1nos_Iskola.jpg/260px-Nagyecsed%2C_Dancs_Lajos_%C3%81ltal%C3%A1nos_Iskola.jpg)
A lecsapolás utáni időkben még mindig sok probléma adódott a belvizekkel, mivel ezek a zsilipeken keresztül - csupán gravitációval - nem juthattak át a folyókba, ezért az 1914-ben eltervezett szivattyútelepet Péchy László igazgató főmérnök javaslatára a gépészeti berendezéssel együtt úgy építették meg, hogy az így előállított elektromos áram a mezőgazdaság céljaira is felhasználható legyen.
A lecsapolás után a megnövekedett termőföldek lehetővé tették a mezőgazdaság fejlődését. Ezzel egyidőben megindult a település fejlődése is. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) után az addig központi szerepet játszott Ecsedből határközség lett.
A szivattyútelep 1926-27-ben épült át villany- és szivattyúteleppé, mely Ungvár, Munkács, Beregszász, Mátészalka, Nyírbátor környezetébe levő községeket, mintegy 30 000 embert látott el villamosenergiával. Épületeit Lenarduzzi János olasz származású építkezési vállalkozó készítette el. Ez újabb lökést adott a település előbbre jutásának.
Az 1945-ös földreform nyomán megindult a mezőgazdaság fejlődése is, kis- és középbirtokosság alakult ki, a folyamatot azonban az államosítás rövid időre megtörte.
Jelentősebb mértékű előrelépés 1956-után indult meg a településen, ekkor érte el legmagasabb lélekszámát is. Felépült a község második református temploma is, mozi, áruház épült, bővült az általános iskola is. 1965-ben Nagyecsed gimnáziumot kapott. Ekkor épült fel a művelődési ház, amiben a település könyvtára is helyet kapott.
1960-ban a településen is megindul a mezőgazdaság kollektivizálása. 1981-82-ben megépült a község vízműve, ami lehetővé tette kb. 800 lakás vezetékes ivóvízhálózatra kapcsolását. Az ezt követő időszakban a lakosság főleg a mezőgazdaságból élt, s egyetlen munkáltatója a helyi tsz volt.
1990-ben a helyi önkormányzat a település további fejlesztését és lakosságmegtartó erejének fokozását tűzte ki céljául. Infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre: kiépült a gáz-, és telefon-, fejlesztették az úthálózatot, az intézmények színvonalát, a kereskedelmi ellátást. 1994-ben adta be először a település a pályázatát, azonban csak a második nekifutásra sikerült megkapnia a városi rangot.
Ezzel hatalmas lehetőséget kapott a további fejlődésre, amit igyekszik is kihasználni. Itt működik az Ecsedi Báthory István Református Gimnázium és Kollégium. Sportéletének fellendítése, tömegsportmozgalma kiterjesztése céljából tervbe vette sportcsarnok és uszoda megépítését is. A település mindent megtesz azért, hogy minél több munkahelyet teremtsen.
Népcsoportok
2001-ben a város lakosságának 84%-a magyar, 16%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[7]
Kisecsed
A település nevében lévő „nagy” jelző megkülönböztető jellegű volt, mivel szomszédságában volt a régen elpusztult Kisecsed falu. Keletkezésének és pusztulásának pontos ideje nem ismert. A XVII. sz -ban már létezett, 1614-es források KYS ECHHIED néven írják le. Kisecsed jobbágyfalu volt, Nagyecsed felszaporodott lakossága telepedett itt meg. Lakói szolgáltatásokkal tartoztak a várnak, és ezért cserébe némi kiváltsággal bírtak. Mivel a láp szélén, a védelmet nyújtó várfalakon kívül feküdt, ki volt téve az ellenség pusztításainak, valószínűleg ezért is néptelenedett el.
Nevezetességei
-
Görögkatolikus templom
-
Rákóczi-emléktábla
-
Szivattyútelep
-
Díszkút
- Sárvár és a sárvári monostor romjai. A vár és a monostor Nagyecsedtől mintegy három km-re levő dombon, az egykori Ecsedi-láp délnyugati végében állt. A domb a láp egy szigetét alkotta. A monostort még a Gutkeled nemzetség alapította. Romjait 1970-ben tárták fel.
- Műemlék szivattyútelep. A ma is üzemképes gőzüzemű szivattyú és vízműtelepet az Ecsedi-láp vízmentesítésére építették. 1926-27-ben építették át villanyteleppé. A létesítményt e- kettős funkció teszi hazánkban egyedülállóvá. 1987 óta műemlék.
- Helytörténeti kiállítás. 1988-ban adták át a Berey Józsefről elnevezett helytörténeti kiállítás épületét, melyben Nagyecsed népi életét, történelmi-és régészeti értékeit bemutató kiállítás tekinthető meg
- Református templom
- Görögkatolikus templom
- Ecsedi-láp kiállítás
- Füvészkert és vadállatmenhely
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/81/Reform%C3%A1ci%C3%B3_500._%C3%A9vfordul%C3%B3j%C3%A1nak_eml%C3%A9kt%C3%A1bl%C3%A1ja%2C_Nagyecsed.jpg/220px-Reform%C3%A1ci%C3%B3_500._%C3%A9vfordul%C3%B3j%C3%A1nak_eml%C3%A9kt%C3%A1bl%C3%A1ja%2C_Nagyecsed.jpg)
Emléktáblák
- Báthory István mellszobra
- Rákóczi emlékmű
- Millecentenáriumi emlékmű
- Harangtorony emlékmű
- Péchy László emléktábla
- Reformáció 500. emléktábla
Itt születtek, itt éltek
- Ecsedi Báthory István országbíró (1555-1605) itt született a hagyományok szerint. A protestáns főúr udvara sokáig az országrész legjelentősebb szellemi központja volt, európai hírű humanisták és prédikátorok vették körül. A tizenöt éves háborúban a török ellen harcolt, később Bocskai István mellé állt. Támogatta Károlyi Gáspár teljes bibliafordításának megjelenését (Vizsolyi Biblia). Vele kihalt a Báthori-család ecsedi ága.
- Kovásznai Péter (? 1617- Kolozsvár, 1673) - református püspök - egy ideig itt is lelkész volt.
- Vörösmarty Mihály 1849 őszén a hagyományok szerint megszállt itt, Nagyecseden, amikor sógorával együtt menekült Szatmárnémetibe.
- Beke Margit, (1939. november 27.) magyar egyháztörténész, történelem-orosz szakos középiskolai tanár, az MTA doktora (2008) a történelemtudomány kandidátusa (1995)
- Berey József 1888-ban került Nagyecsedre, lelkészként. Kölcsey Ferencről jelentek meg irodalmi tanulmányai. A településen végzett helytörténeti kutatásai közül a legjelentősebb például Nagyecsed helytörténetének és néprajzának feldolgozása.
- Dancs Lajos népdalgyűjtő zenepedagógus is itt élt és alkotott.
- Balázs Gusztáv etnográfus, néptáncművész is a település szülötte.
- Szántó Károly dalénekes is itt született.
- Homonyik Sándor dalénekes is itt született, leghíresebb számai: Álmodj királylány, Sose búcsúzz el.
- Tóth Elemér (1974-) festő és grafikus itt született.
- Varga Gusztáv (Bódi Guszti) roma származású előadó, a Bódi Guszti és a fekete szemek nevű zenekar megalapítója
- Balázs Margit (Bódi Margó) roma származású előadó
- Murguly Lajos a Népművészet Ifjú Mestere, verbunktáncos
- Ozsváth Sándor - művelődéstörténész, tanár, újságíró Nagyecseden töltötte gyermekkorát. Itteni élményeit több könyvében is megörökítette (Látjátok, feleim..., Mik vagyunk?, Por és hamu)
- Szállási Árpád - orvos, orvostörténész 1930. június 30-án itt született.
Nagyecseddel kapcsolatos érdekességek
Magyar agár
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/56/HungarianGreyhound.jpg)
A második világháború után az magyar agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg néhány példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a MAFILM gödöllői filmtelepének vezetője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány példányt, amelyet megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjászületése. Az FCI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van.
Népművészet mesterei
A Népművészet Mestere díj Nagyecsedhez kötődő birtokosai:
- Molnár Lajos (1889–1970) táncos.
- Bulyáki Gergely (1905–1979) táncos.
- Bíró Lajosné (Erdélyi Erzsébet) (1897–1987) táncos.
- Rostás Mihály (1937–2002) mesemondó.
- „Rákóczi” Kovács Gusztáv (1937–2007) táncos.
- Szabó Lajosné (Czine Rozália) (1936) táncos.
Képzőművészet
Nagyecsed Város Önkormányzata, a nagyecsedi Labor Cafe és a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület közös összefogásának köszönhetően valósult meg Fülöp Sándor festőművész állandó kiállítása 2017. július 6-án. Az igényesen kialakított Labor Cafe méltó helyszín a minőségi és szívhez szóló festészet bemutatására.
Kultúra
Rendezvények:
- Szatmár Határok Nélkül, református találkozó[9]
Jegyzetek
- ↑ a b Nagyecsed települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Pristaldus ex antiquitatibus juris hungarici interpretatione critica restitutus, books.google.hu
- ↑ Gottfried Prixner másolata
- ↑ Eredeti metszet a várról
- ↑ Berey József Helytörténeti Gyűjtemény honlapja. [2014. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 28.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Hogyan tovább magyar agár?
- ↑ Galéria: VII. Szatmár Határok Nélkül - Református Találkozó, Nagyecsed () - Tiszántúli Református Egyházkerület (hu-HU nyelven). ttre.hu. (Hozzáférés: 2018. február 10.)
- ↑ Ecsedi-láp Fesztivál – Nagyecsed Város Honlapja (magyar nyelven). www.nagyecsed.hu. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Lápi Disznótoros – Nagyecsed Város Honlapja (magyar nyelven). www.nagyecsed.hu. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Országos Nagyecsedi Verbunkverseny – Nagyecsed Város Honlapja (magyar nyelven). www.nagyecsed.hu. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Fényes Elek
- Éble Gábor: Az ecsedi százéves úriper Bp.1912.
- Lovassy Sándor: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennáll.u.éveiben Bp. 1931.
- Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940.