MÁV V40 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kandó-mozdony szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MÁV V40 sorozat
Kando mozdony.jpg
MÁV V40 sorozat
Általános adatok
Gyártó Ganz Villamossági Gyár
Gyártásban 19321940
Gyári típusjel VM7
Darabszám 29
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 1'D1'
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1660 mm
Teljesítmény
Névleges 1620 kW
Engedélyezett legnagyobb sebesség 100 km/h
Ütközők közötti hossz 13 830 mm
Szolgálati tömeg 94 tonna
Villamos vontatás
Áramnem 16 kV 50 Hz AC
Áramellátás Felsővezeték
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V40 sorozat témájú médiaállományokat.
A MÁV V60-as Kandó-mozdony a Budapesti Műszaki Főiskola (Ma Óbudai Egyetem) Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának Bécsi úti épülete előtt

A MÁV V40 sorozat, vagy MÁV V60 sorozat, becenevén a Kandó-mozdony, egy villamosmozdony-sorozat volt. Megalkotója Kandó Kálmán, a Ganz Villamossági Gyár tervezőmérnöke. Célja olyan mozdony megépítése volt, amely a V50 kísérleti mozdony eredményeit felhasználva, az országos villamos hálózat frekvenciájával lehetett közvetlenül megtáplálni, elkerülve a bonyolult és költséges frekvenciaátalakítást. A mozdony járműszerkezeti részét a MÁVAG gyártotta.

Története[szerkesztés]

1930-ra a mozdonyok gyártása, illetve a villamos vasúti vontatás bevezetése megkezdhető lett volna, azonban az ország anyagi helyzete ezt csak angol hitel segítségével tette lehetővé. Az angol bankok azonban kikötötték, hogy egyes részegységeket angol vállalatoknak kell legyártaniuk. A fázisváltók legyártását az English Electric Co. Ltd. vállalta, azonban a General Electric, amely az egyenáramú vontatásban volt érdekelt, döntő befolyást szerzett a cégben, ezért kihátrált a megállapodásból.

Az új megállapodás szerint a Vickers Co. Ltd. a pólusváltós hajtómotorokat gyártotta le. Mivel a cég nem vállalta a hajtómotorok az eredeti terveknek megfelelő a Bláthy-Kandó-féle pólusváltó tekercseléssel való elkészítését, minden pólusszámhoz független tekercselés készült.

Kandó Kálmán a szerződés aláírását megelőző napon váratlanul meghalt, azonban a gyártás megindulhatott.

A gyártási körülményekre jellemzőek Mr. Fraesernek, a Metropolitan Vickers manchesteri gyárának műhelyfőnökének szavai, aki a fázisváltók gyártásának megtekintése után a körülményeket látva a következőket mondta:

Uraim! Ha most kalap volna a fejemen, a legnagyobb elismeréssel emelném meg az önök munkásai, a munka művészei előtt. Mert ők művészek! Csodálattal szemléltem, hogy ezeken a régi, elavult, pontatlan szerszámgépeken a maguk művész-munkásai bámulatos ügyességükkel milyen kitűnő és pontos munkát végeznek. Mondhatom, hogy közel két évtizedes műhelyfőnökségem alatt nem volt alkalmam ilyen kitűnő munkásokat megismerni. Sok gondtól mentesülnék, és nem fájna a fejem, ha manchesteri műhelyemben legalább néhány ilyen művészem volna!
– Mr. Fraeser

Az első mozdony 1932. augusztus 17-én állt üzembe a Budapest-Hegyeshalom vonalon, amely a világ első nem kísérleti, egyfázisú 50 Hz-es villamosított vonala volt. 1940-ig 29 db V40-es és 3 db V60-as mozdony készült el. A V40 sorozatú mozdonyok a próbaüzemi tapasztalatok alapján nemcsak a személyszállító, hanem a tehervonatok továbbítására is alkalmasnak bizonyultak. Ezért a MÁV elhatározta, hogy a tehervonatok továbbítására is felhasználja ezeket a mozdonyokat.

A V40-es és V60-as mozdonyokat 1967-ig használta a MÁV. A V40 sorozat személyvonati, a V60 sorozat tehervonati célokat szolgált.

Műszaki leírás[szerkesztés]

A mozdony 16 kV 50 Hz-es elektromos árammal működik, amelyet felsővezetéken kap meg. Az áramot egy fázisváltó háromfázisú árammá alakítja át, amely a mozdony középső részén lévő pólusváltós csúszógyűrűs aszinkron motort hajtja. A motor négy vagy hat csatolt tengelyt hajtott meg az úgynevezett Kandó-háromszögön keresztül, csatlórudakkal. A motornak négy állandó sebessége volt (V40 esetében 25, 50, 75 és 100 km/h). Az állandó sebességek között a hajtómotor forgórészkörébe kötött vízellenállással szabályozták a sebességet. Az ellenállásos szabályzó a mozdony hatásfokát csökkentette, ezért csak gyorsítási illetve lassítási üzemben használták azokat. Egy automatika biztosította, hogy a gyorsítás illetve lassítás egyenletesen történjék, ezzel csökkentve a mozdony mechanikáját, illetve az országos villamoshálózatot terhelő tranziens jelenségeket. A mozdonyt lehetőség szerint a gazdaságos sebességeken üzemeltették. Ez a menetrend nagyon pontos tartását tette lehetővé.

A Kandó mozdony főkeretébe a négy 1660 mm átmérőjű hajtókerékpár tengelye hasonló módon volt beágyazva, mint egy gőzmozdonynak. A futókerekek Krauss-Helmholz rendszerű felfüggesztéssel a két szélső hajtótengely oldalirányú mozgatásáról is gondoskodtak az ívekben. A felfüggesztés forgáspontja az első és második hajtótengely között volt, nagyjából középen.

A mozdonyt egy nagy, 3m átmérőjű sokpólusú aszinkron motor hajtotta a mozdony közepén elhelyezve. Ez a nagy motor hajtotta az úgynevezett "Kandó-háromszögön" keresztül az első és második kerék között lévő csatlórudat egy ferde motorhajtórúd segítségével. A Kandó-háromszög gondoskodott arról, hogy a csatlórúdra csak vízszintes, hosszirányú erők adódtak át, a ferde rúdban ébredő függőleges erőkomponenst a Kandó-háromszög átadta a másik ferde összekötő rúdnak, ami egy, a mozdonyszekrényben elhelyezett vakforgattyú segítségével átvezette ezt az erőt a mozdony másik oldalán lévő, 90 fokban elfordított helyzetű hajtáshoz. A Kandó-háromszög ezenkívül lehetővé tette a csatlórúdhoz kapcsolódó kerekek függőleges irányú elmozdulását, azaz rugózását. Ilyenkor a Kandó-háromszög billenő mozgást végzett.

Napjainkban[szerkesztés]

A két sorozat egy-egy darabját megőrizték, a V40,016 pályaszámú mozdony ma a Füsti Magyar Vasúttörténeti Parkban látható. A V60,003 1983-tól tartós kihelyezésben volt a Budapesti Műszaki Főiskola (Ma Óbudai Egyetem) Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának Bécsi úti épülete előtt. 2007. október 15-én és 16-án éjjel a V43-as típusú 1110-es pályaszámú mozdonyra cserélte le a MÁV Nosztalgia Kft., a V60,003-at a Magyar Vasúttörténeti Parkban helyezték el.

A főmotor egy példánya a Magyar Elektrotechnikai múzeumban van kiállítva[1]

A fázisváltó sorozatgyártás előtt készített prototípusa a Józsefvárosban az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának épületében van kiállítva.[2]

Források[szerkesztés]

jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5 
  • szerk.: Mihály Kubinszky: Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Budapest: Akadémiai Kiadó (1975). ISBN 963-05-0125-2 
  • szerk.: Generaldirektion der MAV, Autonomieabteilung für Presse, Reklame und Propaganda: Eisenbahnnostalgie in Ungarn. Hungaria Sport Egri Nyomda, Eger 902436 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V40 sorozat témájú médiaállományokat.