„Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Története: Sajtóhiba javítása |
||
57. sor: | 57. sor: | ||
A társaság később, [[1902]]-ben megkezdte a vonal bővítését. A [[Tapolca|Tapolcáig]] történő hosszabbítást [[1903]]. [[július 7.|július 7-én]] adták át a forgalomnak<ref>Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 166. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)</ref>, így a vasútvonal hossza 35 km-re növekedett. A második vonalszakasz felépítményét már 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű [[sín]]ekből építették, a régi szakaszon a felépítményt [[faalj|talpfa]] sűrítéssel megerősítették. Az újabb szakaszon 10 tonna, a régin 9 tonna [[tengelyterhelés]]t engedélyeztek. A társaság vasútvonalát a ''[[Déli Vasút]]'' üzemeltette. |
A társaság később, [[1902]]-ben megkezdte a vonal bővítését. A [[Tapolca|Tapolcáig]] történő hosszabbítást [[1903]]. [[július 7.|július 7-én]] adták át a forgalomnak<ref>Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 166. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)</ref>, így a vasútvonal hossza 35 km-re növekedett. A második vonalszakasz felépítményét már 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű [[sín]]ekből építették, a régi szakaszon a felépítményt [[faalj|talpfa]] sűrítéssel megerősítették. Az újabb szakaszon 10 tonna, a régin 9 tonna [[tengelyterhelés]]t engedélyeztek. A társaság vasútvonalát a ''[[Déli Vasút]]'' üzemeltette. |
||
A vasút [[Tapolca|Tapolcán]] csatlakozott az [[1891]]-ben átadott {{vvr|26}}hoz. [[1909]]-ben pedig elkészült a [[Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] {{vvr|29|észak-balatoni}} vasútja, |
A vasút [[Tapolca|Tapolcán]] csatlakozott az [[1891]]-ben átadott {{vvr|26}}hoz. [[1909]]-ben pedig elkészült a [[Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] {{vvr|29|észak-balatoni}} vasútja, amely szintén Tapolcáig tartott. |
||
== Közelmúlt == |
== Közelmúlt == |
A lap 2015. szeptember 27., 02:19-kori változata
A Balaton nyugati részén fekvő Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal[1] a MÁV 26-os számú vonala.[2] Régebben a Balatonszentgyörgy–Tapolca részt 30b-nek számozták. Az egyvágányú vasútvonal Keszthelyig fővonalnak minősül, illetve eddig van villamosítva. A villamosítás ellenére elavultak a biztosítóberendezések.
Története
A Keszthelyvidéki HÉV társaság által épített vasútvonal a Déli Vasúttársaság Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalának Balatonszentgyörgy állomásától indult. A Balaton akkori legnagyobb városáig, Keszthelyig tartó 9,7 km hosszú vonalat 1888. szeptember 27-én nyitották meg.[3] A vasútvonal felépítményét 20 kg/fm tömegű, „n” jelű sínekből építették, a legnagyobb, 50 m hosszú hídja a Zala folyó felett épült.
A társaság később, 1902-ben megkezdte a vonal bővítését. A Tapolcáig történő hosszabbítást 1903. július 7-én adták át a forgalomnak[4], így a vasútvonal hossza 35 km-re növekedett. A második vonalszakasz felépítményét már 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből építették, a régi szakaszon a felépítményt talpfa sűrítéssel megerősítették. Az újabb szakaszon 10 tonna, a régin 9 tonna tengelyterhelést engedélyeztek. A társaság vasútvonalát a Déli Vasút üzemeltette.
A vasút Tapolcán csatlakozott az 1891-ben átadott Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonalhoz. 1909-ben pedig elkészült a MÁV észak-balatoni vasútja, amely szintén Tapolcáig tartott.
Közelmúlt
A vasútvonalon 1990-ben készült el a felsővezeték Balatonszentgyörgy és Keszthely állomások között. Az elmúlt időszakban megszűnt a forgalom a vonalhoz csatlakozó egykori Zalaszentgrót–Balatonszentgyörgy-vasútvonalon Balatonszentgyörgy és Türje között, valamint Nemesvita megállóhelyet is bezárták.
Források
- ↑ http://www.mav-start.hu/res/2013-2014__evi_menetrend_jav1207_1.pdf
- ↑ http://www.vonatosszeallitas.hu/lista.html
- ↑ Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 85. és 238. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-313-0)
- ↑ Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 166. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)
További információk
- A vonal állomásai a www.vasutallomasok.hu honlapon