Rákoskeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rákoskeresztúr
Rákoskeresztúr felújított városközpontja, főtere
Rákoskeresztúr felújított városközpontja, főtere
Egyéb elnevezés: Keresztúr
Közigazgatás
TelepülésBudapest
KerületXVII.
Alapítás ideje1265 (első említés)
Városhoz csatolás1950
Irányítószám1173
Népesség
Teljes népesség26 843 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtólkb. 18 km
Elhelyezkedése
Rákoskeresztúr (Budapest XVII. kerülete)
Rákoskeresztúr
Rákoskeresztúr
Pozíció Budapest XVII. kerülete térképén
é. sz. 47° 29′, k. h. 19° 15′Koordináták: é. sz. 47° 29′, k. h. 19° 15′
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákoskeresztúr témájú médiaállományokat.

Rákoskeresztúr (németül Gerersdorf, szlovákul Kerestúr[2]) egykor önálló település volt, jelenleg Budapest főváros XVII. kerületének központi része. Lakói röviden Keresztúrnak nevezik.

Története[szerkesztés]

Rákoskeresztúr egy régi térképen

Már a honfoglalás környékén lakott volt a terület. Első írásos nyoma Pousarakusa (Pósarákosa) néven egy 1265-ben kelt oklevélben található, nevét első birtokosáról kapta. Az említett oklevélben a birtokot a felhévízi keresztesek kapták meg, akiknek itteni templomát (a szentély alapfalait) 1962-ben tárták fel. A középkori falu a török időkben teljesen elpusztult. 1725–1728-ban Aszód környéki szlovákokkal telepítették újjá.[3] 1727-től már mint község szerepel, 1770-ben újabb telepesek, főleg svábok érkeztek a faluba.[4] A terület a Podmaniczky család tulajdonában volt, ők építtették 1750 körül a mai Pesti út mentén található kastélyt is. Rákoskeresztúrról 1880-ban Rákoshegy, 1907-ben pedig Rákosliget is levált és önálló település lett.

Rákoskeresztúrt 1950. január 1-jével – számos főváros környéki településsel együtt – Budapesthez csatolták, és a Rákoscsabát, Rákoshegyet és Rákosligetet is magába foglaló XVII. kerület központja lett. A városiasodás az 1970-es évek elejének nagy panelépítési programjaival indult. Az addig falusias, a városközponttól távoli Rákoskeresztúr központjában számos házat elbontottak és helyükre hatalmas lakótelepeket húztak fel a budapestiek mellett a szegedi házgyár elemeiből, a csúszózsalus technológiával épült pontházakkal kiegészülve. 1971-[5]1989 között több mint 8000[6][7] lakótelepi lakás épült a Pesti út környékén és a városközpontban a régi családi házak helyén, összesen négy ütemben. Rákoskeresztúrhoz tartozott 1950-ig Akadémiaújtelep, illetve az 1990-es években született Madárdomb területe is, melyek azóta önálló kerületrészekké nőtték ki magukat.

2010-2011 között mintegy 1,6 milliárd forintból elbontották a Pesti út és a Ferihegyi út sarkán 1969-ben épűlt, majd 1977-ben kibővített BKV buszpályaudvart és környezetét. A helyén pedig kialakították a Fő teret, „Rákosmente főterét”.

Szintén 2010-ben kezdődött meg Rákoskeresztúr és az Örs vezér tere közt egy buszfolyosó kiépítése, ami a BKV, illetve az erre közlekedő különböző Volánbusz járatok számára biztosítanak gyorsabb haladást az M2-es metróvonal Örs vezér téri végállomása felé. Utóbbi beruházás még befejezetlen, csupán szakaszosan készült el.

Fekvése[szerkesztés]

Budapest XVII. kerületének központja a Rákosmező néven ismert területen fekszik, a Pesti út mentén. Északon a Rákos-patak (közvetve Rákosliget és Régiakadémiatelep), nyugatról Akadémiaújtelep és Madárdomb, délről Rákoshegy, keletről pedig Rákoscsaba határolja.

Ismert elnevezésével ellentétben a Rákoskeresztúri Új köztemető (avagy Rákoskeresztúri sírkert) nem Rákoskeresztúrhoz, hanem teljes egészében Budapest X. kerületéhez tartozik.

Részei[szerkesztés]

A mai Rákoskeresztúr részei az Ófalu, mely az eredeti falu helyét jelöli, illetve az Újlak és a Kis utcai lakótelep, melyek a település növekedését, terjeszkedését jelölik. Az önálló Rákoskeresztúrhoz tartozott a mai Régiakadémiatelep, illetve az Akadémiaújtelep és a Madárdomb területe is. Utóbbi kettő már Nagy-Budapest létrejötte után született és nőtte ki magát önálló városrésszé.

Közlekedés[szerkesztés]

Rákoskeresztúr és Pest határköve 1738-ból a mai Akadémiaújtelepen

Gépjárművel[szerkesztés]

A Jászberényi út–Pesti út útvonal a kerület(rész) legfontosabb útvonala, ami 31-es főút néven folytatja útját a városhatáron túl. A belváros felől a Kerepesi út-Keresztúri út-Pesti út vonalán is el lehet elérni. Pécel felől a Péceli út, Ecser felől a Pesti út vezet oda.

Rákoskeresztúr az M0 körgyűrű 2008-ban átadott keleti szakaszán is megközelíthető, a 49-es kilométernél lévő csomópontnál kihajtva. Ennek átadása nagy mértékben enyhített a szuburbanizáció egyik mellékhatásaként jelentkező szinte folyamatos torlódásokon, igaz ezek csúcsidőben reggel befelé, délután pedig kifelé még mindig gyakran előfordulnak.

Tömegközlekedéssel[szerkesztés]

A fényjátékra és különleges alakzatok megformálására is képes vízfüggöny-szökőkút-kapu

Rákoskeresztúrt tömegközlekedéssel csak buszon lehet elérni. A kerületrész központja, a Fő tér (régi becenevén elág, vagy elágazás, a BKV jelzésein Rákoskeresztúr városközpont) több buszjáratnak is végállomása volt. Központja egyben a kerület tömegközlekedési központja is, így már a 2008-as és 2009-es nagy járatátszervezések előtt is rendelkezett közvetlen buszkapcsolattal mind az M2-es (Örs vezér tere), mind az M3-as metróhoz (Kőbánya-Kispest). Az átszervezésekkel messze Rákosmente nyerte a legtöbbet, a helyi buszkapacitás összességében mintegy 9%-kal nőtt, Rákoskeresztúrral együtt a többi kerületrész buszközlekedése is jelentősen javult. Rákoskeresztúr-Városközpont és az Örs vezér tere között 2010 nyarán megkezdődött egy buszkorridor kiépítése, melyhez 900 milliós uniós támogatást nyert a Fővárosi Önkormányzat.[8]

A 2008-as és 2009-es BKV átszervezés folytán az itteni átszállási kényszer feloldásával a buszpályaudvar szinte teljesen megszűnt, helyén az önkormányzat tervei alapján a kerületrész főtere került kialakításra, neve is Fő tér lett. A buszok ennek a térnek a Pesti úti oldalán gyakorlatilag teljes hosszában, illetve az átellenes oldalon állnak meg egy hosszú megállóban. A kerületen áthaladó, vagy itt közlekedő járatok nagy része megáll a Fő téren (Rákoskeresztúr városközpont) is, szám szerint a 46-os, 97E, 98-as, 146-os, 146A, 161-es, 161A, 161E, 162-es, 169E, 198-as, 202E és a 262-es jelzésű buszok. Az éjszakai járatok közül a 956-os és a 990-es busz áll meg Rákoskeresztúron, míg a 980-as és a 998-as és 998B buszoknak itt van a végállomása a városközpontban, a Fő téren.

Vasút csak a kerületrész két szélén fut Budapest–Hatvan-vasútvonal és Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal), ezeken a Rákoskeresztúrhoz legközelebbi megálló Rákosligeten van (Rákosliget megállóhely) a Budapest–Hatvan-vasútvonalon. Szintén ezen a vonalon üzemelt egy Rákoskeresztúr nevű megálló is a központtól távol, a vasútvonal és a Cinkotai út kereszteződésénél, de azt az 1990-es évek elején megszüntették, így azóta nem állnak ott meg vonatok.

Már az M2-es metró építésekor felvetették, hogy a metró elmehetne egészen Rákoskeresztúr városközpontig, de a tervből sem akkor, sem azóta nem lett semmi. Az ötlet ennek ellenére mind a mai napig rendszeresen előkerül a fővárosi tömegközlekedés közép- illetve hosszútávú fejlesztési koncepcióiban, akárcsak a gödöllői HÉV vonalából egy esetleges szárnyvonal kiépítése is.

Látnivalók[szerkesztés]

Vedres György tervei alapján kohósalak blokkokból épült teraszos lakóépületek az Akácvirág utcában

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. ↑ Lelkes György (szerk): Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum, KSH Könyvtár, 2011. p. 570, 894. ISBN 978-963-446-593-5
  3. ↑ Magyar Nagylexikon. XV. kötet, Pon–Sek. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2002. p. 298. ISBN 963-9257-14-1
  4. ↑ Nemzetiségi arányok az anyanyelv szerint 1890-ben: 67,7% szlovák, 20,2% magyar, 11,7% német; 1910-ben: 66,0% magyar, 26,0% szlovák, 6,9% német. A 2011 évi népszámlálás során a XVII. kerületben nem magyar nemzetiséghez tartozást vallók száma: 1145 német, 403 cigány, 361 román, 276 kínai, 209 orosz, 138 szlovák, 134 lengyel, 704 egyéb. – Vö. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal, 1892. Archiválva 2017. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, 410. old. – A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. I. rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1912 Archiválva 2018. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, 192–193. old. – A 2011. évi népszámlálás részletes területei adatai, Budapest, 3.1.6.1. A népesség a nemzetiségi hovatartozást befolyásoló tényezők szerint, XVII. ker.
  5. ↑ 1. melléklet. Budapest 1945 után épült jelentősebb lakótelepei
  6. ↑ Rákosmente - Kerületünk története
  7. ↑ Iván László: Budapesti falanszterek: A tömeges lakásépítés térbeli konzekvenciái. Földrajzi Értesítő, XLV. évf. 1–2. sz. (1996) 73–99. o. Hozzáférés: 2017. június 30. ↑ 1. melléklet. Budapest 1945 után épült jelentősebb lakótelepei:
  8. ↑ 900 milliót kapott a keresztúri buszfolyosó[halott link], Hírhozó, XVII. évf. 20. szám, 2007. december 6.
  9. ↑ MTI: Megrongálták a rákoskeresztúri Trianon-emlékművet. hvg.hu, 2010. június 4. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Budapest teljes utcanévlexikona. (Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963-657-176-7
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rákoskeresztúr&oldid=26709866”