Kistokaj
Kistokaj | |||
Kistokaji református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Miskolci | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Bernáth József (független)[1] | ||
Irányítószám | 3553 | ||
Körzethívószám | 46 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2434 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 213,42 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,76 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 02′ 41″, k. h. 20° 50′ 26″48.044722°N 20.840556°EKoordináták: é. sz. 48° 02′ 41″, k. h. 20° 50′ 26″48.044722°N 20.840556°E | |||
Kistokaj weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistokaj témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kistokaj község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci járásban. A Hejő patak partján, Miskolctól kb. 5 km-re délre, az agglomerációban található.
Nevének eredete
Neve valószínűleg török eredetű, jelentése "folyó menti erdő", a "kis" előtag pedig a Tokajjal való összetévesztést hivatott elkerülni. Borsod megyében több Tokaj nevű község volt, s ezeket Felső-, Boros-, Békás-, Farkas-, Nagy-, Kis-, Virág-, Középtokaj néven nevezték.
Története
A település már a honfoglaláskor lakott hely volt, területén honfoglaláskori, nagyjából 150 sírhelyes temetőt találtak, melyből 73 sírt tártak fel. A leletanyag alapján az elhunytak a honfoglalók köznépi rétegéhez tartoztak, mégpedig ennek a gazdagabb első csoportjába. A temető, illetőleg feltárt részeinek kora a honfoglalástól a X. század 60-as, 70-es évei fordulójáig határozható meg.[3]
1256-ban említik először a települést Tokoy néven, de már jóval korábban is állhatott. A Miskolc nemzetség tagjainak öröklött földje volt. István ifjabb király a nemzetség tagjaitól: Tamás fia Sceuke Miklóstól és nagybátyjától Pétertől elkobozta és a rokon Ponith ispánnak adta. Egy 1256-ban és 1291-ben kelt oklevél Ponith ispán fiainak: Péternek és Istvánnak a birtoka. Családnévben legkorábban 1405-től ismerjük.
Az 1787-es első népszámláláskor mintegy 500-an lakták a települést.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Bajor Józsefné (független)[4]
- 1994–1998: Bajor Józsefné (független)[5]
- 1998–2002: Bajor Józsefné (független)[6]
- 2002–2006: Bajor Józsefné (független)[7]
- 2006–2010: Bajor Józsefné (független)[8]
- 2010–2014: Kupainé Ambrus Gyöngyi (független)[9]
- 2014–2019: Ambrus Gyöngyi (független)[10]
- 2019-től: Bernáth József (független)[1]
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1846 | 2057 | 2343 | 2391 | 2444 | 2434 |
2001 | 2011 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága volt.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,7%-a magyarnak, 0,2% görögnek, 0,8% németnek, 0,8% ruszinnak mondta magát (17,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,9%, református 22,9%, görögkatolikus 4,8%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 13,1% (31,7% nem válaszolt).[12]
Környező települések
Mályi (3 km), Miskolc-Szirma (5 km), Sajópetri (5 km), a legközelebbi város: Miskolc (5 km).
Látnivalók
- Református templom. Korábban másik helyen volt a falu, abban 1733-ig állt egy fatemplom, amit a Sajó árvize vitt el. Az ezután új helyére települt faluban a jelenlegi templom helyén állt egy patics falú, nádfedeles templom. A mai templom 1811-12-ben épült, nyugati homlokzata előtti 24 m magas tornyával, késő barokk stílusban. Keleti félköríves záródása, a belsőnek sík, hajópalló mennyezete van. 1985-ben újították a templomot. Orgonája a II. világháborúban tönkrement. A torony déli külső oldalán láthatjuk a két világháború áldozatainak emléktábláját.[13]
- Kistokaji-tó. A belterületen található bányató partján közel 200 hétvégi ház épült. A tó nagyon népszerű a horgászok, a pihenni vágyók körében.
Híres emberek
Kistokajban született Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820), a XIX. század első évtizedeinek egyik jelentős költője. Sajátos, magában álló és magában élő egyéniség, a szűk itthoni szempontokon túlnéző európai szellem, rendkívüli kultúrával, kísérletező izgalommal, a maga korában igen ritka természettudományos érdeklődéssel és műveltséggel bírt. Weöres Sándorra hatott leginkább személyiségével és alkotásaival, több művének ihletőjévé vált.[14] Kistokaj református templomában helyezték el Ungvárnémeti Tóth László emléktábláját.
Jegyzetek
- ↑ a b Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Végh Katalin: A kistokaji honfoglalás kori temető. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX–XXXI. évf. 1. sz. (1993) 53–103. o. ISSN 0544-4225
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Kistokaj települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
- ↑ A nemzetiségi népesség száma 2001[halott link]
- ↑ Kistokaj Helységnévtár
- ↑ Várady József: Tiszáninnen református templomai. Borsodi Református Egyházmegye, Miskolc, 1989, ISBN 9630012030
- ↑ „Merényi Annamária: Adalékok Ungvárnémeti Tóth László biográfiájához. Irodalomtörténeti Közlemények, 2002., CVI évf., 3-4. szám, 350-363.p.”.