Renault F1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
FRA Renault
Renault Sport F1 logo as of 2016.png

Teljes név Renault Sport Formula 1 Team
Székhely Enstone, GBR Egyesült Királyság (alváz)
Viry-Châtillon, FRA Franciaország (motorok)
Csapatfőnök FRA Cyril Abiteboul
Technikai igazgató GBR Bob Bell
Versenyzők 27. Németország Nico Hülkenberg
55. Spanyolország Carlos Sainz Jr.
Tesztpilóták GBR Jack Aitken[1]
Motor Renault R.E.18
Kasztni R.S.18
Gumik Pirelli
Szín sárga-fekete
Jogelőd Benetton (2002-ben)
Lotus F1 Team (2016-ban)
Formula–1-es szereplése
Első verseny GBR 1977-es brit nagydíj
Utolsó verseny GBR 2018-as brit nagydíj
Versenyek száma 354 (rajtok száma: 351)
Konstruktőri VB-címek 2 (2005, 2006)
Versenyzői VB-címek 2 (2005, 2006)
Első győzelem FRA 1979-es francia nagydíj (Jean-Pierre Jabouille)
Legutóbbi győzelem JPN 2008-as japán nagydíj (Fernando Alonso)
Győzelmek 35
Első rajtkockák 51
Leggyorsabb körök 31
Legutóbbi VB-helyezés 6. (57 pont)
A(z) FRA Renault weboldala
2018-as spanyol nagydíj után frissítve

A Renault F1 a Renault autógyár Formula–1-es versenycsapata. A Renault már hosszú ideje jelen van a motorsportban, Szisz Ferenc egy Renault-val nyerte meg az első francia nagydíjat, amelyet sokan a Grand Prix-versenyzés születésének tekintik. A Renault konstruktőrként és motorszállítóként egyaránt részt vett több megszakítással a Formula–1-ben, a '70-es évek vége óta. A Renault vezette a turbómotort a Formula–1-be, amelyet már 1977-es debütálásukkor, a brit nagydíjon alkalmaztak, az RS01-ben. Számos világbajnoki címet értek el motorszállítóként (szívómotor) a Williams és a Benetton csapattal a '90-es években. Konstruktőrként 2002-ben tértek vissza, Benetton csapat felvásárlásával. 2005-ben és 2006-ban az egyéni és a konstruktőri címet is megszerezték Fernando Alonsóval. A csapat székhelye Enstone-ban, az Egyesült Királyságban van, ahol a kasztnikat tervezik és építik. A motorokat a Párizs környéki Viry-Châtillon-ban készítik.

2009 végén a francia gyár a csapat tulajdonának többségét eladta, azóta csak a motorgyártás tartozik az anyacég alá. A Renault márkanév használatát viszont továbbra is engedélyezik. 2011-től a csapat a Lotus Cars támogatása révén Lotus Renault GP néven, brit licenccel versenyez. 2012-től elhagyják a Renault-t a csapatnévből és Lotus F1 Team néven folytatják tovább. 2016-tól újra gyári csapattal versenyeznek.

Története[szerkesztés]

Bemutatkozása csapatként (1955-2003)[szerkesztés]

Első autójuk, a Renault RS01 (1977-1979)

A Renault az 1970-es években kezdte meg programját az autósportban. 1977-ben debütáltak a brit nagydíjon csapatként a Formula–1-ben. 1,5 literes, V6-os elrendezésű turbómotorokkal léptek színre, ami akkoriban nagy újdonság volt, később azonban általánossá vált. Az évad öt versenyén egyetlen versenyzőjük, Jean-Pierre Jabouille négyszer kiesett, egyszer nem kvalifikálta magát. Az autó gyakran hibásodott meg, általában a motorja, vagy a turbófeltöltője. A turbóból felszálló fehér füst miatt az autók a sárga teáskanna gúnynevet kapták a paddockban.[2] 1978-ban továbbra is megbízhatósággal voltak problémák. Jabouille a gyors monzai pályán a 3. helyre kvalifikálta magát, de 5 kör után kiesett. A szezon utolsó előtti versenyén, az amerikai nagydíjon egy 4. hellyel megszerezték első pontjaikat. 1979-ben Jabouille mellé René Arnoux-t szerződtették másik versenyzőnek. Dél-Afrikában Jabouille megszerezte a pole-t, de ismét kiesett. Dijonban, a hazai francia nagydíjon Jabouille a Renault első győzelmét szerezte meg, amely egyben az első turbómotoros győzelem volt. Arnoux harmadik lett szoros küzdelemben Villeneuve mögött.

Az 1983-as autó, a Renault RE40

1980-ban Arnoux egymás után kétszer győzött Brazíliában és Dél-Afrikában. Jabouille továbbra is sokszor esett ki, egyedül Ausztriában szerzett pontot, ahol győzött. Az év végén Jaboulli súlyos balesetet (lábsérülés) szenvedett, ami gyakorlatilag pályafutása végét jelentette. Helyére 1981-ben Alain Prost érkezett a McLarentől, aki nagy lendületet adott a csapatnak. A három évben (1981-1983) a Renault a konstruktőri világbajnokságban kétszer harmadik, egyszer második lett. Prost 9, Arnoux 2 győzelmet szerzett a csapatnak ez idő alatt. Arnoux 1982-ben elhagyta a csapatot és a rivális Ferrarihoz ment, helyére Eddie Cheevert igazolták le. 1983-ban a Renault és Prost is nagyon közel került a címhez, de végül Nelson Piquet nyert a Brabham-BMW-vel. Miután Prost visszament a McLarenhez, a csapatot folyamatos gyengülés jellemezte. A sportágban elterjedtek a turbómotorok, és már nem a Renault-é volt a legjobb. Két pilótája, Derek Warwick és Patrick Tambay 1984-ben és 1985-ben alig néhány dobogós helyet szerzett. Az 1985-ös német nagydíjon a csapat egy harmadik autót is indítottak, amit François Hesnault vezetett. Első alkalommal építettek autójába kamerát, amely élőben közvetített belső felvételeket a televíziónézők számára. A versenyző 8 kör megtétele után kuplungproblémával állt ki. 1985 végén a Renault mint csapat, visszavonult a Formula-1-ből.

A Renault, mint motorbeszállító[szerkesztés]

2007-es Renault motor
Az 1992-es Renault motoros Williams

A Renault 1983 óta szállít be motorokat a Formula–1-be. Kezdetben a Lotusnak szállított, egy évvel később a Ligier is ezeket a motorokat alkalmazta autóiban. A háromszoros világbajnok Ayrton Senna az 1985-ös portugál nagydíjon az első győzelme mellett a Renault motorok első dobogós helyét szerezte meg. 1985-ben a franciák, miután csapatuk visszavonult, csak a motorokra koncentráltak. 1986-ban a Tyrrell csapat is Renault partnere lett.

1986-ban, négy év után egy időre visszavonult a motorgyártástól. 1989-ben újra visszatért, és ezúttal a Williamsnek szállította az erőforrásokat. A Williams 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben megnyerte az egyéni és a konstruktőri világbajnokságokat is, 1994-ben a konstruktőrit. A Williams mellett a Ligiernek is partnere volt 1992 és 1994 között. A Benettonnak 1995-től 1997-ig, majd 2001-ben szállított erőforrásokat. A csapat 1995-ben mindkét világbajnoki címet megnyerte.

1997 végén a Renault hivatalosan távozott a Forma-1-ből, de 1998-ban a Mecachrome-mal, majd 1999-től a Flavio Briatore által alapított Superteckel együttműködve 1998-tól 1999-ig a Williamsnek, 1999-ben a British American Racingnek, 2000-ben az Arrowsnak, 1998-tól 2000-ig Playlife néven a Benettonnak.

2007 óta motort szállít a Red Bull Racingnek, 2011 óta a Team Lotusnak, 2012 óta ismét a Williamsnek.

Visszatérése csapatként (2002-2010)[szerkesztés]

Trulli 2003-ban

2000. március 16-án 120 millió dollárért felvásárolták a Benettont, de 2000-ben és 2001-ben a Benetton név alatt versenyeztek. 2000-ben Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz 20 pontot és 2 dobogós helyezést szerzett. 2001-ben Jenson Button váltotta Wurzot, a páros 10 pontot szerett, Fisichella egyszer állhatott dobogóra. 2002-ben a Benettont Renault F1-re nevezték át. Fisichella a Jordanhez igazolt át, helyére Jarno Trulli érkezett. Button és Trulli 23 pontot szerzett, de a dobogóra nem sikerült felállniuk. Miután 2003-ban Buttont elbocsátották (amit akkoriban sokan bíráltak), az előző évi tesztversenyző Alonsót ültették be helyére. Alonso hungaroringi győzelme az első volt a csapat számára az 1983-as osztrák nagydíj óta. 2004-ben a konstruktőri második hely volt a cél a csapat számára. Trulli győzött a monacói nagydíjon, de kapcsolata megromlott a csapatvezető Briatorével, emiatt az utolsó versenyeken már nem a Renault, hanem a Toyota színeiben versenyzett. Helyére az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt igazolták le. A kanadai azonban pontot sem tudott szerezni, így a Renault harmadik lett a konstruktőrök között, a Ferrari és BAR mögött.

Alonso 2005-ben, Kínában

2005-ben Fisichella lett a második számú versenyző Alonso mellett. Az olasz a szezonnyitó ausztráliai esős időmérőn aratott elsősége után a futamgyőzelmet is megszerezte. A következő három futamon Alonso nyert, és a szezon során egyre nagyobb előnyre tett szert. Fisichella Alonsóval szemben gyengébben teljesített, számos alkalommal kiesett. A San Marinó-i nagydíjtól kezdve a Renault legfőbb riválisa a gyors, de nem annyira egyenletesen teljesítő McLaren-Mercedes lett Kimi Räikkönennel. A McLaren a brazil nagydíjon aratott kettős győzelme után átvette a konstruktőri bajnokság vezetését, de ugyanitt biztosította be Alonso vb címét is és lett "minden idők" legfiatalabb világbajnoka. Az utolsó két versenyen a Renault visszavette a csapatvilágbajnokság vezetését, és megszakította a Ferrari 6 éve tartó konstruktőri győzelmi sorozatát.

Fisichella megnyerte a 2006-os maláj nagydíjat

A 2006-os év hasonlóan jól kezdődött a csapat számára: Alonso győzött a szezonnyitó bahreini nagydíjon, majd Malajziában a Renault első kettős győzelmét aratta 1982 után. Alonso további győzelmeket aratott hazai versenyén, Barcelonában, Monacóban, Silverstone-ban, és Kanadában. Az amerikai nagydíjtól kezdve a Ferrari tűnt erősebbnek a szezonban. Míg a Ferrarik kettős győzelmet arattak a Renault versenyzői a 3. és az 5. helyet szerezték meg. Franciaországban és Németországban is a Ferrari nyert. 2006 július 21-én az FIA betiltotta az ellensúlyos lengéscsillapítókat, amelyet a Renault alkalmazott először, emiatt sokat vesztettek gyorsaságukból a kanyarokban. A kínai nagydíj után Schumacher átvette az egyéni vb vezetését, de Japánban kiesett, így hátránya szinte behozhatatlanra, 10 pontra nőtt. Brazíliában Alonso második lett, ezzel megszerezte saját maga és a Renault második világbajnoki címét.

2006 októberében bejelentették, hogy a holland ING lesz a Renault főszponzora három évig, a Mild Sevent váltva.

Heikki Kovalainen 2007-ben

2007-ben Alonso elhagyta a csapatot, mely visszaesett a McLaren, a Ferrari és a BMW Sauber után a középmezőnybe. Alonso helyére Heikki Kovalainen, a csapat korábbi tesztpilótája érkezett. Kovalainen és a csapat legjobb eredménye az esős japán nagydíjon elért ezüstérem volt. A 2007-es évet a csapat a McLaren kizárása után végül harmadik helyen fejezte be, 51 ponttal.

2008-ra Fernando Alonso visszatért a francia csapathoz, a kétszeres világbajnok Nelson Piquet fiát, Nelshino Piquet-t kapta csapattársul. Alonso szerencsés ausztráliai 4. helye ellenére már az első versenyek után nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat 2008-as konstrukciója nem versenyképes az élcsapatokkal, de még a 2007-es teljesítményétől is elmarad. A bahreini nagydíjat követő kollektív Formula–1-es teszten számos változtatást hajtottak végre az autón. A motor fölé egy látványosan hátranyúló légterelő elemet építettek, amitől a stabilitás javulását várták. A spanyol nagydíjon érezhetően gyorsabbak voltak az autók. Alonso hazai közönség előtt a 2. helyre kvalifikálta magát az időmérő edzésen kevés üzemanyaggal, de motorhiba miatt kiesett. A kanadai nagydíjon a Renault mindkét versenyzője pontszerző helyen autózott, Alonso akár dobogós is lehetett volna, de végül mindketten kiestek műszaki hiba miatt.

Alonso a japán nagydíjon aratott győzelmét ünnepli

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso a 3. helyről indulva visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Alonso nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban. Németországban Piquet szerencsés boxtaktikával második, Alonso csak a tizenegyedik lett. A szezon vége felé a csapat egyre versenyképesebb lett. Alonso negyedik lett Belgiumban, majd Olaszországban is. Szingapúrban a Renault-k csak a 8. sorból rajtolhattak. Alonso első boxkiállásakor Piquet falhoz csapta kocsiját. Kubicát és Rosberget SC-szakasz alatti tankolás miatt, elküldték Stop&Go büntetésre, így a Renault megszerezhette a 2006-os japán nagydíj óta első győzelmét, Japánban következett az ismétlés, ezúttal is a körülmények szerencsés összejátszása miatt, de jóval meggyőzőbben Alonso nyert, amit Piquet 4. helye tett értékesebbé. Kínában ismét erős volt a csapat, Alonso a szezonban 5. alkalommal lett a negyedik. A szezonzáró Interlagosban a rajt előtt egy kis eső szerepelt közjátékként. A felszáradó pályán Alonso viszonylag hamar kiment száraz pályás gumikért, aminek egy 2. hely lett az ára, amit a leintésig megtartott. Piquet hazai versenye 2 kanyar erejéig tartott.

A Renault 80 ponttal a 4. helyen végzett a csapatvilágbajnokságban. A pontok nagy részét Alonso szerezte, míg Piquet helyzete egyre bizonytalanabb lett a Renault-nál.

Piquet a német nagydíjon

2009-ben a csapat változatlan felállással kezdte az évet. Az új szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak, de látványosan elmaradtak a legjobb eredményeket produkáló Brawnoktól. Az idénynyitón kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve, a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon Alonso a 9. helyről a 3. helyre jött fel a rajtnál, később megcsúszott és visszaesett a mezőny hátsó részébe, amikor lefújták a monszuneső miatt a versenyt. A Motorsport Világtanács engedélyezte a Brawn, a Toyota és a Williams által használt duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változata, amellyel Alonso a 2. helyet szerezte meg az időmérőn, a két Red Bull-Renault által közrefogva. A versenyen ismét esett az eső, ami tönkretette a könnyű autóval induló Alonso taktikáját, majd hibázott is, így 9. lett. A bahreini hőségben Alonso folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett, 8. lett. A spanyol nagydíjra a Renault erre a versenyre kisebb újításokkal készült, de ez nem hozott átütő sikert. Alonso némi szerencsével az 5. helyen végzett hazai szurkolói előtt. Monacói 7. helyével ismét csak Alonso szerzett pontot Piquet-vel ellentétben. Ezután Isztambulban és Silverstone-ban nem tudtak pontot szerezni, de a Nürburgringen az új fejlesztéseknek köszönhetően Alonso a 7. helyen végzett a leggyorsabb kört magáénak tudva. A magyar nagydíjon hosszú idő után ismét pole pozícióból kezdhette Alonso a futamot, de a 12. körben történt kerékcseréje alatt szerelői rosszul rögzítették a jobb első kerekét, az levált így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. Az FIA eltiltotta a csapatot a következő európai nagydíjról, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt, de később visszavonta a döntést. A szezonban egyetlen pontot sem szerző Piquet-t a magyar nagydíj után elbocsátották a Renault-tól, a francia Romain Grosjean-t ültették be a brazil helyére.

Petrov 2010-ben, Sepangban

2009. szeptemberében kiderült, hogy a csapat Piquet balesetével tudatosan befolyásolta a 2008-as szingapúri nagydíjat, amelynek köszönhetően Alonso jelentős előnybe került, majd győzni tudott. A csapatfőnök Flavio Briatorét örökre (később visszavonták), a technikai igazgató Pat Symonds-t öt évre tiltották el a Formula–1-től, a Renault új csapatfőnöke ezután Bob Bell lett. A csapat kétéves felfüggesztett eltiltást kapott, névadó szponzora, az ING elhagyta a Renault-t.

A szingapúri nagydíj után kiderült, hogy Alonso leszerződött a Ferrarival a 2010-es idényre, helyét az egykori pártfogoltjuk, Robert Kubica veszi át a 2010-es idénytől.

2010. január 5-én Éric Boullier-t nevezték ki csapatfőnöknek, Bob Bell maradt technikai igazgatóként. A Renault eladta csapatának nagy részét egy luxemburgi cégnek, a Genii Capitalnak. A Renault 25%-ot megtartott magának, és továbbra is szállít motorokat a Red Bull Racingnek. Január 31-én jelentették be, hogy az orosz Vitalij Petrov lesz Kubica csapattársa.

Újabb visszatérés (2016-)[szerkesztés]

Hosszú hónapok tárgyalási sorozata előzte meg ezt, hiszen a Renault elhatározta, csak akkor marad a Forma-1-ben, ha újra lesz saját istállója a kategóriában. Kevin Magnussen hivatalosan is bemutatkozott a francia gyártó színeiben. A csapattársa Jolyon Palmer lesz. A tartalék pedig Esteban Ocon, F3-as és GP3-as bajnok.


A Renault F1 Junior Team[szerkesztés]

2010-től a Renault nagyobb gondot fordít az utánpótlás nevelésére. Felvásárolták a GP2-es DAMS csapatot. Pilótának a csapat két Forma-1-es tesztpilótája Jerome d'Ambrosio és Ho-Ping Tung versenyez.

2016-os visszatérésük a Formula–1-be lehetővé tette a fiatal és tehetséges pilóták nevelése, Renault Sport Academy néven. Oliver Rowland, Louis Deletraz, Jack Aitken és Kevin Jörg lettek az újonnan létrehozott akadémia tagjai.[3]

Eredmények a Formula–1-ben[szerkesztés]

Összefoglaló[szerkesztés]

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Versenyzõk Helyezés
1977 FRA Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Jean-Pierre Jabouille – (0 pont)
1978 FRA Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Jean-Pierre Jabouille 12. (3 pont)
1979 FRA Équipe Renault Elf Renault RS01
Renault RS10
M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Jean-Pierre Jabouille
FRA René Arnoux
6. (26 pont)
1980 FRA Équipe Renault Elf Renault RE20 M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Jean-Pierre Jabouille
FRA René Arnoux
4. (38 pont)
1981 FRA Équipe Renault Elf Renault RE20B
Renault RE30
M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Alain Prost
FRA René Arnoux
3. (54 pont)
1982 FRA Équipe Renault Elf Renault RE30B M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Alain Prost
FRA René Arnoux
3. (62 pont)
1983 FRA Équipe Renault Elf Renault RE30C
Renault RE40
M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Alain Prost
USA Eddie Cheever
2. (79 pont)
1984 FRA Équipe Renault Elf Renault RE50 M Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Patrick Tambay
GBR Derek Warwick
FRA Philippe Streiff
5. (34 pont)
1985 FRA Équipe Renault Elf Renault RE60
Renault RE60B
G Renault-Gordini V6 turbó Elf FRA Patrick Tambay
GBR Derek Warwick
FRA François Hesnault
7. (16 pont)
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002 FRA Mild Seven Renault F1 Team Renault R202 M Renault V10 Elf GBR Jenson Button
ITA Jarno Trulli
4. (23 pont)
2003 FRA Mild Seven Renault F1 Team Renault R23
Renault R23B
M Renault V10 Elf ESP Fernando Alonso
ITA Jarno Trulli
4. (88 pont)
2004 FRA Mild Seven Renault F1 Team Renault R24 M Renault V10 Elf ESP Fernando Alonso
ITA Jarno Trulli
CAN Jacques Villeneuve
3. (105 pont)
2005 FRA Mild Seven Renault F1 Team Renault R25 M Renault V10 Elf ESP Fernando Alonso
ITA Giancarlo Fisichella
Világbajnok (191 pont)
2006 FRA Mild Seven Renault F1 Team Renault R26 M Renault V8 Elf ESP Fernando Alonso
ITA Giancarlo Fisichella
Világbajnok (206 pont)
2007 FRA ING Renault F1 Team Renault R27 B Renault V8 Elf FIN Heikki Kovalainen
ITA Giancarlo Fisichella
3. (51 pont)
2008 FRA ING Renault F1 Team Renault R28 B Renault V8 Elf ESP Fernando Alonso
BRA Nelson Piquet Jr.
4. (80 pont)
2009 FRA ING Renault F1 Team
FRA Renault F1 Team
Renault R29 B Renault V8 Total ESP Fernando Alonso
BRA Nelson Piquet Jr.
FRA Romain Grosjean
8. (26 pont)
2010 FRA Renault F1 Team Renault R30 B Renault V8 Total RUS Vitalij Petrov
POL Robert Kubica
5. (163 pont)
2011 GBR Lotus Renault GP Renault R31 P Renault V8 Total RUS Vitalij Petrov
GER Nick Heidfeld
BRA Bruno Senna
5. (73 pont)
2012-tõl 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016 FRA Renault Sport Formula One Team Renault R.S.16 P Renault V6 turbó Total DEN Kevin Magnussen
GBR Jolyon Palmer
9. (8 pont)
2017 FRA Renault Sport Formula One Team Renault R.S.17 P Renault V6 turbó BP GER Nico Hülkenberg
GBR Jolyon Palmer
ESP Carlos Sainz Jr.
6. (57 pont)
2018* FRA Renault Sport Formula One Team Renault R.S.18 P Renault V6 turbó BP GER Nico Hülkenberg
ESP Carlos Sainz Jr.
4.* (70 pont*)

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Renault teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Modell Motor Gumik Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1977 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG ARG BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA USA USW Spanyol 1977-1981 ESP MON MON BEL BEL SWE SWE FRA FRA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA USA USA CAN CAN JPN JPN 0
Francia Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki Ki NK
1978 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG ARG BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA USA USW MON MON BEL BEL Spanyol 1977-1981 ESP SWE SWE FRA FRA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA USA USA CAN CAN 3 12.
Francia Jean-Pierre Jabouille Ki Ki 10 HN 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 4 12
1979 RS01
RS10
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG ARG BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA USA USW Spanyol 1977-1981 ESP BEL BEL MON MON FRA FRA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA CAN CAN USA USA 26 6.
Francia Jean-Pierre Jabouille Ki 10 Ki Sér Ki Ki HN 1 Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki
Francia René Arnoux Ki Ki Ki Ni 9 Ki Ki 3 2 Ki 6 Ki Ki Ki 2
1980 RE20 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M ARG ARG BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA USA USW BEL BEL MON MON FRA FRA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA CAN CAN USA USA 38 4.
Francia Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki 1 Ki Ki Ki Sér
Francia René Arnoux Ki 1 1 9 4 Ki 5 HN Ki 9 2 10 Ki 7
1981 RE20B
RE30
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M USA USW BRA BRA ARG ARG SMR SMR BEL BEL MON MON Spanyol 1977-1981 ESP FRA FRA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA CAN CAN Nevada LVS 54 3.
Francia Alain Prost Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 1 Ki 2 Ki 1 1 Ki 2
Francia René Arnoux 8 Ki 5 8 NK Ki 9 4 9 13 2 Ki Ki Ki Ki
1982 RE30B Renault-Gordini EF1 V6 turbó M Dél-Afrika 1928-1994 RSA BRA BRA USA USW SMR SMR BEL BEL MON MON Michigan DET CAN CAN NED NED GBR GBR FRA FRA GER GER AUT AUT SUI SUI ITA ITA Nevada LVS 62 3.
Francia Alain Prost 1 1 Ki Ki Ki 7 HN Ki Ki 6 2 Ki 8 2 Ki 4
Francia René Arnoux 3 Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki 1 2 Ki 16 1 Ki
1983 RE30C
RE40
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M BRA BRA USA USW FRA FRA SMR SMR MON MON BEL BEL Michigan DET CAN CAN GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA EU EUR Dél-Afrika 1928-1994 RSA 79 2.
Francia Alain Prost 7 11 1 2 3 1 8 5 1 4 1 Ki Ki 2 Ki
USA Eddie Cheever Ki Ki 3 Ki Ki 3 Ki 2 Ki Ki 4 Ki 3 10 6
1984 RE50 Renault-Gordini EF4 V6 turbó M BRA BRA Dél-Afrika 1928-1994 RSA BEL BEL SMR SMR FRA FRA MON MON CAN CAN Michigan DET USA USA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA EU EUR POR POR 34 5.
Francia Patrick Tambay 5 Ki 7 Ki 2 Ki Sér Ki Ki 8 5 Ki 6 Ki Ki 7
UK Derek Warwick Ki 3 2 4 Ki Ki Ki Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 11 Ki
Francia Philippe Streiff Ki
1985 RE60
RE60B
Renault-Gordini EF4B V6 turbó
Renault-Gordini EF15 V6 turbó
G BRA BRA POR POR SMR SMR MON MON CAN CAN Michigan DET FRA FRA GBR GBR GER GER AUT AUT NED NED ITA ITA BEL BEL EU EUR Dél-Afrika 1928-1994 RSA AUS AUS 16 7.
Francia Patrick Tambay 5 3 3 Ki 7 Ki 6 Ki Ki 10 Ki 7 Ki 12 Ki
UK Derek Warwick 10 7 10 5 Ki Ki 7 5 Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki
Francia François Hesnault Ki
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002 R202 Renault RS22 3.0 V10 M AUS AUS MAL MAL BRA BRA SMR SMR ESP ESP AUT AUT MON MON CAN CAN EU EUR GBR GBR FRA FRA GER GER HUN HUN BEL BEL ITA ITA USA USA JPN JPN 23 4.
Olaszország Jarno Trulli Ki Ki Ki 9 10 Ki 4 6 8 Ki Ki Ki 8 Ki 4 5 Ki
UK Jenson Button Ki 4 4 5 12 7 Ki 15 5 12 6 Ki Ki Ki 5 8 6
2003 R23 Renault RS23 3.0 V10 M AUS AUS MAL MAL BRA BRA SMR SMR ESP ESP AUT AUT MON MON CAN CAN EU EUR FRA FRA GBR GBR GER GER HUN HUN ITA ITA USA USA JPN JPN 88 4.
Olaszország Jarno Trulli 5 5 8 13 Ki 8 6 Ki Ki Ki 6 3 7 Ki 4 5
Spanyolország Fernando Alonso 7 3 3 6 2 Ki 5 4 4 Ki Ki 4 1 8 Ki Ki
2004 R24 Renault RS24 3.0 V10 M AUS AUS MAL MAL BHR BHR SMR SMR ESP ESP MON MON EU EUR CAN CAN USA USA FRA FRA GBR GBR GER GER HUN HUN BEL BEL ITA ITA CHN CHN JPN JPN BRA BRA 105 3.
Olaszország Jarno Trulli 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10
Kanada Jacques Villeneuve 11 10 10
Spanyolország Fernando Alonso 3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4
2005 R25 Renault RS25 3.0 V10 M AUS AUS MAL MAL BHR BHR SMR SMR ESP ESP MON MON EU EUR CAN CAN USA USA FRA FRA GBR GBR GER GER HUN HUN TUR TUR ITA ITA BEL BEL BRA BRA JPN JPN CHN CHN 191 1.
Spanyolország Fernando Alonso 3 1 1 1 2 4 1 Ki Ni 1 2 1 11 2 2 2 3 3 1
Olaszország Giancarlo Fisichella 1 Ki Ki Ki 5 12 6 Ki Ni 6 4 4 9 4 3 Ki 5 2 4
2006 R26 Renault RS26 2.4 V8 M BHR BHR MAL MAL AUS AUS SMR SMR EU EUR ESP ESP MON MON GBR GBR CAN CAN USA USA FRA FRA GER GER HUN HUN TUR TUR ITA ITA CHN CHN JPN JPN BRA BRA 206 1.
Spanyolország Fernando Alonso 1 2 1 2 2 1 1 1 1 5 2 5 Ki 2 Ki 2 1 2
Olaszország Giancarlo Fisichella Ki 1 5 8 6 3 6 3 4 3 6 6 Ki 6 4 3 3 6
2007 R27 Renault RS27 2.4 V8 B AUS AUS MAL MAL BHR BHR ESP ESP MON MON CAN CAN USA USA FRA FRA GBR GBR EU EUR HUN HUN TUR TUR ITA ITA BEL BEL JPN JPN CHN CHN BRA BRA 51 3.
Olaszország Giancarlo Fisichella 5 6 8 9 4 DSQ 9 6 8 10 12 9 12 Ki 5 11 Ki
Finnország Heikki Kovalainen 10 8 9 7 13 4 5 15 7 8 8 6 7 8 2 9 Ki
2008 R28 Renault RS27 2.4 V8 B AUS AUS MAL MAL BHR BHR ESP ESP TUR TUR MON MON CAN CAN FRA FRA GBR GBR GER GER HUN HUN EU EUR BEL BEL ITA ITA SIN SIN JPN JPN CHN CHN BRA BRA 80 4.
Spanyolország Fernando Alonso 4 8 10 Ki 6 10 Ki 8 6 11 4 Ki 4 4 1 1 4 2
Brazil Nelson Piquet Jr. Ki 11 Ki Ki 15 Ki Ki 7 Ki 2 6 11 Ki 10 Ki 4 8 Ki
2009 R29 Renault RS27 2.4 V8 B AUS AUS MAL MAL CHN CHN BHR BHR ESP ESP MON MON TUR TUR GBR GBR GER GER HUN HUN EU EUR BEL BEL ITA ITA SIN SIN JPN JPN BRA BRA UAE UAE 26 8.
Spanyolország Fernando Alonso 5 11 9 8 5 7 10 14 7 Ki 6 Ki 5 3 10 Ki 14
Brazil Nelson Piquet Jr. Ki 13 16 10 12 Ki 16 12 13 12
francia Romain Grosjean 15 Ki 15 Ki 16 13 18
2010 R30 Renault RS27-2010 2.4 V8 B BHR BHR AUS AUS MAL MAL CHN CHN ESP ESP MON MON TUR TUR CAN CAN EU EUR GBR GBR GER GER HUN HUN BEL BEL ITA ITA SIN SIN JPN JPN KOR KOR BRA BRA UAE UAE 163 5.
lengyel Robert Kubica 11 2 4 5 8 3 6 7 5 Ki 7 Ki 3 8 7 Ki 5 9 5
orosz Vitalij Petrov Ki Ki Ki 7 11 13 15 17 14 13 10 5 9 13 15 Ki Ki 15 5
2011 R31 Renault RS27-2011 2.4 V8 P AUS AUS MAL MAL CHN CHN TUR TUR ESP ESP MON MON CAN CAN EU EUR GBR GBR GER GER HUN HUN BEL BEL ITA ITA SIN SIN JPN JPN KOR KOR IND IND UAE UAE BRA BRA 73 5.
RUS Vitalij Petrov 3 17 9 8 11 Ki 5 15 12 10 12 9 Ki 17 9 Ki 11 13 10
Német Nick Heidfeld 12 3 12 7 8 8 Ki 10 8 Ki Ki
BRA Bruno Senna 13 9 15 16 13 12 16 17
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016 R.S.16 Renault R.E.16 1.6 V6 turbó P AUS AUS BHR BHR CHN CHN RUS RUS ESP ESP MON MON CAN CAN EU EUR AUT AUT GBR GBR HUN HUN GER GER BEL BEL ITA ITA SIN SIN MAL MAL JPN JPN USA USA MEX MEX BRA BRA UAE ABU 8 9.
DEN Kevin Magnussen 12 11 17 7 15 Ki 16 14 14 17 15 16 Ki 17 10 Ki 14 12 17 14 Ki
GBR Jolyon Palmer 11 Ni 22 13 13 Ki Ki 15 12 Ki 12 19 15 Ki 15 10 12 13 14 Ki 17
2017 R.S.17 Renault R.E.17 1.6 V6 turbó P AUS AUS CHN CHN BHR BHR RUS RUS ESP ESP MON MON CAN CAN AZE AZE AUT AUT GBR GBR HUN HUN BEL BEL ITA ITA SIN SIN MAL MAL JPN JPN USA USA MEX MEX BRA BRA UAE ABU 57 6.
Németország Nico Hülkenberg 11 12 9 8 6 Ki 8 Ki 13 6 17† 6 13 Ki 16 Ki Ki Ki 10 6
Egyesült Királyság Jolyon Palmer Ki 13 13 Ki 15 11 11 Ki 11 Ni 12 13 Ki 6 15 12
Spanyolország Carlos Sainz Jr. 7 Ki 11 Ki
2018 R.S.18 Renault R.E.18 1.6 V6 turbó P AUS AUS BHR BHR CHN CHN AZE AZE ESP ESP MON MON CAN CAN FRA FRA AUT AUT GBR GBR GER GER HUN HUN BEL BEL ITA ITA SIN SIN RUS RUS JPN JPN USA USA MEX MEX BRA BRA UAE ABU 70* 4.*
Németország Nico Hülkenberg 7 6 6 Ki Ki 8 7 9 Ki 6
Spanyolország Carlos Sainz Jr. 10 11 9 5 7 10 8 8 12 Ki
* Folyamatban lévõ szezon.
†: Bár kiesett, de a verseny 90%-át teljesítette, így teljesítményét értékelték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Megérkezett a Renault F1 Team új autója: R.S.18”, 2018. február 20. (Hozzáférés ideje: 2018. február 20.) 
  2. Francia turbó-forradalom (f1világ.hu)
  3. Ők lesznek a Renault új juniorpilótái”, 2016. február 3. (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Renault F1 témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Ferrari
Formula–1-es világbajnok
2005-2006
Formula–1-logó Következő világbajnok:
Ferrari