Renault R25

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Renault R25
Gyártási adatok
Versenysorozat Formula–1
Gyártó Renault F1
Tervező Pat Symonds
Bob Bell
Előző R24
Következő R26
Műszaki adatok
Tömeg605 kg
Üzemanyag ELF
Gumik Michelin
Versenyeredmények
Csapat(ok) Renault F1
Pilóták 5. Fernando Alonso
6. Giancarlo Fisichella
Első verseny 2005-ös ausztrál nagydíj
Utolsó verseny 2005-ös kínai nagydíj
Futott versenyek 19
Győzelmek 8
Dobogós helyezések 18
Edzéselsőségek 7
Leggyorsabb körök 3

A Renault R25 volt a Renault F1 által a 2005-ös szezonban indított Formula–1-es autó. Az alvázat Bob Bell, James Allison, Tim Densham és Dino Toso tervezte, Pat Symonds felügyelte az autó tervezését és gyártását, mint műszaki igazgató, Bernard Dudot pedig a motortervezést vezette. Az autó 2005-ben megnyerte mind a versenyzői, mind a konstruktőri bajnokságot, ami az első cím, amelyet francia licenccel versenyző autó szerzett a Matra MS80 1969-es diadala óta. Ez volt az első bajnoki cím, amelyet Renault-motorral versenyző Formula–1-es autó szerzett a Williams FW19 1997-es bajnoki címe óta.[1]

A szezon során az autó számos ponton lassabbnak bizonyult a McLaren MP4-20-nál, a győzelmek száma 8–10 volt a McLaren javára. A szezonban Fernando Alonso és Giancarlo Fisichella vezette az autókat. A megbízhatóság és a következetesség végül győzedelmeskedett, Alonso megszerezte az egyéni világbajnoki címet, többségében Fisichellát hátráltatták a műszaki problémák a szezonban, ő a világbajnoki pontverseny ötödik helyén zárt. Napjainkig ez volt az utolsó autó, amely V10-es szívómotorral szerzett világbajnoki címet.[1] Győzelmével Alonso lett akkoriban minden idők legfiatalabb Formula 1-es világbajnoka[2], az ő rekordját Lewis Hamilton döntötte meg 2008-ban.[3]

Ez az autó a Michelin első (és egyben utolsó előtti) bajnoki címét is megszerezte a Formula–1-be való visszatérése óta, mivel a 2006-os szezonban a Renault-val (az R26 2006-os specifikációjú autóval) ismét megnyerte a bajnoki címet, ami az utolsó volt a francia gumigyártó számára ezidáig, mivel 2006-ban kivonultak a Formula–1-ből. Az R25 volt 1991 óta az első konstruktőri bajnokságot megnyerő autó, amelyet nem Adrian Newey vagy Rory Byrne tervezett.

A 19 futam alatt 191 pontot, 8 győzelmet és 15 dobogós helyezést ért el a konstrukció, és 18 futam során mindössze kétszer maradt le teljesen a pontszerző helyekről (nem számítva az Egyesült Államok Nagydíját, ahol mindkét Renault-pilóta - az összes Michelin-abroncsos versenyzőtársukhoz hasonlóan - visszalépett a rajt előtt).

2020. december 11-én Alonso 15 év után először vezette az autót az Abu-Dzabi nagydíj hétvégéjén egy bemutató keretein belül. Az autó az eredeti Michelin barázdált abroncsok helyett Pirelli demo slick gumikat használt.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Alonso győzött, a Renault is világbajnok (magyar nyelven). Autó-Motor, 2005. október 17. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
  2. Fernando Alonso a legfiatalabb világbajnok! - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2005. szeptember 25. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
  3. Hogyan lett Hamilton a Forma 1 legfiatalabb világbajnoka? (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
  4. Zoltán, Rozmán (2020. december 11.). „Videó: Alonso jól odalépett a 15 éves V10-es Renault-jának!” (magyar nyelven).