Minardi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Minardi
Minardi F1 Team.svg
Teljes név Minardi F1 Team
Székhely Faenza, Olaszország
Alapító(k) olasz Giancarlo Minardi
Jelentős versenyzők olasz Pierluigi Martini
spanyol Fernando Alonso
ausztrál Mark Webber
olasz Giancarlo Fisichella
olasz Jarno Trulli
magyar Baumgartner Zsolt
Motorok Motori Moderni, Ford, Ferrari, Lamborghini, Hart, Asiatech, Cosworth
Gumik Pirelli, Goodyear, Bridgestone, Michelin
Jogutód Scuderia Toro Rosso
Formula–1-es szereplése
Első verseny brazil 1985-ös brazil nagydíj
Utolsó verseny kínai 2005-ös kínai nagydíj
Versenyek száma 345
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0

A Minardi egy volt Formula–1-es csapat, amelyet Giancarlo Minardi alapított 1979-ben. Kezdetben Formula–2-es bajnokságokban szerepeltek, majd 1985-től 2005-ig a Formula–1-ben vettek részt, kevés sikerrel. A csapat először 2001-ben esett át tulajdonos váltáson, amikor az ausztrál üzletember, Paul Stoddart megvette a céget, ám négy év múlva, a 2005-ös szezon után megvált tőle. Ekkor a Red Bull Racing és egyben a Red Bull vállalat főnöke, Dietrich Mateschitz vette át a csapatot, és innentől a csapat neve Scuderia Toro Rosso lett (ez a név olasz fordításban megegyezik a Red Bull elnevezéssel). A Minardi 21 évadja alatt mindössze 38 világbajnoki pontot szerzett (a mai pontszámítási rendszer szerint ez 126 pontnak felelne meg). A csapat egyetlen első rajtsorát Pierluigi Martini szerezte meg az 1990-es amerikai nagydíjon, valamint az 1989-es portugál nagydíjon egy körön keresztül a versenyt is vezette. A Minardi versenyzői sohasem állhattak dobogóra, a legjobb eredményük (háromszor) a negyedik hely volt, amit kétszer Martini 1991-ben, egyszer pedig Christian Fittipaldi ért el 1993-ban.

A csapat általában – az állandó kisebb-nagyobb anyagi nehézségek miatt – fizetős versenyzőket ültetett be autóiba, azonban több későbbi futamgyőztes (Alessandro Nannini, Giancarlo Fisichella, Jarno Trulli és Mark Webber), valamint a kétszeres világbajnok, Fernando Alonso és a későbbi IndyCar-győztes Christian Fittipaldi és a Champ Car-világbajnok Alex Zanardi is a Minardinál töltötte pályafutásának egy részét.

Az alapítóról[szerkesztés]

A Minardi család több mint 6 évtizede érdekelt az autóversenyzésben. Giovanni Minardi az 1940-es évek végén versenyzett különféle sorozatokban, majd később, halála után fia, Giancarlo vette át a családi üzletet. 1972 és 1979 között a Formula–2-ben versenyzett saját csapata versenyzőjeként különböző csapatnevekkel (például Scuderia Everest 1976-ban), mielőtt megkapta volna az akkori kor híres olasz támogatóját, Piero Mancinit 1979-ben. Ezután Minardi már csak konstruktőrként vett részt versenyeken.

A csapat története[szerkesztés]

Formula-2-es évek[szerkesztés]

Minardi először 1980-ban indította el csapatát az európai Formula–2-es bajnokságban. A csapat ebben a sorozatban 4 közepesen sikeres szezont tudhatott maga mögött fiatal olasz és észak-amerikai versenyzőkkel, mint például a később a Formula–1-be is bekerült Alessandro Nannini és Johnny Cecotto. A csapat legsikeresebb szezonja az 1981-es volt, amikor megnyerték a sorozat misanói állomását Michele Alboreto révén. A Minardi elhagyta ezt a géposztályt, és az utolsó, módosított versenyautójukkal 2 versenyen rajthoz álltak a Formula-3000-es bajnokságban, ami 1985-ben a Formula-2 helyébe lépett.

A Formula–1-ben[szerkesztés]

1985–1993[szerkesztés]

Roderigo Gallego az M185-össel, 1985-ben

Minardi az 1984-es év után elhatározta, hogy a következő évadban a Formula–1-ben. 1985-ben még csak egy autóval álltak rajthoz, versenyzőjük az olasz Pierluigi Martini volt. Az autó alapja egy V8-as Alfa Romeo turbómotor lett volna, de amikor Carlo Chiti elhagyta az Alfa Romeót, hogy megalapítsa a Motori Modernit, a Minardi lett volna új, V6-os turbómotorjának felhasználója. Mivel a motor nem készült el időre, ezért a csapat úgy döntött, hogy a Cosworth által gyártott V8-as motort fognak használni a szezon során. A San Marinó-i nagydíjra azonban elkészült a Moderni turbómotorja, amely a gyár megszűnéséig, 1987-ig kizárólag a Minardi csapat autóit hajtotta a versenyeken. A gyenge motorok nem tudták felvenni a küzdelmet a többi autóéval, ezért amíg az olasz gyár szállította motorokat, a rendszeres technikai problémák miatt, melyek többsége motor- és turbóhiba volt, a pilóták csak ritkán tudták befejezni a futamokat, így nem sikerült pontot sem szerezniük. A Modernivel elért legjobb eredmény két nyolcadik helyezés volt, amelyből az egyiket Martini szerezte az 1985-ös ausztrál nagydíjon, a másikat pedig Andrea de Cesaris érte el az 1986-os mexikói nagydíjon.

1988-ban a csapat motorbeszállítót váltott, és visszatért a Cosworth-hoz. Miután Giancarlo Minardi megelégelte, hogy Campos sorozatosan nem kvalifikálja magát a versenyeken, visszahívta Martinit, aki már első nagydíján pontot szerzett egy hatodik helyezéssel, mint motorszállítókkal együttműködve. Amikor a Pirelli 1989-ben visszatért a Formula–1-be, a Minardi megvált a Goodyear gumiktól, és hozzá szerződött. Az 1989-es év volt az olasz csapat legsikeresebb évadja, pontosabban csak a szezon második része. A brit nagydíjon Martini ötödik lett, míg Luis Perez-Sala hatodikként fejezte be a futamot. Portugáliában az ötödik rajtrácsot szerezte meg az időmérő edzésen és ugyanazon a helyen ért célba is. Az 1990-es évek elején a csapat még sikeresebb lett. Több olasz versenyzőnek náluk volt először alkalma, hogy a legmagasabb géposztályban szerepeljen. (Alessandro Nannini, Pierluigi Martini és Gianni Morbidelli). Martini neve szinte összeforrott az évek során az csapattal. Itt debütált 1985-ben, itt szerezte első pontját (1988-as amerikai nagydíj), ő szállította a csapat egyetlen első rajtsoros eredményét az időmérő edzéseken. (1990-es amerikai nagydíj, ahol sok más versenyző is kisebb-nagyobb meglepetést szerzett a produkciójával.) Ő volt a csapat egyetlen versenyzője, aki versenyt vezetett, igaz, csak 1 kör erejéig (1989-es portugál nagydíj), valamint ő érte el a Minardi valaha volt legjobb eredményét is, egy 4. hellyel.

1994–2000[szerkesztés]

A modern időkben ők voltak az elsők, akiknek a Ferrari motort szállított, majd később a Lamborghini V12-es motorjait használták, egy szezon erejéig. Ebben az időben a Minardi a rengeteg kiscsapat miatt sereghajtóból középcsapattá lépett előre. Mint már sokszor, megint pénzügyi nehézségek léptek fel, így a Minardi a Scuderia Italiához csatlakozott, a túlélés reményében. A Scuderia befektetői mellett Giancarlo 14,5%-os részesedést tartott meg a csapatból. Akkoriban a csapatot Flavio Briatore vezette. 1996-ban egy olasz üzletember, Gabriele Rumi, a Fondmetal korábbi tulajdonosa, aki előtte a Tyrrellt támogatta, a Minardihoz csatlakozott. A csapat 2000-ben egy 1998-as, Ford Zetec-R V10-es motort használt. Ekkor fordult elő utoljára, hogy a csapat egyik versenyzője dobogós helyen állt Forma-1-es futamon (Gastón Mazzacane, 2000-es amerikai nagydíj), és még ez is csak 1 kör erejéig tartott.

2001–2005[szerkesztés]

A csapat tulajdonosa 2001-ben az ausztrál üzletember, Paul Stoddart lett, aki újból megmentette a csapatot a várható csődtől. Stoddartnak előtte egy F-3000-es csapata volt, az European Racing. Abban elévülhetetlen érdemei voltak, hogy a költségek az F1-ben nagy mértékben csökkentek. Például azt is elérte, hogy a motorokat a lehető legolcsóbban lehessen beszerezni, így a kisebb csapatok, mint például a sajátja is, egy kicsit közelebb tudott férkőzni a nagyokhoz. Ekkoriban a Minardinak egyre több gondja támadt a gyakori szabályváltoztatásokkal. A 2004-es szezon előtt támogatta a kipörgésgátló betiltását, ám később visszavonta ezt az álláspontját. A Minardi egyik legemlékezetesebb versenye a 2002-es ausztrál nagydíj volt, ahol a hazai közönség előtt versenyző Mark Webber az 5. helyen hozta be a gyenge Minardit. Ezzel sok-sok év után újra 2 vb-pontot hozott a csapatnak.

A 2004-es szezonban a csapat két újonccal, az olasz Gianmaria Brunival és a magyar Baumgartner Zsolttal vágott neki az évnek. Ez volt a csapat 20. szezonja az F–1-ben. Az amerikai nagydíjon Baumgartner több mint 2 év után újra pontot szerzett a csapatnak, amikor a 8. helyen hozta be az autóját. Ő volt a Formula–1 első magyar pontszerzője.

Az utolsó bemutatott Minardi Patrick Friesacherrel a 2005-ös brit nagydíjon

2005-ben a holland Christijan Albers és az osztrák Patrick Friesacher lettek a csapat versenyzői. Miután Friesacher szponzorai nem fizettek, a 2005-ös német nagydíj után lecserélték az addigi tesztpilótára, Robert Doornbosra. A csapat ebben a szezonban 7 pontot szerzett, mindet az amerikai nagydíjon, ahol az 5-6. helyen értek be. (A Michelin gumikat használó csapatok visszalépése miatt mindössze 6 induló volt a versenyen).

2005 végén Stoddart úgy döntött, hogy eladja a csapatot a legjobb vevőnek. Az egyetlen kritériuma az volt, hogy a csapat főhadiszállása Faenzában maradjon. Végül az energiaital-gyártó cégóriás, a Red Bull, Dietrich Mateschitzcel az élen, lett a nyertes. Mateschitz a Red Bull-Racing tulajdonosa is egyben. A Minardi-szurkolók szerte a világon aláírásokat gyűjtöttek, hogy ne kerüljön Mateschitz kezébe a csapat, mindhiába. A csapat neve innentől Scuderia Toro Rosso lett, máig ezen a néven szerepel a világbajnokságban.

Champ Car[szerkesztés]

(Minardi Team USA)

Miután Paul Stoddart eladta F1-es csapatát, az amerikai Champ Car bajnokságban megvette a HVM Racing csapatot. A 2007-es szezonban, és a 2008-as egyetlen/utolsó versenyen indultak, 3 autóval. A Minardi legsikeresebb éve volt, Robert Doornbos szerzett 2 futamgyőzelmet, 3. helyen végzett a bajnokságban, és ő lett az év újonca. A csapat összesen 6 dobogós helyezést ért el.[forrás?]

  • Versenyzők: Robert Doornbos, Mario Domínguez, Dan Clarke
  • Tesztpilóta: Baumgartner Zsolt
  • Autó/Motor/Gumi: Panoz DP01/Cosworth/Bridgestone
  • Győzelmek: Champ Car Mont-Tremblant, San José Grand Prix at Redback Raceway


Teljes Formula–1-es eredménysorozat[szerkesztés]

(jelmagyarázat)

Év Típus Motor Gumi Versenyző(k) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Pont Helyezés
1985 M185 Ford DFV V8,
Motori Moderni V6-Turbo
P BRA POR SMR MON CAN USA FRA GBR GER AUT NED ITA BEL EUR RSA AUS 0 12.
Pierluigi Martini Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 12 Ki Ki 8
1986 M185B
M186
Motori Moderni V6-Turbo P BRA ESP SMR MON BEL CAN USA FRA GBR GER HUN AUT ITA POR MEX AUS 0 12.
Andrea de Cesaris Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki
Alessandro Nannini Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Hn 14 Ki
1987 M186B
M187
Motori Moderni V6-Turbo G BRA SMR BEL MON USA FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 0 14.
Adrián Campos Kiz Ki Ki Ni Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki Ki
Alessandro Nannini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki 16 11 Ki Ki Ki Ki
1988 M188 Ford DFZ V8 G BRA SMR MON MEX CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 1 10.
Adrián Campos Ki 16 NK NK NK
Pierluigi Martini 6 15 15 NK Ki NK Ki Ki Ki 13 7
Luis Perez-Sala Ki 11 Ki 11 13 Ki Hn Ki NK 10 NK Ki 8 12 15 Ki
1989 M188B
M189
Ford DFR V8 P BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 6 11.
Pierluigi Martini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 5 9 Ki 9 7 5 Ki 6
Paolo Barilla Ki
Luis Perez-Sala Ki Ki Ki NK Ki Ki NK 6 NK Ki 15 8 12 Ki Ki NK
1990 M189B
M190
Ford DFR V8 P USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 0 13.
Pierluigi Martini 7 9 Ni Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 15 Ki 11 Ki 8 9
Paolo Barilla Ki Ki 11 Ki NK 14 NK 12 Ki 15 Ki NK NK NK
Gianni Morbidelli Ki Ki
1991 M191 Ferrari 037 V12 G USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 6 7.
Pierluigi Martini 9 Ki 4 12 7 Ki 9 9 Ki Ki 12 Ki 4 13 Ki Ki
Gianni Morbidelli Ki 8 Ki Ki Ki 7 Ki 11 Ki 13 Ki 9 9 14 Ki
Roberto Moreno 16
1992 M191B
M191L
M192
Lamborghini 3512 V12 G RSA MEX BRA ESP SMR MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 1 12.
Christian Fittipaldi Ki Ki Ki 11 Ki 8 13 NK NK NK 12 6 9
Alessandro Zanardi NK Ki NK
Gianni Morbidelli Ki Ki 7 Ki Ki Ki 11 8 17 12 NK 16 Ki 14 14 10
1993 M193 Ford HBC6 V8 G RSA BRA EUR SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 7 8.
Christian Fittipaldi 4 Ki 7 Ki 8 5 9 8 12 11 Ki Ki 8 9
Jean-Marc Gounon Ki Ki
Fabrizio Barbazza Ki Ki 6 6 Ki 11 Ki Ki
Pierluigi Martini Ki 14 Ki Ki 7 8 10 Ki
1994 M193B
M194
Ford HBC7/8 V8 G BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 5 10.
Pierluigi Martini 8 Ki Ki Ki 5 9 5 10 Ki Ki 8 Ki 12 15 Ki 9
Michele Alboreto Ki Ki Ki 6 Ki 11 Ki Ki Ki 7 9 Ki 13 14 Ki Ki
1995 M195 Ford EDM V8 G BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR PAC JPN AUS 1 10.
Pierluigi Martini Ki Ki 12 14 7 Ki Ki 7 Ki
Pedro Lamy 9 10 Ki Ki 9 13 11 6
Luca Badoer Ki Ni 14 Ki Ki 8 13 10 Ki 8 Ki Ki 14 11 15 9 Ki
1996 M195B Ford EDM2 V8,
Ford EDM3 V8
G AUS BRA ARG EUR SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN 0 10.
Pedro Lamy Ki 10 Ki 12 9 Ki Ki Ki 12 Ki 12 Ki 10 Ki 16 12
Giancarlo Fisichella Ki 13 Ki Ki Ki 8 Ki 11
Tarso Marques Ki Ki
Giovanni Lavaggi Ki 10 NK Ki 15 NK
1997 M197 Hart 830 AV7 V8 B AUS BRA ARG SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA AUT LUX JPN EUR 0 11.
Jarno Trulli 9 12 9 Ni Ki 15 Ki
Tarso Marques Ki 10 Ki 12 Ki 14 Kiz Ki Ki 15
Katajama Ukjó Ki 18 Ki 11 10 Ki Ki 11 Ki Ki 10 14 Ki 11 Ki Ki 17
1998 M198 Ford JD Zetec-R V10 B AUS BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA LUX JPN 0 10.
Shinji Nakano Ki Ki 13 Ki 14 9 7 17 8 11 Ki 15 8 Ki 15 Ki
Esteban Tuero Ki Ki Ki 8 15 Ki Ki Ki Ki Ki 16 Ki Ki 11 Ki Ki
1999 M01 Ford VJM1 Zetec-R V10,
Ford VJM2 Zetec-R V10
B AUS BRA SMR MON ESP CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA EUR MAL JPN 1 10.
Luca Badoer Ki 8 Ki Ki 10 10 Ki 13 10 14 Ki Ki Ki Ki Ki
Stéphane Sarrazin Ki
Marc Gené Ki 9 9 Ki Ki 8 Ki 15 11 9 17 16 Ki 6 9 Ki
2000 M02 Fondmetal V10 B AUS BRA SMR GBR ESP EUR MON CAN FRA AUT GER HUN BEL ITA USA JPN MAL 0 10.
Marc Gené 8 Ki Ki 14 14 Ki Ki 16 15 8 Ki 15 14 9 12 Ki Ki
Gastón Mazzacane Ki 10 13 15 15 8 Ki 12 Ki 12 11 Ki 17 10 Ki 15 13
2001 PS01
PS01B
European V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN BEL ITA USA JPN 0 11.
Tarso Marques Ki 14 9 Ki 16 Ki Ki 9 Ki 15 NK Ki Ki Ki
Alex Yoong Ki Ki 16
Fernando Alonso 12 13 Ki Ki 13 Ki Ki Ki 14 17 16 10 Ki Ki 13 Ki 11
2002 PS02 Asiatech AT02 V10 M AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR GBR FRA GER HUN BEL ITA USA JPN 2 9.
Alex Yoong 7 Ki 13 NK Ni Ki Ki 14 Ki NK 10 NK 13 Ki Ki
Anthony Davidson Ki Ki
Mark Webber 5 Ki 11 11 Ni 12 11 11 15 Ki 8 Ki 16 Ki Ki Ki 10
2003 PS03 Cosworth CR-3 V10 B AUS MAL BRA SMR ESP AUT MON CAN EUR FRA GBR GER HUN ITA USA JPN 0 10.
Justin Wilson Ki Ki Ki Ki 11 13 Ki Ki 13 14 16
Nicolas Kiesa 12 13 12 11 16
Jos Verstappen 11 13 Ki Ki 12 Ki Ki 9 14 16 15 Ki 12 Ki 10 15
2004 PS04B Cosworth CR-3L V10 B AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN BEL ITA CHN JPN BRA 1 10.
Gianmaria Bruni Ki 14 17 Ki Ki Ki 14 Ki Ki 18 16 17 14 Ki Ki Ki 16 17
Baumgartner Zsolt Ki 16 Ki 15 Ki 9 15 10 8 Ki Ki 16 15 Ki 15 16 Ki 16
2005 PS04B
PS05
Cosworth TJ2005 V10 B AUS MAL BHR SMR ESP MON EUR CAN USA FRA GBR GER HUN TUR ITA BEL BRA JPN CHN 7 10.
Christijan Albers Ki 13 13 Ki Ki 14 17 11 5 Ki 18 13 Hn Ki 19 12 14 16 16
Patrick Friesacher 17 Ki 12 Ki Ki Ki 18 Ki 6 Ki 19
Robert Doornbos 18 Ki 13 18 13 Ki 14 14

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Minardi témájú médiaállományokat.