1999-es Formula–1 európai nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
EU 1999-es európai nagydíj
Az évad 14. versenye a 16-ból
az 1999-es Formula–1 világbajnokságon.
Nurburgring 1995.jpg
Versenyadatok
Dátum1999. szeptember 26.
Hivatalos elnevezés XLIII Warsteiner Grand Prix of Europe
Helyszín Nürburgring, Nürburg, Németország
Versenypálya4,556 km
Táv300.696 km
Körök 66
Időjárás esős
Pole-pozíció
VersenyzőNémet Heinz-Harald Frentzen
(Jordan-Mugen-Honda)
Idő 1:19.910
Leggyorsabb kör
VersenyzőFinn Mika Häkkinen
(McLaren-Mercedes)
Idő1:21.282 (64. a(z) 66-ból)
Dobogó
ElsőUK Johnny Herbert
(Stewart-Ford)
MásodikOlasz Jarno Trulli
(Prost-Peugeot)
HarmadikBrazil Rubens Barrichello
(Stewart-Ford)

Az 1999-es Formula–1 világbajnokság tizennegyedik futama az európai nagydíj volt. 1999. szeptember 26-án rendezték a németországi Nürburgringen. A 66 körös versenyt Johnny Herbert nyerte, Jarno Trulli és Rubens Barrichello előtt.

A verseny híres, mint a legizgalmasabb és a legeseménydúsabb a szezonban. A futamra Mika Häkkinen, Eddie Irvine, Heinz-Harald Frentzen és David Coulthard is úgy érkeztek, mint világbajnok-aspiránsok. Häkkinen és Irvine pontegyenlőséggel álltak az élen, Frentzen 10 ponttal mögöttük, Coulthard pedig tizenkettővel. Az előző versenyen Häkkinen az élről pördült ki, Coulthard ötödik és hatodik lett, Frentzen pedig második győzelmét aratta.

Számos kiesés történt, Marc Gené hatodik helyével négy év, az 1995-ös ausztrál nagydíj után szerzett újra pontot a Minardi csapatnak. A dobogó is furcsa lett, ugyanis az első és harmadik helyen egy Stewart-Ford, a másodikon pedig egy Prost-Peugeot állt. A verseny után Häkkinen két pont előnyre tett szert a bajnokságban, a McLaren pedig ellépett a konstruktőrök között. Ez volt Herbert harmadik és utolsó győzelme, a Stewart csapat egyetlen győzelme és egyetlen kettős dobogója. Ez volt a 2003-as ausztrál nagydíjig az utolsó verseny, ahol egyik Ferrari sem tudott pontot szerezni.

A futamot hazánkban az MTV1 élőben közvetítette, az M4 Sport 2020. május 3-án teljes egészében megismételte.

Időmérő edzés[szerkesztés]

Az első szabadedzés száraz körülmények között zajlott pénteken és szombaton, de a szombat délutáni időmérő edzésen már nedves körülmények voltak, a pár órával korábban esett eső miatt. Emiatt a pálya hőmérséklete is jócskán visszaesett. Frentzen megszerezte az idénybeli második pole pozícióját a Jordannel, mégis elégedetlen volt, mert úgy érezte, lehetett volna gyorsabb is. Nála alig egytizeddel lassabb volt Coulthard, aki mellőle indulhatott az első sorból.

Pozíció Rajtszám Pilóta Csapat Idő Különbség
1 8 Heinz-Harald Frentzen Jordan-Mugen-Honda 1:19.910  
2 2 David Coulthard McLaren-Mercedes 1:20.176 +0.266
3 1 Mika Häkkinen McLaren-Mercedes 1:20.376 +0.466
4 6 Ralf Schumacher Williams-Supertec 1:20.444 +0.534
5 18 Olivier Panis Prost-Peugeot 1:20.638 +0.728
6 9 Giancarlo Fisichella Benetton-Playlife 1:20.781 +0.871
7 7 Damon Hill Jordan-Mugen-Honda 1:20.818 +0.908
8 22 Jacques Villeneuve BAR-Supertec 1:20.825 +0.915
9 4 Eddie Irvine Ferrari 1:20.842 +0.932
10 19 Jarno Trulli Prost-Peugeot 1:20.965 +1.055
11 10 Alexander Wurz Benetton-Playlife 1:21.144 +1.234
12 3 Mika Salo Ferrari 1:21.314 +1.404
13 12 Pedro Diniz Sauber-Petronas 1:21.345 +1.435
14 17 Johnny Herbert Stewart-Ford 1:21.379 +1.469
15 16 Rubens Barrichello Stewart-Ford 1:21.490 +1.580
16 11 Jean Alesi Sauber-Petronas 1:21.634 +1.724
17 23 Ricardo Zonta BAR-Supertec 1:22.267 +2.357
18 5 Alessandro Zanardi Williams-Supertec 1:22.284 +2.374
19 20 Luca Badoer Minardi-Ford 1:22.631 +2.721
20 21 Marc Gené Minardi-Ford 1:22.760 +2.850
21 15 Takagi Toranoszuke Arrows 1:23.401 +3.491
22 14 Pedro de la Rosa Arrows 1:23.698 +3.788
107%-os idő: 1:25.504

Futam[szerkesztés]

A futam száraz pályán indult, de a felvezető kört meg kellett ismételni, mert Gené és Zanardi nem megfelelően álltak be. Az első öt helyezett erről csak késve értesült, így ők kiugrottak a rajtnál, de ezért nem kaptak büntetést. Mikor a verseny végre elindult, Frentzen volt az élen, mögötte Häkkinen, az első kanyarban viszont Hill Jordanje megadta magát a forgalom kellős közepén. Ennek köveztében Wurz megtorpedózta Diniz autóját, ami hatalmasat pördült. Beküldték a biztonsági autót, Diniz pedig szerencsére saját lábán távozott - mint utóbb kiderült, szerencséje volt, ugyanis az autója fejreállt, a bukókeret pedig, aminek épp az ilyen eseteket kellene megelőznie, megsemmisült.

Az első hat sorrendje sokáig Frentzen, Häkkinen, Coulthard, Ralf Schumacher, Fisichella és Irvine volt. A 17. körben aztán egy leszorító manőverrel Irvine megelőzte Fisichellát. Hátrébb Zanardi a 11. körben kényszerült kiállni, miután a Diniz-balesetben az ő autója is megsérült, a motor pedig megadta magát. Nem sokal később az eső elkezdett esni, Ralf Schumacher ezt kihasználva gyorsan megelőzte Coulthardot. A 20. körben Häkkinen vizes gumikra váltott, ami korai volt, ugyanis az eső elállt, a pálya pedig felszáradt. A következő körben Irvine is kijött, de a boxkiállását a szerelők elrontották, ugyanis száraz gumikat kapott, de a szerelők ezzel nem voltak tisztában. Ráadásul az előző körben a csapattárs Mika Salo járt a boxutcában a megsérült első szárnyával, így nem tudtak megfelelően felkészülni. A 24. körben a többieknél 7 másodperccel lassabb időt autózó Häkkinent végül Irvine is megelőzte, és a 13. helyre esett vissza. Kénytelen volt kiállni gumit cserélni, ám mire visszaért, már Fisichella is lekörözte.

Ralf Schumacher a 27. körben állt ki, így most Frentzen és Coulthard álltak az élen. Mindketten egyszerre álltak ki a 32. körben, pozíciójuk változatlan volt, és kényelmesen értek vissza Schumacher elé. Ha ekkor intették volna le a futamot, hármas pontegyenlőség alakult volna ki a világbajnokság élén, Frentzen érkezésével, Coulthard pedig 6 ponttal állt volna csak mögöttük.

Csakhogy nem sokkal ezután Frentzen kiesett, méghozzá ugyanazzal az elektronikai problémával, mint csapattársa az első körben. Coulthard átvette a vezetést, de ekkor az eső újra elkezdett esni. Nem volt hajlandó kiállni esőgumikért, aminek a 38. körben lett meg a böjtje, amikor is kicsúszott a száraz pályás gumijaival és ő is kiesett. Ralf Schumacher vette át a vezetést, majd amikor ő kiállt a boxba, Fisichella. Ekkor az eső ismét elállt, Herbert pedig, aki éppen a megfelelő időben állt ki esőgumikért, egyre feljebb jött a mezőnyben. Fékhiba miatt Salo is feladni kényszerült a versenyt.

A 49. körben Fisichella is kicsúszott, ugyanúgy, mint Coulthard. Így Ralf Schumacher örökölte meg a vezető pozíciót, de ez sem tartott sokáig, mert jobb hátsó defektet kapott - így került Herbert az élre. A Minardik is kihasználták a zavaros körülményeket: Badoer már a negyedik, Gené a hetedik volt. 13 körrel a vége előtt azonban a fantasztikus teljesítménnyel autózó Badoer autója váltóproblémák miatt megállt, az élete első pontszerzésére készülő versenyző pedig sírva szállt ki az autóból. Kiesésének köszönhetően Gené került a pontszerzők közé, mindjárt az ötödik helyre, mert Villeneuve is kiesett. Irvine és Häkkinen nagy csatát folytattak a pontot jelentő hatodik helyért, melyet végül a finn szerzett meg, Az élen Barrichello mindent megtett, hogy megelőzze a második Trullit, sikertelenül, de a harmadik helyet így is megszerezte. Häkkinen végül az 5. helyre jött fel, megelőzve Genét, aki a pontszerző 6. helyen ért célba. Ez Irvine számára végül a világbajnoki címbe került, ugyanis ha meg tudta volna előzni Genét, 1 pontot szerezve az év végén világbajnok lehetett volna.

Hely Rsz. Versenyző Csapat Körök Idő/Kiesések Rajthely Pontok
1 17 UK Johnny Herbert Stewart-Ford 66 1:41:54,314 14 10
2 19 Olasz Jarno Trulli Prost-Peugeot 66 +22,619 10 6
3 16 Brazília Rubens Barrichello Stewart-Ford 66 +22,866 15 4
4 6 Német Ralf Schumacher Williams-Supertec 66 +39,508 4 3
5 1 Finn Mika Häkkinen McLaren-Mercedes 66 +1:02,950 3 2
6 21 Spanyol Marc Gené Minardi-Ford 66 +1:05,154 20 1
7 4 UK Eddie Irvine Ferrari 66 +1:06,683 9
8 23 Brazília Ricardo Zonta BAR-Supertec 65 +1 kör 17
9 18 Francia Olivier Panis Prost-Peugeot 65 +1 kör 5
10 22 Kanada Jacques Villeneuve BAR-Supertec 61 Kuplung 8
Kiesett 20 Olasz Luca Badoer Minardi-Ford 53 Váltó 19
Kiesett 14 Spanyol Pedro de la Rosa Arrows 52 Váltó 22
Kiesett 9 Olasz Giancarlo Fisichella Benetton-Playlife 48 Kicsúszás 6
Kiesett 3 Finn Mika Salo Ferrari 44 Fékek 12
Kiesett 15 Japán Takagi Toranoszuke Arrows 42 Kicsúszás 21
Kiesett 2 UK David Coulthard McLaren-Mercedes 37 Kicsúszás 2
Kiesett 11 Francia Jean Alesi Sauber-Petronas 35 Féltengely 16
Kiesett 8 Német Heinz-Harald Frentzen Jordan-Mugen-Honda 32 Elektronika 1
Kiesett 5 Olasz Alessandro Zanardi Williams-Supertec 10 Ütközés 18
Kiesett 7 UK Damon Hill Jordan-Mugen-Honda 0 Elektronika 7
Kiesett 10 Ausztria Alexander Wurz Benetton-Playlife 0 Ütközés 11
Kiesett 12 Brazília Pedro Diniz Sauber-Petronas 0 Ütközés 13

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Finn Mika Häkkinen 62 1. UK McLaren-Mercedes 110
2. UK Eddie Irvine 60 2. Olasz Ferrari 102
3. Német Heinz-Harald Frentzen 50 3. Ír Jordan-Mugen-Honda 57
4. Egyesült Királyság David Coulthard 48 4. UK Williams-Supertec 33
5. Németország Ralf Schumacher 33 5. UK Stewart-Ford 31

Statisztikák[szerkesztés]

Vezető helyen:

  • Heinz-Harald Frentzen: 32 (1-32)
  • David Coulthard: 5 (33-37)
  • Ralf Schumacher: 8 (38-44 / 49)
  • Giancarlo Fisichella: 4 (45-48)
  • Johnny Herbert: 16 (50-66)

Johnny Herbert 3. győzelme, Heinz-Harald Frentzen 2. pole-pozíciója, Mika Häkkinen 13. leggyorsabb köre.

Források[szerkesztés]

Előző nagydíj:
1999-es Formula–1 olasz nagydíj
FIA 1999-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1999-es Formula–1 maláj nagydíj
Előző nagydíj:
1997-es Formula–1 európai nagydíj
Formula–1 európai nagydíj Következő nagydíj:
2000-es Formula–1 európai nagydíj