Luca Badoer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Luca Badoer
Luca Badoer 2007-ben
Luca Badoer 2007-ben
Életrajzi adatai
Született1971január 25. (47 éves)
Montebelluna, Veneto, Olaszország
Nemzetisége olasz olasz
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 1993, 19951996, 1999, 2009
Korábbi csapatai GBR Lola Racing (1993), ITA Minardi (1995, 1999), ITA Forti (1996), ITA Ferrari (2009)
Nagydíjak száma 58 (49 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 0
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0
Első nagydíj
Flag of South Africa (1928–1994).svg
1993 dél-afrikai nagydíj
Első győzelem -
Legutolsó győzelem -
Legutolsó nagydíj BEL 2009 belga nagydíj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Badoer témájú médiaállományokat.

Luca Badoer (Montebelluna, Veneto, Olaszország, 1971. január 25. –) olasz autóversenyző, 1997-től 2010 végéig Ferrari Formula–1-es csapatának tesztpilótája, 2009-ben Felipe Massa helyettese volt egészen a belga nagydíjig, ám gyenge teljesítménye miatt Giancarlo Fisichella vette át a helyét a Force Indiától Massa felépüléséig.

Badoer a Veneto tartománybeli Montebellunában született.[1] A formaautós versenyzők nagy részéhez hasonlóan ő is gokartozással kezdte karrierjét, amelyben olasz bajnok is volt.

Karrierje[szerkesztés]

A Formula–1 előtt[szerkesztés]

Mielőtt a királykategóriában bizonyíthatta tudását, Badoernek is végig kellett járnia az együléses pilóták pályafutását jellemző szamárlétrát. Tizenéves korában gokartversenyeken sajátította el az alapokat, életének ezt a szakaszát 1988-ban zárta le, amikor meggyőző fölénnyel hódította el az olasz bajnoki címet.

1989-ben egy Alfa Romeo volánjánál az olasz Formula–3-as bajnokságban próbált szerencsét két futam erejéig, de pontot nem szerzett. 1990-ben megszerezte első futamgyőzelmét, miután az utolsó versenyen maga mögé utasította a végső diadalért küzdő Alessandro Zanardi-t. Összetettben ez a 10. helyre volt elegendő.

1991-ben összetettbeli 4. helyezése már komoly előrelépésnek számított, többek közt a későbbi világbajnok Jacques Villeneuve-öt is meg tudta előzni. 3 futamgyőzelem, 4 dobogó, 2 pole volt Badoer mérlege, sorozatban aratott negyedik futamgyőzelmét követően azonban dizskvalifikálták egy az autón észrevett szabálytalanság miatt. Ugyanebben az évben elindult a tradicionális Macau GP-n, ahol a 12. helyet sikerült megszereznie. A Masters of Formula-3 versenyen is rajthoz állt, ahol éppen csak lemaradva a dobogóról, a 4. helyet tudta megszerezni.

1992-ben újabb mérföldkövéhez érkezett pályafutása, amikor megnyerte az F1 akkori előszobájának számító Formula–3000-es sorozatot (4 győzelem, 5 dobogó, 5 pole, 3 leggyorsabb kör) a Team Crypton csapat színeiben. Több későbbi meghatározó Formula–1-es pilótát utasított maga mögé, David Coulthard, Rubens Barrichello és Olivier Panis is a vert mezőnyben végzett.

A Formula–1-ben[szerkesztés]

1995-ben, Silverstone-ban

Az autósport királykategóriájába, a Formula–1-be F1 1993-ban került. Első évében a kisebbik olasz csapat, a BMS Scuderia Italia színeiben versenyzett, amely az egyik leglassabb autó volt a mezőnyben, mert hiába kapta meg a Ferrari legfrissebb fejlesztésű motorjait, a Lola T93/30-as kódjelű kasztni már köszönőviszonyba sem volt a korábbi évtizedek relatíve versenyképes technikáival. Sokat elmond Badoer képességeiről, hogy a technika végigbírta, illetve befért 107% alá kvalifikáción futott időeredménye, akkor rendszeresen verte jóval tapasztaltabb, Ferrarinál is megfordult honfitársát, Michele Alboretót. Pontot egyszer sem szerzett, bár a San Marinó-i nagydíjon közel járt hozzá, hetedik lett, tehát csak egy pozícióval maradt el a pontszerzéstől. A szezon utolsó két futamára elfogyott a pénz az olasz csapatnál, amely így egyesült a jóval hosszabb múlttal büszkélkedő Minardival. A csapat azonban csupán tesztpilótaként számolt vele. A rutinosabb Alboreto-Martini páros mellett döntöttek.

1995-ben ismét versenyezhetett, miután Alboreto visszavonult. Folyamatosan pénzhiánnyal küzdött a csapat, nem érkeztek a beígért fejlesztések, így versenytempóban a szezon közepére már a középmezőnytől is leszakadtak. Időmérőkön azonban rendszeresen befértek a tabella első felébe, ebben a műfajban Badoer volt az eredményesebb, akár Martinihez, akár az őt váltó Pedro Lamyhoz viszonyítjuk eredményeit. Megbízható teljesítményét dicséri, hogy kilencszer is célba tudott érni, ha mégsem, akkor tényleg csak a technika ördöge akadályozta meg. Montrealban és a Hungaroringen is a 8. helyen futott át a célvonalon, míg Szuzukában a 9. helyen intették le. Tehát pontot ebben az évben sem szerzett.

1996-ra a Forti Grand Prix-nél kapott szerződést. Az istálló előzetes ígéretei ellenére nem tudott érdemi fejlesztési munkát felmutatni, így Badoer hiába volt gyakran több másodperccel gyorsabb csapattáránál, a vele együtt felnövő Andrea Montermininél, bő 6 másodperccel volt lassabb a pole-pozíciós időtől. 10 versenyből mindössze 6 alkalommal sikerült kvalifikálnia. Versenyeken az utolsó hely garantált volt számukra, a sok kiesés folytán ez egy 10. és egy 11. helyet eredményezett Badoernek. A gyenge eredmények folytán a még meglévő befektetők is elhagyták a csapatot, a brit nagydíjra már ki sem tudtak állni, mivel már a motorra sem tudtak pénzt előkeríteni.

A Ferrari tesztpilótájaként[szerkesztés]

Badoer egy 2008-as év közbeni teszten, Barcelonában

1997-re ismét sehol nem talált helyet magának, így a Ferrari tesztpilótája, tartalékversenyzője lett. Ugyanebben az évben elindult az újonnan létrejött FIA GT Championshipben is, Mimmo Schiattarellával közösen. Mivel a Ferrarinál nem kapott lehetőséget versenyeken, 1999-ben visszatért a versenyzéshez, a Minardi csapatánál. Amikor Michael Schumacher a brit nagydíjon kettős lábtörést szenvedett, sokan arra számítottak, hogy ő kerül a helyére, ám mindenki meglepetésére nem őt, hanem a finn Mika Salót ültették be az autóba. Ezúttal is sereghajtó technikai színvonalon kellett bizonyítania. Edzéseken továbbra is szépen teljesített, 9:6 arányban verte ebben a műfajban későbbi Ferraris csapattársát, Mark Genét. Versenyeken továbbra sem pártolt mellé a szerencse. Legtöbbször a váltó miatt kellett idő előtt feladnia a versenyt, de kijutott számára a motor és a felfüggesztés meghibásodása is, illetve hazai versenyén Takagi Toranoszuke ütötte ki ígéretes pozícióból. A zuhogó esőben megrendezett európai nagydíjon nagyon közel került a pontszerzéshez, ugyanis - sok kiesés mellett kiváló versenyzésének is köszönhetően - a negyedik helyen haladt. Már csak 13 kör volt hátra a versenyből, amikor a Minardi váltója megadta magát. Badoer ezután a könnyeivel küszködve szállt ki az autóból.

A következő évben nagy szerepe volt abban, hogy a csapat 21 év után ismét egyéni világbajnoki címet szerzett.[2]

A 2006-os torinói téli olimpia megnyitóján egy 2005-ös Ferrarit vezethetett, ami néhány kört rajzolt a fehér színpadra, füstfelhő közepette.

2009 augusztusáig 48 versenyen látta meg a kockás zászlót, ezalatt nem szerzett pontot, ebben a műfajban ő tartja a rekordot.[3][4]

Ismét versenyzőként[szerkesztés]

2009-ben, Belgiumban

2009-ben, miután kiderült, az eredetileg Felipe Massa helyettesének szánt Michael Schumacher nem tudja vállalni a szereplést egy korábbi motorbalesetben elszenvedett nyaksérülés miatt,[5] a Ferrari bejelentette, hogy a hátralévő futamokon Badoer vezetheti a hármas rajtszámú Ferrarit.[6][7] Ezzel Badoer tíz év után tért vissza az aktív versenyzéshez, utolsó versenye az 1999-es japán nagydíj volt.[8] Első versenye a számára teljesen ismeretlen Valencia Street Circuiten megrendezett európai nagydíj volt.

Az első gyakorláson a győztes Barrichellótól három, csapattársától, Kimi Räikkönentől 2,5 másodperccel volt elmaradva. A következő két szabadedzésen a különbség a finn versenyzőhöz képest 1,3 illetve 1,9 másodperc volt.[9] A szabadedzések során négyszer is átlépte a boxutcai sebességhatárt, így 5 400 euróra büntették.[10] Az időmérőn az utolsó helyen végzett, az előtte végző Jaime Alguersuaritól 1,5 másodperccel elmaradva.[11][12]

A versenyen Badoer lett az első olasz 15 év után, aki Ferrarit vezethetett.[13] A rajt után hat pozíciót is előre tudott jönni, végül azonban egy megpördülésnek köszönhetően a tizenehetedik helyen végzett, egy versenyzőt, Nakadzsimát megelőzve.[14] A verseny után a csapatfőnök Stefano Domenicali bejelentette, hogy Badoer vezetheti a Ferrarit a belga nagydíjon is.[15]

Teljes Formula–1-es eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Poz. Pont
1993 Lola RSA
Ki
BRA
12
EUR
NK
SMR
7
ESP
Ki
MON
NK
CAN
15
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
13
ITA
10
POR
14
JPN
AUS
HN 0
1995 Minardi BRA
Ki
ARG
Ni
SMR
14
ESP
Ki
MON
Ki
CAN
8
FRA
13
GBR
10
GER
Ki
HUN
8
BEL
Ki
ITA
Ki
POR
14
EUR
11
PAC
15
JPN
9
AUS
Ni
HN 0
1996 Forti AUS
NK
BRA
11
ARG
Ki
EUR
NK
SMR
10
MON
Ki
ESP
NK
CAN
Ki
FRA
Ki
GBR
NK
GER
HUN
BEL
ITA
POR
JPN
HN 0
1999 Minardi AUS
Ki
BRA
Sér
SMR
8
MON
Ki
ESP
Ki
CAN
10
FRA
10
GBR
Ki
AUT
13
GER
10
HUN
14
BEL
Ki
ITA
Ki
EUR
Ki
MAL
Ki
JPN
Ki
HN 0
2009 Ferrari AUS
MAL
CHN
BHR
ESP
MON
TUR
GBR
GER
HUN
EUR
17
BEL
14
ITA
SIN
JPN
BRA
UAE
25. 0

Források[szerkesztés]

  1. Luca Badoer. Formula 1. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
  2. Luca Badoer. Crash.Net. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
  3. Noble, Jonathan. „Ten facts about Luca Badoer”, Autosport, 2009. augusztus 11. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  4. Foster, Michelle. „Badoer factfile”, Sky Sports, 2009. augusztus 11. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  5. Schumacher calls off F1 comeback. BBC Sport, 2009. augusztus 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 11.)
  6. Luca Badoer helyettesíti Felipe Massát. formula.hu, 2009. augusztus 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 11.)
  7. Journeyman Luca Badoer rewarded for loyalty. The Times, 2009. augusztus 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 11.)
  8. Badoer, Luca. Formula 1. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
  9. Llewellyn-Stevens, Gareth. „Ferrari's F1 gamble on Badoer in Massa's car is doomed for disaster”, Sportingo, 2009. augusztus 23.. [2009. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  10. Badoer fined four times for pit-lane speeding in practice”, Eurosport, 2009. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  11. Valencia results: Qualifying”, BBC Sport, 2009. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  12. F1 rivals defend Badoer's 'good job' in 'impossible' situation”, Crash.Net, 2009. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  13. Luca Badoer excited by Ferrari chance ahead of European grand prix”, The Guardian, 2009. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  14. Valencia results: Full race timings”, BBC Sport, 2009. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 23.) 
  15. Strang, Simon: Domenicali: Badoer to keep seat. autosport.com, 2009. augusztus 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Badoer témájú médiaállományokat.