Gilles Villeneuve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gilles Villeneuve
Gilles Villeneuve 1979 Imola.jpg
Életrajzi adatai
Született 1950. január 18.
Saint-Jean-sur-Richelieu
Elhunyt 1982. május 8. (32 évesen)
Leuven
Nemzetisége kanada kanadai
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19771982
Csapata McLaren, Ferrari
Nagydíjak száma 68 (67 rajt)[1]
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 6
Dobogós helyezések 13
Első rajtkockák 2
Leggyorsabb körök 8
Első nagydíj UK 1977-es brit nagydíj
Első győzelem kanada 1978-as kanadai nagydíj
Legutolsó győzelem Spanyol 1981-es spanyol nagydíj
Legutolsó nagydíj Belga 1982-es belga nagydíj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilles Villeneuve témájú médiaállományokat.

Joseph Gilles Henri Villeneuve (francia kiejtése: [ʒil vilnœv] ; Québec, 1950. január 18.Leuven, 1982. május 8.) vagy egyszerűen csak Gilles Villeneuve kanadai autóversenyző, Formula–1-es pilóta volt. Hat évig versenyzett együléses versenyautóval, hat nagydíjgyőzelme volt, merész és látványos versenyzési stílusával generációjának egyik meghatározó alakja volt.

Rajongása a sebesség és a versenyek iránt már fiatal korában megmutatkozott, pályafutását motorosszán versenyzéssel kezdte hazájában, Québecben. Együléses versenyeken a kanadai és amerikai Formula Atlantic sorozatban vett részt először 1976-ban. Egy évvel később felfigyelt rá, majd szerződést kínált számára a Formula–1-es McLaren istálló. Az ő színeikben vehetett részt debütáló futamán, az 1977-es brit nagydíjon Silverstoneban. 1978-ban az olasz Ferrarihoz igazolt és 1982-ben bekövetkezett haláláig a Scuderia versenyzője maradt. Hat futamon intették le elsőként, az 1979-es világbajnokságot a második helyen fejezte be, négy ponttal lemaradva csapattársa, Jody Scheckter mögött.

Villeneuve a Zolderben rendezett 1982-es belga nagydíjon vesztette életét május 8-án, mikor az utolsó edzés utolsó perceiben. az egyik kanyar után utolérte Jochen Masst, jobb első kereke ütközött a March hátsó kerekével, a Ferrari körülbelül 220 kilométeres sebességgel a levegőbe ugrott, majd megperdülve orral a földbe csapódott. Villeneuve az ülésével együtt kiszakadt belőle és az út túloldalán lévő védőhálóba vágódott. A kórházba szállítás közben a kanadai versenyző meghalt a mentőben. A baleset előtt két héttel csúnyán összeveszett csapattársával, Didier Pironival, aki a csapatutasítást megszegve előzte meg őt a San Marinó-i futam utolsó körében, megfosztva a győzelemtől. Halála pillanatában Villeneuve az egyik legnépszerűbb tagja volt a mezőnynek a rajongók körében és azóta is ikonikus személyisége a sportágnak. Hazájában, a montréali versenypálya az ő nevét viseli. Fia, Jacques Villeneuve az 1997-es szezon világbajnoka, mind a mai napig a sportág egyetlen kanadai győztese.

Magánélete[szerkesztés]

Villeneuve Richelieu-ben született, Montréal külvárosában, a jórészt francia anyanyelvű lakosokból áll Québec tartományban, gyermekkora nagy részét azonban már Berthiervilleben töltötte.[2] 1970-ben vette feleségül Joann Barthent, akitől két gyermeke született, Jacques és Mélanie.[3] Pályafutása korai szakaszában családjával együtt lakókocsival utazott a versenyek helyszínére, és ezt a szokását részben Formula–1-es karrierje alatt is megtartotta. Gyakran állította, hogy 1952-ben született, ennek az volt az oka, hogy már eredetileg is viszonylag későn, 27 évesen jutott csak el a királykategóriába, és sokan túl öregnek tartották ahhoz, hogy a motorsport csúcskategóriájában versenyezzen.[4]

Niki Lauda azt mondta róla: "Ő volt a legőrültebb ördög, amit valaha találkoztam a Forma-1-ben ... Érzékeny és szerethető karakter volt, ez tette ilyen egyedi emberi lénnyé ".[5]

Öccse, Jacques is sikeres autóversenyző volt, számos kiugró eredménnyel büszkélkedhet a Formula Atlantic, a Can Am és CART sorozatokban.[6] Fia 1995-ben megnyerte a CART bajnokságot és az Indianapolisi 500-as versenyt, 1997-ben pedig a Formula–1 bajnoka lett.[7]

A Formula–1 előtt[szerkesztés]

Villeneuve 1973-as Magnum MkIII Formula Ford versenyautója, amivel megnyerte a Quebec-i Formula Ford bajnokságot.

1967-ben gyorsulási autóversenyeken vett részt, rendszerint egy átalakított Ford Mustanggal.[8] Hamarosan beleunt ebbe a világba és beiratkozott Jim Russell autósiskolájába, ahol hamarosan versenyzési engedélyt szerzett. Ezt követően egy sikeres szezon végén megnyerte a Quebec-i Formula Ford bajnokságot, amiben egy saját építésű, kétéves versenygéppel tízből hét versenyen diadalmaskodott.[9] Ezt követően négy évig a Formula Ford bajnokságaiban indult, továbbra is saját autóval. Mindeközben Villeneuve hómobillal is versenyzett Québecben, ebben a sportágban 1974-ben világbajnok lett.[10] Sikeres futamai után áttért az autóversenyzésre a Formula Atlantic versenysorozatban, ahol 1976-ban és 1977-ben megnyerte a bajnokságot.[11] 1975-ben nagyszerű győzelmet aratott az atlantai Gimli MotoSport Park-ban a szakadó esőben.

1976-ban összeállt Chris Harrisonnal és Ray Wardell versenymérnökkel és uralta a kanadai valamint az amerikai futamokat, mindkét széria bajnoki címét besöpörve. A Canadian Formula Atlantic-ot 1977-ben is megnyerte.

Ezekben az években Villeneuve karrierjét nagyban befolyásolta a pénz, illetve annak hiánya. Mivel profi autóversenyzőként egyéb bevételi forrása nem volt, az első néhány évben kiadásait a motorosszán versenyek díjazásából fedezte. Az 1974-es világbajnoki cím ebből a szempontból is jól jött, második Formula Fordos idényében pedig már a motorosszánokat gyártó Skiroule cég is szponzorálta.[12] Később úgy nyilatkozott ezeknek a tapasztalatoknak nagy hasznát vette, mint mondtaː"Minden télen, három vagy négy nagy havazás volt - a jégen sokszor 100 mérföld per órás sebességgel száguldottam. Azok a dolgok, amiket ott tapasztaltam, a sok csúszás, megtanított a kontrollra és a látási viszonyok is szörnyűek voltak! Hacsak nem vezettem akkor szinte semmit sem láttam a hótól. Jó reakciók - ez segít, nehogy bármilyen gondom is legyen az esőben való versenyzéskor."[13]

A Formula–1-ben[szerkesztés]

1977-ben debütált a Formula–1-ben a McLarennel egy verseny erejéig.[14][15] Niki Lauda elszerződött a Brabhamhez több fizetésért, Enzo Ferrari pedig egy tehetséges versenyzőt keresett helyette, akit Villeneuve személyében talált meg. Az évad utolsó két versenyén már Ferrarival versenyzett. A fiatal kanadai pilóta – aki a kedvező elbírálást remélve letagadott két évet a korából – gyakran ütközött a Ferrarival az edzések és a futamok során is, de Ferrarinak tetszett ez a tüzes hozzáállás.

A japán nagydíjon ütközött Ronnie Peterson Tyrrelljével, és a nézők közé repült, akik közül ketten - egy fotós és egy pályabíró - szörnyethaltak. Első győzelmét 1978-ban aratta későbbi csapattársa, Scheckter előtt, 0 °C-os hőmérsékleten. Ekkor hazai közönség előtt nyert,[15] ami később fiának sohasem sikerült. 1979-ben már a mezőny legjobb autójában ült, és a világbajnoki címért folyó harcba is beszállhatott, de a csapat kérésére végül Jody Schecktert segítette, aki világbajnok is lett. Zandvoortban előbb átvette a vezetést, majd egy defekt következtében el is vesztette azt. Őrült tempóval és három keréken a box felé vette az irányt. Látványos produkciója beírta magát az autóversenyzés történelmébe.

Stílusa inkább hasonlított egy raliversenyzőéhez. Emlékezetes volt kerékdurrogtató párbaja René Arnouxval az 1979-es Dijonban rendezett francia nagydíj utolsó köreiben. Ez volt a Formula–1 egyik legküzdelmesebb pillanata. Ennek ellenére a hat győzelme bizonyította taktikai ravaszságát és technikai fogékonyságát. Legnagyobb sikerét feltehetően 1981-ben érte el, amikor egy ormótlan turbófeltöltős Ferrarival küzdött a monacói győzelemért. Az autó olyannyira robusztus volt, hogy a kanadai „nagy vörös Cadillacnek” becézte.[16] Ezt követően a spanyol nagydíjon klasszikus defenzív vezetési stílussal maga mögött tartott öt gyorsabb autót, kihasználva taktikai érzékét és kocsijának maximális teljesítményét.

Villeneuve és Rosberg 1977-ben

1982-ben Villeneuve volt a világbajnoki cím egyik esélyese. Őt vélték az akkori mezőny egyik legjobb versenyzőjének, valamint a Ferrari – két év középszerű kocsija után – kitűnő karosszériát készített. Azonban a San Marinó-i nagydíjon csapattársa, Didier Pironi figyelmen kívül hagyva a csapat utasítását, megelőzte az utolsó körben Villeneuve-öt, amelyből később éles vita alakult ki kettejük között. Kibékülni már sohasem tudtak.

Halála[szerkesztés]

A zolderi edzésen Ferraris csapattársa, Pironi állt az első helyen, ezért Villeneuve megpróbált nála gyorsabb lenni. A célegyenes utáni első kanyarból kijövet a levezető körén lévő Jochen Mass mögött haladt. Mass előbb balra, aztán jobbra húzódva próbálta elengedni Villeneuve-öt, aki már az első kitérő mozdulatra reagált, így nekiment a már jobbra húzódó németnek. Villeneuve Ferrarijának jobb első kereke 225 km/h sebességnél a March bal hátsó kerekéhez ütközött, aminek következtében a Ferrari egy hátraszaltó után orral a földnek csapódott. Az ütközés darabokra törte az autót, szétszakította Villeneuve székét, aki ülésével együtt kiszakadt a Ferrariból. A kanadai pilóta életét nem tudták megmenteni, a kórházban elhunyt.

Fiának, Jacques Villeneuvenek sikerült az, ami neki nem, világbajnokságot nyernie, 1997-ben. A kanadai nagydíj jelenlegi színhelye, a Circuit Gilles Villeneuve is az ő nevét viseli.

Kapcsolata Ferrarival[szerkesztés]

Villeneuve egyike volt azon kevés embernek, akit fia halála után Enzo Ferrari bizalmába fogadott. A gyáralapító az 1982-es tragikus baleset után az íróasztalán tartotta Gilles bekeretezett fotóját.[17]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
1977 McLaren
Ferrari
ARG
BRA
RSA
USW
ESP
MON
BEL
SWE
FRA
GBR
11
GER
AUT
NED
ITA
USA
CAN
12
JPN
Ki
36. 0
1978 Ferrari ARG
8
BRA
Ki
RSA
Ki
USW
Ki
MON
Ki
BEL
4
ESP
10
SWE
9
FRA
12
GBR
Ki
GER
8
AUT
3
NED
6
ITA
7
USA
Ki
CAN
1
9. 17
1979 Ferrari ARG
Ki
BRA
5
RSA
1
USW
1
ESP
7
BEL
7
MON
Ki
FRA
2
GBR
14
GER
8
AUT
2
NED
Ki
ITA
2
CAN
2
USA
1
2. 47 (53)
1980 Ferrari ARG
Ki
BRA
16
RSA
Ki
USW
Ki
BEL
6
MON
5
FRA
8
GBR
Ki
GER
6
AUT
8
NED
7
ITA
Ki
CAN
5
USA
Ki
12. 6
1981 Ferrari USW
Ki
BRA
Ki
ARG
Ki
SMR
7
BEL
4
MON
1
ESP
1
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
10
AUT
Ki
NED
Ki
ITA
Ki
CAN
3
LVS
Kiz
7. 25
1982 Ferrari RSA
Ki
BRA
Ki
USW
Kiz
SMR
2
BEL
DNS
MON USE CAN NED GBR FRA GER AUT SUI ITA LVS 15. 6

Források[szerkesztés]

  1. Gilles entered 68 races but only started 67. Grand Prix Racing, 2006. június 9. [2007. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 9.)
  2. Donaldson (2003) pp.11–13
  3. Donaldson (2003) p.27–29
  4. Donaldson (2003) pp.50–51, 114
  5. Legends claimed by the track”, BBC, 2001. február 19. 
  6. Jacques Villeneuve (Senior) injured. Inside F1, Inc. (Hozzáférés: 2009. február 20.)
  7. Donaldson, Gerald: Hall of Fame: Jacques Villeneuve. Formula One Administration Ltd.. (Hozzáférés: 2009. február 20.)
  8. Donaldson (2003) p.21
  9. Donaldson (2003) p.30–31
  10. 30 éve halt meg Villeneuve”, gphirek.hu, 2012. május 8. (Hozzáférés ideje: 2014. július 20.) 
  11. Gilles Villeneuve: Making his mark in Formula Atlantic”, auto123.com, 2012. április 17. (Hozzáférés ideje: 2014. július 20.) 
  12. Donaldson (2003) p.41
  13. Roebuck (1986) p.211
  14. Egyetlen verseny a McLarennel”, f1classic.blog.hu, 2013. október 15. (Hozzáférés ideje: 2014. július 20.) 
  15. ^ a b Gilles Villeneuve and Ferrari. ferrari.com, 2014. július 20. (Hozzáférés: 2014. július 20.)
  16. Formula 1's greatest drivers. Number 12: Gilles Villeneuve”, bbc.com, 2012. július 4. (Hozzáférés ideje: 2014. július 20.) 
  17. Kompresszoros Forma–1 és egy legenda. belsoseg.blog.hu, 2014. március 13. (Hozzáférés: 2014. március 13.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilles Villeneuve témájú médiaállományokat.