March Engineering

March
Teljes név	March Engineering
Székhely	Egyesült Királyság
Alapító(k)	Max Mosley, Alan Rees, Graham Coaker, Robin Herd
Jelentős versenyzők	Jackie Stewart Chris Amon Jo Siffert Niki Lauda Ronnie Peterson Vittorio Brambilla Henri Pescarolo Alex Soler-Roig
Motorok	Ford, Alfa Romeo Judd, Ilmor
Gumik	Firestone, Goodyear, Michelin, Avon, Pirelli
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1970 dél-afrikai nagydíj
Utolsó verseny	1992 ausztrál nagydíj
Versenyek száma	207
Győzelmek	3
Első rajtkockák	4
Leggyorsabb körök	7

A March Engineering egy volt autóverseny csapat. Habár eredetileg a Formula–1-ben szerepeltek, ott csak mérsékelt sikereket tudtak elérni, nem úgy, mint más géposztályokban, mint a Formula–2, a Formula–3, az Indycar és a sportautózás.

Története

1970-es évek

A csapat története 1969-ben kezdődött, amikor Max Mosley, Alan Rees, Graham Coaker és Robin Herd. megalapították. Nevük kezdőbetűiből állították össze a March nevet. Mindannyian más.más területeken voltak szakértők: Mosley a kereskedelmi jogokhoz értett, Rees menedzseralkat volt, Coaker felügyelte a gyártást a csapat bicesteri üzemében, Herd pedig tervező volt.

A csapat történetét meghatározta az állandó fejlesztési kényszer a versenysportokban, illetve az, hogy ezzel egyidejűleg egyszerű és megbízható autókat kellett építeni a piaci vásárlóknak. Herd eredeti terve az volt, hogy egyautós csapatot indítanak, Jochen Rindt leszerződtetésével, a német pilóta azonban inkább maradt a Team Lotus kötelékében. Kicsit úgy tűnt, hogy túl is válallták magukat, ugyanis rögtön első évükben a Formula–1, a Formula–2, a Formula–3, a Formula Ford, és a Can-Am géposztályokba is építettek autót, sőt a formulaautózásban csapatként is jelen voltak.

Jackie Stewart éppen akkor nyerte meg a világbajnokságot egy Matrával. A francia cég 1970-ben eltökélten használta saját gyártmányú V12-es motorjait, ám ezek nem voltak ínyére sem Stewartnak, sem Ken Tyrrellnek. Inkább vállalták azt a kihívást, hogy másfajta megfelelő alvázat találjanak.

Andrea de Adamich a német nagydíjon az új March 711-ben

Formula–1-es debütálásuk ígéretesnek tűnt, ugyanis March 701-es típusú autójukkal Jackie Stewart győzni is tudott a Tyrrell csapattal, és a gyári March csapat sem szerepelt rosszul Jo Siffert és Chris Amon közreműködésével. A csapatot az STP szponzorálta, akik saját privát csapatként is benevezték az autót egy-egy versenyre, amelyet Mario Andretti vezetett. Ronnie Peterson is felbukkant néhány versenyen vele privát nevezőként. Stewart győzelme mellett ő és Amon még nyerni tudtak egy-egy olyan versenyen, amelyek nem számítottak bele a világbajnokság eredményébe. A March 701-es egyik jellegzetessége az oldalt szárnyszerűen kitüremkedő dupla üzemanyagtartály volt

A csapat következő autója, a 711-es hírhedt lett kialakítása miatt: első szárnya leginkább úgy nézett ki, mintha egy tálcát erősítettek volna az autó orrára. Peterson igencsak versenyképes volt ezzel az autóval és bár a Tyrrellhez csatlakozott Stewart komoly ellenfelet jelentett, Ronnie nem kevesebb mint hat alkalommal ért el második helyezést és a szezon végére a világbajnoki cím várományosa lett - győzni azonban egyszer sem tudott. Egy-egy versenyen a Ford-Cosworth DFV motor helyett az Alfa Romeo V8-as motorjával kísérleteztek, de, akárcsak a McLaren csapat, ők sem értek el vele jó eredményeket.

AZ 1972-es idény aztán egyáltalán nem az elvárásoknak megfelelően alakult. Herd legújabb autóterve a 721X volt, amelynek vezetési tulajdonságait a motor és a tengely közé szerelt sebességváltó javította. A March-ot nem érdekelte a kezdő Niki Lauda figyelmeztetése, hogy az autó reménytelen, jóval később Peterson is erre a következtetésre jutott - pedig voltak előremutató tulajdonságai, mint a transzverzális váltó. Helyettesítéseképpen összedobták a 721G-t saját Formula–2-es autójuk alapulvételével. Házon belül tréfásan "G-terv"-nek becézték, a Guinness Rekordok Könyvére utalva, mivel olyan gyorsan készült el. Az autóból az Eifelland csapat épített egy saját változatot, egyedi formatervezésű kasztnival, és azt futtatta, mérsékelt sikerrel. Ez az autó relatíve jól sikerült, de már a March jobban szerepelt az alsóbb kategóriákban, mint a Formula–1-ben.

March 761-es

Peterson 1973-ra átállt a Lotus-hoz, azután a pénzügyi gondoktól és megrendelői határidőktől egyaránt szorongatott March, túlélési stratégiaként, az előző évi autóinak átalakításával készült 731-esekkel állt rajthoz. Két pilótájuk Jean-Pierre Jarier és Roger Williamson voltak, utóbbi halálos balesetet szenvedett Zandvoortban. Meglepő módon a Hesketh csapat ifjú titánja, James Hunt kezei alatt megtáltosodott az autó, így míg a gyári csapat csak küszködött, a Hesketh dobogós helyezésekre is képes volt. Ebben nem kis szerepe volt Harvey Postlethwaite tervezőnek is, aki elvégzett néhány átalakítást. Ettől az idénytől kezdve a March számára már fontosabb volt a Formula–2-es szereplés, nem kis részben azért. mert a 2 literes motorformula keretei között hosszútávú partnerségre léptek a BMW-vel.

1974-ben Howden Ganley volt a gyári csapat versenyzője, amíg át nem igazolt a Maki csapathoz. Ezután két pilótát foglalkoztattak, két különböző festésű autóban: Hans-Joachim Stuck autóin a Jägermeister, Vittorio Brambilla kocsiján pedig a Beta Tools reklámjai voltak. A csapat ebben az évben egész gyors volt, de több balesetük is volt, amely nagyobb kiadásokkal járt, ráadásul a BMW elkezdte nyomás alá helyezni őket, hogy koncentráljanak csak a Formula–2-re. Patrick Depailler ebben az évben meg is nyerte az F2-es bajnokságot.

1975-ben Brambilla mellett egy női versenyző, Lella Lombardi is felbukkant. Mindketten történelmet írtak: Lombardi a spanyol nagydíjon a sportág első női versenyzője lett, aki pontot tudott szerezni, Brambilla pedig megnyerte az osztrák nagydíjat. Némi üröm volt az örömben, hogy mivel mindkét versenyt meg kellett szakítani az eső miatt, ezért csak fél pontokat kaptak. Ausztriában Mark Donohue, a Penske által versenyeztetett March-autóban halálos balesetet szenvedett.

Peterson 1976-ban visszatért, és mielőtt átigazolt volna a Tyrrellhez, megnyerte az olasz nagydíjat a March 761-gyel. Ez volt a csapat második és egyben utolsó győzelme. A fogyóban lévő pénz miatt az autókat versenyről versenyre más szponzorok hirdetései díszítették, és indult egy B-csapat is, March Engines néven. Döntés született arról, hogy ezután a Formula–2-es csapatra koncentrálnak, amely a francia konstruktőrök és a Ralt csapat érkezésével kemény konkurenciát kapott.

Az 1976-os szezon végeztével a March épített egy kísérleti, hatkerekű Formula–1-es versenyautót. A March 2-4-0 alapját a 761-es modell képezte, és egészen más filozófia mentén készült, mint a Tyrrell P34-es hatkerekű autó. Itt ugyanis mind a négy kerék egyforma méretű volt, és ami még fontosabb: az autó hátsó részén kapott helyet négy kerék, nem az elején. Versenyen nem indultak vele, viszont a mintája alapján készült játék versenyautó a Scalextric egyik legsikeresebb modellje lett, a hátsó tengely kialakítását pedig hillclimb autókhoz használták fel. 1977-ben a Team Rothmans Racing versenyzett a 771-es modellel, miközben a 761-es versenyautó számos privát csapat számára volt lehetőség arra, hogy induljanak.

Az 1977-es idény végén a March eladta a teljes Formula–1-es vagyonát az ATS csapatnak, akik mellett Robin Herd megmaradt konzulensnek. Max Mosley otthagyta őket, hogy a FOCA-ban betöltött pozíciójára koncentráljon. A Formula–2-ben is muszáj volt újítaniuk, és az akkor már igen koros 732-es modell helyett előbb egy átmeneti autót építettek (772P), majd a 782-essel ismét domináltak a sportágban - Bruno Giacomelli világbajnok lett velük. Készültek ugyan Formula–1-es kasztnik is, de azokat más szériákban használták, mint például az Aurora F1. Emellett a BMW M1-es modellből építettek sport- és túraautózásra alkalmas változatokat (Group 4 és 5).

1980-as évek

1981-ben a March név visszatért a Formula–1-be, de ez nem volt igazio gyári csapat. Mindössze arról volt szó, hogy a RAM Racing és Robin Herd alapítottak egy közös céget, amely a nevére vette az autókat és a csapatot. A túlsúlyos és megbízhatatlan kasztni miatt a 811-es modell csapnivaló eredményeket produkált, és bár a 821-es fejlesztésébe a Rothmans cigaretta is beszállt mint szponzor, ez túl kevés volt, és gyakorlatilag az 1982-es idény közepére szétesett a projekt. 1983-ban a RAM Racing inkább saját maga épített autókat, így a March név ismét távozott.

Ez idő alatt a March Engines nevű leányvállalat próbálkozott egyedi megrendelésre is versenyautókat építeni, többek közt az Indycarba, nem túl nagy sikerrel. Utóbbiba aztán a Formula–2-es szerepválallás mellett mégis elhatározták, hogy betörnek, és ez sikerült is: 1983 és 1987 között a Cosworth-motoros March autók nyerték meg az Indianapolis 500-at. Közülük a March 86C mindjárt két évben is, 1986-ban és 1987-ben. A sikertelen BMW M1C autó alapján újabb versenyautókat építettek a Group C bajnokság részére. A Porsche és a Chevrolet motorjaival szerelt autók leginkább Amerikában szerepeltek jól, 1984-ben megnyerték a daytonai 24 órás versenyt.

1982-ben Corrado Fabi megszerezte a March utolsó Formula–2-es bajnoki címét, ezután a sportágat a Ralt-Honda kezdte el dominálni. Ez már korábban megtörtént a Formula–3-ban is, amit a March már 1981 végén elhagyott. 1985-ben aztán elindult a Formula–3000, amely sokkal jobban feküdt nekik: Christian Danner egy March-autóval lett a sportág első bajnoka, majd a következő években Ivan Capelli és Stefano Modena is megismételte a bravúrt. Közben az Indycarban is elkezdtek dominálni, egészen addig, hogy a 33 autóból 30 March-kasztnis volt az Indianapolis 500-on. Az 1980-as évek végén a Formula–3000-es eredmények elkezdtek eltünedezni a Lola és a Ralt, de főként a Reynard érkezésével.

Mauricio Gugelmin 1991-ben

1987-ben a japán Leyton House ingatlanbefektető cég támogatásával visszatértek a Formula–1-be. A 871-es autó után a 881-es modell volt az igazi előrelépés, amit Adrian Newey tervezett a részükre. A Judd-motorral hajtott autó folyamatos pontszerző volt, 1983 óta az első szívómotoros autó, amely erőből az élte tudott állni egy versenyen, sőt a portugál nagydíjon még egy második helyet is tudtak vele szerezni, Mauricio Gugelmin által. Az áramvonalas és karcsú 881-es kasztniját a legtöbb csapat lemásolta 1989-re, Newey-ról pedig hamarosan mint sztártervező kezdtek el beszélni.

1987 áprilisában a March a tőzsdére ment: Robin Herd lett a többségi részvénytulajdonos, a többit pedig a csapat kulcsfigurái kapták meg. Ez azonban nem volt egy szerencsés lépés, és a cég hamarosan elkezdett elindulni a lejtőn. 1989 elején a Leyton House felvásárolta és a nevére vette a March Racinget, közte a Formula–1-es és a Formula–3000-es gyáregységet.

1990-es évek

Az évtized elején a March partnerkapcsolatban állt az Alfa Romeo és a Porsche Indycar-os projektjében, melyek közül az utóbbi volt csak sikeres. Segítettek a Panther Solo autó építésében, továbbá kölcsönadták a szélcsatornájukat. Utóbbival súlyos problémák voltak, mivel egy tervezési hiba miatt fals eredményeket adott mindazoknak, akik használták. A rossz anyagi helyzet és a kevésbé sikeres autók miatt a March elhatározta, hogy egyesül a Ralttal. Eközben a Leyton House is súlyos anyagi gondokkal kezdett el küzdeni, emiatt a March 1992-ben újra a nevére vette a csapatot. Ez nem volt egy sikeres idény, és ezt követően végleg lehúzták a rolót.

Eddigre a March nem volt már több, mint egy jól csengő név, amit a Ralt névvel együtt Andrew Fitton és Steve Ward a nevére vett, amjd az évtized végén Andy Gilberg tulajdonába került. Ő a March teljes szellemi tulajdonát, beleértve a tervrajzokat is, közkinccsé tette az interneten.

A March mint név a tervek szerint 2010-ben bukkanhatott volna fel újra a Formula–1-ben, amikor a sportág felhívást bocsátott ki új csapatok jelentkezésére, és az egyik, elbukott induló ezzel a névvel kívánt indulni.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a March Engineering című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Forráshivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz March Engineering témájú médiaállományokat.