Ligier

Ligier
Típus	autógyár
Alapítva	1985. december 19.
Székhely	Abrest
Alapító	Guy Ligier
Iparág	automobile vehicle manufacturing
Forma	société par actions simplifiée
Alkalmazottak száma	380
A Ligier weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ligier témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Ligier francia autógyártó cég és volt Formula–1-es csapat, melyet a korábbi autóversenyző és rögbijátékos, Guy Ligier alapított. Az elsősorban mikroautók építésére szakosodott cég 1976 és 1996 között volt a sportág tagja, de ezenkívül sportautó-prototípusok építésével máshol, többek közt az LMP3 kategóriában is indultak.

Története

A cég a Ligier JS2 sportautóval tört be az automobil üzletbe, amelyet a Citroën SM-ben is felhasznált Maserati V6 motorral szereltek fel. Valamennyi autójukat a JS előtaggal látták el, amely Ligier barátjára, az elhunyt Jo Schlesserre emlékezik. A Maserati V6 korszerű motor volt, és a JS2-t sokan találták jól megtervezett gépkocsinak, melynek hajtóerő-súly aránya igen kedvező volt. Az utolsó SM-eket szintén a Vichy-i Ligier gyárban készítették. Az 1973-as olajválság a JS2 piacának olyan csökkenését okozta, hogy a gyártás röviddel ezután meg is szűnt, és a cég mikroautók gyártására koncentrált, mint például a moped hajtású JS4-re 1984-ben.

A gyár egyik innovatív megoldása volt az automatikus párhuzamos parkolási mód kifejlesztése az 1990-es évek közepén az egyik elektromos autójukban.

2008 szeptemberében a gyárat megvette a Benetau csoport mikroautó divíziója. 2011-ben elkezdték a Duè márka bevezetésével egy vadonatúj mikroautó (kvadricikli) piacra dobását, 2023-ban pedig Myli néven az első tisztán elektromos hajtásút.

A gyár mikroautói mellett EZ10 néven önvezető mikrobuszt is gyárt, amely 8-10 utas szállítására alkalmas.

A Formula–1-ben

Ligier
Teljes név	Ligier
Alapító(k)	Guy Ligier
Jelentős versenyzők	Jacques Laffite Patrick Depailler Jacky Ickx Didier Pironi René Arnoux Thierry Boutsen Olivier Panis
Motorok	Matra, Ford, Renault, Megatron, Judd, Lamborghini, Mugen-Honda
Gumik	G Goodyear, M Michelin, P Pirelli
Jogutód	Prost Grand Prix
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1976, brazil nagydíj
Utolsó verseny	1996, japán nagydíj
Versenyek száma	326 (325 rajt)
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	9
Első rajtkockák	9
Leggyorsabb körök	9

Guy Ligier maga is versenyzőként próbált szerencsét, egészen barátja, Jo Schlesser haláláig az 1968-as francia nagydíjon. Ekkor úgy döntött, hogy inkább csapatot alapít és úgy folytatja tovább. Első autója, a Michel Têtu tervezte Ligier JS1 (ahol a JS Jo Schlessert jelenti) különféle versenyeken indult 1970-ben, majd a következő évben a JS3-mal.

Az 1979-es autó, a JS11

A korábbi francia Formula–1-es Matra csapat távozása után három évig nem volt francia istálló a sportágban. A csapat felszerelésének megszerzése után a Ligier belépett a Formula–1-be 1976-ban a Matra V12 motoros JS5-tel, majd 1977-ben már versenyt nyertek Jacques Laffite-tel (a svéd nagydíjat). Ezt az első "teljesen" francia győzelemnek tekintik a Formula–1-es bajnokságban, mivel a kasztni, a motor és a versenyző is francia volt (bár a Goodyear gumiabroncs és a Hewland sebességváltó nem). A Matrával való együttműködés 1979-ben véget ért, ekkor megépítették a Cosworth motoros, wing-car koncepciójú JS11-et. Laffite megnyerte a bajnokság első két futamát. Ezt követően a Williams és a Ferrari hatékonyabb működésű autót épített, az évad második fele már nem volt olyan sikeres a franciák számára.

A JS11-nek és utódainak köszönhetően a Ligier az élmezőnybe tartozott az 1980-as évek elején. A Talbot autógyártól kapott támogatás (magát a csapatot is Talbot Ligiernek nevezték ekkor) és a neves francia szponzorok ellenére mégis hanyatlani kezdett a teljesítményük 1982 után. Még egy Matra turbómotort is teszteltek, amit végül nem vetettek be. A csapat számára egyedül François Mitterrand elnök támogatása volt kedvező, aki elintézte nekik, hogy ingyen kapjanak egy másik francia gyártótól, a Renault-tól turbómotorokat. Ez, valamint újabb francia szponzorok érkezése (Loto, Elf) valamelyest versenyképesebbé tette őket. A Renault 1986-ban kiszállt a sportágból, a Ligier motorszállító nélkül maradt. Gyakorlatilag innentől kezdve szinte évente váltogatták a motorpartnereiket. René Arnoux heves kritikáját követően felbontották az Alfa Romeóval kötött szerződést, helyette a Megatron névre átcímkézett BMW-egységeket használták, amiket az Arrows csapattól kaptak. 1988-tól kezdve aztán előbb a Judd, majd a Ford-Cosworth, a Lamborghini, ismét a Renault, majd a Mugen-Honda motorpartnerei lettek, gyors egymásutánban. Ennek a nyolcvanas évek végén küszködés lett a vége: 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben például egyetlen pontot sem szereztek, az 1988-as San Marinó-i futamra pedig egyik pilótájuk sem tudott kvalifikálni. Ezzel komoly pénzügyi gondokat is magukra vontak, amin csak részben segített, hogy a szintén francia Larrousse csapat kizárása után 1990-ben konstruktőri tizedikek lettek.

1993-ban Guy Ligier eladta a csapatot Cyril de Rouvre-nak, miután az erős Renault motorokra váltás sem hozta meg az előző évben az áttörést. Ezt követően a csapat formája némileg javulni kezdett, és dobogós helyezések elérésére is képesek voltak. 1994-ben a csapatot Flavio Briatore és Tom Walkinshaw vásárolták meg, de ajánlatot tett többek között Alain Prost, valamint a Williams támogatásával Hughes de Chaunac és Philippe Streiff is. Mint kiderült, Briatore számára azért volt szükséges az üzlet, mert így szerezte meg a Benetton csapat számára a Renault motorokat. Helyettük a Mugen-Honda lett a Ligier partnere, amely nem volt botránytól mentes, ugyanis a Minardi csapatnak is élő szerződése volt velük. Ugyan ezek a motorok nem voltak annyira megbízhatóak, de meglepően erősek voltak, ennek következtében két dobogós helyet is szereztek velük, köztük a szezonzárón Olivier Panis egy második helyet.

Az 1996-os JS43

1996-ban az esős, sok kiesőt hozó monacói nagydíjon Panis győzni tudott, amely René Dreyfus 1930-as győzelme óta az első teljesen francia győzelem volt a hercegségben. Ezzel tizenöt év után nyert újra a csapat, mellyel felállított egy rekordot is: más csapat, a jogutódlást leszámítva, nem volt képest sorozatban ennyi győzelemmentes szezont követően ismét nyerni. Az idény végén a csapatot Alain Prost felvásárolta és Prost Grand Prix néven versenyeztette tovább.

A csapat autói hagyományosan a 25-ös és a 26-os rajtszámokkal versenyeztek.

Formula–1-es eredmények

Jelmagyarázat: G =Goodyear, M =Michelin, P =Pirelli

Idény	Kasztni	Gumi	Motor	Versenyzők	Helyezés
1996	Ligier JS43	G	Mugen-Honda MF301HA 3L V10 szívó	Olivier Panis Pedro Diniz	6. (15 pont)
1995	Ligier JS41	G	Mugen-Honda MF301H 3L V10 szívó	Martin Brundle Szuzuki Aguri Olivier Panis	5. (24 pont)
1994	Ligier JS39B	G	Renault RS6 3,5L V10 szívó	Éric Bernard Johnny Herbert Franck Lagorce Olivier Panis	6. (13 pont)
1993	Ligier JS39	G	Renault RS5 3,5L V10 szívó	Martin Brundle Mark Blundell	5. (23 pont)
1992	Ligier JS37	G	Renault RS3C 3,5L V10 szívó	Thierry Boutsen Érik Comas	7. (6 pont)
1991	Ligier JS35 Ligier JS35B	G	Lamborghini LE3512 3,5L V12 szívó	Thierry Boutsen Érik Comas	NR (0 pont)
1990	Ligier JS33B	G	Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 szívó	Philippe Alliot Nicola Larini	NR (0 pont)
1989	Ligier JS33	G	Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 szívó	René Arnoux Olivier Grouillard	13. (3 pont)
1988	Ligier JS31	G	Judd CV 3,5L V8 szívó	René Arnoux Stefan Johansson	NR (0 pont)
1987	Ligier JS29B Ligier JS29C	G	Megatron 1,5L soros négyhengeres turbó	René Arnoux Piercarlo Ghinzani	11. (1 pont)
1986	Ligier JS27	P	Renault Gordini EF15 1,5L V6 turbó	René Arnoux Philippe Alliot Jacques Laffite	5. (29 pont)
1985	Ligier JS25	P	Renault Gordini EF4B 1,5L V6 turbó	Andrea de Cesaris Philippe Streiff Jacques Laffite	6. (23 pont)
1984	Ligier JS23	M	Renault Gordini EF4 1,5L V6 turbó	François Hesnault Andrea de Cesaris	10. (3 pont)
1983	Ligier JS21	M	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	Jean-Pierre Jarier Raul Boesel	NR (0 pont)
1982	Ligier JS17 Ligier JS17B Ligier JS19	M	Talbot 3.0 3L V12 szívó	Eddie Cheever Jacques Laffite	8. (20 pont)
1981	Ligier JS17	M	Matra MS81 3L V12 szívó	Jean-Pierre Jarier Jean-Pierre Jabouille Patrick Tambay Jacques Laffite	4. (44 pont)
1980	Ligier JS11/15	G	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	Didier Pironi Jacques Laffite	2. (66 pont)
1979	Ligier JS11	G	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	Patrick Depailler Jacky Ickx Jacques Laffite	3. (61 pont)
1978	Ligier JS7 Ligier JS9	G	Matra MS76 3L V12 szívó	Jacques Laffite	6. (19 pont)
1977	Ligier JS7	G	Matra MS76 3L V12 szívó	Jacques Laffite Jean-Pierre Jarier	8. (18 pont)
1976	Ligier JS5	G	Matra MS73 3L V12 szívó	Jacques Laffite	5. (20 pont)

Külső hivatkozások

• Statisztikák csapatról (németül)