Rial
| Rial | |
| Teljes név | Rial Racing |
| Székhely |  Fussgönheim, Rajna-vidék-Pfalz, Németország |
| Alapító(k) | Günter Schmid |
| Jelentős versenyzők |  Andrea de Cesaris Christian Danner |
| Formula–1-es szereplése | |
| Első verseny | 1988-as Formula–1 brazil nagydíj |
| Utolsó verseny |  1989-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Versenyek száma | 32 |
| Konstruktőri világbajnoki címek | 0 |
| Versenyzői világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A Rial egy német felnigyártó[1], valamint korábbi Formula–1-es konstruktőr, amely 1988-tól két éven keresztül vett részt a világbajnokságon. Az 1970-es években alapított cég vezetője 1987-től Günter Schmid volt, aki korábban a hasonló profilú ATS gyár tulajdonosa volt. Mint utóbbi gyár esetében, így a Rialnál is úgy gondolta, hogy egy Formula–1-es csapat indításával reklámozná a márkát. A csapat 32 versenyen indult, összesen 8 pontot szerzett legjobb eredménye a konstruktőri kilencedik helyezés volt 1988-ban[2]. A második idényük végén kiszálltak a sportágból, de a felnigyártással nem hagytak fel.
A csapat, a Zakspeed istállóval egyetemben, az utolsó német bázisú csapatok egyike volt.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Günter Schmid 1987-ben vásárolta meg a Rialt, éppen azelőtt, hogy a Formula–1-ben éppen a turbómotorok betiltására készültek[3]. Hasonlóan, ahogy az ATS esetében, csapatot alapított, melynek Fußgönheimben volt a székhelye. A csapat főtervezője a korábban az ATS-nél is dolgozó Gustav Brunner lett, aki megtervezte a Rial ARC1 nevű versenyautót. Mivel Brunner tervezte a Ferrari F1/87 nevű autót is, számos hasonlóságot lehetett megfigyelni a két kasztni között, ezért ezt elnevezték "kék Ferrarinak". A meghajtásért a Ford-Cosworth DFZ szívómotorok feleltek[4], az üzemanyagtank kicsire lett szabva, az első felfüggesztés pedig vonórudas kialakítású lett. Egyedüli versenyzőjük Andrea de Cesaris lett.
Rögtön az első versenyen a 14. helyre kvalifikált de Cesaris, és a hatodik helyen is haladt, ám néhány körrel a vége előtt elfogyott az üzemanyaga. A következő versenyeken többször érte utol őket valamilyen meghibásodás, és az autót is módosítaniuk kellett, mert a pilóta feje túlnyúlt a bukókereten. Az üzemanyagtank mérete később is problémákat okozott. Detroitban aztán sikerült szerezniük egy negyedik helyet, és ezzel három pontot. A francia nagydíjtól formahanyatlás kezdődött, és még Brunner is elhagyta a csapatot. A folyamatos kieséseknek köszönhetően csak az idényzárón sikerült célbaérést produkálniuk - mindenesetre egy újonc csapattól ez nem volt olyan rossz eredmény.
1989-ben már két autót is indítottak, az egyiket Christian Danner vezethette, a másikat Volker Weidler. Az új autót Stefan Fober tervezte, az előd továbbfejlesztésével, amellett egy újabb specifikációjú Ford-Cosworth motort kapott. A turbómotorok betiltása miatt rekordszámú, 39 autó nevezett minden egyes futamra, a leggyengébb csapatok és az újoncok közül egy prekvalifikáción kellett eldönteni, hogy melyikük vehet részt a 26 fős időmérőn[5]. Dannernek nem kellett prekvalifikálnia, az újonc Weidlernek viszont igen. Dannernek az első futamon sikerült részt vennie, a következő kettőre azonban nem tudott kvalifikálni a gyorsuló riválisok miatt. Az amerikai nagydíjon aztán neki is sikerült elérnie egy negyedik helyet, Kanadában pedig nyolcadik lett - ez volt a csapat történetének utolsó célbaérése. Weidlernek ezidáig még a prekvalifikáció sem sikerült, a brit nagydíj után csak azért kerülhetett ki ebből a körből, mert a Rial az eredményei miatt már nem kényszerült erre. Weidlert azonban tovább üldözte a balszerencse: a német nagydíj időmérőjéről kizárták, mert megtolták az autóját, a magyar nagydíjén pedig egy illegális hátsó szárnyat szereltek fel, mely miatt törölték a köridejét. Emiatt összeveszett Günter Schmiddel és otthagyta a csapatot - ahogy Stefan Fober tervező is, mert a szabálytalanság miatt kapott pénzbüntetést Schmid Fober nyakába varrta. A csapat új versenyzője Pierre-Henri Raphanel lett, az új tervező pedig Christian Vanderpleyn. A csapat eredményei azonban jottányit sem javultak, ezért Danner is távozott a portugál nagydíj után[6]. A spanyol nagydíjon Gregor Foitek váltotta őt, aki azonban az időmérő edzésen a hátsó szárny törése miatt óriási balesetet szenvedett és azonnal ott is hagyta őket. A szezont Bertrand Gachot-val fejezték be, de ő sem tudott jobb eredményeket elérni. A csapat a 13. helyen zárta a bajnokságot[7], az idény végeztével pedig inkább visszaléptek.
Eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Teljes Formula–1-es eredménylistája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Kasztni | Motor | Gumi | Versenyző(k) | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pont | Poz. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1988 | Rial ARC1 | Ford-Cosworth DFZ | G | BRA | SMR | MON | MEX | CAN | DET | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 3 | 9. | |
| Andrea de Cesaris | KI | KI | KI | KI | 9 | 4 | 10 | KI | 13 | KI | KI | KI | KI | KI | KI | 8 | ||||||
| 1989 | Rial ARC2 | Ford-Cosworth DFR | G | BRA | SMR | MON | MEX | USA | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 3 | 13. | |
| Christian Danner | 14 | NK | NK | 12 | 4 | 8 | NK | NK | NK | NK | NK | NK | NK | |||||||||
| Volker Weidler | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | KIZ | NK | ||||||||||||
| Pierre-Henri Raphanel | NK | NK | NK | NK | NK | NK | ||||||||||||||||
| Gregor Foitek | NK | |||||||||||||||||||||
| Bertrand Gachot | NK | NK |
Forráshivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Avdanli. "BRAND". RIAL Leichtmetallfelgen (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. január 26.
- ↑ "Formula 1® - The Official F1® Website". www.formula1.com (angol nyelven). 2015. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 26.
- ↑ "Latest Formula 1 Breaking News - Grandprix.com". www.grandprix.com. Hozzáférés: 2026. január 26.
- ↑ "Rial - Profile". www.f1rejects.com. 2012. október 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 26.
- ↑ Grandprix.com - First & fastest: The original online F1 news service. "Grandprix.com". www.grandprix.com (angol nyelven). 2015. szeptember 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 26.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "Gregor Foitek - Biography". f1rejects.com. 2004. július 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 26.
- ↑ "Formula 1™ - The Official F1™ Website". www.formula1.com (angol nyelven). 2011. június 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. január 26.
