Porsche (Formula–1)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Német Porsche
Teljes név Porsche
Székhely Stuttgart, Németország
Alapító(k) Ferdinand Porsche
Jelentős versenyzők Német Wolfgang von Trips
Svéd Joakim Bonnier
USA Dan Gurney
Motorok Porsche
Gumik Dunlop
Formula–1-es szereplése
Első verseny Német 1957-es német nagydíj
Utolsó verseny Német 1964-es német nagydíj
Versenyek száma 35
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Első győzelem Francia 1962-es francia nagydíj
Utolsó győzelem Francia 1962-es francia nagydíj
Győzelmek 1
Első rajtkockák 1
Leggyorsabb körök 0

A Porsche egy egykori Formula–1-es, előtte pedig Formula–2-es konstruktőr. Előbbi versenysorozatban 1957-ben mutatkozott be, ahol 1964-ig szerepelt. Ezalatt egy győzelmet, három második és egy harmadik helyet, valamint egy pole-pozíciót szerzett, mindegyiket az amerikai Dan Gurney révén. A csapat legjobb eredménye a konstruktőri versenyben egy harmadik hely.

Története[szerkesztés]

A Porsche az 1950-es évek végén részt vett a Formula–2-ben a 718 RSK kétüléses sportautóval, amennyiben ezt a szabályok megengedték. Később elkészült a 718-as, amelyet 1500 köbcentiméteres motorral szereltek fel. 1961-ben, amikor a Formula–1-ben a motorok hengerűrtartalmát 1,5 literre csökkentették, a Porsche Joakim Bonnier és Dan Gurney versenyzőkkel indult a szezonban. Gurney háromszor lett második, a csapat 22 ponttal a konstruktőri harmadik helyet szerezte meg.

Porsche 804

1962-re új nyolchengeres motort építettek. A 804-essel szerezte meg Gurney a csapat egyetlen világbajnoki futamgyőzelmét konstruktőrként a sportágban, a francia nagydíjon. Egy héttel később az amerikai versenyző megismételte ezt a sikert a Porsche hazai közönsége előtt, egy nem világbajnoki futamon, amelyet a stuttgarti Solitudenringen rendeztek. Az évad végén a magas költségek miatt a Porsche kiszállt a sportágból. Privát versenyzők még 1964-ig indultak a korszerűtlennek számító Porsche 718-as autóval.

Két évtizeddel később, 1983-ban motorszállítóként tértek vissza a Formula–1-be, és V6-os elrendezésű, vízhűtéses turbómotorokkal látták el a McLaren csapatot. A projektet a TAG finanszírozta. A TAG-Porsche motorokkal két konstruktőri (1984, 1985) és három egyéni világbajnoki címet (1984, 1985, 1986) szerzett a McLaren. 1984 és 1987 között 25 futamgyőzelmet arattak a McLarennel. A márka 1991-ben visszatért a Footwork motorbeszállítójaként, de ezúttal a kapcsolat katasztrofálisan sikerült. Két V6-os TAG-motort kombináltak egymással (a turbófeltöltőt eltávolították), ráadásul a motor túl nehézre (180 kg) sikerült. A szezon felében kvalifikálniuk sem sikerült magukat a versenyekre, egyetlen pontot sem szereztek. A Porsche ezután végérvényesen visszavonult a sportágból.

Formula–1-es eredmények[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Kasztni Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Pont Helyezés
1957 550RS (F2) Porsche Flat-4 ARG MON 500 FRA GBR GER PSC ITA –* –*
Olaszország Umberto Maglioli Ki
Németország Edgar Barth 12
1958 RSK (F2) Porsche Flat-4 ARG MON NED 500 BEL FRA GBR GER POR ITA MOR 0 9.
Németország Edgar Barth 6
1959 Behra-Porsche RSK (F2)
718 (F2)
Porsche Flat-4 MON 500 NED FRA GBR GER POR ITA USA 0 7.
Olaszország Maria Teresa de Filippis NK
Németország Wolfgang von Trips Ki NI
1960 718 (F2)
718/2
Porsche Flat-4 ARG MON 500 NED BEL FRA GBR POR ITA USA 1 7.
Németország Edgar Barth 7
Németország Hans Herrmann 6
1961 718
718/2
787
Porsche Flat-4 MON NED BEL FRA GBR GER ITA USA 22 (23) 3.
Svédország Jo Bonnier Ki 11 7 7 5 Ki Ki 6
USA Dan Gurney 5 10 6 2 7 7 2 2
Németország Hans Herrmann 9 13
1962 718
804
Porsche Flat-4
Porsche Flat-8
NED MON BEL FRA GBR GER ITA USA RSA 18 (19) 5.
Svédország Jo Bonnier 7 5 10 Ki 7 6 13
USA Dan Gurney Ki Ki 1 9 3 Ki 5
USA Phil Hill NI
* 1958-ig nem rendeztek konstruktőri bajnokságot

Külső hivatkozások[szerkesztés]