1958-as Formula–1 marokkói nagydíj

1958-as marokkói nagydíj
Az évad 11. versenye a 11-ből az 1958-as Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum	1958. október 19.
Hivatalos elnevezés	VII. Grand Prix du Maroc
Helyszín	Ain-Diab Circuit, Casablanca, Marokkó
Versenypálya	7,618 km
Táv	403,754 km
Körök	53
Időjárás	napos, száraz, meleg
Pole-pozíció
Versenyző	Mike Hawthorn (Ferrari)
Idő	2:23,1
Leggyorsabb kör
Versenyző	Stirling Moss (Vanwall)
Idő	2:22,5 (21. a(z) 53-ból)
Dobogó
Első	Stirling Moss (Vanwall)
Második	Mike Hawthorn (Ferrari)
Harmadik	Phil Hill (Ferrari)

A marokkói nagydíj volt az 1958-as Formula–1 világbajnokság szezonzáró futama, amelyet 1958. október 19-én rendeztek meg a marokkói Ain-Diab Circuiten, Casablancában.

Futam

A sportág történetének máig egyetlen marokkói nagydíjára és az évadzáró futamra a Casablanca melletti rendkívül gyors Ain-Diab versenypályán került sor. Az eseményen az újonnan megkoronázott V. Mohammed király is jelen volt. A verseny előtt úgy állt, hogy Mossnak a világbajnoki címhez a leggyorsabb kört is megfutva kell győznie, Hawthornnak pedig legalább harmadikként kell célba érnie. Ha a felsoroltak közül valamelyik nem teljesül, akkor Hawthorn a világbajnok. Mint ahogy az várható volt, Hawthorn és Moss szerezte meg az első két rajtkockát, mellőlük Lewis-Evans indulhatott. A második sort Jean Behra, illetve Phil Hill foglalta el.

A rajtnál Moss átvette a vezetést, Phil Hill pedig – a monzai versenyhez hasonlóan – kiváló startolását követően feljött a második helyre. Az amerikai több alkalommal is megpróbált az élre állni, de a 3. körben ráment az egyik bukótérre, és visszaesett Hawthorn és Bonnier mögé. Hill hamar megelőzte a svédet, Hawthorn pedig maga elé intette, hogy menjen Moss után. Brooks, aki Hawthorn megelőzésével lelkesen segíteni akart csapattársának, megelőzte Bonniert, majd miután utolérte a világbajnoki esélyes Ferrarit, mellette is elment. Moss a 16 körben beleszaladt a lekörözött Wolfgang Seidel hátuljába, aminek következtében Vanwallja meghorpadt. Moss a 21. körben új körrekordott futott – ami egy pont pluszt jelentett számára –, míg Hawthorn begyorsult, majd 11 körön keresztül csatázott Brooksszal, mielőtt a Vanwall a 30. körben el nem füstölt. Hillnek azt mondták, lassítson, hogy csapattársa átvehesse tőle a második pozíciót.

A harmadik Vanwallban ülő Lewis-Evans megpróbált felzárkózni, de a 42. körben motorja elfüstölt, és ahogy az autó letért a pályáról, a motorból permetszerűen szivárgó olaj lángra kapott. Lewis-Evans lángoló overallban kiugrott, és a lángokat eloltották. Mindezek ellenére súlyos égési sérüléseket szenvedett, repülővel Angliába szállították, ahol hat nap múlva elhunyt.

Az 53 körös megmérettetést végül Moss nyerte Hawthorn, Hill, Bonnier és Schell előtt. Az itt szerzett második helyével és az évad során gyűjtött 42 pontjával Mike Hawthorn lett a világbajnok, honfitársa, Stirling Moss pedig, egy egységgel alulmaradva, sorozatban negyedszerre is csak második lett összetettben. Érdekesség, hogy Hawthorn úgy lett világbajnok, hogy mindössze egyetlen alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára a szezon során (Franciaország). Hasonló eset eddig csak egyszer, 1982-ben fordult elő a Formula–1-ben, akkor Keke Rosberg lett a világbajnok.

Helyezés	Rajtszám	Versenyző	Csapat/Motor	Futott kör	Idő/Kiesés oka	Rajthely	Pont
1	8	Stirling Moss	Vanwall	53	2h09:15,1	2	8
2	6	Mike Hawthorn	Ferrari	53	+ 1:24,7	1	6
3	4	Phil Hill	Ferrari	53	+ 1:25,5	5	4
4	18	Jo Bonnier	BRM	53	+ 1:46,7	8	3
5	16	Harry Schell	BRM	53	+ 2:33,7	10	2
6	22	Masten Gregory	Maserati	52	+ 1 kör	13
7	28	Roy Salvadori	Cooper-Climax	51	+ 2 kör	14
8	30	Jack Fairman	Cooper-Climax	50	+ 3 kör	11
9	38	Hans Herrmann	Maserati	50	+ 3 kör	18
10	34	Cliff Allison	Lotus-Climax	49	+ 4 kör	16
11	50	Jack Brabham	Cooper-Climax	49	+ 4 kör	19
12	26	Gerino Gerini	Maserati	48	+ 5 kör	17
13	20	Bruce McLaren	Cooper-Climax	48	+ 5 kör	21
14	58	Robert La Caze	Cooper-Climax	48	+ 5 kör	23
15	48	André Guelfi	Cooper-Climax	48	+ 5 kör	25
16	32	Graham Hill	Lotus-Climax	46	+ 7 kör	12
Ki	12	Stuart Lewis-Evans	Vanwall	41	Baleset	3
Ki	54	François Picard	Cooper-Climax	31	Baleset	24
Ki	56	Tom Bridger	Cooper-Climax	30	Baleset	22
Ki	2	Olivier Gendebien	Ferrari	29	Baleset	6
Ki	10	Tony Brooks	Vanwall	29	Motorhiba	7
Ki	14	Jean Behra	BRM	26	Motorhiba	4
Ki	20	Ron Flockhart	BRM	15	Motorhiba	15
Ki	24	Wolfgang Seidel	Maserati	15	Baleset	20
Ki	36	Maurice Trintignant	Cooper-Climax	9	Motorhiba	9

A világbajnokság végeredménye

H	Versenyzők	Pont	H	Konstruktőrök	Pont
1.	Mike Hawthorn	42 (49)	1.	Vanwall	48 (57)
2.	Stirling Moss	41	2.	Ferrari	40 (57)
3.	Tony Brooks	24	3.	Cooper-Climax	31
4.	Roy Salvadori	15	4.	BRM	18
5.	Peter Collins	14	5.	Maserati	6
6.	Harry Schell	14	6.	Lotus-Climax	3
7.	Maurice Trintignant	12	7.	Connaught-Alta	0
8.	Luigi Musso	12	8.	Osca	0
9.	Stuart Lewis-Evans	11	9.	Porsche	0
10.	Phil Hill	9

(A teljes lista)

Statisztikák

Vezető helyen:

• Stirling Moss: 53 kör (1–53.)

Stirling Moss 14. győzelme, 12. leggyorsabb köre. Mike Hawthorn 4. pole-pozíciója.

• Vanwall 9. győzelme.

Stuart Lewis-Evans és Mike Hawthorn utolsó versenye. Hawthorn 1959. január 22-én Londonba tartva Lotus sportkocsijával teherautóval ütközött és életét vesztette.

Források

• A Formula–1 hivatalos oldala
• Az 1958-as marokkói nagydíj (grandprix.com)

Előző nagydíj: 1958-as Formula–1 olasz nagydíj	FIA 1958-as Formula–1 világbajnokság	Következő nagydíj: 1959-es Formula–1 monacói nagydíj
Előző nagydíj: nem rendeztek	Formula–1 marokkói nagydíj	Következő nagydíj: nem rendeztek