Masten Gregory
| Masten Gregory | |
 | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1932. február 29. Kansas City |
| Elhunyt | 1985. november 8. (53 évesen) Porto Ercole |
| Nemzetisége |  amerikai |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1957 – 1963, 1965 |
| Csapata | Cooper (privát is), BRM (privát is) privát Maserati, Behra-Porsche, Lola, Lotus, |
| Nagydíjak száma | 46 (38 rajt) |
| Dobogós helyezések | 3 |
| Első nagydíj |  1957 monacói nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  1965 olasz nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Masten Gregory témájú médiaállományokat. | |
Masten Gregory (Kansas City, Missouri, 1932. február 29. – Porto Ercole, Olaszország, 1985. november 8.) volt amerikai autóversenyző, Formula–1-es pilóta.
Pályafutása
[szerkesztés]Kisgyermek volt, amikor édesapja meghalt, és az ő örökségéből vásárolta első autóját 19 évesen. 21 éves koráig ugyan hivatalosan nem juthatott hozzá ehhez a pénzhez, de addig is egy rokonának versenycsapatában edződött, majd 18 évesen megnősült, így elérve, hogy idő előtt felvehesse a hagyatékot.[1] Rendkívül gyenge látása miatt erős szemüvegeket kellett viselnie. Már a harmadik viadalán győzni tudott, és sikeresen szerepelt a továbbiakban is különböző amerikai futamokon. Ekkor kapta a “Kansas Villáma” becenevet.[2] Eredményeinek köszönhetően 1953-ban meghívták a nagy presztízsű “Buenos Aires 1000 km” elnevezésű sportautó-versenyre, amely első külföldi viadala volt.
Hazájában és Európában is próbált feltűnést kelteni, de az áttörésre 1957-ig várnia kellett: ekkor az 1000 kilométeres Buenos Aires-i verseny megnyerésével felhívta magára a figyelmet. A Formula–1-ben 1957-ben, Monacóban debütált egy Maserati 250F volánjánál és a harmadik helyen intették le. Németországban és a pescarai versenyen 4-4 lett és hatodikként végzett a világbajnokságon. Első éve után a Ferrari is megkereste őt, ám a kevés versenyzési lehetőséget biztosító szerződésajánlatra végül nemet mondott. 1958-ban is Maseratival versenyzett, kevésbé sikeresen. Ezután váltott, és a következő években Cooper, Porsche, Lotus, Lola és BRM autókkal indult. 1959-ben a Cooper harmadik számú versenyzője lett Jack Brabham és Bruce McLaren mellett.A Holland Nagydíjon a rajtnál Bonnier állt az élre, de Gregory a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. A következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett. A Portugál Nagydíjon második helyen ért célba és az összetett bajnokságban 9. lett.
Ezek után legközelebb 1962-ben szerzett pontot. A UDT Laystall Racing Team pilótájaként az amerikai nagydíjon a 6. helyen ért célba. Az 1965-ös olasz nagydíj volt karrierje utolsó Formula–1-es versenye.
1965-ben az osztrák Jochen Rindttel és az amerikai Ed Hugussal megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt. 1965-ig 38 Nagydíjon vett részt, ezután sportkocsiversenyeken indult. Barátja, a svéd Jo Bonnier 1972-ben, LeMans-ban bekövetkezett halála miatt befejezte versenyzői pályafutását. Amszterdamban telepedett le, és gyémántkereskedő lett. 53 éves korában, 1985. november 8-án szívinfarktusban hunyt el az olaszországi Porto Ercole-ben.[3]
Eredményei
[szerkesztés]Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole pozícióból indult
Dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1957 | Scuderia Centro Sud | ARG |
MON 3 |
500 |
FRA |
GBR |
GER 8 |
PES 4 |
ITA 4 |
6. | 10 | |||
| 1958 | Scuderia Centro Sud | ARG DNA |
MON |
BEL ki |
FRA |
ITA 4* |
NC | 0[4] | ||||||
| H.H. Gould | NED ki |
500 |
||||||||||||
| Owen Racing Organisation | GBR DNA |
GER |
POR |
|||||||||||
| Temple Buell | MOR 6 | |||||||||||||
| 1959 | Cooper | MON ki |
500 |
NED 3 |
FRA ki |
GBR 7 |
GER ki |
POR 2 |
ITA |
USA |
8. | 10 | ||
| 1960 | Camoradi International | ARG 12 |
NC | 0 | ||||||||||
| Scuderia Centro Sud | MON DNQ |
500 |
NED DNS |
BEL |
FRA 9 |
GBR 14 |
POR 9 |
ITA |
USA |
|||||
| 1961 | Camoradi International | MON DNQ |
NED DNS |
BEL 10 |
FRA 12 |
GBR 11 |
GER DNA |
NC | 0 | |||||
| UDT Laystall Racing Team | ITA ki |
USA ki |
||||||||||||
| 1962 | UDT Laystall Racing Team | NED ki |
MON DNQ |
BEL ki |
FRA ki |
GBR 7 |
GER |
ITA 12 |
USA 6 |
RSA |
18. | 1 | ||
| 1963 | Tim Parnell | MON |
BEL |
NED |
FRA ki |
ITA ki |
NC | 0 | ||||||
| Reg Parnell Racing | GBR 11 |
GER |
USA ki |
MEX ki |
RSA |
|||||||||
| 1965 | Scuderia Centro Sud | RSA |
MON |
BEL ki |
FRA |
GBR 12 |
NED |
GER 8 |
ITA ki |
USA |
MEX |
NC | 0 |
Le Mans-i 24 órás autóverseny
[szerkesztés]
.svg){kind=small}
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Retro - Az autóból való kiugrás mestere, 2016. február 19. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
- ↑ Cox, Michael: "The Kansas City Flash": The Lives & Times of Masten Gregory. Atlas F1. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
- ↑ Masten Gregory, 2016. február 29. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
- ↑ Nem kapott világbajnoki pontokat. A távot Carroll Shelby-vel közösen teljesítette.
További információk
[szerkesztés]- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
