Masten Gregory

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Masten Gregory
GregoryMasten1965.jpg
Életrajzi adatai
Született1932. február 29.
Kansas City
Elhunyt1985. november 8. (53 évesen)
Porto Ercole
Nemzetisége USA amerikai
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19571963, 1965
Csapata Cooper (privát is), BRM (privát is)
privát Maserati, Behra-Porsche, Lola, Lotus,
Nagydíjak száma 46 (38 rajt)
Dobogós helyezések 3
Első nagydíj monaco 1957 monacói nagydíj
Legutolsó nagydíj olasz 1965 olasz nagydíj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Masten Gregory témájú médiaállományokat.

Masten Gregory (Kansas City, 1932. február 29.Porto Ercole, Olaszország, 1985. november 8.) volt amerikai autóversenyző, Formula–1-es pilóta.

Pályafutása[szerkesztés]

Kisgyermek volt, amikor édesapja meghalt, és az ő örökségéből vásárolta első autóját 19 évesen. 21 éves koráig ugyan hivatalosa nem juthatott hozzá ehhez a pénzhez, de addig is egy rokonának versenycsapatában edződött, majd 18 évesen megnősült, így elérve, hogy idő előtt felvehesse a hagyatékot.[1] Rendkívül gyenge látása miatt erős szemüvegeket kellett viselnie. Már a harmadik viadalán győzni tudott, és sikeresen szerepelt a továbbiakban is különböző amerikai futamokon. Ekkor kapta a “Kansas Villáma” becenevet.[2] Eredményeinek köszönhetően 1953-ban meghívták a nagy presztízsű “Buenos Aires 1000 km” elnevezésű sportautó-versenyre, amely első külföldi viadala volt.

Hazájában és Európában is próbált feltűnést kelteni, de az áttörésre 1957-ig várnia kellett: ekkor az 1000 kilométeres Buenos Aires-i verseny megnyerésével felhívta magára a figyelmet. A Formula–1-ben 1957-ben, Monacóban debütált egy Maserati 250F volánjánál és a harmadik helyen intették le. Németországban és a pescarai versenyen 4-4 lett és hatodikként végzett a világbajnokságon. Első éve után a Ferrari is megkereste őt, ám a kevés versenyzési lehetőséget biztosító szerződésajánlatra végül nemet mondott. 1958-ban is Maseratival versenyzett, kevésbé sikeresen. Ezután váltott, és a következő években Cooper, Porsche, Lotus, Lola és BRM autókkal indult. 1959-ben a Cooper harmadik számú versenyzője lett Jack Brabham és Bruce McLaren mellett.A Holland Nagydíjon a rajtnál Bonnier állt az élre, de Gregory a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. A következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett. A Portugál Nagydíjon második helyen ért célba és az összetett bajnokságban 9. lett.

Ezek után legközelebb 1962-ben szerzett pontot. A UDT Laystall Racing Team pilótájaként az amerikai nagydíjon a 6. helyen ért célba. Az 1965-ös olasz nagydíj volt karrierje utolsó Formula–1-es versenye.

1965-ben az osztrák Jochen Rindttel és az amerikai Ed Hugussal megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt. 1965-ig 38 Nagydíjon vett részt, ezután sportkocsiversenyeken indult. Barátja, a svéd Jo Bonnier 1972-ben, LeMans-ban bekövetkezett halála miatt befejezte versenyzői pályafutását. Amszterdamban telepedett le, és gyémántkereskedő lett. 53 éves korában, 1985. november 8-án szívinfarktusban hunyt el az olaszországi Porto Ercole-ben.[3]

Eredményei[szerkesztés]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole pozícióból indult
Dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1957 Scuderia Centro Sud ARG
MON
3
500
FRA
GBR
GER
8
PES
4
ITA
4
6. 10
1958 Scuderia Centro Sud ARG
DNA
MON
BEL
ki
FRA
ITA
4*
NC 0[4]
H.H. Gould NED
ki
500
Owen Racing Organisation GBR
DNA
GER
POR
Temple Buell MOR
6
1959 Cooper MON
ki
500
NED
3
FRA
ki
GBR
7
GER
ki
POR
2
ITA
USA
8. 10
1960 Camoradi International ARG
12
NC 0
Scuderia Centro Sud MON
DNQ
500
NED
DNS
BEL
FRA
9
GBR
14
POR
9
ITA
USA
1961 Camoradi International MON
DNQ
NED
DNS
BEL
10
FRA
12
GBR
11
GER
DNA
NC 0
UDT Laystall Racing Team ITA
ki
USA
ki
1962 UDT Laystall Racing Team NED
ki
MON
DNQ
BEL
ki
FRA
ki
GBR
7
GER
ITA
12
USA
6
RSA
18. 1
1963 Tim Parnell MON
BEL
NED
FRA
ki
ITA
ki
NC 0
Reg Parnell Racing GBR
11
GER
USA
ki
MEX
ki
RSA
1965 Scuderia Centro Sud RSA
MON
BEL
ki
FRA
GBR
12
NED
GER
8
ITA
ki
USA
MEX
NC 0

Le Mans-i 24 órás autóverseny[szerkesztés]

Év Osztály Autó Csapat Csapattárs(ak) Oszt. hely.
1955 S 3.0 Ferrari 750 Monza
Ferrari 3.0L I4
FRA Mike Sparken FRA Mike Sparken Kiesett
1957 S 5000 Jaguar D-Type
Jaguar 3.8L I6
UK J.D. Hamilton UK Duncan Hamilton 6.
1958 S 3000 Jaguar D-Type
Jaguar 3.0L I6
UK Ecurie Ecosse UK Jack Fairman Kiesett
1959 S 3.0 Jaguar D-Type Modified
Jaguar 3.0L I6
UK Ecurie Ecosse UK Innes Ireland Kiesett
1960 S 3.0 Maserati Tipo 61 Birdcage
Maserati 2.9L I4
USA Camoradi USA USA Chuck Daigh Kiesett
1961 S 2.0 Porsche718/4 RS Spyder
Porsche 2.0L Flat-4
GER Porsche System Engineering USA Bob Holbert 5.
1962 GT 3.0 Ferrari 250 GTO
Ferrari 3.0L V12
UK UDT / Laystall Racing Team UK Innes Ireland Kiesett
1963 GT 3.0 Ferrari 250 GTO LMB
Ferrari 3.0L V12
USA North American Racing Team UK David Piper 6.
1964 P 5.0 Ford GT40 Mk.I
Ford 4.2L V8
USA Ford Motor Company USA Richie Ginther Kiesett
1965 P 5.0 Ferrari 250LM
Ferrari 3.3L V12
USA North American Racing Team USA Ed Hugus
AUT Jochen Rindt
1.
1966 P 5.0 Ferrari 365 P2
Ferrari 4.4L V12
USA North American Racing Team USA Bob Bondurant Kiesett
1968 S 5.0 Ferrari 250LM
Ferrari 3.3L V12
USA North American Racing Team USA Charlie Kolb Kiesett
1969 S 5.0 Lola T70 Mk.IIIB
Chevrolet 5.0L V8
Svájc Scuderia Filipinett SWE Joakim Bonnier Kiesett
1970 P 3.0 Alfa Romeo T33/3
Alfa Romeo 3.0L V8
ITA Autodelta SpA NED Toine Hezemans Kiesett
1971 S 5.0 Ferrari 512S Spyder
Ferrari 5.0L V12
USA North American Racing Team CAN George Eaton Kiesett
1972 GT 5.0 Ferrari 365 GTB/4
Ferrari 4.4L V12
USA North American Racing Team USA Luigi Chinetti Jr. Kiesett

Források[szerkesztés]

  1. Retro - Az autóból való kiugrás mestere, 2016. február 19. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
  2. Cox, Michael: "The Kansas City Flash": The Lives & Times of Masten Gregory. Atlas F1. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
  3. Masten Gregory, 2016. február 29.
  4. Nem kapott világbajnoki pontokat. A távot Carroll Shelby-vel közösen teljesítette.

További információk[szerkesztés]