Johnny Dumfries
Johnny Dumfries | |
Életrajzi adatai | |
Teljes neve | John Colum Crichton-Stuart, 7th Marquess of Bute |
Született | 1958. április 26. (62 éves) Rothesay, Skócia, Egyesült Királyság |
Nemzetisége | brit |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1986 |
Csapata | Team Lotus |
Nagydíjak száma | 16 (15 rajt) |
VB-pontok | 3 |
Első nagydíj |
![]() |
Legutolsó nagydíj |
![]() |
1986-os VB-helyezés | 13. |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Dumfries témájú médiaállományokat. |
John Colum Crichton-Stuart, 7th Marquess of Bute (Rothesay, Skócia, 1958. április 26. –) skót autóversenyző, Formula–1-es autóversenyző, őrgróf és üzletember.[1]
Pályafutása[szerkesztés]
A Williams F1-es csapatánál helyezkedett el, mint teherautó-sofőr. Az így keresett pénzt persze karrierje építésébe fektette, és Formula Ford 1600-as autókkal kezdett versenyezni, majd a kezdeti tapasztalatok megszerzését követően a Brit Formula 3-as Bajnokságban folytatta. 1983-ban hívta fel először a figyelmet magára azzal a látványos csatával, amelyet a brazil Ayrton Senna ellen vívott Silverstone-ban.[2] A következő évben már nem pusztán felvillanásai voltak, hanem tíz győzelmet aratva meg is szerezte a sorozat bajnoki címét, míg az olasz Ivan Capelli mögött második lett az Európai Formula 3-as bajnokságban. 1985-ben feljebb lépett, és az európai Formula 3000-esek között versenyzett, ám ez az év nagy csalódást hozott, mivel mindössze egyetlen pontot sikerült szereznie, és ezzel a tizenhatodik helyen végzett az összetettben. 1986-ban a Formula–1-es világbajnokság mezőnyében találta magát. A brazil Ayrton Senna a Lotus csapatnál megvétózta, hogy az angol Derek Warwickot leszerződtessék mellé.[3] Kellett tehát egy kellő tapasztalattal rendelkező ám nem túl karakteres pilóta Senna mellé, és így esett a választás Dumfriesre. Ő egyfelől beváltotta a reményeket, mivel nem jelentett veszélyt a brazilra, ám másfelől nem. Ugyanis a vártnál jobban elmaradt Ayrton eredményeitől, mindössze három pontot tudott szerezni Senna ötvenötével szemben, ráadásul Monacóban kvalifikálnia sem sikerült magát. 1987-ben a Renault helyére a Honda érkezett új motorszállítóként, és mivel ők ragaszkodtak egy japán versenyzőhöz, így Dumfries kikerült a csapatból, átadva ülését Nakadzsima Szatorunak. Ezzel, tizenöt teljesített világbajnoki futamot követően, az összetettben elért tizenharmadik helyezésével elbúcsúzott a Formula–1-től.[4]
Persze az autóversenyzéstől nem akart elszakadni, így 1987-ben sportautó-futamokon folytatta pályafutását. És 1988-ban egy Jaguarral, a holland Jan Lammers és az angol Andy Wallace társaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt, ezzel elérve pályafutása csúcsát.[5] Még három évig versenyzett a Toyota és a Courage Compétition színeiben, majd 1991 végén visszavonult.[6] Azóta családja üzleti vállalkozásainak aktív résztvevője.
Család[szerkesztés]
Skócia egyik legrégebbi arisztokrata családjába, az angol királynő rokonaként született 1958. április 26-án. Felmenői között volt skót király és brit miniszterelnök egyaránt. Kiváló oktatásban részesült, de a tanulmányok helyett inkább az autósportok érdekelték, és ezért a szenvedélyéért bármit képes volt megtenni.[3] Úgy érezte, hogy nemesi származása inkább hátráltatja mintsem segíti versenyzői pályafutását, ezért festőként és dekoratőrként kezdett dolgozni.
Családfája[szerkesztés]
|