1960-as Formula–1 argentin nagydíj
 1960-as argentin nagydíj | |
| Az évad 1. versenye a 10-ből az 1960-as Formula–1 világbajnokságon. | |
.svg) | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1960. február 7. |
| Hivatalos elnevezés | VII. Gran Premio de la Republica Argentina |
| Helyszín | Autódromo Oscar Alfredo Gálvez, Buenos Aires, Argentína |
| Versenypálya | 3,912 km |
| Táv | 312,960 km |
| Körök | 80 |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző | .svg){kind=small} Stirling Moss(Cooper-Climax) |
| Idő | 1:36,9 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | Stirling Moss (Cooper-Climax) |
| Idő | 1:38,9 (37. a(z) 80-ból) |
| Dobogó | |
| Első |  Bruce McLaren(Cooper-Climax) |
| Második | Cliff Allison (Ferrari) |
| Harmadik |  Maurice Trintignant Stirling Moss(Cooper-Climax) |
Az 1960-as Formula–1-es világbajnokság szezonnyitó futama az argentin nagydíj volt.
Futam
[szerkesztés]Mivel a brit farmotoros autók nagyon versenyképesek voltak az előző évben, a Ferrari is elkezdett építeni egy ilyen autót, de az 1960-as évadot a régi Dino 246-osokkal kezdték. Colin Chapman már egy farmotoros autóval, a Lotus 18-assal indult az évadnyitó argentin nagydíjon. Az első versenyt a korábbiakhoz képest később rendezték, de így is többségében előző évi autók indultak. Az egyetlen jelentős változásnak számított, hogy Graham Hill a BRM csapathoz csatlakozott.
Buenos Airesben Stirling Moss állt a pole pozícióban Rob Walker Cooperjével. Az időmérésen 1,6 másodperccel volt gyorsabb a második Innes Ireland Lotusánál. Mellettük Graham Hill és Jo Bonnier BRM-je indult az első sorból. Ireland jó rajtjának köszönhetően átvette a vezetést, az első kör végén vezetett Bonnier, Graham Hill és Phil Hill előtt, aki a második sorból indult Ferrarijával. Moss rosszul sikerült rajtja után nyolcadiknak esett vissza. A második körben Ireland megcsúszott, eközben Moss gyorsan zárkózott előre. Moss megelőzte Carlos Menditeguy Cooperjét, José Froilán González Ferrariját, Jack Brabham Cooperjét, Hill Ferrariját, Ireland megelőzése után pedig már harmadik volt. A 10. körben Moss megelőzte a második Graham Hillt, majd öt körrel később átvette a vezetést Bonniertől. A svéd a 21. körben sikeresen megelőzte Mosst, aki 15 körrel később ismét visszavette a vezetést. A 42. körben törött felfüggesztés miatt kiállt, Bonnier majdnem egy kör előnnyel vezette a mezőnyt ekkor. Irelandé lett a második hely, míg Graham Hill és Brabham kiesésével Bruce McLaren feljött a harmadik helyre. 12 körrel a leintés előtt Bonnier motorproblémával küzdött, Ireland pedig váltóproblémával küzdött, így visszacsúszott a mezőnyben. McLaren így az élre állt és győzött a Cooper T51-essel Cliff Allison Ferrarija előtt. Moss a harmadik helyen ért célba, mivel kiesése után átvette Maurice Trintignant autóját. A vezetőcsere miatt egyikük sem kapott pontot a verseny után.
| Rsz. | Versenyző | Csapat | Körök | Idő/Kiesések | Start | Pontok | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 16 |  Bruce McLaren
|
Cooper-Climax | 80 | 2:17'49,5 | 13 | 8 |
| 2 | 24 | Cliff Allison
|
Ferrari | 80 | + 26,3 | 7 | 6 |
| 3 | 38 | Maurice Trintignant Stirling Moss
|
Cooper-Climax | 80 | + 36,9 | 8 | 0* |
| 4 | 6 | Carlos Menditéguy
|
Cooper-Maserati | 80 | + 53,3 | 12 | 3 |
| 5 | 30 |  Wolfgang von Trips
|
Ferrari | 79 | + 1 kör | 5 | 2 |
| 6 | 20 | Innes Ireland
|
Lotus-Climax | 79 | + 1 kör | 2 | 1 |
| 7 | 40 |  Jo Bonnier
|
BRM | 79 | + 1 kör | 4 | |
| 8 | 26 |  Phil Hill
|
Ferrari | 77 | + 3 kör | 6 | |
| 9 | 46 | Alberto Rodriguez Larreta
|
Lotus-Climax | 77 | + 3 kör | 15 | |
| 10 | 32 | José Froilán González
|
Ferrari | 77 | + 3 kör | 11 | |
| 11 | 4 | Roberto Bonomi
|
Cooper-Maserati | 76 | + 4 kör | 17 | |
| 12 | 2 | Masten Gregory
|
Behra-Porsche-Porsche | 76 | + 4 kör | 16 | |
| 13 | 14 |  Gino Munaron
|
Maserati | 72 | + 8 kör | 19 | |
| 14 | 10 | Nasif Estéfano
|
Maserati | 70 | + 10 kör | 20 | |
| Kie | 34 | Harry Schell
|
Cooper-Climax | 63 | Üzemanyagpumpa | 9 | |
| Kie | 18 | Jack Brabham
|
Cooper-Climax | 42 | Váltó | 10 | |
| Kie | 36 | Stirling Moss
|
Cooper-Climax | 40 | Felfüggesztés | 1 | |
| Kie | 42 | Graham Hill
|
BRM | 37 | Túlhevülés | 3 | |
| Kie | 22 | Alan Stacey
|
Lotus-Climax | 24 | Fizikai állapot | 14 | |
| Kie | 44 | Ettore Chimeri
|
Maserati | 23 | Fizikai állapot | 21 | |
| Kie | 12 |  Antonio Creus
|
Maserati | 16 | Fizikai állapot | 22 | |
| Kie | 8 | Giorgio Scarlatti
|
Maserati | 11 | Túlhevülés | 18 |
*Trintignant és Moss nem kapta meg a versenyben elért pontokat a megosztott versenyzés miatt.
Statisztikák
[szerkesztés]Bruce McLaren 2. győzelme, Stirling Moss 12. pole-pozíciója, 17. leggyorsabb köre.
- Cooper 8. győzelme
Vezető helyen:
- Ines Ireland: 1 kör (1)
- Jo Bonnier: 57 kör (12-15 / 21-36 / 41-67)
- Stirling Moss: 9 kör (16-20 / 37-40)
- Bruce McLaren: 13 kör (68-80)
José Froilán González utolsó versenye.
Források
[szerkesztés]- A Formula–1 hivatalos oldala Archiválva 2014. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Almássy Tibor: Autóversenyzők, versenyautók. Kossuth 1975 ISBN 963-253-503-0
- Dávid Sándor: A Forma-1 világbajnokság története. Sportpropaganda 1986 ISBN 963-7543-38-4
- Oltványi Tamás: A halál árnyékában. Lapkiadó 1985 ISBN 963-02-3260-x
| Előző nagydíj: 1959-es Formula–1 amerikai nagydíj |
FIA 1960-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1960-as Formula–1 monacói nagydíj |
| Előző nagydíj: 1958-as Formula–1 argentin nagydíj |
Formula–1 argentin nagydíj | Következő nagydíj: 1972-es Formula–1 argentin nagydíj |
