1958-as Formula–1 francia nagydíj
 1958-as francia nagydíj | |
| Az évad 6. versenye a 11-ből az 1958-as Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1958. július 6. |
| Hivatalos elnevezés | XLIV. Grand Prix de I'A.C.F. |
| Helyszín | Reims-Gueux, Franciaország |
| Versenypálya | 8,302 km |
| Táv | 415,100 km |
| Körök | 50 |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző | .svg){kind=small} Mike Hawthorn(Ferrari) |
| Idő | 2:21,7 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | Mike Hawthorn (Ferrari) |
| Idő | 2:24,9 (45. a(z) 50-ből) |
| Dobogó | |
| Első | Mike Hawthorn (Ferrari) |
| Második | Stirling Moss (Vanwall) |
| Harmadik |  Wolfgang von Trips(Ferrari) |
Az 1958-as Formula–1-es világbajnokság hatodik futama a francia nagydíj volt.
Futam
[szerkesztés]A Reims-Gueux-ban megrendezett francia nagydíj időmérésén Mike Hawthorn indulhatott az első rajtkockából a módosított felfüggesztésű Ferrarival, csapattársa, Luigi Musso, a BRM-es Harry Schell és a szintén ferraris Peter Collins elől. A negyedik Ferrarival a német Wolfgang von Trips nem tudott mért kört autózni, így a mezőny végéről, a 21. helyről volt kénytelen nekivágni a futamnak. Ezen a versenyen állt rajthoz először Phil Hill egy privát Maseratival, valamint Carroll Shelby és az 1952-es indianapolisi 500 győztese, Troy Ruttman, akik egy-egy kölcsönvett Scuderia Centro Suddal kvalifikálták magukat.
A rajtnál Schell állt az élre, de Hawthorn hamar utolérte és megelőzte. Az amerikait ezután Mussóval kezdődően többen is megelőzték. Az olasznak, Collinsnak és Brooksnak sikerült elkerülnie a Behra, Moss, Fangio és Schell között zajló heves csatát. Az 5. körben Collins kicsúszott egy bukótérre, és azonnal visszaesett, miután valami beakadt fékpedálja alá. A 10. körben Musso épp a nagysebességű Muizon-kanyarban üldözte Hawthornt, amikor elvesztette uralmát a kormány felett, lecsúszott az útról és 240 km/órás sebességgel, több szaltózás után az árokban ért földet, miközben kiesett az autóból. A pilótát a reimsi kórházba szállították, de még aznap életét vesztette. Brooks örökölte meg a második helyet, de nem sokkal később váltóhiba miatt kiesett. Ezt követően Fangio, Moss és Behra harcolt a pozícióért, Schell pedig leszakadt a csoporttól. Boxkiállásával Fangio kikerült a csatából, de Moss és Behra tovább folytatta harcukat, míg a franciának meg nem hibásodott az üzemanyagpumpája, és így kilenc körrel a leintés előtt a verseny feladására kényszerült. A futamot Hawthorn nyerte Moss, von Trips és Fangio előtt. A 47 éves ötszörös világbajnok ezután nem indult többet Formula–1-es nagydíjon.
| Rsz. | Versenyző | Csapat | Körök | Idő/Kiesések | Rajthely | Pontok | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 4 | Mike Hawthorn
|
Ferrari | 50 | 2:03'21,3 | 1 | 9 |
| 2 | 8 | Stirling Moss
|
Vanwall | 50 | + 24,6 | 6 | 6 |
| 3 | 6 | Wolfgang von Trips
|
Ferrari | 50 | + 59,7 | 21 | 4 |
| 4 | 34 |  Juan Manuel Fangio
|
Maserati | 50 | + 2'30,6 | 8 | 3 |
| 5 | 42 | Peter Collins
|
Ferrari | 50 | + 5'24,9 | 4 | 2 |
| 6 | 22 |  Jack Brabham
|
Cooper-Climax | 49 | + 1 kör | 12 | |
| 7 | 36 |  Phil Hill
|
Maserati | 49 | + 1 kör | 13 | |
| 8 | 38 |  Jo Bonnier
|
Maserati | 48 | + 2 kör | 16 | |
| 9 | 32 |  Gerino Gerini
|
Maserati | 47 | + 3 kör | 15 | |
| 10 | 30 | Troy Ruttman
|
Maserati | 45 | + 5 kör | 18 | |
| 11 | 20 | Roy Salvadori
|
Cooper-Climax | 37 | + 13 kör | 14 | |
| Ki | 16 | Harry Schell
|
BRM | 41 | Túlhevülés | 3 | |
| Ki | 14 | Jean Behra
|
BRM | 41 | Üzemanyagpumpa | 9 | |
| Ki | 12 | Stuart Lewis-Evans Tony Brooks
|
Vanwall | 35 | Motor | 10 | |
| Ki | 24 | Graham Hill
|
Lotus-Climax | 33 | Túlhevülés | 19 | |
| Ki | 40 |  Paco Godia
|
Maserati | 28 | Baleset | 11 | |
| Ki | 18 | Maurice Trintignant
|
BRM | 23 | Üzemanyagpumpa | 7 | |
| Ki | 10 | Tony Brooks
|
Vanwall | 16 | Motor | 5 | |
| Ki | 2 | Luigi Musso
|
Ferrari | 9 | Halálos baleset | 2 | |
| Ki | 28 | Carroll Shelby
|
Maserati | 9 | Motor | 17 | |
| Ki | 26 | Cliff Allison
|
Lotus-Climax | 6 | Motor | 20 |
Statisztikák
[szerkesztés]Mike Hawthorn 3. győzelme, 2. pole-pozíciója, 4. leggyorsabb köre, egyetlen mesterhármasa.
- Ferrari 26. győzelme
Vezető helyen:
- Mike Hawthorn: 50 kör (1-50)
Juan Manuel Fangio ötszörös Formula–1-es világbajnok 52. és egyben utolsó versenye. R
Paco Godia és Luigi Musso utolsó futama.
Phil Hill első versenye.
Források
[szerkesztés]- A Formula–1 hivatalos oldala Archiválva 2014. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előző nagydíj: 1958-as Formula–1 belga nagydíj |
FIA 1958-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1958-as Formula–1 brit nagydíj |
| Előző nagydíj: 1957-es Formula–1 francia nagydíj |
Formula–1 francia nagydíj | Következő nagydíj: 1959-es Formula–1 francia nagydíj |
