Peter Collins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter Collins
Ferrari 246 F1.jpg
Életrajzi adatai
Született 1931. november 6.
Kidderminster
Elhunyt 1958. augusztus 3. (26 évesen)
Bonn
Nemzetisége UK brit
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19521958
Csapata HWM, Vanwall, Maserati, Ferrari
Nagydíjak száma 35 (32 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 3
Dobogós helyezések 9
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0
Első nagydíj Svájc 1952-es svájci nagydíj
Első győzelem Belgium 1956-os belga nagydíj
Legutolsó győzelem UK 1958-as brit nagydíj
Legutolsó nagydíj Németország 1958-as német nagydíj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Collins témájú médiaállományokat.

Peter Collins (teljes nevén Peter John Collins) (Kidderminster, 1931. november 6.Bonn, 1958. augusztus 3.) brit Formula–1-es autóversenyző. 33 Forma-1-es futamon indult pályafutása alatt, összesen 3 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára.[1] Legjobb világbajnoki helyezése a 3. hely.

Első Forma-1-es futama a svájci nagydíj volt 1952. május 18-án, de nem ért rajta célba. 4 különböző csapat autójában versenyzett már, ezek a következők voltak: HWM-Alta, Vanwall, Maserati, Ferrari.

Életpályája[szerkesztés]

Pályafutását a Forma 500-ban kezdte, ahol három évet töltött. Itt félliteres Cooper autókkal kezdett versenyezni 20 éves korában, és hamar felhívta magára a nézők és a szakma figyelmét. 1952-ben indult a Formula–2-es bajnokságon egy HWM volánjánál, és elkápráztatta a nézőket. Bár az autói elég megbízhatatlanok voltak, de így is sikerült felkeltenie Aston Martin figyelmét, aki leigazolta sportkocsicsapatába. Néhány évig elég egyenletlen teljesítményt nyújtott. Bremgartenben rendezett Svájci Nagydíjon történt debütálása nem volt túl sikeres, mivel a tizenkettedik körben egy baleset miatt kiesett. A Formula–1-ben 1954-ben a Vanwall-nál próbálkozott, meglehetősen sikertelenül. Az 1955-ös idényre Owen Racing Organisation csapathoz szerződött, amely BRM autókat dobott volna versenybe, ám ezek nem készültek el időre, így Maseratival futott két versenyt.

1956-ban leigazolta a Ferrari, s élete végéig ebben a csapatban maradt. Az év harmadik világbajnoki futamán, a belgiumi Spában megszerezte első győzelmét. Ezt még egy diadal követte a francia nagydíjon, és a további három második helyének köszönhetően harmadikként végzett a pontversenyben Juan Manuel Fangio és Stirling Moss mögött. Lehetett volna második is, ám az utolsó versenyen, a Monzában tartott Olasz Nagydíjon a harmadik helyen állt, amikor csapattársa, az akkor már háromszoros világbajnok Juan Manuel Fangio az autójának a kormányműhibája miatt kiállni kényszerült.[2] Akkoriban még lehetséges volt a versenyzőcsere (a pontokat ilyenkor elosztották az autón osztozó pilóták között), és mivel Collins látta, hogy a szintén ferraris, olasz Luigi Musso nem akarja átadni az autóját az argentin versenyzőnek, úgy döntött, hogy ő viszont ezt megteszi. Fangio végül másodikként ért célba, és bár végül nem volt szükség az így szerzett pontokra, megnyerte negyedik világbajnoki címét. Collins pedig ezzel elvesztette az esélyét, hogy második legyen a pontversenyben.

1957-ben egy futamot sem tudott nyerni, mert a Lancia-Ferrari gyengébbnek bizonyult, a Maseratinál és a Vanwallnál. Mindössze két harmadik helyezést elérve kilencedik lett az összetettben. Amikor 1958-ban a Ferrari megjelent a klasszikusnak számító Dino 246 Grand Prix márkájával, Peter karrierje ismét felfelé ívelt. Mike Hawthorn előtt megnyerte a brit nagydíjat. Két hét múlva a német nagydíjon, a negyedik helyről indult, és az ötödik körben az élre állt. A tizedik körben honfitársa, Tony Brooks megelőzte őt, ám ebbe nem nyugodott bele, és vissza akarta venni az első helyet. Csatájuk közben Collins elvesztette az uralmát a Ferrari D246-os felett, és lecsúszott az útról.[3] Fának ütköző kocsijából kiesett, és súlyos fejsérüléseibe még aznap belehalt. Harminckét világbajnoki futamon indult, ezeken három győzelmet és további hat dobogós helyet szerzett. Negyvenhárom világbajnokságon kívüli viadalon is részt vett, négy győzelmet és hat dobogós helyezést érve el.

Eredményei[szerkesztés]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1952 HW Motors SUI
Ki
500 BEL
Ki
FRA
6
GBR
Ki
GER
Ni
NED
Nk
ITA - 0
1953 HW Motors ARG 500 NED
8
BEL
Ki
FRA
13
GBR
Ki
GER SUI ITA - 0
1954 G A Vandervell ARG 500 BEL FRA GBR
Ki
GER SUI ITA
7
ESP
NI
- 0
1955 Owen Racing Organisation ARG MON 500 BEL NED GBR
Ki
- 0
Officine Alfieri Maserati ITA
Ki
1956 Scuderia Ferrari ARG
Ki
MON
2*
500 BEL
1
FRA
1
GBR
2 *
GER
Ki *
ITA
2 *
3. 25
1957 Scuderia Ferrari ARG
6 *
MON
Ki
500 FRA
3
GBR
4 *
GER
3
PES ITA
Ki
9. 8
1958 Scuderia Ferrari ARG
Ki
MON
3
NED
Ki
500 BEL
Ki
FRA
5
GBR
1
GER
Ki
POR ITA MOR 5. 14
* A helyezést megosztva kapta.

Le Mans-i 24 órás autóverseny eredményei[szerkesztés]

Év Csapat Autó Csapattárs Csapattárs Helyezés Kategória
1952 GBR Aston Martin Ltd. Aston Martin DB3 GBR Lance Macklin DNF S3.0
1953 GBR Aston Martin Ltd. Aston Martin DB3S GBR Reg Parnell DNF S3.0
1954 GBR David Brown Aston Martin DB3S Thaiföld ”Bira” DNF S3.0
1955 GBR Aston Martin Ltd. Aston Martin DB3S Belgium Paul Frère 1. S3.0
1956 GBR David Brown Aston Martin DB3S GBR Stirling Moss 1. S3.0
1957 olasz Scuderia Ferrari Ferrari 335 S USA Phil Hill DNF S3.0
1958 olasz Scuderia Ferrari Ferrari 250 TR 58 GBR Mike Hawthorn DNF S3.0

Források[szerkesztés]

  1. Peter Collins Forma-1 eredményei 
  2. Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!”, 2015. szeptember 2. 
  3. Peter Collins”, 2016. november 8. 

Külső hivatkozások[szerkesztés]