Juan Manuel Fangio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Juan Manuel Fangio
Fangio.png
Életrajzi adatai
Született 1911. június 24.
Buenos Aires, (Argentína)
Elhunyt 1995. július 17. (84 évesen)
Buenos Aires, (Argentína)
Nemzetisége argentin Argentína
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19501951, 19531958
Csapata olasz Alfa Romeo (1950-1951) Maserati, Mercedes-Benz, Ferrari
Nagydíjak száma 52
Világbajnoki címek 5 (1951, 1954-1957)
Győzelmek 24
Dobogós helyezések 31
Első rajtkockák 29
Leggyorsabb körök 23
Első nagydíj Nagy-Britannia 1950 brit nagydíj
Első győzelem Monaco 1950 monacói nagydíj
Legutolsó győzelem Németország 1957 német nagydíj
Legutolsó nagydíj Franciaország 1958 francia nagydíj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Manuel Fangio témájú médiaállományokat.

Juan Manuel Fangio [xwan maˈnwel ˈfaŋxjo] (Balcarce, 1911. június 24.Buenos Aires, 1995. július 17.) legendás argentin autóversenyző, akit szülőhazájában még most is egyszerűen csak Mesternek hívják. Ő uralta a Formula–1 történetének első évtizedét. A Formula–1 hivatalos weboldala szerint „sokan a legnagyszerűbb versenyzőnek tartják az összes Formula–1-es versenyző közül”. Öt világbajnokságot nyert, négy teljesen különböző csapattal – Alfa Romeo, Maserati, Mercedes és Ferrari. Ezt a sorozatot azóta sem ismételték meg. Miután a hosszú ideje rekordot, az öt világbajnoki címet Michael Schumacher megdöntötte, azt mondta: „Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani”.

Fiatalkora[szerkesztés]

Az argentínai Balcarce-ban született. Szülei olaszok voltak, akik Olaszország középső részéről, egy Castiglione Messer Marino nevű kis faluból származtak. Autóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte 1934-ben. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és 19401941-ben Argentin Nemzeti Bajnok lett. A második világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt 1947-ig nem versenyezhetett Európában.

A Formula–1-ben[szerkesztés]

Juan Manuel Fangio a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Formula–1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a pilóták rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes küzdelmeket, mint Alberto Ascari, Giuseppe Farina, és Stirling Moss.

A későbbi korok versenyzői, például Jim Clark, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásúlag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott. Fangio már az Alfa Romeóval is rendkívül sikeresen versenyzett 1950-ben. 1950-ben a világbajnokságot a második helyen fejezte be, csapattársa Giuseppe Farina mögött. (Abban az évben mind a hat európai Forma 1-es versenyt egy Alfa Romeo nyerte, vagy Fangioval, vagy Farinával a volánnál.) Első világbajnoki címét 1951-ben szerezte meg. Az 1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen az olasz monzai futamig, ahol nyaksérülést szenvedett. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egy Lancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldes La Carrera Panamericana országúti versenyt. Az 1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig a Maseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztett Mercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (a Le Mans-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.

1956-ban Fangio átment a Ferrarihoz Alberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és bevallottan pályafutása legnagyobb futamgyőzelmével a német nagydíjon[1] megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sportág történelmében.)

Kubai felkelők 1958. február 23-án elrabolták, de később kiszabadult.

Élete nagy részében Fangio a Mercedes-Benzet képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio 1995-ben Buenos Airesben halt meg. 2005-ben az olasz Pagani róla nevezte el a legújabb, Zonda 2005 C12 F autóját.

Unokaöccse, Juan Manuel Fangio II szintén sikeres autóversenyző volt.

Eredményei[szerkesztés]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Csapat Helyezés Pontok
1950 Alfa Romeo GBR
Ki
MON
1
500
SUI
Ki
BEL
1
FRA
1
ITA
Ki
Alfa Romeo 2. 27
1951 Alfa Romeo SUI
1
500
BEL
9
FRA
1
GBR
2
GER
2
ITA
Ki
ESP
1
Alfa Romeo 1. 31 (37)
1953 Maserati ARG
Ki
500
NED
Ki
BEL
Ki
FRA
2
GBR
2
GER
2
SUI
4
ITA
1
Maserati 2. 28 (29.5)
1954 Maserati[2] ARG
1
500
BEL
1
FRA
1
GBR
4
GER
1
SUI
1
ITA
1
ESP
3
Mercedes-Benz 1. 42 (57.14)
1955 Mercedes-Benz ARG
1
MON
Ki
500
BEL
1
NED
1
GBR
2
ITA
1
Mercedes-Benz 1. 40 (41)
1956 Ferrari ARG
1
MON
2
500
BEL
Ki
FRA
4
GBR
1
GER
1
ITA
2
Ferrari 1. 30 (33)
1957 Maserati ARG
1
MON
1
500
FRA
1
GBR
Ki
GER
1
PES
2
ITA
2
Maserati 1. 40 (46)
1958 Scd. Sud Americana ARG
4
MON
NED
500
BEL
FRA
4
GBR
GER
POR
ITA
MOR
J.M. Fangio 14. 7

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Máth Dávid: Ma 60 éves az autósport talán legnagyobb győzelme. totalcar.hu, 2017. augusztus 4. (Hozzáférés: 2017. augusztus 6.)
  2. Az első két futamon Maseratival vett részt, a hátralévő versenyen Mercedesszel.

További információk[szerkesztés]