Ugrás a tartalomhoz

Alberto Ascari

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alberto Ascari
Életrajzi adatai
Teljes neveAlberto Ascari
Született1918. július 13.
Milánó
Elhunyt1955. május 26. (36 évesen)
Monza[1]
NemzetiségeOlaszország olasz
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19501955
CsapataITA Ferrari (1950–1953)
ITA Maserati (1954)
ITA Lancia (1955)
Nagydíjak száma33 (32 rajt)
Világbajnoki címek2 (1952, 1953)
Győzelmek13
Dobogós helyezések17
Első rajtkockák14
Leggyorsabb körök12
VB-pontok107,64 (140,14)
Első nagydíjMonaco 1950-es monacói nagydíj
Első győzelemNémetország 1951-es német nagydíj
Legutolsó győzelemSvájc 1953-as svájci nagydíj
Legutolsó nagydíjMonaco 1955-ös monacói nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Alberto Ascari témájú médiaállományokat.
Alberto Ascari és Luigi Villoresi az 1952-es olasz futamon

Alberto Ascari (Milánó, 1918. július 13.Monza, 1955. május 26.) olasz autóversenyző, a Formula–1-es világbajnokságot nyert két olasz versenyző egyike.

Pályafutása

[szerkesztés]

Fiatalkora

[szerkesztés]

Apja, Antonio Ascari autóversenyző az 1920-as években az Alfa Romeo színeiben versenyzett, és 1925-ben a francia nagydíjon halálos autóbalesetet szenvedett. Albertót családja próbálta lebeszélni arról, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen, de nem tudták megakadályozni, hogy a gyorsaságnak szentelje életét. Pályafutását a Bianchi gyári csapatánál kezdte, mint motorversenyző, de hamar rájött, hogy nem tud ellenállni a négykerekűek csábításának.

Világbajnoki versenyek a Formula–1-ben

[szerkesztés]

A második világháború után a Maseratinál kezdett versenyezni. Csapattársa, Luigi Villoresi a mentorává és barátjává vált. 1946-ban a FIA megváltoztatta a verseny szabályait, ami jelentősen különbözött a háború előttiektől. A következő négy évben Ascari a teljesítményének tetején volt, sok versenyt nyert Európa-szerte. Az első nagydíját máris megnyerte az olaszországi San Remóban 1948-ban, és még ugyanebben az évben második helyezést ért el a brit nagydíjon is. Ascari a következő évben nyert egy másik versenyt is a csapattal. A legnagyobb sikereit azután érte el, miután Villoresi csatlakozott a Ferrari csapatához; ebben az évben még három versenyt nyert meg, és elnyerte az „Év autóversenyzője” címet, ami a Formula–1-es világbajnoki cím előzményének is tekinthető.

1950-ben a Ferrari elérte, hogy a Formula–1 világbajnokság debütáló évében az első versenyen, Monte Carlóban a csapat tagjai Ascari, Villoresi és a közkedvelt francia versenyző, Raymond Sommer legyenek. Ascari a versenyben a második lett, később az olasz nagydíjon, Monzában megosztva is a második helyen végzett. A bajnokságban csak az ötödik helyezést sikerült elcsípnie. A következő évben a Nürburgringen életében először végzett az első helyen. Ugyanebben az évben még Monzában is a dobogó legfelső fokára állhatott. A bajnokságot azonban Juan Manuel Fangio nyerte.

1952-ben Ascari a Formula–1 élmenői közül egyedüliként elindult a világbajnokságba beszámító, de az európai futamoktól szinte teljesen eltérő mezőnyt felvonultató indianapolisi 500-on, de nem sikerült célba érnie. Az év hátralévő részében a Ferrari Tipo 500-assal uralta a mezőnyt. Megnyerte mind a hat futamot, valamint mindegyik versenyen ő futotta a leggyorsabb kört. Majdnem megszerezte a maximális pontszámot, de mivel akkoriban a leggyorsabb körökért is pont járt, amiért egyszer osztoznia kellett, így egy fél ponttal lemaradt róla. Az 1953-as évad első három versenyét zsinórban megnyerte, ezzel együtt sorozatban kilenc könnyű győzelmet aratott. A sorozat a bajnokság negyedik futamán szakadt meg, Franciaországban, amikor nagy küzdelemben végül csak a negyedik lett. Az évben még két versenyt nyert, így megszerezte második világbajnoki címét.

Ezután elhagyta a Ferrarit, és a Lanciához szerződött, amelynek azonban csak a szezonzáró futamra lett rajtra kész az autója, addig privát Maseratival, illetve Ferrarival versenyzett, amikkel azonban nem volt esélye a bajnoki címre.

Halála

[szerkesztés]

Az 1955-ös év hasonlóan indult, mint az előző, és a monacói nagydíjon egy látványos balesetet szenvedett. Elvesztette uralmát az autó fölött, és a kikötőnél a tengerbe zuhant. Ezt még könnyebb sérülésekkel megúszta, de mint később kiderült, egy vérrög keletkezett a fejében. Egy héttel később a Ferrari a monzai pályára hívta tesztelni, azonban a harmadik körben súlyos balesetet szenvedett, melyben még a pályán életét vesztette. Pont ugyanannyi idősen hunyt el, mint példaképe, az édesapja. A kanyart, melyben halálát lelte, később róla nevezték el. A Nemzetközi Motorsportszövetség Hírességeinek Csarnoka halhatatlanjainak listájára 1992-ben került fel. Rómában utcát neveztek el róla.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pont
1950 Ferrari GBR
MON
2
500
SUI
Ki
BEL
5
FRA
Ni
ITA
2
5. 11
1951 Ferrari SUI
6
500
BEL
2
FRA
2
GBR
Ki
GER
1
ITA
1
ESP
4
2. 25 (28)
1952 Ferrari SUI
500
Ki
BEL
1
FRA
1
GBR
1
GER
1
NED
1
ITA
1
1. 36 (53.5)
1953 Ferrari ARG
1
500
NED
1
BEL
1
FRA
4
GBR
1
GER
8
SUI
1
ITA
Ki
1. 34.5 (46.5)
1954 Maserati ARG
500
BEL
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
SUI
ITA
Ki
ESP
Ki
25. 1.14
1955 Lancia ARG
Ki
MON
Ki
500
BEL
NED
GBR
ITA
0

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1962. (Hozzáférés: 2023. január 31.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Ascari című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]