Lucien Bianchi
Lucien Bianchi | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1934. november 10. Milánó |
Elhunyt | 1969. március 30. (34 évesen) Le Mans |
Nemzetisége | belga |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1959 - 1963, 1965, 1968 |
Csapata | ENB, UDT Laystall, Reg Parnell, Scuderia Centro Sud, Cooper |
Nagydíjak száma | 19 (17 rajt) |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 1 |
Első rajtkockák | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
Első nagydíj | 1959-es monacói nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1968-as mexikói nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucien Bianchi témájú médiaállományokat. |
Luciano "Lucien" Bianchi (Milánó, 1934. november 10. – Le Mans, 1969. március 30.) belga autóversenyző, az 1968-as Le Mans-i 24 órás autóverseny győztese, volt Formula–1-es pilóta. Unokaöccse, Jules Bianchi szintén autóversenyző volt.
Életpályája
[szerkesztés]Olaszországban, Milánóban született, majd 1946-ban költözött Belgiumba édesapjával, aki a világháború előtt az Alfa Romeo egyik szerelője volt autóversenyeken.
Tizenhét évesen vett részt első versenyén. Az 1950-es évek végén több alkalommal is megnyerte a Tour de France elnevezésű autóversenyt Olivier Gendebien navigátoraként.
Formula–1
[szerkesztés]Az 1959-es monacói nagydíjon debütált a Formula–1-ben. Ekkor azonban még nem tudta magát kvalifikálni a futamra.
Következő versenyén, 1960-ban a belga futamon a tizenötödik helyről rajtolva lett pontszerző. Nyolc kör hátrányban ért célba a győztes Jack Brabham mögött és lett hatodik. Rajthoz állt a francia valamint a brit nagydíjon is, ám egyik futamot sem fejezte be.
Az ezt követő években a sorozat több európai versenyén szerepelt, majd az 1968-as szezont a Cooper versenyzőjeként versenyezte végig. Az idény hét futamán indult, Monacóban harmadik, Spa-ban hatodik lett. Öt pontjával végül a tizenhetedik helyen zárta az összetett értékelést.
Hosszútávú versenyek
[szerkesztés]Karrierje során több legendás hosszútávú autóversenyen győzött. 1962-ben Joakim Bonnier társaként megnyerte a Sebringi 12 órás versenyt. 1968-ban pedig a Le Mans-i 24 órás futamon lett első. Ekkor a mexikói Pedro Rodríguez volt a váltótársa.
Halála
[szerkesztés]1969. március 30-án Le Mans-ban, a Circuit de la Sarthe versenypályán, egy tesztnapon balesetet szenvedett. Autója kigyulladt és életét vesztette.
Eredményei
[szerkesztés]Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | Modell | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1959 | Equipe National Belge | Cooper T51 (F2) | Climax V8 | MON Nk |
500 |
NED |
FRA |
GBR |
GER |
POR |
ITA |
USA |
- | 0 | |||
1960 | Equipe National Belge | Cooper T51 | Climax Straight-4 | ARG |
MON |
500 |
NED |
BEL 6 |
24. | 1 | |||||||
Fred Tuck Cars | Cooper T51 | Climax Straight-4 | FRA Ki |
GBR Ki |
POR |
ITA |
USA |
||||||||||
1961 | Equipe National Belge | Emeryson 1001 | Maserati Straight-4 | MON Nk |
NED |
- | 0 | ||||||||||
Lotus 18 | Climax Straight-4 | BEL Ki |
|||||||||||||||
UDT Laystall Racing Team | Lotus 18/21 | Climax Straight-4 | FRA Ki |
GBR Ki |
GER |
ITA |
USA |
||||||||||
1962 | Equipe National Belge | Lotus 18/21 | Climax Straight-4 | NED |
MON |
BEL 9 |
FRA |
GBR |
- | 0 | |||||||
ENB | Maserati Straight-4 | GER 16 |
ITA |
USA |
RSA |
||||||||||||
1963 | Reg Parnell Racing | Lola Mk4 | Climax V8 | MON |
BEL Ki |
NED |
FRA |
GBR |
GER |
ITA |
USA |
MEX |
RSA |
- | 0 | ||
1965 | Scuderia Centro Sud | BRM P57 | BRM V8 | RSA |
MON |
BEL 12 |
FRA |
GBR |
NED |
GER |
ITA |
USA |
MEX |
- | 0 | ||
1968 | Cooper Car Co. | Cooper T86B | BRM V12 | RSA |
ESP |
MON 3 |
BEL 6 |
NED Ki |
FRA |
GBR |
GER Ki |
ITA |
CAN Hn |
USA Ki |
MEX Ki |
17. | 5 |
Le Mans-i 24 órás autóverseny
[szerkesztés]Év | Csapat | Autó | Csapattárs | Helyezés | Kiesés oka |
---|---|---|---|---|---|
1956 | Ecurie Nationale Belge | Ferrari 500TR | Alain de Changy | Kiesett | |
1957 | Ecurie Franchorchamps | Ferrari 500TRC | George Harris | 7. | |
1958 | Ecurie Franchorchamps | Ferrari 250TR | Willy Mairesse | Kiesett | Baleset |
1959 | Equipe Nationale Belge | Ferrari 250TR 58 | Alain de Changy | Kiesett | Benzinpumpa |
1960 | Equipe Nationale Belge | Ferrari 250 GT SWB | Jean Blaton | Kiesett | Baleset |
1961 | Ecurie Franchorchamps | Ferrari 250 GT SWB | Georges Berger | Kiesett | Kuplunghiba |
1962 | Maserati France | Maserati Tipo 151 | Maurice Trintignant | Kiesett | Felfüggesztés |
1963 | Aston Martin Lagonda Ltd. | Aston Martin DP125 | Phil Hill | Kiesett | Váltóhiba |
1964 | Equipe Nationale Belge | Ferrari 250 GTO | Jean Blaton | 5. | |
1965 | Maranello Concessionaires | Ferrari 250LM | Mike Salmon | Kiesett | Váltóhiba |
1966 | Holman & Moody | Ford GT40 MK II | Mario Andretti | Kiesett | Baleset |
1967 | Holman & Moody | Ford MK IV | Mario Andretti | Kiesett | Baleset |
1968 | John Wyer Automotive | Ford GT40 | Pedro Rodríguez | Győzelem |
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucien Bianchi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)