1979-es Formula–1 olasz nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olaszország 1979-es olasz nagydíj
Az évad 13. versenye a 15-ből
az 1979-es Formula–1 világbajnokságon.
Monza 1976.jpg
Versenyadatok
Dátum 1979. szeptember 9.
Hivatalos elnevezés L. Gran Premio d'Italia
Helyszín Autodromo Nazionale Monza, Monza, Olaszország
Versenypálya 5,800 km
Táv 290,000 km
Körök 50
Időjárás napos, száraz
Pole-pozíció
Versenyző Franciaország Jean-Pierre Jabouille
(Renault)
Idő 1:34,580
Leggyorsabb kör
Versenyző Svájc Clay Regazzoni
(Williams-Ford)
Idő 1:35,60 (46. a(z) 50-ból)
Dobogó
Első Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter
(Ferrari)
Második Kanada Gilles Villeneuve
(Ferrari)
Harmadik Svájc Clay Regazzoni
(Williams-Ford)

Az olasz nagydíj volt az 1979-es Formula–1 világbajnokság tizenharmadik futama.

Futam[szerkesztés]

Az Alfa Romeo visszatért a mezőnybe az új 179-es modellel. Második versenyzőként Vittorio Brambillát igazolták le, aki először versenyzett tavalyi balesete óta. Az időmérésen az Renault-k szerezték meg az első rajtsort: Jabouille indult az élről Arnoux, Scheckter, Jones, Villeneuve és Regazzoni előtt. Mivel a Renault-k ismét nem rajtoltak jól, Scheckter átvette a vezetést Arnoux előtt. Mögöttük Villeneuve harmadiknak, míg Jones visszaesett a mezőny végére. A második körben Arnoux átvette a vezetést, de a 13. körben a francia motorhiba miatt kiesett. Jabouille és Laffite is motorhiba miatt esett ki, így a harmadik hely Regazzonié lett Lauda, Andretti és Jarier előtt. Jody Scheckter győzelmének köszönhetően bebiztosította világbajnoki címét.

Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám
1 11 Dél-Afrika 1928-1994 Jody Scheckter Ferrari 50 1:22:00,22 3 9
2 12 Kanada Gilles Villeneuve Ferrari 50 +0,46 5 6
3 28 Svájc Clay Regazzoni Williams-Ford 50 +4,78 6 4
4 5 Ausztria Niki Lauda Brabham-Alfa Romeo 50 +54,40 9 3
5 1 USA Mario Andretti Lotus-Ford 50 +59,70 10 2
6 4 Francia Jean-Pierre Jarier Tyrrell-Ford 50 +1:01,55 16 1
7 2 Argentína Carlos Reutemann Lotus-Ford 50 +1:24,14 13
8 14 Brazil Emerson Fittipaldi Fittipaldi-Ford 49 +1 kör 20
9 27 Ausztrália Alan Jones Williams-Ford 49 +1 kör 4
10 3 Francia Didier Pironi Tyrrell-Ford 49 +1 kör 12
11 9 Német Hans-Joachim Stuck ATS-Ford 49 +1 kör 15
12 36 Olaszország Vittorio Brambilla Alfa Romeo 49 +1 kör 22
13 29 Olaszország Riccardo Patrese Arrows-Ford 47 +3 kör 17
14 15 Francia Jean-Pierre Jabouille Renault 45 Motorhiba 1
Kiesett 26 Francia Jacques Laffite Ligier-Ford 41 Motorhiba 7
Kiesett 20 Finn Keke Rosberg Wolf-Ford 41 Motorhiba 23
Kiesett 25 Belgium Jacky Ickx Ligier-Ford 40 Motorhiba 11
Kiesett 18 Olaszország Elio de Angelis Shadow-Ford 33 Kuplung 24
Kiesett 35 Olaszország Bruno Giacomelli Alfa Romeo 28 Kicsúszás 18
Kiesett 16 Francia René Arnoux Renault 13 Motorhiba 2
Kiesett 7 UK John Watson McLaren-Ford 13 Baleset 19
Kiesett 8 Francia Patrick Tambay McLaren-Ford 3 Motorhiba 14
Kiesett 30 Német Jochen Mass Arrows-Ford 3 Felfüggesztés 21
Kiesett 6 Brazil Nelson Piquet Brabham-Alfa Romeo 1 Baleset 8
NK 17 Hollandia Jan Lammers Shadow-Ford
NK 22 Svájc Marc Surer Ensign-Ford
NK 24 Olaszország Arturo Merzario Merzario-Ford
NK 31 Mexikó Héctor Rebaque Rebaque-Ford

Statisztikák[szerkesztés]

Vezető helyen:

  • Jody Scheckter: 39 (1 / 13-50)
  • René Arnoux: 11 (2-12)

Jody Scheckter 10. győzelme, Jean-Pierre Jabouille 3. pole-pozíciója, Clay Regazzoni 15. leggyorsabb köre.

Marc Surer első versenye.

Források[szerkesztés]


Előző nagydíj:
1979-es Formula–1 holland nagydíj
FIA 1979-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1979-es Formula–1 kanadai nagydíj
Előző nagydíj:
1978-as Formula–1 olasz nagydíj
Formula–1 olasz nagydíj Következő nagydíj:
1980-as Formula–1 olasz nagydíj