1971-es Formula–1 olasz nagydíj
 1971-es olasz nagydíj | |
| Az évad 9. versenye a 11-ből az 1971-es Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1971. szeptember 5. |
| Hivatalos elnevezés | XLII. Gran Premio d'Italia |
| Helyszín | Autodromo Nazionale di Monza, Monza, Olaszország |
| Versenypálya | 5,750 km |
| Táv | 316,250 km |
| Körök | 55 |
| Időjárás | napos |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző |  Chris Amon(Matra) |
| Idő | 1:22,40 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző |  Henri Pescarolo(March-Ford) |
| Idő | 1:23,8 (9. a(z) 55-ből) |
| Dobogó | |
| Első |  Peter Gethin(BRM) |
| Második |  Ronnie Peterson(March-Ford) |
| Harmadik | François Cevert (Tyrrell-Ford) |
Az 1971-es Formula–1 világbajnokság kilencedik futama az olasz nagydíj volt.
Futam
[szerkesztés]Az olasz nagydíjon problémák jelentkeztek a Lotus és az olasz rendezők között, Rindt tavalyi balesete miatt. A Lotus csapat hivatalosan nem vett részt a versenyen, bár Fittipaldival indult egy a gázturbinás Lotus 56-os fekete és arany színekben, World Wide Racing név alatt. A mezőnyhöz hat év után visszatért Mike Hailwood egy Surtees-Forddal. Monza hosszú egyenesein a V12 motoros autók voltak előnyben: Chris Amon szerezte meg a pole-t a Matrával Ickx, Siffert és Ganley előtt. Cevert a leggyorsabb Cosworth-motorosként ötödik volt.
Regazzoni emlékezetes rajtjával az első helyre jött fel a negyedik sorból. Egymás szélárnyékát kihasználva számos versenyző harcolt egymással az elsőségért, szinte folyton más haladt az élen. Regazzoni után Peterson vezetett, majd Stewart után Regazzoni visszavette az első helyet. A harcban Cevert, Siffert, Ickx, Ganley és Gethin is részt vett. A 16. körben Stewart és Ickx motorhibával kiesett, eközben Amon és Hailwood is csatlakozott az élen haladókhoz. Siffert és Ganley visszaesett, mivel mindkettejük motorja túlmelegedett. Bár Siffert utolérte a többiekhez, váltóprobléma miatt ismét hátraesett. Amon vette át a vezetést, ekkor úgy látszott, hogy képes lesz elhúzni a többiektől. Ekkor azonban elveszítette sisakrostélyát, és a motorja is elkezdett túlmelegedni, így visszaesett az élmezőnyből. Öten maradtak az élen, és egészen a célvonalig egymás közelében haladtak. A győzelmet a 14. helyről induló Peter Gethin szerezte meg, 1 századmásodperc előnnyel Peterson előtt. Őket Cevert és Hailwood követte. Az ötödik Ganley hátránya is mindössze 0,61 másodperc volt Gethinhez képest. Ez volt a Formula–1-es bajnokság legszorosabb befutója. A hatodik Amon már fél perc hátránnyal ért célba. A Tyrrell csapat bebiztosította konstruktőri bajnoki címét. 242,616 km/h-s átlagsebességgel ez volt a leggyorsabb verseny a 2003-as olasz nagydíjig.
| Helyezés | # | Versenyző | Csapat/Motor | Futott körök | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pontszám |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 18 | Peter Gethin |
BRM | 55 | 1h18:12,60 | 11 | 9 |
| 2 | 25 | Ronnie Peterson |
March-Ford | 55 | + 0,01 | 6 | 6 |
| 3 | 2 | François Cevert |
Tyrrell-Ford | 55 | + 0,09 | 5 | 4 |
| 4 | 9 | Mike Hailwood |
Surtees-Ford | 55 | + 0,18 | 17 | 3 |
| 5 | 19 | Howden Ganley |
BRM | 55 | + 0,61 | 4 | 2 |
| 6 | 12 | Chris Amon |
Matra | 55 | + 32,36 | 1 | 1 |
| 7 | 14 | Jackie Oliver |
McLaren-Ford | 55 | + 1:24,83 | 13 | |
| 8 | 5 |  Emerson Fittipaldi |
Lotus-Pratt & Whitney | 54 | + 1 kör | 18 | |
| 9 | 20 |  Jo Siffert |
BRM | 53 | + 2 kör | 3 | |
| 10 | 28 | Jo Bonnier |
McLaren-Ford | 51 | + 4 kör | 21 | |
| Kiesett | 10 | Graham Hill |
Brabham-Ford | 47 | Sebváltó | 14 | |
| HN | 26 | Jean-Pierre Jarier |
March-Ford | 47 | Helyezés nélkül | 24 | |
| HN | 24 | Mike Beuttler |
March-Ford | 41 | Motorhiba | 16 | |
| Kiesett | 16 | Henri Pescarolo |
March-Ford | 40 | Felfüggesztés | 10 | |
| Kiesett | 23 | Andrea de Adamich |
March-Alfa Romeo | 33 | Motorhiba | 20 | |
| Kiesett | 4 | Clay Regazzoni |
Ferrari | 17 | Motorhiba | 8 | |
| Kiesett | 3 | .svg){kind=small} Jacky Ickx |
Ferrari | 15 | Motorhiba | 2 | |
| Kiesett | 30 | Jackie Stewart |
Tyrrell-Ford | 15 | Motorhiba | 7 | |
| Kiesett | 22 | Nanni Galli |
March-Ford | 11 | Elektronika | 19 | |
| Kiesett | 11 |  Tim Schenken |
Brabham-Ford | 5 | Felfüggesztés | 9 | |
| Kiesett | 27 | Silvio Moser |
Bellasi-Ford | 5 | Felfüggesztés | 22 | |
| Kiesett | 21 |  Helmut Marko |
BRM | 3 | Motorhiba | 12 | |
| Kiesett | 7 | John Surtees |
Surtees-Ford | 3 | Motorhiba | 15 | |
| Kiesett | 8 |  Rolf Stommelen |
Surtees-Ford | 0 | Baleset | 23 |
Statisztikák
[szerkesztés]Vezető helyen:
- Clay Regazzoni: 4 (1-3 / 9)
- Ronnie Peterson: 23 (4-7 / 10-14 / 17-22 / 24 / 26 / 33 / 47-50 / 54)
- Jackie Stewart: 1 (8)
- François Cevert: 7 (15-16 / 23 / 31-32 / 34 / 36)
- Mike Hailwood: 5 (25 / 27 / 35 / 42 /51)
- Jo Siffert: 3 (28-30)
- Chris Amon: 9 (37-41 / 43-46)
- Peter Gethin: 3 (52-53 / 55)
Peter Gethin egyetlen győzelme, Chris Amon 4. pole-pozíciója, Henri Pescarolo egyetlen leggyorsabb köre.
- BRM 16. győzelme.
Jean-Pierre Jarier első versenye.
Források
[szerkesztés]- A Formula–1 hivatalos oldala Archiválva 2014. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előző nagydíj: 1971-es Formula–1 osztrák nagydíj |
FIA 1971-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1971-es Formula–1 kanadai nagydíj |
| Előző nagydíj: 1970-es Formula–1 olasz nagydíj |
Formula–1 olasz nagydíj | Következő nagydíj: 1972-es Formula–1 olasz nagydíj |
