1973-as Formula–1 svéd nagydíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Svédország 1973-as svéd nagydíj
Az évad 7. versenye a 15-ből
az 1973-as Formula–1 világbajnokságon.
Scandinavian Raceway 1968–1977.svg
Versenyadatok
Dátum1973. június 17.
Hivatalos elnevezés IX. Hitachi Sveriges Grand Prix
Helyszín Scandinavian Raceway, Anderstorp, Svédország
Versenypálya4,018 km
Táv321,440 km
Körök 80
Időjárás napos, száraz
Pole-pozíció
VersenyzőSvédország Ronnie Peterson
(Lotus-Ford)
Idő 1:23,810
Leggyorsabb kör
VersenyzőÚj-Zéland Denny Hulme
(McLaren-Ford)
Idő1:26,146 (7. a(z) 80-ból)
Dobogó
ElsőÚj-Zéland Denny Hulme
(McLaren-Ford)
MásodikSvédország Ronnie Peterson
(Lotus-Ford)
HarmadikFranciaország François Cevert
(Tyrrell-Ford)

Az svéd nagydíj volt az 1973-as Formula–1 világbajnokság hetedik futama, amelyet 1973. június 17-én rendeztek meg a svéd Scandinavian Racewayen, Anderstorpban.

Előzmények[szerkesztés]

Ronnie Peterson Formula–1-es sikere elősegítette a sportág svéd nagydíjának létrehozását. Az első versenyt az Anderstorp mellett található, kissé jellegtelen Scandinavian Racewayen rendezték meg, amelyet egy kis repülőtér kifutópályájából alakítottak át. Anderstorp 130 km-re fekszik Göteborgtól és 400 km-re Stockholmtól. A mezőny a megszokottól kisebb volt, mivel a csapatoknak nem volt idejük kijavítani az autókon a Monaco és Svédország közötti, közel 2000 km-es út alatt keletkezett sérüléseket.

A futam előtt Emerson Fittipaldi (Lotus) négy ponttal vezette a világbajnokságot Jackie Stewart (Tyrrell) előtt, ugyanis a brazilnak 41, míg a skótnak 37 pontja volt. A konstruktőrök bajnokságának élén a Tyrrell állt 45 ponttal, míg a Lotus 41 egységet gyűjtött a hat verseny alatt.

A svéd nagydíjról Arturo Merzario (Ferrari), Chris Amon (Tecno), Andrea de Adamich (Brabham) és Nanni Galli (Iso Marlboro) hiányzott, aki úgy döntött, hogy visszavonul a Formula–1-től, ezért Frank Williams Tom Belsø-val állt volna rajthoz, míg világossá nem vált, hogy a dánnak nincs elegendő pénze az induláshoz. Reine Wisell azonban, David Purley Marchát kibérelve ott volt a huszonegy pilóta között az edzésen.

Időmérő edzés[szerkesztés]

Peterson nem okozott csalódást szurkolóinak az időmérőn, ugyanis Lotusával megszerezte a pole-t, François Cevert Tyrrellje előtt. A világbajnoki címért versengő Stewart és Fittipaldi a második sorba kvalifikálták magukat, míg a harmadik sor Carlos Reutemanné (Brabham) és Denny Hulme-é (McLaren) lett. Az első tíz versenyzőt Peter Revson (McLaren), Jacky Ickx (Ferrari), Jean-Pierre Beltoise (BRM), illetve Mike Hailwood (Surtees) egészítette ki.

Futam[szerkesztés]

A rajt a tervezettnél kicsit később kezdődött, mivel a GPDA (Grand Prix Drivers Association) panaszt tett a fotósok veszélyes helyen tartózkodása miatt. Fittipaldi rajtolt a legjobban, és feljött a második helyre, Peterson mögé. A harmadik Cevert mögött Stewart, Reutemann és Hulme autózott, majd a 4. körben a McLaren versenyzője megelőzte az argentint. A 34. körig ez maradt a sorrend, amikor Stewart megelőzte Cevert-t, és elkezdett felzárkózni az előtte levő két Lotusra. Cevert-nek gondjai akadtak a gumikkal, ezért hátraesett, majd a 62. körben Hulme megelőzte. Az új-zélandi ezután Stewartot vette üldözőbe, és a 71. körben feljött a harmadik pozícióba, amikor Fittipaldi váltóhiba miatt hirtelen lelassult és kiállt. Három körrel a verseny leintése előtt Hulme-nak sikerült elmennie Stewart mellett, mivel a skót hátsó fékhibával küszködött. Az utolsó előtti körben Hulme meg tudta előzni Petersont, így az új-zélandi megnyerte a futamot. Peterson második, Cevert harmadik lett.

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 7 Új-Zéland Denny Hulme McLaren-Ford 80 1h56:46,049 6 9
2 2 Svédország Ronnie Peterson Lotus-Ford 80 + 4,039 1 6
3 6 Franciaország François Cevert Tyrrell-Ford 80 + 14,667 2 4
4 10 Argentína Carlos Reutemann Brabham-Ford 80 + 18,068 5 3
5 5 Egyesült Királyság Jackie Stewart Tyrrell-Ford 80 + 25,998 3 2
6 3 Belgium Jacky Ickx Ferrari 79 + 1 kör 8 1
7 8 USA Peter Revson McLaren-Ford 79 + 1 kör 7
8 15 Egyesült Királyság Mike Beuttler March-Ford 78 + 2 kör 21
9 19 Svájc Clay Regazzoni BRM 77 + 3 kör 12
10 24 Brazília Carlos Pace Surtees-Ford 77 + 3 kör 16
11 25 Új-Zéland Howden Ganley Iso Marlboro-Ford 77 + 3 kör 11
12 1 Brazília Emerson Fittipaldi Lotus-Ford 76 Váltóhiba 4
13 21 Ausztria Niki Lauda BRM 75 + 5 kör 15
14 16 USA George Follmer Shadow-Ford 74 + 6 kör 19
Ki 20 Franciaország Jean-Pierre Beltoise BRM 57 Motorhiba 9
Ki 17 Egyesült Királyság Jackie Oliver Shadow-Ford 50 Felfüggesztés 17
Ki 23 Egyesült Királyság Mike Hailwood Surtees-Ford 41 Gumihiba 10
Ki 14 Franciaország Jean-Pierre Jarier March-Ford 38 Karburátor 20
Ki 12 Egyesült Királyság Graham Hill Shadow-Ford 16 Gyújtás 18
Ki 11 Brazília Wilson Fittipaldi Brabham-Ford 0 Baleset 12
Ki 27 Svédország Reine Wisell March-Ford 0 Felfüggesztés 14
NI 26 Dánia Tom Belsø Iso Marlboro-Ford Nem indult 22

A világbajnokság állása a verseny után[szerkesztés]

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1. Brazília Emerson Fittipaldi 41 1. Egyesült Királyság Tyrrell-Ford 49
2. Egyesült Királyság Jackie Stewart 39 2. Egyesült Királyság Lotus-Ford 47
3. Franciaország François Cevert 25 3. Egyesült Királyság McLaren-Ford 26
4. Új-Zéland Denny Hulme 19 4. Olaszország Ferrari 10
5. USA Peter Revson 11 5. Ausztrália Brabham-Ford 7

Statisztikák[szerkesztés]

Vezető helyen:

  • Ronnie Peterson: 80 (1-78)
  • Denny Hulme: 2 (79-80)

Denny Hulme 7. győzelme, 6. leggyorsabb köre, Ronnie Peterson 4. pole-pozíciója.

Források[szerkesztés]


Előző nagydíj:
1973-as Formula–1 monacói nagydíj
FIA 1973-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1973-as Formula–1 francia nagydíj
Előző nagydíj:
nem rendeztek
Formula–1 svéd nagydíj Következő nagydíj:
1974-es Formula–1 svéd nagydíj