1981-es Formula–1 belga nagydíj
.svg){kind=small} 1981-es belga nagydíj | |
| Az évad 5. versenye a 15-ből az 1981-es Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1981. május 17. |
| Hivatalos elnevezés | XXXIX. Grote Prijs de Belgie |
| Helyszín | Zolder, Belgium |
| Versenypálya | 4,262 km |
| Táv | 230,864 km |
| Körök | 54 |
| Időjárás | napos és esős |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző |  Carlos Reutemann(Williams-Ford) |
| Idő | 1:22,28 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | Carlos Reutemann (Williams-Ford) |
| Idő | 1:23,30 (37. a(z) 54-ből) |
| Dobogó | |
| Első | Carlos Reutemann (Williams-Ford) |
| Második |  Jacques Laffite(Ligier-Matra) |
| Harmadik | .svg){kind=small} Nigel Mansell(Lotus-Ford) |
A belga nagydíj volt az 1981-es Formula–1 világbajnokság ötödik futama.
Futam[szerkesztés]
Az edzésen Carlos Reutemann halálra gázolta az Osella csapat technikusát Giovanni Amadeót, emiatt a rajnál a technikusok és a szerelők tüntettek az autók között, nagyobb biztonságot követeltek a boxban dolgozók számára. A mezőny nem tudott elindulni, Ecclestone, Chapman és Williams a pilótákat biztatta: "Induljatok és üssétek el mindet!" A lámpa zöldre váltott amikor még nem mindenki hagyta el a pályát, Stohr nekiment Patrese Arrowsának s az kis híján halálra gázolta Dave Lucket szerelőt.
A versenyen Reutemann nyert, Alan Jones az élről esett ki, Jacques Laffit lett a második a kilencedik helyről, Nigel Mansell pedig a harmadik a tizedik helyről indulva.
| Helyezés | # | Versenyző | Csapat/Motor | Körök | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pontszám |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | Carlos Reutemann
|
Williams-Ford | 54 | 1:16:31,61 | 1 | 9 |
| 2 | 26 | Jacques Laffite
|
Ligier-Matra | 54 | + 36,06 | 9 | 6 |
| 3 | 12 | Nigel Mansell
|
Lotus-Ford | 54 | + 43,69 | 10 | 4 |
| 4 | 27 |  Gilles Villeneuve
|
Ferrari | 54 | + 47,64 | 7 | 3 |
| 5 | 11 |  Elio de Angelis
|
Lotus-Ford | 54 | + 49,20 | 14 | 2 |
| 6 | 3 |  Eddie Cheever
|
Tyrrell-Ford | 54 | + 52,51 | 8 | 1 |
| 7 | 7 | John Watson
|
McLaren-Ford | 54 | + 1:01,66 | 5 | |
| 8 | 28 | Didier Pironi
|
Ferrari | 54 | + 1:32,04 | 3 | |
| 9 | 23 | Bruno Giacomelli
|
Alfa Romeo | 54 | + 1:35,58 | 17 | |
| 10 | 22 | Mario Andretti
|
Alfa Romeo | 53 | + 1 kör | 18 | |
| 11 | 14 |  Marc Surer
|
Ensign-Ford | 52 | + 2 kör | 15 | |
| 12 | 4 | Michele Alboreto
|
Tyrrell-Ford | 52 | + 2 kör | 19 | |
| 13 | 31 | Piercarlo Ghinzani
|
Osella-Ford | 50 | + 4 kör | 24 | |
| Kiesett | 6 |  Héctor Rebaque
|
Brabham-Ford | 39 | Baleset | 21 | |
| Kiesett | 25 | Jean-Pierre Jabouille
|
Ligier-Matra | 35 | Erőátvitel | 16 | |
| Kiesett | 21 |  Chico Serra
|
Fittipaldi-Ford | 29 | Motorhiba | 20 | |
| Kiesett | 32 | Beppe Gabbiani
|
Osella-Ford | 22 | Motorhiba | 22 | |
| Kiesett | 1 |  Alan Jones
|
Williams-Ford | 19 | Baleset | 6 | |
| Kiesett | 8 | Andrea de Cesaris
|
McLaren-Ford | 11 | Sebességváltó | 23 | |
| Kiesett | 5 | Nelson Piquet
|
Brabham-Ford | 10 | Baleset | 2 | |
| Kiesett | 20 |  Keke Rosberg
|
Fittipaldi-Ford | 10 | Váltó | 11 | |
| Kiesett | 15 | Alain Prost
|
Renault | 2 | Kuplung | 12 | |
| Kiesett | 29 | Riccardo Patrese
|
Arrows-Ford | 0 | Ütközés | 4 | |
| Kiesett | 30 | Siegfried Stohr
|
Arrows-Ford | 0 | Ütközés | 13 | |
| Kizárva | 18 |  Derek Daly
|
March-Ford | ||||
| Kizárva | 16 | René Arnoux
|
Renault | ||||
| Kizárva | 17 |  Eliseo Salazar
|
March-Ford | ||||
| Kizárva | 9 |  Slim Borgudd
|
ATS-Ford | ||||
| Kizárva | 33 | Patrick Tambay
|
Theodore-Ford | ||||
| Kizárva | 36 | Derek Warwick
|
Toleman-Hart | ||||
| Kizárva | 35 | Brian Henton
|
Toleman-Hart |
A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]
| H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Carlos Reutemann
|
34 | 1. | Williams-Ford
|
52 |
| 2. | Nelson Piquet
|
22 | 2. | Brabham-Ford
|
25 |
| 3. | Alan Jones
|
18 | 3. | Arrows-Ford
|
10 |
| 4. | Riccardo Patrese
|
10 | 4. | Lotus-Ford
|
8 |
| 5. | Jacques Laffite
|
7 | 5. | Ligier-Matra
|
7 |
| 6. | Elio de Angelis
|
5 | 6. | Renault
|
6 |
Statisztikák[szerkesztés]
Vezető helyen:
- Didier Pironi: 12 (1-12)
- Alan Jones: 7 (13-19)
- Carlos Reutemann: 35 (20-54)
Carlos Reutemann 12. győzelme, 5. pole-pozíciója, 5. leggyorsabb köre, egyetlen mesterhármasa (gy, pp, lk)
- Williams 14. győzelme.
Jacques Laffite 100. versenye.
Piercarlo Ghinzani első versenye.
Források[szerkesztés]
| Előző nagydíj: 1981-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj |
FIA 1981-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1981-es Formula–1 monacói nagydíj |
| Előző nagydíj: 1980-as Formula–1 belga nagydíj |
Formula–1 belga nagydíj | Következő nagydíj: 1982-es Formula–1 belga nagydíj |
