1986-os Formula–1 ausztrál nagydíj

1986-os ausztrál nagydíj
Az évad 16. versenye a 16-ból az 1986-os Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum	1986. október 26.
Hivatalos elnevezés	LI. Australien Grand Prix
Helyszín	Adelaide, Ausztrália
Versenypálya	3,779 km
Táv	309,878 km
Körök	82
Időjárás	napos
Pole-pozíció
Versenyző	Nigel Mansell (Williams-Honda)
Idő	1:18,403
Leggyorsabb kör
Versenyző	Nelson Piquet (Williams-Honda)
Idő	1:20,787 (82. a(z) 82-ből)
Dobogó
Első	Alain Prost (McLaren-TAG)
Második	Nelson Piquet (Williams-Honda)
Harmadik	Stefan Johansson (Ferrari)

Az 1986-os Formula–1-es világbajnokság utolsó futama az ausztrál nagydíj volt, melyet Adelaide városában, az Adelaide Street Circuit nevű utcai pályán rendeztek. Ez volt az idény tizenhatodik versenye, amely előtt a világbajnoki küzdelem még háromesélyes volt. A Williams-Honda két versenyzője, Nigel Mansell és Nelson Piquet mellett a McLaren-TAG-Porsche pilótája, Alain Prost is a végső győzelemért küzdhetett.

Mansell szerezte meg a pole pozíciót, de többen lerajtolták és az első kör végén már csak a negyedik helyen állt. Néhány kör után a finn Keke Rosberg, akinek ez volt az utolsó versenye, átvette a vezetést Piquet-től. A 63. körben aztán defekt miatt kiállni kényszerült, így Piquet visszavette a vezetést, Mansell pedig harmadik volt, ami neki elég lett volna ahhoz, hogy világbajnok legyen. Egy körrel később aztán ő is defektet kapott és ezzel kiszállt a küzdelemből. Piquet-nek csak akkor lett esélye bajnoknak lenni, ha Prost előtt végez, a Williams pedig elővigyázatosságból kihívta őt egy kerékcserére. A hátralévő körökben a 15 másodperces hátrányát elképesztő rohammal igyekezett lefaragni, de nem sikerült; csak második lett, Prost pedig a győzelmével másodjára is világbajnok.

Legközelebb a 2007-es brazil nagydíjon fordult elő újra, hogy a szezonzárón három versenyzőnek is esélye volt bajnoki címet szerezni.

Háttér

A futamot megelőzően három versenyző is esélyes volt a világbajnoki címre. A legkedvezőbb helyzetben a tabellát vezető Nigel Mansell volt 70 ponttal, mögötte a második Alain Prostnak 64 pontja volt, a harmadik Nelson Piquet-nek pedig 63.

Az idény során összességében a Williams erősebb volt, mint a McLaren, hiszen versenyzői a megelőző tizenöt futamból kilencet megnyertek, és már szeptemberben, a portugál nagydíjon megszerezték a konstruktőri bajnoki címet. Ami a Williams ellen szólt, az az, hogy a két pilóta között folyamatos volt a rivalizálás, és nemegyszer fordult elő, hogy egymástól vettek el értékes pontokat. Prost azért tudott végig versenyben maradni, mert az egész idény alatt szorgalmasan gyűjtögette a pontokat - gyakorlatilag az olasz nagydíjon történt kizárását leszámítva, amit azért kapott, mert nem megengedett módon ült át a tartalék autóba, egyszer sem betlizett.

Mansellnek mindazonáltal csak arra kellett figyelnie, hogy mindenképp a dobogón végezzen, mert akkor ő a világbajnok. Prost és Piquet esetében viszont győzelmi kényszer állt fenn.

Időmérő edzés

Mansell szerezte meg a pole pozíciót, 3 tized másodperccel csapattársa, Piquet előtt. A harmadik helyre újabb 2 tizedes hátránnyal Ayrton Senna ért oda a Lotusszal. Prost már több mint 1 másodperc hátránnyal lett negyedik, mögötte a Ligier-es René Arnoux és a benettonos Gerhard Berger fértek be a legjobb hatba. Andrea de Cesaris meglepetésre a 11. helyre kvalifikálta a máskülönben harmatgyenge Minardit, amivel megelőzte többek között a ferraris Stefan Johanssont, a benettonos Teo Fabit és a lotusus Johnny Dumfriest is.

A pénteki időmérő közepén váratlanul szakadni kezdett az eső, ami miatt Patrick Tambay a Haas Lolával és Stefan Johansson is megcsúsztak a gyors körükön, és a pályáról lecsúszva a füvön át ugyanott, de különböző balesetben, a betonfalnak csapták az autójukat. A fal, amely egyénként olyan távolságban volt, hogy senki nem is gondolt rá, hogy veszélyes tényező lehet, szombaton már egy duplasoros gumifallal lett védve. A pilótáknak szerencsére nem esett komolyabb baja.

A szombat reggeli szabadedzésen Prost olyan köridőt futott, amely még Mansell első időmérős körénél is jobb volt, sőt a versenypálya körrekordja is (1:19.121). A délutáni második időmérő edzésen aztán egyik McLaren sem tudta megközelíteni a reggeli tempót, tapadáshiányra hivatkozva. Húsz perccel az edzés vége előtt Philippe Streiff Tyrrelljének megadta magát a motorja, ami miatt az ideális ívet olajjal szennyezte be, effektíve véget vetve minden próbálkozásnak.

Alan Jones, a hazaiak hőse, akinek ez volt az utolsó versenye, le tudta győzni csapattársát, Tambayt, a Ford frissített specifikációjú turbómotorjával. De ez sem volt egy különösen jó eredmény, hiszen csak a 13. és 15. helyig jutottak, több mint 4 másodperces lemaradással a pole-időhöz képest.

Ezen a versenyen Tambay Haas Lolája és Dumfries Lotusa is fedélzeti tévékamerával lett ellátva. A 900 méter hosszú Brabham-egyenesben Martin Brundle, a Tyrrell pilótája 330 km/h-s végsebességet ért el - miután a következő évtől kezdve leszabályozták a turbómotorokat, 1989-től pedig a szívómotor lett a kizárólagos motorformula, így ezen a versenypályán ez volt a legnagyobb végsebesség, amit elértek.

Végeredmény

Helyezés	#	Pilóta	Csapat	Q1	Q2	Különbség
1	5	Nigel Mansell	Williams-Honda	1:19.255	1:18.403
2	6	Nelson Piquet	Williams-Honda	1:20.088	1:18.714	+0.311
3	12	Ayrton Senna	Lotus-Renault	1:21.302	1:18.906	+0.503
4	1	Alain Prost	McLaren-TAG	1:19.785	1:19.654	+1.251
5	25	René Arnoux	Ligier-Renault	1:20.491	1:19.976	+1.573
6	20	Gerhard Berger	Benetton-BMW	1:22.260	1:20.554	+2.151
7	2	Keke Rosberg	McLaren-TAG	1:21.295	1:20.778	+2.375
8	26	Philippe Alliot	Ligier-Renault	1:22.765	1:20.981	+2.578
9	27	Michele Alboreto	Ferrari	1:21.709	1:21.747	+3.306
10	4	Philippe Streiff	Tyrrell-Renault	1:23.262	1:21.720	+3.317
11	23	Andrea de Cesaris	Minardi-Motori Moderni	1:23.476	1:22.012	+3.609
12	28	Stefan Johansson	Ferrari	1:22.050	1:22.309	+3.647
13	19	Teo Fabi	Benetton-BMW	1:22.584	1:22.129	+3.726
14	11	Johnny Dumfries	Lotus-Renault	1:23.786	1:22.664	+4.261
15	15	Alan Jones	Lola-Ford	24:46.383	1:22.796	+4.393
16	3	Martin Brundle	Tyrrell-Renault	1:24.061	1:23.004	+4.601
17	16	Patrick Tambay	Lola-Ford	1:24.584	1:23.008	+4.605
18	24	Alessandro Nannini	Minardi-Motori Moderni	1:25.593	1:23.052	+4.649
19	7	Riccardo Patrese	Brabham-BMW	1:23.396	1:23.230	+4.827
20	8	Derek Warwick	Brabham-BMW	1:23.552	1:23.313	+4.910
21	14	Jonathan Palmer	Zakspeed	1:24.509	1:23.476	+5.073
22	18	Thierry Boutsen	Arrows-BMW	1:24.768	1:24.295	+5.892
23	29	Huub Rothengatter	Zakspeed	1:25.746	1:25.181	+6.778
24	17	Christian Danner	Arrows-BMW	1:25.296	1:25.233	+6.831
25	21	Piercarlo Ghinzani	Osella-Alfa Romeo	3:03.680	1:25.257	+6.855
26	22	Allen Berg	Osella-Alfa Romeo	1:28.912	1:27.208	+8.806

Futam

A rajtot követően Senna szinte azonnal megelőzte Mansellt, azonban Piquet hamarosan őt is, Mansell pedig visszaesett negyediknek. A 7. körben Rosberg megelőzte Piquet-t, és az élen kényelmes előnyt kezdett el magának kiépíteni. A 23. körben Piquet megpördült, de szerencsére az autója nem sérült meg, így némi visszaesést leszámítva folytathatta a versenyt. Pár körrel később Prost defektet kapott, ezért ki kellett állnia kereket cserélni, és negyediknek jött vissza. Közben Piquet is előretört, a 44. körben már második lett, miután megelőzte Mansellt, kettejükre pedig felzárkódott Prost. A három világbajnoki esélyes így közvetlenül egymás mögött haladt.

A 63. körben Rosberg jobb hátsó defektet kapott és kiesett. A futam után elmondta, hogy egyébként se nyerte volna meg a versenyt, legfeljebb ha Prost kiesik vagy valamilyen komoly technikai gond hátráltatta volna, ugyanis megállapodott a csapattal, hogy mindenképp segíteni fogja csapattársát a bajnoki cím megszerzésében. Kiesése után Prost megelőzte Mansellt, és felugrott a második helyre. Ez még mindig Mansellnek kedvezett, aki így is világbajnok lett volna.

A 64 körben aztán bekövetkezett a tragédia. A hosszú Brabham-egyenesben Mansell éppen Philippe Alliot lekörözésébe fogott bele, amikor 290 km/h sebességnél defektet kapott a bal hátsó kereke és súlyosan megsérült a felfüggesztése. Óriási szerencséjére tudott úgy manőverezni, hogy ne ütközzön neki semminek, de a versenyt nem tudta folytatni, így kiszállt a bajnoki küzdelmekből. A Williams attól félt, hogy Piquet-vel ismegtörténik ugyanez, ezért elővigyázatosságból kihívták kereket cserélni. Prost állt az élre, Piquet pedig 16 másodperces lemaradásban jött vissza mögötte. Óriási hajrával ezt leküzdötte 4,2 másodpercre, de utolérni már nem tudta Prostot, aki megnyerte a versenyt és ezzel a világbajnokságot is. Annyira kevés üzemanyaga maradt, hogy a befutó után szinte azonnal meg is állt. A dobogóra még az utolsó ferraris versenyét futó Johansson fért fel. Mögötte a két Tyrrell ért még célba, közülük Streiff úgy szelte át a célvonalat, hogy elfogyott az üzemanyaga. Az utolsó ponszerző helyen Johnny Dumfries ért be.

Győzelmével Prost lett az első versenyző, aki az ausztrál nagydíjat meg tudta nyerni bajnoki és nem bajnoki (1982) futamon is. A versenyt követően a Renault, amely 1977-es beszállásával a turbómotorok úttörője lett a sportágban, két évre kivonult motorszállítóként is, és csak 1989-ben tértek vissza, akkor már az új, szívómotoros motorformula alapján megépített egységükkel, a Williams partnereiként. Ez volt az utolsó versenye két világbajnoknak, Alan Jones-nak és Keke Rosbergnek is, de befejezte a pályafutását Patrick Tambay, Johnny Dumfries, Allen Berg és Huub Rothengatter is, ahogy a Haas Lola csapat is megszűnt.

Végeredmény

Helyezés	#	Pilóta	Csapat	Gumik	Körök	Időeredmény	Rajthely	Pontok
1	1	Alain Prost	McLaren-TAG	G	82	1:54:20.388	4	9
2	6	Nelson Piquet	Williams-Honda	G	82	+4.205	2	6
3	28	Stefan Johansson	Ferrari	G	81	+1 kör	12	4
4	3	Martin Brundle	Tyrrell-Renault	G	81	+1 kör	16	3
5	4	Philippe Streiff	Tyrrell-Renault	G	80	Üzemanyaghiány	10	2
6	11	Johnny Dumfries	Lotus-Renault	G	80	+2 kör	14	1
7	25	René Arnoux	Ligier-Renault	P	79	+3 kör	5
8	26	Philippe Alliot	Ligier-Renault	P	79	+3 kör	8
9	14	Jonathan Palmer	Zakspeed	G	77	+5 kör	21
10	19	Teo Fabi	Benetton-BMW	P	77	+5 kör	13
NR	16	Patrick Tambay	Lola-Ford	G	70	+12 kör	17
KI	5	Nigel Mansell	Williams-Honda	G	63	Defekt	1
KI	7	Riccardo Patrese	Brabham-BMW	P	63	Elektronikai hiba	19
KI	2	Keke Rosberg	McLaren-TAG	G	62	Defekt	7
NR	22	Allen Berg	Osella-Alfa Romeo	P	61	+21 kör	26
KI	8	Derek Warwick	Brabham-BMW	P	57	Fékhiba	20
KI	17	Christian Danner	Arrows-BMW	G	52	Motorhiba	24
KI	18	Thierry Boutsen	Arrows-BMW	G	50	Motorhiba	22
KI	12	Ayrton Senna	Lotus-Renault	G	43	Motorhiba	3
KI	23	Andrea de Cesaris	Minardi-Motori Moderni	P	40	Mechanikus hiba	11
KI	20	Gerhard Berger	Benetton-BMW	P	40	Motorhiba	6
KI	29	Huub Rothengatter	Zakspeed	G	29	Felfüggesztés	23
KI	15	Alan Jones	Lola-Ford	G	16	Motorhiba	15
KI	24	Alessandro Nannini	Minardi-Motori Moderni	P	10	Baleset	18
KI	21	Piercarlo Ghinzani	Osella-Alfa Romeo	P	2	Váltóhiba	25
KI	27	Michele Alboreto	Ferrari	G	0	Ütközés	9
Források:

A világbajnokság végeredménye

H	Versenyzők	Pont	H	Konstruktőrök	Pont
1.	Alain Prost	72 (74)	1.	Williams-Honda	141
2.	Nigel Mansell	70 (72)	2.	McLaren-TAG	96
3.	Nelson Piquet	69	3.	Lotus-Renault	58
4.	Ayrton Senna	55	4.	Ferrari	37
5.	Stefan Johansson	23	5.	Ligier-Renault	29
6.	Keke Rosberg	22	6.	Benetton-BMW	19
7.	Gerhard Berger	17	7.	Tyrrell-Renault	11
8.	Jacques Laffite	14	8.	Haas Lola-Ford	6
9.	Michele Alboreto	14	9.	Brabham-BMW	2
10.	René Arnoux	14	10.	Arrows-BMW	1

(A teljes lista)

Statisztikák

Vezető helyen:

• Nelson Piquet: 8 (1–6, 63–64)
• Keke Rosberg: 56 (7–62)
• Alain Prost: 18 (65–82)

Alain Prost 25. győzelme, Nigel Mansell 4. pole-pozíciója, Nelson Piquet 19. leggyorsabb köre.

• McLaren 52. győzelme

Alan Jones 117., Keke Rosberg 128. és Patrick Tambay 123., utolsó versenye.

Források

• A Formula–1 hivatalos oldala Archiválva 2014. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben

Forráshivatkozások

Előző nagydíj: 1986-os Formula–1 mexikói nagydíj	FIA 1986-os Formula–1 világbajnokság	Következő nagydíj: 1987-es Formula–1 brazil nagydíj
Előző nagydíj: 1985-ös Formula–1 ausztrál nagydíj	Formula–1 ausztrál nagydíj	Következő nagydíj: 1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj