1999-es Formula–1 világbajnokság

1999-es FIA Formula–1 világbajnokság
Mika Häkkinen a kanadai nagydíjon
Egyéni világbajnok
Mika Häkkinen	76
Konstruktőri világbajnok
Ferrari	128
← 1998 2000 →

Az 1999-es Formula–1 világbajnokság volt az 50. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1999. március 7-étől október 31-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül. Az egyéni bajnokságot Mika Häkkinen nyerte, bár Eddie Irvine, David Coulthard és Heinz-Harald Frentzen is hosszú ideig esélyes volt a címre. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte, amellyel megkezdődött Michael Schumacher és az olasz csapat dominanciája a következő évtizedben. Schumacher lábtörést szenvedett Silverstone-ban, ezért érdemben nem tudott harcolni a bajnoki címért, de még a szezon vége előtt visszatért a mezőnybe.

Csapatok és versenyzők

Csapat	Konstruktőr	Modell	Motor	Rajtszám	Pilóták	Teszt pilóták
West McLaren Mercedes	McLaren-Mercedes	MP4/14	Mercedes FO110H	1	Mika Häkkinen	Nick Heidfeld
				2	David Coulthard
Scuderia Ferrari Marlboro	Ferrari	F399	Ferrari Tipo 048	3	Michael Schumacher	nincs
					Mika Salo
				4	Eddie Irvine
Winfield Williams	Williams-Supertec	FW21	Supertec FB01	5	Alessandro Zanardi	Bruno Junqueira
				6	Ralf Schumacher
Benson and Hedges Jordan	Jordan-Mugen-Honda	199	Mugen-Honda MF-301HD	7	Damon Hill	Tomáš Enge
				8	Heinz-Harald Frentzen
Mild Seven Benetton Playlife	Benetton-Playlife	B199	Playlife FB01	9	Giancarlo Fisichella	Laurent Rédon
				10	Alexander Wurz
Red Bull Sauber Petronas	Sauber-Petronas	C18	Petronas SPE-03A	11	Jean Alesi	nincs
				12	Pedro Diniz
Repsol Arrows F1 Team	Arrows	A20	Arrows T2-F1	14	Pedro de la Rosa	Stephen Watson
				15	Takagi Toranoszuke
HSBC Stewart Ford	Stewart-Ford	SF3	Ford CR-1	16	Rubens Barrichello	Luciano Burti
				17	Johnny Herbert
Gauloises Prost Peugeot	Prost-Peugeot	AP02	Peugeot A18	18	Olivier Panis	Stéphane Sarrazin
				19	Jarno Trulli
Fondmetal Minardi Ford	Minardi-Ford	M01	Ford VJM1 Zetec-R Ford VJM2 Zetec-R	20	Luca Badoer	Gastón Mazzacane
					Stéphane Sarrazin
				21	Marc Gené
British American Racing	BAR-Supertec	01	Supertec FB01	22	Jacques Villeneuve	Patrick Lemarié
				23	Ricardo Zonta
					Mika Salo

Valamennyi csapat 3 literes, V10-es elrendezésű motort használt.

Csapatváltozások

• Három évtized után eltűnt a Tyrrell csapat a sportágból, miután felvásárolta a British American Tobacco. Ők átkeresztelték a csapatot British American Racing-re (BAR), a meghajtásért pedig a Supertec motorok feleltek.
• Ezek a Supertec motorok a Flavio Briatore és Bruno Michel által alapított cég által gyártott és némiképp továbbfejlesztett 1997-es Renault RS9-es motorok voltak. Miután ezeket nem a Mecachrome gyártotta, a Williams is Supertec-motorokként használta tovább őket, a Benetton pedig, ahogy az előző évben is, Playlife-motorokként.
• 34 év után kiszállt a Goodyear is, így a Bridgestone volt az egyedüli gumibeszállító.

Pilótaváltozások

• A Williams új versenyzőpárossal kezdte meg az évet: a Jordantől érkezett Ralf Schumacher mellé a Formula–1-et már korábban megjárt, azóta kétszeres CART-bajnokká avanzsált Alex Zanardi érkezett.
• A Jordannél Heinz-Harald Frentzen lett Damon Hill csapattársa, Jacques Villeneuve pedig az új BAR csapathoz távozott. Az ő csapattársa a McLaren tesztpilótája, az FIA GT1-es bajnok Ricardo Zonta lett.
• Ricardo Rosset visszavonult, Toranoszuke Takagi az Arrows pilótája lett, ahol csapattársa Pedro de la Rosa volt. Pedro Diniz a Sauberhez távozott.
• Johnny Herbert a Saubertől a Stewarthoz igazolt, Rubens Barrichello mellé. A csapat két előző évi pilótájától is megvált: Jan Magnussen az amerikai Le Mans szériába távozott, Jos Verstappen pedig a Honda új, a visszatérést tervező projektjének lett a tesztpilótája, amíg a projekt be nem dőlt.
• A Minardi is új párossal kezdte meg az idényt: a korábban a Fortinál versenyző Luca Badoer mellé az Open Fortuna by Nissan bajnoka, Marc Gené érkezett. Nakano Sindzsi a Jordan tesztpilótája lett, Esteban Tuero pedig az argentin TC2000-es bajnokságba ment. Badoert a brazil nagydíjon csuklósérülése miatt Stéphane Sarrazin helyettesítette.
• Mika Salo, aki az Arrowstól való távozása után ülés nélkül maradt, végül két csapatnál is versenyezhetett. Három futamon helyettesítette a sérült Ricardo Zontát a BAR-nál, majd a lábtörése miatt hat futamot kihagyó Michael Schumachert a Ferrarinál.

Szabályváltozások

• Míg az előző idényben az első gumikon három bordának kellett lennie, addig ettől az idénytől kezdve valamennyi keréken négynek kellett lennie.
• Az első gumik szélessége kisebb lett, mint a hátsóké: 355 mm, szemben a hátsók 380 mm-ével.
• A kerekeket egy biztonsági eszközzel rögzíteni kellett a kasztnihoz, nehogy egy ütközést követően leszakadjanak és elrepüljenek.
• A frontális törésteszteket immár 13 m/s sebesség mellett rendezték.

A szezon menete

Az első versenyt Ausztráliában rendezték, ahol Häkkinen és Coulthard McLaren-Mercedese indult az első sorból, a két Ferrari előtt. Schumacher az előző év végi versenyhez hasonlóan ismét megállt a felvezető körön, emiatt a mezőny végéről kellett rajtolnia. A McLaren elsőként és másodikként fordultak el az első kanyarban, majd lehagyták a mezőnyt, de végül mindketten kiestek. Coulthard váltóhiba, Häkkinen elektronikai hiba miatt adta fel a futamot. Ennek eredményeképp Eddie Irvine szerezte meg a győzelmet (pályafutása során először). Frentzen a második helyen végzett a Jordannel, a harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba a Williamsszel.

Villeneuve Kanadában

Öthetes szünet után Häkkinen és Coulthard Brazíliában is az első sorból indult. Rubens Barrichello a harmadik helyről indult a Stewart-Forddal hazai versenyén. Coulthard technikai hiba miatt a boxba hajtott, később pedig kiesett. Häkkinen rövid ideig a harmadik sebességi fokozatban ragadt, így Barrichello és Schumacher is megelőzte, de a finn a boxkiállások során visszaállt az élre és győzött. Schumacher második lett, míg Frentzené lett a harmadik hely, miután Barrichello motorja tönkrement.

A San Marinó-i nagydíjon a McLaren sorozatban harmadszorra szerezte meg az első rajtsort Schumacher és Irvine előtt. Häkkinen, aki kétkiállásos stratégián volt, hamar lehagyta a többi versenyzőt, de a 18. körben elveszítette kontrollját autója felett és balesetet szenvedett. Ezt követően Schumacher és Coulthard harcolt a győzelemért. A németnek sikerült megelőznie Coulthardot a boxkiállások során, így győzött a tifosik nagy örömére Coulthard és Barrichello előtt (Irvine motorhiba miatt kiesett).

A monacói időmérőn Häkkinen az első, Michael Schumacher a második rajtkockát szerezte meg, a német a rajtnál megelőzte vetélytársát, és fölényes győzelmet aratott. A negyedik helyről induló Eddie Irvine is a finn előtt tudott célba érni, mivel Häkkinen megcsúszott egy olajfolton. Coulthard mechanikai hiba miatt esett ki. Ez volt az első kettős Ferrari győzelem a monacói nagydíjon. A pontversenyt ekkor Schumacher vezette Irvine és Häkkinen előtt.

Fisichella Kanadában

A következő spanyol nagydíjon Häkkinen ötödszörre is megszerezte a pole-t, ezúttal Irvine és Coulthard előtt. A rajtnál Coulthard megelőzte Irvine-t, emellett mindkét Ferrari beragadt a jól rajtoló Jacques Villeneuve BAR-je mögé. McLarenek hamar nagy előnyre tettek szert, Häkkinen győzött, míg Coulthard második helyével a McLaren kettős győzelmet szerzett. A boxkiállásoknál mindkét Ferrari visszaelőzte Villeneuve-öt, Schumacher lett a harmadik.

Schumacher Kanadában megszakította Häkkinen pole-pozíciós sorozatát, a finn ezúttal második helyről indult, Irvine előtt. A rajtnál mindketten megtartották helyezésüket és leszakították magukról a mezőnyt. Schumacher vezetett, amikor az utolsó kanyar után a falnak, a hírhedt "Bajnokok Falának" csapódott. A német mellett a szintén világbajnok Villeneuve és Damon Hill, valamint Ricardo Zonta is összetörte autóját ezen a szakaszon. A versenyen Irvine összeütközött Coultharddal, amiért a skótot később stop-go büntetéssel sújtották. Ezután Frentzen haladt másodikként, de 4 körrel a leintés előtt fékhiba miatt balesetet szenvedett. Emiatt a futam végén bejött a biztonsági autó, Häkkinen pedig mögötte haladva nyerte meg a versenyt. Meglepetésre Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) lett a második, Irvine pedig harmadik lett.

Prost AP02

A franciaországi esős időmérőt Barrichello nyerte Jean Alesi Sauberje és Olivier Panis Prostja előtt. Coulthard a 4., Schumacher a 6., Häkkinen a 14. helyet szerezte meg. A verseny sem volt szárazabb, végig esett az eső. Barrichello vezetett az első néhány körben, ezután Coulthard megelőzte, de a skót kiesett váltóhiba miatt. Häkkinen a második helyig zárkózott fel, de ekkor egy megcsúszás miatt visszaesett a mezőnyben. Schumacher megelőzte Barrichellót az első helyért, de később elektronikai hiba miatt lelassult. Häkkinen időközben újra felzárkózott, majd Barrichello megelőzésével az élre állt. Az élen haladók közül sokaknak ki kellett állnia még további üzemanyagért, míg a harmadik helyezett Frentzennek nem, így a német megszerezte pályafutása és a Jordan második futamgyőzelmét Häkkinen és Barrichello előtt.

A brit nagydíjon újra Häkkinen indult a pole-ból, Schumacher és Coulthard előtt. Schumacher rosszul rajtolt, így Coulthard és Irvine is megelőzte. A német a Stowe kanyarban megpróbálta visszaelőzni csapattársát, de fékhiba miatt nagy sebességgel a gumifalnak csapódott. Bár autója elnyelte az ütközési energia nagy részét, Schumacher lábtörést szenvedett. Alex Zanardi autója a rajtrácson ragadt, így a versenyt újraindították, Häkkinen ismét az élre állt. Úgy tűnt, a finn megnyeri a versenyt, de egyik kereke leesett az autójáról. Boxkiállása után visszatért a pályára, de kiállt, mivel túl veszélyes lett volna folytatni a versenyt. Ennek köszönhetően Coulthard győzött Irvine előtt, akit a skót a boxkiállások során megelőzött. A harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba.

Frentzen Kanadában

A versenynaptár felénél Häkkinen vezette a pontversenyt Schumacher előtt, de a németnek ki kellett hagynia a elkövetkezendő versenyeket lábtörése miatt. Irvine vált ezután a Ferrari elsőszámú versenyzőjévé, a csapat a finn Mika Salót szerződtette Schumacher helyettesítésére.

Az osztrák nagydíjon is domináltak a McLarenek az edzésen, Häkkinené lett a pole Coulthard és Irvine előtt. A finn jól rajtolt, de az első kanyarban csapattársával koccant, majd megcsúszott, ezzel a mezőny végére került. Egyik autó sem sérült meg, Coulthard került az élre, és a verseny nagy részében vezetett, de Irvine a második boxkiállásnál megelőzte. Häkkinen a harmadik helyig zárkózott fel, a győztes Irvine és Coulthard mögött ért célba.

A német nagydíjon nyolcadszorra indult a finn a pole-ból az évben, Frentzen és Coulthard előtt. Häkkinen megtartotta a vezetést, míg Coulthard megelőzte Frentzent, de Salo a negyedik helyről indulva mindkettejük mellett elment. Coulthard megpróbálta visszaelőzni a Salót, de első szárnya a Ferrari hátsó kerekéhez ért, ezért a skótnak ki kellett állnia szerelőihez. Häkkinen boxkiállásakor probléma történt az üzemanyagtöltésnél, a finn sok időt veszített és negyediknek esett vissza. Frentzen megelőzése után azonban defektet kapott és a gumifalnak csapódott. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, Salo elengedte Irvine-t, aki így sorozatban másodszor győzött, míg a Ferrari kettős győzelmet ünnepelt. Frentzen a harmadik helyen ért célba.

Zanardi Monzában

A magyar nagydíjon is a finn indult a pole-ból, Irvine és Coulthard előtt. A skót rossz rajtot vett, Fisichella és Frentzen is megelőzte. Häkkinen előnyét egyre növelte, Coulthardnak sikerült visszatérnie a harmadik helyre első boxkiállása után. A verseny végéhez közeledve utolérte Irvine-t, aki a nagy nyomás alatt hibázott, és a 62. körben kicsúszott. A futamot Häkkinen nyerte Coulthard és Irvine előtt.

Belgiumban Häkkinené lett a pole Coulthard és Frentzen előtt. Coulthard a rajt után Häkkinen mellé ért, és miután az első kanyarban kissé összeértek, a skót átvette a vezetést, majd győzött. Häkkinen második helyének köszönhetően a McLaren kettős győzelmet szerzett, Frentzen harmadik, Irvine negyedik lett.

A szezon háromnegyedénél Häkkinen vezetett 60 ponttal az 59 pontos Irvine előtt.

Häkkinen tizenegyedik alkalommal szerezte meg a pole-t Monzában, Frentzen és Coulthard előtt. A finn elsőként fordult el az első kanyarban, míg második helyre feljött Zanardi feltartotta a mögötte haladókat. Häkkinen vezette a versenyt, amikor a 30. kör első kanyarjában kicsúszott. Ezután Frentzen vette át a vezetést és győzött Ralf Schumacher, valamint Salo előtt. Coulthard és Irvine az ötödik és hatodik helyen végzett.

Johnny Herbert Monzában

A Nürburgringen rendezett európai nagydíjon Frentzené lett a pole Coulthard és Häkkinen előtt. A rajt után az első három sorrendje változatlan maradt. 15 kör után enyhén szemerkélni kezdett, Häkkinen pedig a többiekkel ellentétben kiállt gumit cserélni. Ez a döntés túl korainak bizonyult, a finn sok időt veszített és ismét kiállt szerelőihez szárazpályás gumikért, egy kör hátrányban tért vissza. Irvine fél percig állt három kerékkel a boxban, mivel csapata nem találta meg számára a negyedik kereket. A verseny felénél Frentzen vezetett Coulthard és Ralf előtt, de elektronikai hiba miatt kiesett, első boxkiállása után. Ekkor újra esni kezdett, a vezető Coulthard kicsúszott és kiesett. Ezt követően Ralf Schumacher vezetett, de defektet kapott és az ötödik helyre esett vissza. A nedves pályán Fisichelláé lett a vezetés, de kicsúszása után ő is kiesett. Ezzel Johnny Herbert került az élre a Stewarttal, majd a pálya felszáradását követően győzött Jarno Trulli Prostja és a csapattárs Barrichello előtt. Irvine a verseny végén hibázott, hatodik helyezése Häkkinené lett, aki Marc Gené (Minardi) megelőzése után az ötödik helyen végzett. Luca Badoer sokáig esélyes volt arra, hogy pontot szerezzen a Minardival, de váltóhiba miatt kiesett.

Eddie Irvine Monzában

Az évad utolsó előtti versenye a maláj nagydíj volt, ahol Schumacher visszatért a mezőnybe. A német megszerezte a pole-t Irvine, Coulthard és Häkkinen előtt. A rajt után Irvine állt az élre, Schumacher feladata pedig a McLarenek feltartása volt. Coulthardnak sikerült megelőznie a németet, de később technikai hiba miatt kiesett. Schumachernek sikerült maga mögött tartania Häkkinent, így a Ferrari Irvine-nal kettős győzelmet szerzett. A verseny után a Ferrari autóit szabályellenesnek találták, és kizárták őket. A Ferrari ezt követően fellebbezett, az FIA visszavonta döntését, a Ferrari eredményét meghagyták.

Irvine 4 pontos előnnyel érkezett Japánba Häkkinen előtt, így a futamgyőzelem mindegyikük számára a bajnoki címet jelentette. Schumacher szerezte meg a pole-t Häkkinen előtt, míg Irvine balesetet szenvedett az időmérőn, csak az ötödik helyről indult. Irvine a boxkiállásoknál megelőzte Panist, majd Coulthard kicsúszása után harmadiknak jött fel. Häkkinen megelőzte Schumachert a rajtnál, majd megnyerte a futamot is, így megszerezte második bajnoki címét.

Häkkinen 76 ponttal lett az 1999-es év egyéni világbajnoka. Irvine 74 ponttal második, Frentzen 54-gyel harmadik lett. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte (1983 után először) 128 ponttal. A McLaren 4 pont hátránnyal második, míg a Jordan 61 ponttal harmadik lett.

Futamok

#	Futam	Időpont	Helyszín	Győztes versenyző	Konstruktőr	Összefoglaló
631	ausztrál nagydíj	Március 7.	Melbourne	Eddie Irvine	Ferrari	Összefoglaló
632	brazil nagydíj	Április 11.	São Paulo	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
633	San Marinó-i nagydíj	Május 2.	Imola	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
634	monacói nagydíj	Május 16.	Monaco	Michael Schumacher	Ferrari	Összefoglaló
635	spanyol nagydíj	Május 30.	Barcelona	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
636	kanadai nagydíj	Június 13.	Montreal	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
637	francia nagydíj	Június 27.	Magny-Cours	Heinz-Harald Frentzen	Jordan-Mugen-Honda	Összefoglaló
638	brit nagydíj	Július 11.	Silverstone	David Coulthard	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
639	osztrák nagydíj	Július 25.	Spielberg	Eddie Irvine	Ferrari	Összefoglaló
640	német nagydíj	Augusztus 1.	Hockenheim	Eddie Irvine	Ferrari	Összefoglaló
641	magyar nagydíj	Augusztus 15.	Mogyoród	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
642	belga nagydíj	Augusztus 29.	Spa	David Coulthard	McLaren-Mercedes	Összefoglaló
643	olasz nagydíj	Szeptember 12.	Monza	Heinz-Harald Frentzen	Jordan-Mugen-Honda	Összefoglaló
644	európai nagydíj	Szeptember 26.	Nürburg	Johnny Herbert	Stewart-Ford	Összefoglaló
645	maláj nagydíj	Október 17.	Kuala Lumpur	Eddie Irvine	Ferrari	Összefoglaló
646	japán nagydíj	Október 31.	Suzuka	Mika Häkkinen	McLaren-Mercedes	Összefoglaló

• Új futamként került a naptárba a maláj nagydíj, október közepén.
• Felmerült a kínai nagydíj megrendezésének a lehetősége a Csuhajban épített versenypályán. Az eredetileg meghirdetett naptárban benne is volt, március 21-i dátummal. Végül aztán kikerült belőle, ismeretlen okokból, és bár próbálták áttenni őszre, erre nem került sor. Kínában majd csak 2004-ben rendeztek először futamot, és akkor már Sanghajban.
• A kínai nagydíj helyére először betették az argentin nagydíjat, március 28-i dátummal. Csakhogy a szervezők és a kereskedelm jogok birtokosai nem tudtak megegyezni, ezért nem volt verseny, hanem egy öthetes szünet volt az első és a második futam közt.
• A Nürburgringen ismét európai, és nem luxemburgi nagydíjat rendeztek.

Bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	10	6	4	3	2	1	0

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

#	Versenyző	AUS	BRA	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	EUR	MAL	JPN	Pont
1	Mika Häkkinen	Ki	1	Ki	3	1	1	2	Ki	3	Ki	1	2	Ki	5	3	1	76
2	Eddie Irvine	1	5	Ki	2	4	3	6	2	1	1	3	4	6	7	1	3	74
3	Heinz-Harald Frentzen	2	3	Ki	4	Ki	11	1	4	4	3	4	3	1	Ki	6	4	54
4	David Coulthard	Ki	Ki	2	Ki	2	7	Ki	1	2	5	2	1	5	Ki	Ki	Ki	48
5	Michael Schumacher	8	2	1	1	3	Ki	5	NI	EÜ	EÜ	EÜ	EÜ	EÜ	EÜ	2	2	44
6	Ralf Schumacher	3	4	Ki	Ki	5	4	4	3	Ki	4	9	5	2	4	Ki	5	35
7	Rubens Barrichello	5	Ki	3	9	KIZ	Ki	3	8	Ki	Ki	5	10	4	3	5	8	21
8	Johnny Herbert	NI	Ki	10	Ki	Ki	5	Ki	12	14	11	11	Ki	Ki	1	4	7	15
9	Giancarlo Fisichella	4	Ki	5	5	9	2	Ki	7	12	Ki	Ki	11	Ki	Ki	11	14	13
10	Mika Salo			7	Ki	8				9	2	12	7	3	Ki			10
11	Jarno Trulli	Ki	Ki	Ki	7	6	Ki	7	9	7	Ki	8	12	Ki	2	Ki	Ki	7
12	Damon Hill	Ki	Ki	4	Ki	7	Ki	Ki	5	8	Ki	6	6	10	Ki	Ki	Ki	7
13	Alexander Wurz	Ki	7	Ki	6	10	Ki	Ki	10	5	7	7	14	Ki	Ki	8	10	3
14	Pedro Diniz	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	6	Ki	6	6	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	11	3
15	Olivier Panis	Ki	6	Ki	Ki	Ki	9	8	13	10	6	10	13	11	9	Ki	Ki	2
16	Jean Alesi	Ki	Ki	6	Ki	Ki	Ki	Ki	14	Ki	8	16	9	9	Ki	7	6	2
17	Pedro de la Rosa	6	Ki	Ki	Ki	11	Ki	11	Ki	Ki	Ki	15	Ki	Ki	Ki	Ki	13	1
18	Marc Gené	Ki	9	9	Ki	Ki	8	Ki	15	11	9	17	16	Ki	6	9	Ki	1
19	Alex Zanardi	Ki	Ki	11	8	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	8	7	Ki	10	Ki	0
20	Takagi Toranoszuke	7	8	Ki	Ki	12	Ki	KIZ	16	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	0
21	Jacques Villeneuve	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	15	8	10	Ki	9	0
22	Luca Badoer	Ki	EÜ	8	Ki	Ki	10	10	Ki	13	10	14	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	0
23	Ricardo Zonta	Ki	NI	EÜ	EÜ	EÜ	Ki	9	Ki	15	Ki	13	Ki	Ki	8	Ki	12	0
—	Stéphane Sarrazin		Ki															0
#	Versenyző	AUS	BRA	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	AUT	GER	HUN	BEL	ITA	EUR	MAL	JPN	Pont

Konstruktőr

Helyezés	+/-	Gyártó	Modell	Motor	Abroncs	Győzelmek	Dobogó	Első rajthelyek	Leggy. kör	Pont
1	+1	Ferrari	F399		B	6	17	3	6	128
2	-1	McLaren-Mercedes	MP4/14		B	7	16	11	9	124
3	+1	Jordan-Mugen-Honda	199		B	2	6	1		61
4	+4	Stewart-Ford	SF3		B	1	4	1		36
5	-2	Williams-Supertec	FW21		B		3		1	35
6	-1	Benetton-Playlife	B199		B		1			16
7	+2	Prost-Peugeot	AP02		B		1			9
8	-2	Sauber-Petronas	C18		B					5
9	-2	Arrows	A20		B					1
10	0	Minardi-Ford	M01		B					1
11	0	BAR-Supertec	001		B					0

• +/- Helyezés változás 1998-hoz képest.

Közvetítések

Az 1999-es szezonban továbbra is az MTV rendelkezett a magyarországi közvetítési jogokkal. A kommentátor Knézy Jenő lett, társkommentátora a nyitófutamon Frankl András volt, a későbbiekben Bertalan Zsolt közreműködött szakkommentátorként, majd az utolsó öt futam kommentálásában felváltva vett részt Simon István és Szabó Gergő is. Valamennyi futam az MTV1 csatornán került képernyőre, többnyire élőben, kivéve a felvételről sugárzott ausztrál nagydíjat. A san marinó-i, a spanyol, a kanadai, a francia, a brit, a német és a magyar nagydíjat helyszínről kommentálták, a többit a budapesti stúdióból.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 1999-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1999-es szezonról a formula1.com honlapon

Csapatok és versenyzőik az 1999-es Formula–1 világbajnokságon
McLaren	Ferrari	Williams	Jordan	Benetton	Sauber	Arrows	Stewart	Prost	Minardi	BAR
1 Häkkinen 2 Coulthard	3 M. Schumacher 4 Irvine	5 Zanardi 6 R. Schumacher	7 Hill 8 Frentzen	9 Fisichella 10 Wurz	11 Alesi 12 Diniz	14 de la Rosa 15 Takagi	16 Barrichello 17 Herbert	18 Panis 19 Trulli	20 Badoer 21 Gené	22 Villeneuve 23 Zonta
Egyéb versenyzők az 1999-es évadban: Salo · Sarrazin