Knézy Jenő (sportriporter, 1944–2003)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Knézy Jenő
Sportközvetítés közben, 1984
Sportközvetítés közben, 1984
Született 1944. augusztus 19.
Nagyvárad
Elhunyt 2003. június 17. (58 évesen)
Budapest
Gyermekei ifjabb Knézy Jenő
Foglalkozása sportújságíró, sportriporter
Sírhelye Farkasréti temető (8/3-1-131/132)

A Wikimédia Commons tartalmaz Knézy Jenő témájú médiaállományokat.

Id. Knézy Jenő (Nagyvárad, 1944. augusztus 19.Budapest, 2003. június 17.) magyar sportújságíró és sportriporter, ifjabb Knézy Jenő sportriporter édesapja.

Tanulmányai[szerkesztés]

Kiskunhalason élt, Budapesten érettségizett. 1961–62-ben a magyar ifjúsági kosárlabda-válogatott tagja volt. 1962-től 1964-ig a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben dolgozott. 1964–1969 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán tanult.

Pályafutása[szerkesztés]

196970-ben mezőgazdasági gépészmérnök végzettséggel a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár üzemmérnöke volt. Jelentkezett a Pályabelépő című sportriporter-pályázatra több mint ötezer társával együtt, és ebben a műsorban debütált a televízióban.[1] 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. 1972-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tagja.

Főként a labdajátékokkal forrt össze a neve, de közvetített többek közt jégkorongot, úszást, egy időben Formula–1-et is. Szállóigévé vált köszöntése volt a Jó estét, jó szurkolást!, amit ő maga talált ki, később le is védette. 1974-től 2002-ig valamennyi labdarúgó-világbajnokságon kint volt, háromszor a döntőt is közvetítette (1990, 1998, 2002). 1976-tól az Európa-bajnokságokról is rendszeresen közvetített.

Jó estét, jó szurkolást!
– Knézy Jenő

A BEK/Bajnokok Ligája döntőjét is rendszerint ő kommentálta 2002-ig. Az 1972-es müncheni nyári játékoktól kezdve egészen a 2002-es téli játékokig az olimpiákról is tudósított, három magyar aranyérem megszerzését kommentálta (1992 – női kajak négyes, 2000Kovács Ágnes 200 m mellúszás, férfi vízilabda-válogatott).

Két ízben volt rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 első fele, 1998 végétől 1999 nyaráig), a kettő között, valamint 1999-től főmunkatársa. Sokoldalúságát bizonyítva láthatták a nézők kabaréműsorokban és választási műsorokban is.

Könyvek[szerkesztés]

  • Foglalkozásunk: sportriporter (társszerző) Budapest, Sport Kiadó, 1979 ISBN 9632535448
  • Hegyi Iván: A magyar olimpiai érmesek Knézy Jenő naplójával (Sydney, 2000), Paginarum Kiadó, 2000, ISBN 963-9133-62-0[2]
  • B. Molnár László–Sinkovics Gábor: Knézy – Jó estét, jó szurkolást… (Knézy Jenő életregénye), Budapest Print Kft., 2003, ISBN 9636951241

Elismerései[szerkesztés]

Az MNK Sport Érdemérem és a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa volt. 2003-ban a Magyar Televízió életműdíjjal tüntette ki, ezzel három évtizedes kimagasló szakmai munkáját ismerve el.

A kormányfő javaslatára a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek a köztársasági elnök. A kitüntetést a riporter betegágyánál Gyurcsány Ferenc sportminiszter adta át.

A magyar úszósport hírességek csarnokának tagja (2018)[3]

Halála[szerkesztés]

Knézy Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 8/3-1-131/132

Az 58 esztendős riporternél gyomorrákot diagnosztizáltak orvosai 2003 áprilisában. Betegségéről először a Nemzeti Sportban megjelent interjúban beszélt nyilvánosan.[4][5] Két hónappal a betegség megállapítása után, 2003. június 17-én hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap