Formula–1 spanyol nagydíj
 spanyol nagydíj | |
.svg) | |
| Megrendezve | 1951, 1954, 1968–1979, 1981, 1986– |
| Versenypályák | Madring, Circuit de Catalunya, Pedralbes Circuit, Circuito Permanente del Jarama, Montjuïc Circuit, Circuito Permanente de Jerez |
| Körök száma | 57 |
| Legtöbb győzelem |  Michael Schumacher, Lewis Hamilton (6) |
| A(z) spanyol nagydíj weboldala | |
A spanyol nagydíj (spanyolul: Gran Premio de España, katalánul: Gran Premi d'Espanya) egy autóverseny-hétvége, amely a Formula–1 világbajnokság része. Az egyik legrégebben létező ilyen rendezvény, még a Grand Prix-versenyzés korszakában, 1913-ban rendezték meg először, Guadarrama környékén. Formula–1-es versenyként először 1951-ben, majd 1954-ben került rá sor a Circuit de Pedralbesen, Barcelonában. Állandó jelleggel 1967 óta szerepel a versenynaptárban, pár év kimaradással.
A spanyol nagydíjnak történelmileg több helyszíne is volt, általában május végén, június elején rendezték. A sokáig a Circuit de Barcelona-Catalunya versenypályán rendezett futam 2026-tól a Madring pályán kerül lebonyolításra[1]. 2025 márciusában 2035-ig meghosszabbították a nagydíj formula–1-es szerződését.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az első versenyt 1913-ban rendezték, habár nem formulaautókkal, hanem túraautókkal. A helyszín a Madrid melletti Guadarrama volt, egy 300 kilométeres országúti versenyen[2], hivatalos neve RACE Grand Prix volt (a Real Automóvil Club de España után elnevezve), győztese pedig Carlos de Salamanca egy Rolls-Royce-szal. Mivel már korábban is rendeztek autóversenyeket Spanyolországban, annak nagy volt a népszerűsége, ezért hamar kialakult az igény egy állandó pályára is. A Sitges-Terramar nevű, 2 kilométeres oválpályán rendeztek először spanyol nagydíjat ezen a néven, ezt Alberto Divo nyerte egy Sunbeam-mel[3].
Az első verseny után aztán pénzügyi nehézségek léptek fel, így új helyszínt kellett keresni. 1926-ban már a közel 18 kilométeres, Bilbao mellett található Circuito Lasarte pályán versenyeztek, San Sebastián nagydíj néven. Az 1927-es verseny már a konstruktőri világbajnokság része volt, de a lasartei versenyek 1934-ig nem voltak nagydíjak, és jobbára sportautós szabályok mentén rendezték őket. 1930-ban a világgazdasági válság hiúsította meg a nagydíjat, 1931-ben és 1932-ben pedig egyáltalán nem rendeztek versenyt, politikai és gazdasági okokból. 1935-ben rendeztek utoljára versenyt, ekkor a spanyol polgárháború véget vetett mindenféle versenyzésnek.
1951-ben már mint a Formula–1 része rendzetek futamot Barcelonában, a Pedralbes utcai pályán, amit Juan Manuel Fangio nyert, és egyben itt szerezte első világbajnoki címét is az Alfa Romeóval. A következő két évben is tervbe volt véve a futam, amire pénzügyi nehézségek miatt nem kerülhetett sor. 1954-ben Mike Hawthorn nyert a Ferrarival, amellyel megtörte a Mercedesek dominanciáját. 1955-ben megrendezték volna a futamot, csakhogy nem sokkal előtte történt a Le Mans-i 24 órás futamon egy borzalmas baleset, ami miatt három másik versennyel együtt a spanyol nagydíj is elmaradt, biztonsági okokból. A következő két évben, habár volt rá szándék, de nem rendezték meg, és Pedralbesben nem volt több verseny.
Az 1960-as években a spanyol automobil-szövetség, hogy megerősítse szándékát arra nézve, hogy szeretnének a Formula–1 világbajnokság része lenni, elkezdtek építeni egy új versenypályát Madridtól északra, Jaramában; továbbá Barcelona mellett felújították a Montjuïc Circuit pályát. Jaramát 1967-ben egy bajnokságon kívüli versennyel avatták fel, amit Jim Clark nyert a Lotusszal. 1968-ban aztán Formula–1-es versenyt rendeztek itt azzal, hogy rotációs rendszerben, páratlan években Montjuïc is rendez versenyeket. A két pálya közt alapvető különbségek voltak: Jarama szűk, technikás és lassú pálya volt, Montjuïc pedig kimondottan gyors és széles. Előbbi pályán Graham Hill nyert először 1968-ban, utóbbin pedig Jackie Stewart 1969-ben. 1970-ben Jacky Ickx és Jackie Oliver keveredtek egymással egy durva balesetbe, amelyben mindketten égési sérüléseket szenvedtek. Ezt a futamot is Stewart nyerte, majd a következőt is, méghozzá parádés versenyzéssel, a sokkal erősebb 12 hengeres autókat maga mögé utasítva. 1974-ben itt győzött életében először Niki Lauda. 1975-öt egy tragédia árnyékolta be Montjuïcben: már a versenyhétvégét megelőzően tiltakoztak a pilóták az elégtelen biztonság miatt, ugyanis a pálya körüli szalagkorlátok nem voltak megfelelően rögzítve. Kilátásba helyezték, hogy ők így nem fognak versenyezni, mire a pánikba esett szervezők közölték, hogy akkor bezárják az autókat abba a stadionba, ahol a versenyen kívül tárolták őket. Végül úgy döntöttek, hogy rajthoz állnak, csak Emerson Fittipaldi volt az, aki tüntetőleg befejezte a versenyt az első kör után. A 26. körben aztán megtörtént a tragédia: Rolf Stommelen autójáról leszakadt a hátsó szárny, ő pedig a nézők közé vágódott, négyen pedig meghaltak. Az eset miatt lerövidített futamot Jochen Mass nyerte, de csak fél pontokat osztottak ki.
Ezután már csak Jaramában rendeztek futamot. 1976-ban James Hunt nyert, aki kihasználta, hogy Lauda egy traktorbalesetben bordatörést szenvedett. Utóbb kizárták, mert az autója a megengedettnél szélesebb volt - a McLaren azonban sikerrel fellebbezett, így visszakaphatta a pontjait. 1977-ben és 1978-ban is Mario Andretti dominált a ground effect mentén megépített Lotusszal. Az 1980-as verseny botrányosan zajlott, az éppen folyamatban lévő FISA–FOCA háború miatt. A FOCA tagjai (lényegében a nem gyári csapatok) bojkottálták a versenyzői eligazítást, pedig azon kötelező lett volna részt venniük, amire válaszul büntetést helyeztek kilátásba. Jean-Marie Balestre, a FISA elnöke közölte, hogy a futam nem lesz a világbajnokság része, ami miatt a FISA-csapatok visszaléptek a hétvégétől. A versenyt Alan Jones nyerte a Williamsszel. 1981-ben újra világbajnoki versenyt rendeztek, amit Gilles Villeneuve nyert egy szinte vezethetetlen Ferrarival, négy versenyzőt is maga mögött tartva[4]. 1982-ben aztán már nem rendezték meg a versenyt: a szervezők inkább egy közeli golfpályába invesztáltak, és a szűk versenypályán a júniusi nagy melegekben egyébként is kevés néző volt.
1984-ben és 1985-ben egy utcai pályát próbáltak nevezni Fuengirolában, de erre nem került sor. Ekkor jelentkezett Jerez városának polgármestere, hogy idegenforgalmi szempontokat figyelembe véve építenének egy új pályát. A Circuito Permanente de Jerez Dél-Spanyolországban épp időben került befejezésre ahhoz, hogy az 1986-os világbajnokságban helyet kapjon, és már rögtön az első verseny nagy izgalmakat hozott. Ayrton Senna nyert Nigel Mansell előtt, mégpedig 1,4 századmásodperc különbséggel, amely a sportág egyik legszorosabb befutója volt. 1987-ben már Mansell nyert, 1989-ben pedig ismét Senna, akinek nagy szüksége volt erre a győzelemre, ha életben akarta tartani világbajnoki reményeit. Jerezben utoljára 1990-ben rendeztek spanyol nagydíjat (habár a pályán 1994-ben és 1997-ben európai nagydíjat is rendeztek), amely egy horrorisztikus balesetetről lett emlékezetes. Martin Donnelly Lotusa nagy sebességgel ütközött a falnak a szabadedzésen, amelynek hatására darabokra tört, ő pedig kizuhant az autóból és elterült az aszfalton. Csodával határos módon maradt életben, de olyan súlyosan megsérült, hogy a karrierje véget is ért. A Ferrari kettős győzelemmel búcsúzott a pályától, amely bár népszerű volt, de olyan messze volt mindentől, hogy nagyon nehéz volt magas nézőszámot összehozni.
Ekkor azonban már megépült Barcelona közelében a Circuit de Barcelona-Catalunya, amelyen már 1991-ben versenyt rendeztek. Az 1992-es futam az olimpia nagydíjaként lett reklámozva. Az első versenyeket a Williams csapat nyerte, majd 1995-től megjelent Michael Schumacher is a győztesek között, aki később a nagydíj egyik legsikeresebb pilótája lett. 1996-ban elképesztő győzelmet aratott a Ferrarival az esőben, amely a csapattal az első győzelme volt. A kilencvenes évek végén Mika Häkkinen nyert zsinórban háromszor, negyedik győzelmétől csak a Mercedes-motor meghibásodása fosztotta meg.
A 2000-es évektől kezdve növelte az országban a nagydíj népszerűségét, hogy megjelentek a spanyol versenyzők, különösen Fernando Alonso. Több dobogót is szerzett itt, győzni viszont csak 2006-ban és 2013-ban tudott itt. 2012-ben nagy meglepetésre a pole pozícióból induló Pastor Maldonado nyert a Williamsszel, amely az első venezuelai pole és győzelem volt. 2013-ban felmerült, hogy a spanyol nagydíj helyszíne rotációban a valenciai versenypálya lesz[5], de miután maga a pálya is megszűnt ekkor, erre nem került sor[6]. Amíg Barcelonában rendezték meg a versenyt, híres volt arról, hogy aki megszerezte a pole-t, általában az is nyerte meg a futamot[7]. Ezen a pályán előszeretettel rendeztek szezon előtti teszteket is.
2026-ban a Madrid mellett épült Madring vette át a spanyol nagydíjat, de a barcelonai versenypálya sem maradt futam nélkül, ugyanis rotációs rendszerben ott rendezték a Barcelona–Katalónia nagydíjat.
Szponzorok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gran Premio Talbot de España 1981
- Gran Premio Tio Pepe de España 1986-1992
- Gran Premio Marlboro de España 1993-2005
- Gran Premio de España Telefónica 2006-2010
- Gran Premio de España Santander 2011-2012
- Gran Premio de España Pirelli 2014
- Gran Premio de España AWS 2023
- Gran Premio de España Aramco 2024-2025
- Gran Premio de España TAG Heuer 2026
Statisztikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Többszörös győztesek (Formula–1)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A félkövérrel jelzett pilóták jelenleg is aktívak.
| Győzelmek | Versenyző | Győztes évek |
|---|---|---|
| 6 | Michael Schumacher |
1995, 1996, 2001, 2002, 2003, 2004 |
| Lewis Hamilton |
2014, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021 | |
| 4 |  Max Verstappen |
2016, 2022, 2023, 2024 |
| 3 |  Jackie Stewart |
1969, 1970, 1971 |
| Nigel Mansell |
1987, 1991, 1992 | |
 Alain Prost |
1988, 1990, 1993 | |
 Mika Häkkinen |
1998, 1999, 2000 | |
| 2 |  Emerson Fittipaldi |
1972, 1973 |
 Mario Andretti |
1977, 1978 | |
| Ayrton Senna |
1986, 1989 | |
| Kimi Räikkönen |
2005, 2008 | |
| Fernando Alonso |
2006, 2013 |
Legsikeresebb konstruktőrök (Formula–1)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A félkövérrel jelzett istállók jelenleg is aktívak.
| Győzelmek | Konstruktőr | Győztes évek[8] |
|---|---|---|
| 12 |  Ferrari |
1954, 1974, 1981, 1990, 1996, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008, 2013 |
| 9 | McLaren |
1975, 1976, 1988, 1989, 1998, 1999, 2000, 2005, 2025 |
| 7 | Williams |
1987, 1991, 1992, 1993, 1994, 1997, 2012 |
| Mercedes |
2014, 2015, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021 | |
| 6 | Lotus |
1968, 1972, 1973, 1977, 1978, 1986 |
 Red Bull |
2010, 2011, 2016, 2022, 2023, 2024 |
Legsikeresebb motorgyártók (Formula–1)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Győzelmek | Motorgyártó | Győztes évek |
|---|---|---|
| 13 | Mercedes ** |
1998, 1999, 2000, 2005, 2009, 2014, 2015, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021, 2025 |
| 12 | Ferrari |
1954, 1974, 1981, 1990, 1996, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008, 2013 |
| 11 | Ford * |
1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979 |
| Renault |
1986, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 2006, 2010, 2011, 2012 | |
| 3 |  Honda |
1987, 1988, 1989 |
| 2 | Honda RBPT |
2023, 2024 |
* A motorokat a Cosworth építette a Ford finanszírozásával. Az 1980-as versenyt is ilyen motorral nyerték, de az a futam nem volt része a világbajnokságnak, így nem szerepel a táblázatban.
** 1998 és 2005 között az Ilmor építette a motorokat.
Futamgyőztesek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A piros háttérrel jelzett versenyek nem Formula–1-es versenyek voltak, vagy nem számítottak be a világbajnokság végeredményébe.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
- * Sportautó-verseny.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Spanish Grand Prix to move from Barcelona to Madrid in 2026". BBC Sport (brit angol nyelven). 2024. január 23. Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ Marriott, Andrew (2014. július 7.). "1969 Spanish Grand Prix race report: Stewart goes the distance". Motor Sport Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ "L'Auto-vélo : automobilisme, cyclisme, athlétisme, yachting, aérostation, escrime, hippisme / directeur Henri Desgrange". Gallica (francia nyelven). 1923. október 29. Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ "Formula 1's greatest drivers. Number 12: Gilles Villeneuve". BBC Sport (brit angol nyelven). 2012. július 3. Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ "Valencia pays 2012 fee, Spain to alternate from 2013" (Indian English nyelven). 2014. február 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ Grandprix.com (2013. október 12.). "No penalty as Valencia breaks F1 contract". Grandprix.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ "Spanish Grand Prix: All you need to know after Lewis Hamilton takes pole". BBC Sport (brit angol nyelven). 2018. május 12. Hozzáférés: 2026. szeptember 11.
- ↑ Official Formula One website. "1950-Present race results archives". Hozzáférés: 2006. augusztus 23.
