Formula–1 brit nagydíj
 brit nagydíj | |
 | |
| Megrendezve | 1950– |
| Versenypályák | Silverstone Circuit, Aintree Racecourse, Brands Hatch |
| Körök száma | 52 |
| Legtöbb győzelem | Lewis Hamilton (9) |
| A(z) brit nagydíj weboldala | |
A brit nagydíj (British Grand Prix) egy autóverseny, melyet az Egyesült Királyságban rendeznek meg. Az első futamra még 1926-ban került sor, és az olasz nagydíj mellett az egyetlen, melyet a Formula–1 alapítása óta megszakítás nélkül megrendeznek. Az esemény helyszíne jelenleg a Northamptonshire-ben található Silverstone Circuit, de az évtizedek során más versenypályákon is megrendezték, illetve az Egyesült Királyság versenypályáin európai nagydíjak is voltak. Az eseménynek 2034-ig van helye a versenynaptárban[1].
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1907-ben adták át a Brooklands oválpályát, London közelében. Ez volt az Egyesült Királyság első, versenycélokra használt pályája, és egyben az egyik első repülőtér is. Nagydíjat 1926-ban rendeztek először, azután, hogy Henry Segrave nagy sikereket ért el különféle versenyeken, és az AIACR (az FIA elődje) úgy vélte, hogy az autósport népszerűsítésének is jót tenne, valamint dicsőséget hozna az országnak is. 1926. augusztus 7-én Brooklandsben az első nagydíjat Robert Sénéchal és Louis Wagner párosa nyerte. A második nagydíjat 1927 októberében rendezték ugyanitt, azt Robert Benoist nyerte. Ezután egy darabig nem rendeztek nagydíjat, bár új versenypályák is nyíltak, például a Donington Parkban, ahol az 1930-as évek végén a német csapatok domináltak[2]. Ezeket a Derby & District Motor Club szervezte, és nem a Royal Automobile Club, és már csak ezért sem hívhatták ezeket a futamokat nagydíjnak.
A második világháború során Brooklands súlyosan megrongálódott, és azt már újjá se építették[3]. Ugyanakkor más repülőtereket, amelyeket korábban a Royal Air Force használt, birtokba vettek a versenyzők. A legnépszerűbb pálya Silverstone volt, ugyanis éppen félúton volt a főváros London és az autóipari központ Birmingham között. Az első versenyt 1948. október 2-án rendezték, amit az olasz Luigi Villoresi nyert meg egy Maseratival. 1949-ben a pályát átépítették egy gyors vonalvezetésűre, és azután évtizedekig ilyen maradt.
1950-ben elindult a Formula–1 versenysorozat, és az első nagydíj éppen a Silverstone-ban rendezett brit nagydíj volt. A futamot Giuseppe Farina nyerte az Alfa Romeóval, és a nézők között ott volt VI. György király is. Az 1951-es futam arról volt nevezetes, hogy ez volt a sportág első versenye, amit nem egy Alfa Romeo nyert meg, hanem egy másik olasz csapat, a Scuderia Ferrari, José Froilán González révén. 1952-ben a régi boxutcát eldózerolták és újat építettek helyette.
1955-ben a verseny a Liverpool melletti Aintree Racecourse versenypályára került. Itt először diadalmaskodott hazai versenyző, Stirling Moss személyében[4].Ezután felváltva volt hol Silverstone-ban, hol Aintreeben a verseny, utóbbi helyszínen 1962-ben is. 1957-ben ismét Moss győzött (beteg csapattársa, Tony Brooks váltótársaként), azonban egy Vanwall volánja mögött, így első alkalommal nyert a pályán brit konstruktőr.
Miután Aintree-t 1964-ben eldózerolták, Silverstone váltóversenye egy újabb versenypálya, Brands Hatch lett. A pályát az 1950-es években építették, és nem sokkal korábban bővítették ki, hogy nagydíjhétvégékre is alkalmas legyen. Silverstone-é lettek a páratlan évek, Brands Hatch-é a párosak. A hatvanas években is voltak itt legendás futamok, többek között Jim Clark mesteri győzelmei, vagy 1968, ahol Jo Siffert és Chris Amon vívtak egymással gigászi csatát. Siffert nyerte meg a futamot, élete két győzelme közül az elsőt szerezte itt, ám Brands Hatch lett a végzete, amikor pár évvel később életét vesztette itt egy bajnokságon kívüli futamon[5]. A hetvenes évek elején számos nagy csatát vívtak a világbajnokok, mint Jackie Stewart vagy Jochen Rindt. 1973-ban Silverstone-ban történt a Formula–1 legnagyobb rajtbalesete, amelyben tizenegy autó esett ki a Woodcote kanyarban. Óriási szerencsére nem történt nagy tragédia, mindössze Andrea de Adamich szenvedett olyan sérüléseket, amelyek miatt fel kellett hagynia a versenyzéssel[6]. 1975-ben a Woodcote-ba bekerült egy lassító sikán, ám a futam ezúttal sem ment simán, most az özönvízszerű esőzés miatt. A lerövidített versenyt Emerson Fittipaldi nyerte[7].
1976-ban a kissé átépített Brands Hatch-ben rendezték a versenyt, amely botrányos körülmények között zajlott: James Hunt nyerte meg a futamot, ám utólag, majdnem két hónappal később kizárták, arra hivatkozással, hogy nem teljesítette a verseny első körét (amit piros zászlóval szakítottak meg), így utólag Niki Laudát kiáltották ki győztesnek[8]. Egy évvel később Hunt már minden különösebb probléma nélkül nyert, 1979-ben pedig Clay Regazzoni révén a Williams csapat is itt szerezte első győzelmét. 1981-ben John Watson diadalmaskodott a McLarennel, mely a sportág első olyan győzelme volt, amit szénszálas karosszériával épített autóval értek el[6]. 1984-ben újabb botrány borzolta a kedélyeket, ugyanis itt jelentették be, hogy a Tyrrell csapatot csalás miatt a teljes bajnoki idényből kizárták; ráadásul egy hatalmas balesetet követően vitás volt, hogy melyik versenyzőnek hová kellett újra felállnia az állórajtkor. 1985-ben Silverstone-ban Keke Rosberg egy hosszú ideig fennálló rekordot ért el, 258,983 km/h (160,925 mph)-s átlagsebességgel a valaha volt leggyorsabb kvalifikációs kört. 1986-ban a helyi versenyző Nigel Mansell diadalmaskodott (úgy, hogy tartalékautóval versenyzett), népszerűsége pedig a brit nagydíjéra is kihatott. A verseny rajtjánál az akkor 42 éves Jacques Laffite szenvedett nagy balesetet és vele olyan sérüléseket, melyek karrierje végét jelentették. Brands Hatch-ben utoljára rendeztek brit nagydíjat, részben azért, mert komoly biztonsági aggályok merültek fel vele szemben. Az egyre gyorsuló autók miatt a köridők 1 perc körül alakultak, az autók pedig hamar utolérték egymást. De az is a versenyek végét jelentette, hogy a FISA politikája az volt, hogy a helyszínekkel hosszútávú megállapodást akartak kötni, és Silverstone egyszerűen modernebb, jobban kiépített helyszín volt. Első körben 1993-ig kapott a pálya szerződést[9].
1987-ben az első futam előtt átépült a pálya, különösen a Woodcote sikán környezetében, de maga a vonalvezetés nagyjából változatlan maradt. A pályán ismét Nigel Mansell diadalmaskodott, akinek ezekben az években valamennyi futama emlékezetes volt. 1988-ban például egy esős versenyen a második helyre hozta be az egyébként abban az évben versenyképtelen Williamst, és ez volt az az évi két célba érése közül az egyik[10]. 1989-ben ismét második lett, immár egy Ferrarival, amely abban az évben nagyon gyors, de rendkívül megbízhatatlan volt. Ebben az évben jelentették be, hogy 1991-ig jelentősen át akarják építeni a pályát. 1990-ben Mansell végigküszködte a futamot, de váltóproblémák miatt fel kellett adnia – ekkor annyira elmérgesedett a viszonya a Ferrarival, hogy ott helyben közölte, hogy az idény végén visszavonul – amit végül nem tartott be[11]. 1991-től a pálya valamivel lassabb és technikásabb lett, Mansell korszaka után pedig egy új brit versenyző, Damon Hill lett a helyiek kedvence. 1993-ban azonban még nem ő, hanem williamses csapattársa, Alain Prost diadalmaskodott, akinek ez volt az 50. győzelme. 1994-ben Roland Ratzenberger és Ayrton Senna halála miatt gyors átalakításokba fogtak és még lassabbá tették a pályát – Damon Hill nyert itt, amire az apja, a kétszeres világbajnok Graham Hill sosem volt képes. 1995-ben egy másik brit versenyző, Johnny Herbert nyert. 1996-ban a pályát több ponton visszaalakították az 1991 előtti változatába, például a Stowe kanyart, amit 1994-ben lassítottak be. Ebben a kanyarban érte Michael Schumachert egy baleset 1999-ben, amelyben eltörte a lábát, és ami miatt kiesett az az évi bajnoki küzdelemből. Ekloriban próbálkoztak azzal, hogy a futam visszakerüljön Brands Hatch-be 2002-ben, de erre nem került sor[12].
A 2003-as futam egy bizarr botrányról lett híres, amikor is egy Cornelius Horan nevű kiugrott pap demonstrációs céllal berohant a versenypályára a Hangar egyenesben, ahol teljes gázzal száguldottak az autók. Szerencsére a pályabírók idejében le tudták kísérni, és később le is tartóztatták, de a manővere a Toyota csapat potenciális győzelmi esélyeit vette el[13]. 2003-ban a British Racing Drivers Club (BRDC) és az FIA között komoly viták kezdődtek a finanszírozással kapcsolatban, jelesül arról, hogy a szükséges fejlesztéseket kinek kell állnia. A vita miatt a 2005-ös naptárból eleinte ki is maradt a verseny, ám végül sikeresen megállapodtak. 2008-ban egy esős versenyen Lewis Hamilton nyert – ő és honfitársa, Jenson Button biztosították, hogy a sportág hosszú ideig népszerű maradhasson. 2008-ban azt is bejelentették, hogy 2010-től Donington Park rendezi meg a brit nagydíjat, méghozzá tíz évig,[14] de a szervezők nem tudták előteremteni a megfelelő pénzösszegeket; Silverstone újabb tizenhét évig maradhatott. 2010-ben újra módosították a pályát, 2011-ben pedig új boxutca épült, de a versenypálya még mindig nagyon gyors maradt – ugyanakkor masszívan veszteséges. A szervezők úgy döntöttek, hogy egy kilépési záradékra hivatkozva 2019-ben rendezik az utolsó versenyt, hacsak addig nem tudnak megállapodni[15]. Két év tárgyalást követően a Liberty Media végül beleegyezett, hogy a brit nagydíj szervezői kedvezőbb feltételeket kapjanak.
2020-ban a Covid19 világjárvány miatt zárt kapuk mögött, nézők nélkül rendezték meg a versenyhétvégét,[16] továbbá ebben az évben a felforgatott versenynaptár miatt egy második futamot is rendeztek ugyanitt egy héttel az első után 70. évforduló nagydíj néven, megünnepelvén a Formula–1 70 éves fennállását. A brit nagydjíj néven megrendezett versenyt Lewis Hamilton drámai körülmények között, három keréken nyerte meg. 2021-ben Hamilton és Max Verstappen, a két bajnoki rivális nagy sebességnél összeértek, és az utóbbi a falnak vágódott. A következő évben szintén egy hatalmas baleset borzolta a kedélyeket: Csou Kuan-jü fejjel lefelé csúszva majdnem a nézők közé vágódott az Alfa Romeóval. A versenyen Carlos Sainz Jr. élete első győzelmét aratta. 2024-ben Lewis Hamilton kilencedszer győzött itt, megdöntve az egy versenypályán aratott legtöbb győzelem rekordját. 2025-ben Nico Hülkenberg hosszú negatív rekordsorozatát törte meg, és végre dobogóra állhatott.
Szponzorok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- RAC British Grand Prix 1950–1971, 1994–1999
- John Player British Grand Prix 1972–1978
- Marlboro British Grand Prix 1979–1985
- Shell Oils British Grand Prix 1986–1989
- Fosters British Grand Prix 1990–1993, 2000–2006
- Santander British Grand Prix 2007–2017
- Rolex British Grand Prix 2018–2019
- Pirelli British Grand Prix 2020–2021, 2026
- Lenovo British Grand Prix 2022
- Aramco British Grand Prix 2023
- Qatar Airways British Grand Prix 2024-2025
Győztesei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Többszörös győztesek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Többszörös győztes versenyzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Versenyző | Győzelmek | Győztes évek |
|---|---|---|
 Lewis Hamilton |
9 | 2008, 2014, 2015, 2016, 2017, 2019, 2020, 2021, 2024 |
| Jim Clark |
5 | 1962, 1963, 1964, 1965, 1967 |
 Alain Prost |
1983, 1985, 1989, 1990, 1993 | |
| Nigel Mansell |
4 | 1986, 1987, 1991, 1992 |
 Jack Brabham |
3 | 1959, 1960, 1966 |
 Niki Lauda |
1976, 1982, 1984 | |
 Michael Schumacher |
1998, 2002, 2004 | |
 José Froilán González |
2 | 1951, 1954 |
 Alberto Ascari |
1952, 1953 | |
| Stirling Moss |
1955, 1957 | |
| Jackie Stewart |
1969, 1971 | |
 Emerson Fittipaldi |
1972, 1975 | |
 Jacques Villeneuve |
1996, 1997 | |
| David Coulthard |
1999, 2000 | |
 Fernando Alonso |
2006, 2011 | |
| Sebastian Vettel |
2009, 2018 | |
| Mark Webber |
2010, 2012 |
Megjegyzés:
- ↑ 1: — 2020-ban két brit nagydíjat rendeztek két egymást követő hétvégén a koronavírus-járvány miatt törölt futamok pótlása végett. A második futam a 70. évforduló nagydíja néven szerepelt a versenynaptárban.
Többszörös győztes konstruktőrök
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Győzelmek | Konstruktőr | Évek |
|---|---|---|
| 19 | Ferrari |
1951, 1952, 1953, 1954, 1956, 1958, 1961, 1976, 1978, 1990, 1998, 2002, 2003, 2004, 2007, 2011, 2018, 2022, 2026 |
| 15 | McLaren |
1973, 1975, 1977, 1981, 1982, 1984, 1985, 1988, 1989, 1999, 2000, 2001, 2005, 2008, 2025 |
| 10 | Mercedes |
1955, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2019, 2020, 2021, 2024 |
| Williams |
1979, 1980, 1986, 1987, 1991, 1992, 1993, 1994, 1996, 1997 | |
| 8 | Lotus |
1962, 1963, 1964, 1965, 1967, 1968, 1970, 1972 |
| 4 | Red Bull |
2009, 2010, 2012, 2023 |
| 2 | Cooper |
1959, 1960 |
| Tyrrell |
1971, 1974 | |
| Renault |
1983, 2006 | |
| Források:[17][18] | ||
Többszörös győztes motorgyártók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Győzelmek | Motorgyártó | Évek |
|---|---|---|
| 19 | Ferrari |
1951, 1952, 1953, 1954, 1956, 1958, 1961, 1976, 1978, 1990, 1998, 2002, 2003, 2004, 2007, 2011, 2018, 2022, 2026 |
| 16 | Mercedes ** |
1955, 1999, 2000, 2001, 2005, 2008, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2019, 2020, 2021, 2024, 2025 |
| 14 |  Ford * |
1967, 1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1974 1975, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982 |
| 12 | Renault |
1983, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 2006, 2009, 2010, 2012 |
| 6 | Climax |
1959, 1960, 1962, 1963, 1964, 1965 |
| 4 |  Honda |
1986, 1987, 1988, 1989 |
| 2 |  TAG *** |
1984, 1985 |
| Források:[19][20] | ||
* Az egységeket a Cosworth építette
** 2005-ig az Ilmor építette a motorokat
*** A Porsche építette motorok
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "SILVERSTONE CONFIRMED AS HOME OF THE FORMULA 1 BRITISH GRAND PRIX UNTIL 2034". Silverstone (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ https://www.britishnewspaperarchive.co.uk/viewer/bl/0000337/19381005/052/0003
- ↑ "History of the British Grand Prix". EssentiallySports (angol nyelven). 2016. július 6. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Formula 1® - The Official F1® Website". www.formula1.com (angol nyelven). 2014. október 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ Blick.ch. "Jo Siffert (7. Juli 1936 – 24. Oktober 1971): Das Ende: Mechaniker plauderte die Wahrheit aus - Formel 1 - Sport - Blick.ch". www.blick.ch. 2011. július 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. július 4.
- 1 2 Mathur, Pranav (2018. július 4.). "F1: 5 biggest crashes at the British Grand Prix in chronological order". www.sportskeeda.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Britain 1975 • STATS F1". www.statsf1.com. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Britain 1976 • STATS F1". www.statsf1.com. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "The Brands Hatch & Paul Ricard FAQ - Atlas F1 Special Project". atlasf1.autosport.com. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Picture of the day - Ayrton Senna wins 1988 British Grand Prix". Sports Mole (brit angol nyelven). 2020. július 10. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Britain 1990 • STATS F1". www.statsf1.com. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "British Grand Prix - The first race of Formula 1 fixed its place on a calendar" (amerikai angol nyelven). 2017. július 12. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Protester mars British GP" (brit angol nyelven). 2003. július 20. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "www.f1hirek.hu". 2008. július 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. július 4.
- ↑ "British Grand Prix future uncertain beyond 2019 as Silverstone activates break clause". BBC Sport (brit angol nyelven). 2017. július 11. Hozzáférés: 2026. július 4.
- ↑ "Silverstone megerősítette, közönség nélkül rendeznék meg a Brit Nagydíjat a Forma-1-ben". hu.motorsport.com. Hozzáférés: 2020. április 27.
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z) „CF1GBR” nevű lábjegyzeteknek - ↑ Higham, Peter (1995). "British Grand Prix". The Guinness Guide to International Motor Racing. London, England: Motorbooks International. 391–392. o. ISBN 978-0-7603-0152-4 – via Internet Archive.
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z) „CF1GBR2” nevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z) „guinness2” nevű lábjegyzeteknek
