Ugrás a tartalomhoz

2000-es Formula–1 világbajnokság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2000-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Ferrari F1-2000
Ferrari F1-2000
Egyéni világbajnok
Német Michael Schumacher108
Konstruktőri világbajnok
Olasz Ferrari170

 ← 1999
2001 → 

A 2000-es Formula–1 világbajnokság volt az 51. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 2000. március 12-étől október 22-éig tartott, és tizenhét futamból állt. Michael Schumacher öt év után nyert újra világbajnokságot, ez egyben a Ferrari első egyéni bajnoki címet jelentette 1979 óta. A gyártók versenyét a Ferrari nyerte.

Ebben az évben debütált Luciano Burti, Gastón Mazzacane, Nick Heidfeld, és Jenson Button, valamint a Jaguar Racing. 1991 után tért vissza a versenynaptárba az amerikai nagydíj. Ez volt Johnny Herbert és Pedro Diniz utolsó Formula–1-es szezonja.

A 2000-es szezonban tizenegy nemzet huszonhárom versenyzője vett részt. Legnagyobb számban Brazília, Nagy-Britannia és Németország képviseltette magát, ők mind négy fővel voltak jelen. Mindössze egyetlen versenyzőcsere volt az egész idény során, emiatt rekordkevés, 23 versenyző vett részt az idényben. Ez volt a Peugeot utolsó szezonja is.

Az idény ezúttal is a McLaren és a Ferrari csatájáról szólt. Schumacher megnyerte az első három versenyt, miközben a McLaren versenyzőinek gondjai voltak a megbízhatósággal. Ezután azonban éppen Schumacher esett ki sorozatban háromszor, míg riválisai értékes pontokat szereztek. Az idény vége felé Häkkinen visszavágott, és úgy tűnt, újabb világbajnoki címet szerez. Azután az utolsó négy versenyt Schumacher megnyerte, és az idény utolsó versenyén, Japánban egy tiszta verseny döntött a bajnoki címről, az ő javára.

Csapatok és versenyzők

[szerkesztés]
Csapat Konstruktőr Modell Motor # Versenyző Fordulók Teszt pilóták
UK West McLaren Mercedes McLaren-Mercedes MP4/15 Mercedes FO110J 1 FinnMika Häkkinen Összes Franciaország Olivier Panis
2 Skócia David Coulthard Összes
Olaszország Scuderia Ferrari Marlboro Ferrari F1-2000 Ferrari 049 3 Németország Michael Schumacher Összes Olaszország Luca Badoer
4 Brazil Rubens Barrichello Összes
ír Benson and Hedges Jordan Jordan-Mugen-Honda EJ10
EJ10B
Mugen-Honda MF-301HE 5 Németország Heinz-Harald Frentzen Összes Cseh Tomáš Enge
6 Olaszország Jarno Trulli Összes
UK HSBC Jaguar Racing F1 Team Jaguar-Cosworth R1 Cosworth CR-2 7 UK Eddie Irvine 1-9, 11-17 Brazil Luciano Burti
Brazil Luciano Burti 10
8 UK Johnny Herbert Összes
UK BMW WilliamsF1 Team Williams-BMW FW22 BMW E41 9 Németország Ralf Schumacher Összes Brazil Bruno Junqueira
Németország Jörg Müller
10 UK Jenson Button Összes
Olaszország Mild Seven Benetton Playlife Benetton-Playlife B200 Playlife FB02 11 Olaszország Giancarlo Fisichella Összes Japán Micuszada Hidetosi
12 Ausztria Alexander Wurz Összes
Franciaország Gauloises Prost Peugeot Prost-Peugeot AP03 Peugeot A20 14 Franciaország Jean Alesi Összes Franciaország Stéphane Sarrazin
15 Németország Nick Heidfeld Összes
Svájc Red Bull Sauber Petronas Sauber-Petronas C19 Petronas SPE 04A 16 Brazil Pedro Diniz Összes Brazil Enrique Bernoldi
Finn Kimi Räikkönen
17 Finn Mika Salo Összes
UK Arrows F1 Team Arrows-Supertec A21 Supertec FB02 18 Spanyol Pedro de la Rosa Összes Ausztrália Mark Webber
19 holland Jos Verstappen Összes
Olaszország Telefónica Minardi Fondmetal Minardi-Fondmetal M02 Fondmetal RV10 20 Spanyol Marc Gené Összes Spanyol Fernando Alonso
21 Argentína Gastón Mazzacane Összes
UK Lucky Strike Reynard BAR Honda BAR-Honda 002 Honda RA000E 22 kanada Jacques Villeneuve Összes UK Darren Manning
23 Brazil Ricardo Zonta Összes

Valamennyi csapat 3 literes, V10-es elrendezésű motort használt, és mindannyiuk a Bridgestone abroncsaival versenyzett.

Csapatváltozások

[szerkesztés]
  • Miután felvásárolta a Ford a Stewart csapatot, átkeresztelték Jaguar Racingre, a motorok pedig Cosworth néven futottak tovább. A csapat színe fehérből brit versenyzöldre változott. A Minardi a saját Ford motorjait Fondmetal névre keresztelte át, és a színeiket ők is radikálisan megváltoztatták fluorsárga-kékre. Ezzel egészen 2004-ig eltűnt a Ford a sportágból, amelyben 1967 óta szerepelt.
  • A Williams megvált a Supertec motoroktól, és helyette leszerződtek a BMW-vel. A BMW több mint egy évtized kihagyás után tért vissza a sportágba. A BAR csapat is dobta ugyanezeket a motorokat, és a szintén több év kihagyás után visszatérő Honda partnerei lettek. Az Arrows csapat azonban éppen hogy Supertec motorokra váltott, miután felhagytak a Hart által készített, de saját néven futtatott motorok használatával.

Pilótaváltozások

[szerkesztés]
  • Rubens Barrichello és Eddie Irvine helyet cseréltek: előbbi a Ferrarihoz, utóbbi a Jaguarhoz ment. Irvine-t az osztrák nagydíjon Luciano Burti helyettesítette.
  • Damon Hill visszavonulása után Jarno Trulli került a helyére a Jordannél. A Prost csapatot a másik pilótája, Olivier Panis is otthagyta, így ők új versenyzőkkel kezdték az idényt: Jean Alesi a Saubertől jött, Nick Heidfeld pedig regnáló Formula–3000-es bajnokként. A Sauber Alesi helyére Mika Salót igazolta.
  • A Williams egy teszten elért jobb eredménye miatt igazolta le Jenson Buttont Bruno Junqueira ellenében. Button a távozó Alex Zanardi helyére került.
  • Toranoszuke Takagi helyén az Arrowsnál Jos Verstappen versenyzett.
  • A Minardi leszerződtette Gastón Mazzacane-t, Luca Badoer helyére.

Szabályváltozások

[szerkesztés]
  • Kötelezően előírták a V10-es motorok használatát (habár másfajta motort már nem is használt senki). Azt nem kötötték meg, hogy a motorokat milyen elrendezésben gyártják[1].
  • Abban az esetben, ha a versenyt két kör megtétele, de legalább a versenytáv háromnegyedének megtétele előtt állították meg piros zászlóval, az autóknak abban a sorrendben kellett felállniuk a rajtrácsra az újabb rajtnál, ahogy az előtte való körben állt a verseny. Az újraindított verseny esetében csak a sorrend és az addig megtett körök száma számított, és semmi más, ami addig történt. Az újraindított verseny távja az eredeti versenyből hátralévő körök száma, mínusz három kör[2].
  • Az idény második felétől kezdve betiltották a lehűtött üzemanyag tankolását[3].

Futamok

[szerkesztés]
# Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Összefoglaló
647 Ausztrália ausztrál nagydíj Március 12. Melbourne Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
648 Brazil brazil nagydíj Március 26. São Paulo Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
649 San Marino San Marinó-i nagydíj Április 9. Imola Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
650 UK brit nagydíj Április 23. Silverstone UK David Coulthard UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
651 Spanyolország spanyol nagydíj Május 7. Barcelona Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
652 Európai Unió európai nagydíj Május 21. Nürburgring Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
653 Monaco monacói nagydíj Június 4. Monaco UK David Coulthard UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
654 Kanada kanadai nagydíj Június 18. Montreal Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
655 Franciaország francia nagydíj Július 2. Magny-Cours UK David Coulthard UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
656 Ausztria osztrák nagydíj Július 16. Spielberg Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
657 Németország német nagydíj Július 30. Hockenheim Brazil Rubens Barrichello Olaszország Ferrari Összefoglaló
658 Magyarország magyar nagydíj Augusztus 13. Mogyoród Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
659 Belgium belga nagydíj Augusztus 27. Spa Finnország Mika Häkkinen UK McLaren-Mercedes Összefoglaló
660 Olaszország olasz nagydíj Szeptember 10. Monza Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
661 USA amerikai nagydíj Szeptember 24. Indianapolis Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
662 Japán japán nagydíj Október 8. Suzuka Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
663 Malajzia maláj nagydíj Október 22. Kuala Lumpur Németország Michael Schumacher Olaszország Ferrari Összefoglaló
  • Kilenc év kimaradás után újra versenyt rendeztek az Egyesült Államokban[4].
  • A brit nagydíjat szokatlan módon április közepére tették át[5]. Bernie Ecclestone eredetileg a francia nagydíjat szerette volna odatenni, mert egyértelmű volt, hogy rossz lesz az időjárás Silverstone-ban[6].
  • Az európai nagydíj szeptemberről május végére került.

A szezon

[szerkesztés]

Ugyanúgy indult az év, mint az előző: Ausztráliában Häkkinen-Coulthard első sor volt, mögülük a két Ferrari rajtolhatott. A rajtnál el is húzott a két McLaren, de néhány kör után műszaki problémák miatt mindketten kiestek. Emiatt végül Schumacher győzött, Barrichello lett a második, a harmadik helyre pedig Ralf Schumacher ért oda a Williamsszel. Brazíliában ugyanebben a sorrendben vágtak neki a versenynek, ám ezúttal Schumacher megszerezte a vezetést. Nagy előnyt épített ki magának, majd a boxkiállás után Häkkinen mögé jött vissza, akinek a motorja nemsokára ismét megadta magát. Schumacher újra nyert, mögötte a váltóproblémákkal küzdő Coulthard lett a második, Fisichella pedig a harmadik. A futam után aztán a pontszerzőket, Fisichella kivételével, vizsgálatnak vetették alá, mert a padlólemezükkel gond volt. Mindegyiküket kizárták, de a csapatok fellebbeztek. Az újabb vizsgálat kiderítette, hogy az autókkal minden rendben volt, kivéve Coulthardét, akinek az első szárnya alacsonyabban volt, mint a megengedett - ezért ő volt az egyetlen, akit kizártak. A harmadik helyen így Frentzent rangsorolták, az utolsó pontszerző hely pedig Jenson Buttoné lett, aki ezzel (akkor) minden idők legfiatalabb pontszerzője lett. Imolában Häkkinen újabb pole-t szerzett, de most Schumacher lett a második, Coulthard pedig a harmadik. Az élen nagy csata volt a győzelemért, és végül a jobb boxtaktikával nyert Schumacher, Häkkinen második lett, Coulthard pedig a harmadik.

A rossz időjárási körülmények közt megrendezett brit nagydíjon Barrichello szerezte meg a pole-t, mögötte Frentzen lett a második. A rajt után is maradt ez az állás, de Coulthard feljött a harmadik helyre. Barrichello autója rakoncátlankodni kezdett, a kiállások után ezért Coulthard a 30. körben egy merész manőverrel meg tudta előzni őt a Stowe-kanyarban. A versenye pár körrel később véget is ért: a 35. körben megpördült, majd kiállt a boxutcába, ám a személyzet nem állt készen, és mire megcsinálták a kerékcserét, az autója lefulladt, nem tudta újraindítani, és kiesett. Frentzen is kiesett, így a két McLaren került az élre. Coulthard nyert Häkkinen és Schumacher előtt.

A spanyol nagydíjon Schumacheré lett a pole. Coulthard a negyedik helyre kvalifikált úgy, hogy nem sokkal azelőtt úszott meg élve egy hatalmas repülőgép-balesetet. A versenyen Schumachernek gondjai voltak a gumikezeléssel, így többen is megelőzték. Häkkinen először nyert a szezonban, mögötte Coulthard és Barrichello értek be. Az európai nagydíjon Coulthardé lett a pole, de rossz rajtja miatt Schumacher hamar megelőzte. Häkkinen mindkettejüket átugrotta és az élre állt, de csak amíg nem jött az eső. Schumacher nyert, Häkkinen második lett, Coulthard pedig harmadik, de már egy kör hátrányban.

Monacóban Schumacheré lett a pole, meglepetésre Trulli rajtolhatott mellőle, majd Coulthard. A futamon ilyen sorrendben jöttek el, majd Jenson Button és Pedro de la Rosa összeakaszkodtak és elzárták a versenypályát. Emiatt piros zászlós megszakítás és újabb rajt következett. Tisztán jöttek el, ám az egyértelmű volt, hogy Trulli lassabb, mint Coulthard, és feltartotta őt. A 37. körben aztán váltóhiba miatt kiesett, így Coulthard a második helyre jött fel. Esélye sem volt utolérni Schumachert, de hatalmas szerencséjére a versenyben vezető Ferrari-pilóta felfüggesztése meghibásodott és kiesett. Häkkinen autója rakoncátlankodott, de a csapat rendbe tudta szedni, így visszatért a versenybe. Frentzen a vége felé még falnak csapta az autóját, emiatt a győztes Coulthard mögött Barrichello és Fisichella végeztek, Häkkinen pedig tudott szerezni egy pontot.

Kanadában Schumacheré lett a pole Coulthard és Barrichello előtt. A rajt után Villeneuve feljött a harmadik helyre, és feltartotta a mögötte haladókat, ezért Schumacher és Coulthard elhúztak az élen. Aztán Coulthard 10 másodperces stop-and-go büntetést kapott, mert a szerelők még kevesebb mint 15 másodperccel a felvezető kör rajtja előtt is dolgoztak az autóján. Időközben Barrichello és Häkkinen is megelőzték Villeneuve-öt, majd az eső is megérkezett. Ez megkavarta a mezőnyt, Schumacher és Barrichello mögött Fisichella állhatott még fel a dobogóra.

A szezon felénél Schumacher kényelmes, 22 pontos előnnyel vezette a bajnokságot Coutlhard előtt, ahogy a konstruktőriben is 18 pontos előnyben volt a Ferrari a McLaren előtt.

A francia nagydíjon ismét Schumacher indult a pole-ból, és ismét Coulthard a második helyről. Őt Barrichello lerajtolta, míg csapattársa kényelmes előnyt épített ki. Idővel Coulthard visszajött másodiknak, Schumacher gumijai pedig elkezdtek hólyagosodni, így lassan utolérték. Coulthard megpróbálta megelőzni az Adelaide-hajtűkanyarban, de Schumacher leszorította őt, amivel kapcsolatosan a skót heves gesztikulációval fejezte ki nemtetszését. Pár körrel később ugyanott mégis megcsinálta az előzési manővert, a futam után pedig bocsánatot kért a mutogatásért. Schumacher végül pár körrel a vége előtt motorhiba miatt kiesett, így Coulthard nyert Häkkinen és Barrichello előtt.

Ausztriában ismét a McLareneké lett az első sor, és jól is jöttek el a rajtnál, mögöttük azonban zajlottak az események. Trulli eltalála Barrichellót, Zonta pedig Schumachert, aki összeütközött Trullival, és mindketten kiestek. Miután a két McLaren elhúzott az élen, csak a harmadik helyezett kiléte volt kérdéses. Sokáig Mika Salo állt itt, majd őt megelőzte de la Rosa, aki a vége felé kiesett, és Barrichello örökölte a harmadik helyet. A McLaren öröme nem lehetett teljes: Häkkinen győzelme ellenére az azért járó konstruktőri pontjait elvették, mert hiányzott egy FIA-hitelesítő pecsét. Az egyéniben szerzett pontokat megtarthatta.

A német nagydíjon Coulthard indulhatott az élről, de a rajtkor még negyedik Häkkinen már az első kanyarban átvette a vezetést. Schumacherbe belement hátulról Fisichella, így mindketten kiestek. A két McLaren-pilóta kényelmes előnnyel vezetett, aztán a verseny közepe táján egy férfi (egy elégedetlen Mercedes-dolgozó) berohant a pályára, a kezében egy táblával. Azonnal kiküldték a biztonsági autót, míg elvitték őt, és ezt kihasználta mindenki: kiálltak a boxba kereket cserélni. Coulthard ezen rajtavesztett, mert nem tudta a csapat mindkét versenyzőjénél gyors egymásutánban megcsinálni, ezért időt vesztett. Az újraindításkor eleredt az eső, de csak a pálya bizonyos részein. Barrichello és Frentzen kivételével mindenki újra kiállt kereket cserélni, és végül ez volt a nyerő taktika. Frentzen megállt műszaki hibával, de Barrichello mögött a két McLaren végzett.

A magyar nagydíjon ismét Schumacher rajtolt a pole-ból, de Häkkinen azonnal átvette a vezetést. Meg is nyerte a versenyt, Schumacher csak második lett, a sok időt vesztő Coulthard pedig harmadik. Ezzel Häkkinen átvette a vezetést az összetettben, ahogy egyetlen ponttal a McLaren is a konstruktőriben.

Belgiumban Häkkinen indult az élről, mögüle pedig nagy meglepetésre Trulli és Button. A vizes pályán induló versenyen aztán ők ketten össze is ütköztek egy előzésnél és kiestek. Schumacher jött fel másodiknak, majd kihasználva Häkkinen hibáját, a 12. körben a vezetést is átvette. A pálya elkezdett felszáradni, és míg mindenki kiállt lecserélni azt, Coulthard túl sokáig maradt kint az esőgumikon, ezzel sok időt vesztett. A száraz pályán Häkkinen gyorsabb volt, mint Schumacher, és utol is érte őt, de ő nem hagyta, és nagy sebességnél a fűre szorította őt. A következő körben ugyanott próbálkozott, miközben Ricardo Zontát körözték le. Häkkinen parádés manőverrel megelőzte mindkettejüket (miközben Schumacher a másik oldalról körözött épp) és az élre állt. Így is futottak be, a harmadik helyre Ralf Schumacher ért még célba.

Az olasz nagydíjon végre a Ferrarié lett az első sor. A rajtnál Barrichello rosszul jött el, így a második helyre Häkkinen jött fel. A második sikánnál Frentzen eltalálta hátulról Barrichellót és Trullit, a kavarodásban pedig Coulthard is beléjük rohant. A baleset következtében egy leszakadt kerék eltalálta Paolo Ghislemberti pályabírót, aki életét vesztette. Tíz körig bent volt a safety car, az újraindítást követően pedig Schumacher végig megtartotta a vezetést. A futam utáni sajtótájékoztatón Schumacher elsírta magát, amikor megtudta, hogy utolérte 41 győzelemmel Ayrton Sennát az örökranglistán, és hogy meghalt egy pályabíró.

Az amerikai nagydíjon ismét Schumacher indult az élről. A futamot esőgumikkal kezdték meg a pilóták, a piros lámpákat pedig túl sokáig hagyták felkapcsolva, amit Coulthard benézett és kiugrott a rajtnál. Átvette a vezetést, és bár tudta, hogy ezért meg fogják büntetni, igyekezett minél tovább feltartani Schumachert, hogy segítse Häkkinent. Schumacher azonban gyors volt, főleg amikor a pálya is elkezdett felszáradni, és újabb győzelmet aratott, és ebbe még egy megpördülés is belefért a végén. Häkkinen ezúttal is kiesett műszaki hiba miatt, ezért Barrichellóé lett a második hely, a harmadik helyre pedig Frentzen ért oda. Ezzel a Ferrari már most konstruktőri bajnok lett, Schumachernek pedig elég lett volna megnyernie a következő versenyt ahhoz, hogy világbajnok legyen.

Japánban Schumacher mindössze 9 ezreddel szerezte meg a pole-t Häkkinen előtt. Az eső lába folyamatosan lógott, Häkkinen pedig átvette a rajtnál a vezetést. A két bajnokaspiráns elhúzott a többiektől, és csak a jobb boxtaktikának volt köszönhető, hogy a második kiállásnál Schumacher állt az élre és nyert. Győzelmével megszerezte a világbajnoki címet.

Az utolsó, lényegében tét nélküli maláj nagydíjon ismét Schumacher indult a pole-ból, de a két McLaren lerajtolta. Mivel azonban mindketten kiugrottak a rajtnál, ezért megbüntették őket. Schumacher nyert Coulthard és Barrichello előtt.

Bajnokság végeredménye

[szerkesztés]

Versenyzők

[szerkesztés]

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 10 6 4 3 2 1 0

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

# Versenyző AUS
Ausztrália
BRA
Brazil
SMR
San Marino
GBR
UK
ESP
Spanyolország
EUR
Európai Unió
MON
Monaco
CAN
Kanada
FRA
Franciaország
AUT
Ausztria
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
USA
USA
JPN
Japán
MAL
Malajzia
Pont
1 Németország Michael Schumacher 1 1 1 3 5 1 Ki 1 Ki Ki Ki 2 2 1 1 1 1 108
2 Finnország Mika Häkkinen Ki Ki 2 2 1 2 6 4 2 1 2 1 1 2 Ki 2 4 89
3 UK David Coulthard Ki KIZ 3 1 2 3 1 7 1 2 3 3 4 Ki 5 3 2 73
4 Brazil Rubens Barrichello 2 Ki 4 Ki 3 4 2 2 3 3 1 4 Ki Ki 2 4 3 62
5 Németország Ralf Schumacher 3 5 Ki 4 4 Ki Ki 14 5 Ki 7 5 3 3 Ki Ki Ki 24
6 Olaszország Giancarlo Fisichella 5 2 11 7 9 5 3 3 9 Ki Ki Ki Ki 11 Ki 14 9 18
7 Kanada Jacques Villeneuve 4 Ki 5 16 Ki Ki 7 15 4 4 8 12 7 Ki 4 6 5 17
8 UK Jenson Button Ki 6 Ki 5 17 10 Ki 11 8 5 4 9 5 Ki Ki 5 Ki 12
9 Németország Heinz-Harald Frentzen Ki 3 Ki 17 6 Ki 10 Ki 7 Ki Ki 6 6 Ki 3 Ki Ki 11
10 Olaszország Jarno Trulli Ki 4 15 6 12 Ki Ki 6 6 Ki 9 7 22 Ki Ki 13 12 6
11 Finnország Mika Salo KIZ NI 6 8 7 Ki 5 Ki 10 6 5 10 9 7 Ki 10 8 6
12 Hollandia Jos Verstappen Ki 7 14 Ki Ki Ki Ki 5 Ki Ki Ki 13 15 4 Ki Ki 10 5
13 UK Eddie Irvine Ki Ki 7 13 11 Ki 4 13 13 10 8 10 Ki 7 8 6 4
14 Brazil Ricardo Zonta 6 9 12 Ki 8 Ki Ki 8 Ki Ki Ki 14 12 6 6 9 Ki 3
15 Ausztria Alexander Wurz 7 Ki 9 9 10 12 Ki 9 Ki 10 Ki 11 13 5 10 Ki 7 2
16 Spanyolország Pedro de la Rosa Ki 8 Ki Ki Ki 6 Ki Ki Ki Ki 6 16 16 Ki Ki 12 Ki 2
17 UK Johnny Herbert Ki Ki 10 12 13 11 9 Ki Ki 7 Ki Ki 8 Ki 11 7 Ki 0
18 Brazil Pedro Diniz Ki NI 8 11 Ki 7 Ki 10 11 9 Ki Ki 11 8 8 11 Ki 0
19 Spanyolország Marc Gené 8 Ki Ki 14 14 Ki Ki 16 15 8 Ki 15 14 9 12 Ki Ki 0
20 Németország Nick Heidfeld 9 Ki Ki Ki 16 Kiz 8 Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki 0
21 Argentína Gastón Mazzacane Ki 10 13 15 15 8 Ki 12 Ki 12 11 Ki 17 10 Ki 15 13 0
22 Franciaország Jean Alesi Ki Ki Ki 10 Ki 9 Ki Ki 14 Ki Ki Ki Ki 12 Ki Ki 11 0
23 Brazil Luciano Burti 11 0
# Versenyző AUS
Ausztrália
BRA
Brazil
SMR
San Marino
GBR
UK
ESP
Spanyolország
EUR
Európai Unió
MON
Monaco
CAN
Kanada
FRA
Franciaország
AUT
Ausztria
GER
Németország
HUN
Magyarország
BEL
Belgium
ITA
Olaszország
USA
USA
JPN
Japán
MAL
Malajzia
Pont

Konstruktőr

[szerkesztés]
Helyezés +/- Gyártó Modell Motor Abroncs Győzelmek Dobogó Első rajthelyek Leggy. kör Pont
1 0 olasz Ferrari F1-2000 Ferrari 049 V10 B 10 21 10 5 170
2 0 UK McLaren-Mercedes MP4/15 Mercedes-Benz FO110J V10 B 7 22 7 12 152
3 +2 UK Williams-BMW FW22 BMW E41 V10 B 3 36
4 +2 olasz Benetton-Playlife B200 Playlife FB02 V10 B 3 20
5 +6 UK BAR-Honda 002 Honda RA000E V10 B 20
6 -3 ír Jordan-Mugen-Honda EJ10
EJ10B
Mugen-Honda MF-301 HE V10 B 2 17
7 +2 UK Arrows-Supertec A21 Supertec FB02 V10 B 7
8 0 svájc Sauber-Petronas C19 Petronas SPE 04A V10 B 6
9 0 UK Jaguar-Cosworth R1 Ford Cosworth CR-2 V10 B 4
10 0 olasz Minardi-Fondmetal M02 Fondmetal V10 B
11 -4 Francia Prost-Peugeot AP03 Peugeot A18 V10 B
  • +/- A csapat helyezése 1999-hez képest

Közvetítések

[szerkesztés]

Magyarországon a 2000-es szezon volt az első, amelynek közvetítésére több csatorna pályázott, de a jogok egyelőre maradtak az MTV-nél. A kommentátorok viszont változtak: először vett részt Formula–1-es közvetítésekben Mezei Dániel, aki mellé egy év kihagyás után visszatért Palik László. Néhány versenyen Frankl András is közreműködött. Az USA nagydíjat Mezei olimpiai kiküldetése miatt Palik egyedül kommentálta. Valamennyi futam az M1 (az első futam idején még MTV1) csatornán került képernyőre, többnyire élőben, kivéve az ausztrál nagydíjat. Az európai futamokat (az olasz nagydíj kivételével) helyszínről, a többit a budapesti stúdióból kommentálták. Újdonság volt a Boxutca című magazinműsor, amely a futamokat követő hétvégéken jelentkezett.

Videók

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:2000 in Formula One
A Wikimédia Commons tartalmaz 2000-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.
  1. Wayback Machine. www.fia.com. [2011. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 29.)
  2. Grace: 2000 Formula One Sporting Regulations. www.fia.com. [2000. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 29.)
  3. Authored by Formula1.com; Design and Technology by Purple Interactive Ltd Tel +44 (0)208 742 0607, the most experienced team in high profile net sport events: Formula1.com. www.formula1.com. [2001. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 29.)
  4. Formula One returns to US in 2000. www.atlasf1.com. (Hozzáférés: 2025. július 29.)
  5. British GP moved forward to April”, The Independent, 1999. október 26.. [2013. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. július 29.) (brit angol nyelvű) 
  6. Motorsport.com: Max Verstappen, Formule 1, MotoGP, MXGP, Le Mans, DTM en meer (holland nyelven). nl.motorsport.com, 2025. július 29. (Hozzáférés: 2025. július 29.)
Csapatok és versenyzőik a 2000-es Formula–1 világbajnokságon
McLaren Ferrari Jordan Jaguar Williams Benetton Prost Sauber Arrows Minardi BAR
1 Häkkinen
2 Coulthard
3 M. Schumacher
4 Barrichello
5 Frentzen
6 Trulli
7 Irvine
8 Herbert
9 R. Schumacher
10 Button
11 Fisichella
12 Wurz
14 Alesi
15 Heidfeld
16 Diniz
17 Salo
18 de la Rosa
19 Verstappen
20 Gené
21 Mazzacane
22 Villeneuve
23 Zonta
Egyéb versenyzők a 2000-es évadban: Burti